A Fészerről

A fészer egy olyan gazdasági épület, amelyet tárolásra használtak a régi házaknál. Volt itt minden, ami már nem kellett és sajnálták kidobni. De ide kerültek azok a tárgyak is, amelyekre időszakosan nem volt szükség. A gyermek, ha idetévedt, a fészerben csupa izgalmas dolgot találhatott. Az én fészerem is remélem, hogy ilyen lesz.

Egy prózai szöveg, esszé, novella írása általában alapos gyűjtő-, és kutatómunkával jár. A hitelesség megköveteli a komoly háttérmunkát. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a történet szempontjából szükségtelen adathalmaz megjelenjen az írásokban, de ismeretük, inspirációjuk biztonságot nyújt egy adott karakter, helyszín vagy hangulat megteremtésében.

A műfordítások szintén sok kutatómunkával járnak, a szerzők életének, körülményeinek, korának megismerése nélkül nem lehet az általa leírt gondolatokat közvetíteni.

Bizonyos versek megértéséhez is időnként szükség lenne háttér információk elmondására, mert az olvasót segíthetné a megértésében, ráadásul többnyire érdekes adalékokat tartalmaz.

Előfordult már egy-két alkalommal, hogy nem bírtam ellenállni annak, hogy plusz információkat tegyek a szövegek közé, de úgy gondolom, ezeknek máshol lenne a helye.

Az írásokhoz ajánlott fotók felkutatása során is rengeteg kincsre talál az ember, ami aztán soha nem kerül bemutatásra. Ez fokozottan igaz a zenés, filmes illusztrációkra. Sokszor akár több tucat klip végignézése után választom ki a szövegekhez rendelt mozgóanyagot. Ilyenkor számtalan olyan érdekességet találok, amit nem rendelek az íráshoz, de nincs is szívem kidobni. Az ilyen filmek, zenék, képek, életrajzi, és magyarázószövegek kerülnek az én virtuális tudástáramba, fészerembe.

Az új menüpontba ebből a felhalmozódott házi fészerből szeretnék közkincsé tenni anyagokat, hasonló rendszerességgel, mint, ahogy a többi menüt is gondozom.

Remélem nem lesz haszontalanul eltöltött idő kutakodni, keresgélni Paphnutius fészerében.

Izgalmas keresgélést kívánok!

---

 

A Szaúdi - Királyság belülről

Robert Frost - Tűz és jég - videómelléklet

Mario Vargas Llosa

Henry David Thoreau

Henry David Thoreau videó melléklet

Régi zene az antik Rómából

Derek Walcott 3 olvasatban

Február 14: Valentin-nap / Ellen-Valentin-nap / Betiltott Valentin-nap

Ehnaton lánya alapította Skóciát?

Bajor Gizi

Edison

Claude Monet

Vladimir Nabokov

Tarr Béla

Baráth Lajos emlékére

Magyarázatok, reflexiók a Megadás című vershez

Benin, a voodoo hazája - a Megadás c. vershez - Videó melléklet

Galaxisromot találtak a Tejútrendszerben - videókkal

170 éve született Renoir, francia impresszionista festő

Almaszedés után - videó melléklet

Két szülinapos - egy mikrofon

Anuranda Thakur és az Adivasi kultúra /India/

Örkény István - A végzet; az Elrendeltetett című vers videómelléklete

Szinopéi Dioganész; Antikolt történetek - Rendőri intézkedés című vers melléklete

Ariadné és Thészeusz; Antikolt történetek, Egy szerelmi sztori című vers szöveg- és videó melléklete

Hadész; Antikolt történetek - A halál küszöbén című vers szöveg- és videó melléklete

Jai perdu mon Eurydice nemzetközi dalverseny

Fényesebb a világ, mint valaha. A Csillagok című vers melléklete

---

Az irodalmi pályázat legjobb műveiből összeállított antológia.

 

 

80 szerző versei, novellái kaptak helyet a 264 oldalas kötetben.

A könyv ára 2400.- Ft, az Ünnepi Könyvhéten 1900 Ft-ért vásárolhatják meg az érdeklődők az Aposztróf Kiadónál.

 

A kötetben szereplő szerzők:

 

A. Túri Zsuzsa / Áchim Pá / Almásy Franciska / B. B. Nala / Baka Dorottya / Bányai Zsófia / Bárány Andrea / Barta Zoltán / Bertalan Melinda / Bihari Lajos / Bódor Katalin Rita / dr. Boga Bálint / Bozóky József / Bősze Éva / Ceglédi Jana Marica / d’Elhougne László / Doktor Virág / Dudinszky Nikolett / Eichammer Gábor / Elekes Tímea Izabella / F. Ludman Edit / Faragó Eszter / Fazekas Dorottya / Füst Antal / Gál Csaba Sándor / Galambos Anita / Homoródi Ildikó / Hompoth Erika / Horvát Gábor / Jáger Norbert / J. Simon Aranka / Juhász Marina / Jurman Henrietta / Káplár Imre Péter / Keömley Anna / Kepenyes Eszter / Kiss Éva / Kiss Gábor / Kormos Franciska / dr. Kovács József / Kovács Melinda / Kráner Róbert / László Gábor / László Miklós Dávid / Maráczi Rea / Marschalek Andrea / Maryam / Mátyus Erzsébet Olga / Mészáros Erzsébet / Mirázs / Nagy Eszter / Nagy István Paphnutius / Nyíri Eszter /dr. Ónody Magdolna / Ottroba Anna / Pál Gabriella / Paróczai Éva (Phoenix) / Pelyvás Adrienne / Pintér Arany / Pócsik Annamária / Richard Moartyé / Rouge Est / Monté / Rózsa Margit / Schnabel Annabella / Simon Erika / Slezák Lajos / Szabó Nikolett / Szalai Tamás / Dömötör Szathmári Kornélia Ágnes / Szeifert Zsuzsa / dr. Sziray József / Telléry Márton / Tépő Donát/  Ujvári–Gulyás Viktor / Valecsik Ákos / Vaszta Pál / Veres Kristóf György / Vincze Angéla / Visztenvelt Andrea / Vöő Gergő

 

 

Dedikálási időpontok

 

Június 4. (szombat)

 

11.30-12.00  F. Ludman Edit és Gál Csaba

12.00-12.30 Bősze Éva és Kecskés Beatrix Alicia

12.30-13.00 Pócsik Annamária és Deák Richárd

13.00-13.30 Gáborfi Balázs és Bertalan Melinda

13.30-14.00 J. Simon Aranka és Szeifert Zsuzsa

14.00-14.30 Dr. Füst Antal és Keömley Anna

14.30-15.00 László Gábor és Dr. Boga Bálint

15.00-15.30 Faragó Eszter és Valecsik Ákos

15.30-16.00 Nyíri Eszter és Jurman Henrietta

16.00-17.00 Szőcs Henriette Alteregó c. könyvét dedikálja

 

 

Június 5. (vasárnap)

 

11.00-11.30 Nagy István és Juhász Marina

11.30-12.00 Káplár Imre Péter és Ceglédi Jana Marica

13.00-13.30 Ottroba Anna és Slezák Lajos

13.30-14.00 Rózsa Margit és Áchim Pál

14.00-14.30 Veres Kristóf György és Vincze Angéla

14.30-15.00 Schnabel Annabella és Jáger Norbert

15.00-15.30 Tépő Donát és Baka Dorottya

15.30-16.00 Kepenyes Eszter és Kiss Éva

16.00-16.30 Kormos Franciska Magánkeringő c. könyvét dedikálja

16.30-17.00 Visztenvelt Andrea és Homoródi Ildikó

17.00-17.30 Vöő Gergely és Bozóky József

17.30-18.00 Pelyvás Adrienne

 

 

---

 

 

 

Saud bin Abdul Mohsen herceg fotója a Facebookról

Nimah Ismail Nawwab Vágyódás című verséhez (Műfordítás menü) ajánlom ezt a filmet.

Szaúdi Királyság belülről

Inside Saudi Kingdom

المملكه العربيه السعوديه

Lionel Mill filmje intim betekintést enged a világ legkonzervatívabb, és legautokratább országába. A rendező az egyik leghitelesebb és legbennfentesebb ember, Saud bin Abdul Mohsen herceg segítségével bepillanthat, az országot feszítő konfliktusokba. Lenyűgöző betekintést kapunk a konfliktusokba, melyet modernség és a hagyomány kettőssége okoz. A herceg a legbefolyásosabb királyi család egyik kiválasztott tagjaként a gazdagságot, és a hatalmat testesíti meg Szaúd-Arábiában. Ez a lenyűgöző 1 órás film a you tube megosztó rendszeréről lett letöltve, ahol általában 10 percnél hosszabb anyagokat nem lehet feltölteni. Ezért 6 részletben van a film, amely angol nyelvű, de képi tartalma, hangulata miatt érdemes megnézni. Forrás: you tube, MuhamedAbdullah.

Inside Saudi Arabia 1 of 6

https://www.youtube.com/watch?v=huSfOrVfMwQ

Inside Saudi Arabia 2 of 6

https://www.youtube.com/watch?v=xg74NKV_tJo

Inside Saudi Arabia 3 of 6.

https://www.youtube.com/watch?v=wPUj0iRmTHk

Inside Saudi Arabia 4 of 6.

https://www.youtube.com/watch?v=ldQop4w3sWI

Inside Saudi Arabia 5 of 6.

https://www.youtube.com/watch?v=L6o_Nz8beK8

Inside the Saudi Kingdom 6/6

https://www.youtube.com/watch?v=MiCnr0UtAu4

---

Robert Frost – Tűz és jég /Fire and Ice/, 1923.

(videó melléklet)

Ez a vers hihetetlenül népszerű Amerikában, pedig 1923-ban íródott, igen rövid – csupán 9 sor -, és tartalmát tekintve, sötét, negatív érzéseket kelt. Keletkezésének ideje, pár évvel a nagy gazdasági világválság előtt, félúton a polgárháború és a hidegháború között. Ekkor már javában érvényben volt az alkoholtilalom (1919 – 1933), ebben az időszakban erősödött fel Al Capone, meghal a republikánus elnök Warren Harding. Pozitív, hogy ebben az időszakban kezd fellendülni az autóipar, a villamos energia ipar, és a háztartási gépipar, a mosógép-, porszívó-, hűtőszekrénygyártás. Nagyfokú a szinesbőrüek elnyomása, különösen délen, ahol még rabszolgaként néznek rájuk. Hát ebben a környezetben írt Frost, aki már túl volt a 4 éves angliai tartózkodáson (1911-1915), befutott, elismert költőként alkothatott. Épp 1923-ban jelent meg verseinek negyedik gyűjteményes kötete, a New Hampshire, amely költészeti Pulitzer díjat hozott neki ebben az évben (Pulitzer Prize for Poetry).

Ezek voltak a vers keletkezésének külső körülményei. Manapság a Tűz és jég új reneszánszát éli. Már a dark szubkultúra éledésével, majd az emósok megjelenésekor értelmezési alternatívákat adott, táptalajt teremtett ezeknek az ideológiáknak a táplálására. De napjainkra, amikor ismét hódít a vámpírkultusz, a filmek és könyvek ebben a témakörben a legkeresettebbek, Frost verse újra előkerült. Elég csak a You tube – on körülnézni. Most szeretnék néhány Tűz és jég változatot mutatni, lehetőleg minél szélesebb spektrumot felölelni néhány film klippel.

Néhány verzió a you tubon találhatók számtalan változat közül:

Nekem ez a változat tetszik a legjobban (egy lány kedvenc verse):

Nephilim (Xenosaga) - Fire and Ice

Forrás: you tube, Kaoriku

https://www.youtube.com/watch?v=gm8YnIUmpec

***

Ez is jó (egy fiú kedvenc verse):

Fire and Ice

Forrás: you tube, natr08

https://www.youtube.com/watch?v=UDrUDrseThA

***

A vers olyan népszerű Amerikában, hogy elkészítették siketek számára a jeltolmácsolt /asl/ változatot (American Sign Language, ASL, Ameslan):

Robert Frost - Fire and Ice /Ameslan verzió/

Forrás: you tube, ajmawsome

https://www.youtube.com/watch?v=58KQ9kGHd4o

***

Egy verzió a filmkedvelőknek: Twilight; New Moon and The Messengers:

Bella Swan - Fire and Ice; Eclipse

fandom: Twilight saga

book: Eclipse by Stephenie Meyer

poem: Fire and Ice by Robert Frost

music : Christopher Jennertz

clips: Twilight; New Moon and The Messengers

cast: Kristen Stewart [Bella]; Robert Pattinson [Edward] and Taylor Lautner [Jacob]

Forrás: you tube, sinlesssinful

https://www.youtube.com/watch?v=B4M8m0x5_2Q

***

Egy néhány perces animációs verzió anima stílusban, ahogy manapság szeretik:

Fire and Ice

Video Title : Fire and Ice

Pairing: Cloud x Yuna

Music: New Moon - The Meadow

Artist: Alexandre Desplat

Footage : Final Fantasy VII ACC, Final Fantasy X and X-2, Final Fantasy VIII, Kingdom Hearts, Dead Fantasy, Drakengard.

Forrás: you tube, Brokedown

https://www.youtube.com/watch?v=KPnbsn5Wga4

---

Mario Vargas Llosa kapta az irodalmi Nobel-díjat 2010-ben

Az indoklás szerint "a hatalomszerkezetek feltérképezéséért és az egyéni ellenállás, fellépés és kudarc erőteljes ábrázolásáért" kapta a díjat. A perui Mario Vargas Llosa prózaíró, esszéíró 1936-ban született, és eddig több mint harminc művet írt, közülük számos magyarul is olvasható. Mint arról Peter Englund, a Nobel-díj bizottság elnöke beszámolt, Mario Vargas Llosa New Yorkban értesült a hírről, ugyanis jelenleg a Princeton Egyetemen tanít.

Peter Englund elmondása szerint Llosa már reggel ötkor felkelt, hogy egy előadására felkészüljön. "Háromnegyed hétkor értesítettük, épp nagyon dolgozott" - tette hozzá a bizottsági elnök, aki szerint Mario Vargas Llosa a legjelentősebb latin-amerikai írók egyike.

Legutóbb húsz éve, 1990-ben kapott latin-amerikai író irodalmi Nobel-díjat, akkor a mexikói Octavio Paz volt a nyertes. Mario Vargas Llosa a hatodik latin-amerikai szerző, akit kitüntetett a Svéd Akadémia. A perui író, akinek a nemzetközi elismertséget a magyarul A város és a kutyák címmel megjelent regénye hozta meg az 1960-as években, 1995-ben megkapta a Cervantes-díjat, amely a legjelentősebb irodalmi elismerés a spanyol nyelven alkotóknak.

A friss Nobel-díjas szerzőnek november 3-án jelenik meg új kötete. Az El sueno del celta (A kelta álma) egyelőre csak spanyol nyelvterületen lesz elérhető, és a várakozások szerint az ősz egyik legnagyobb könyvsikere lehet. A regény Roger Casement, Nagy-Britannia ír születésű kongói konzulja, Joseph Conrad regényíró barátja történetén alapul. Mario Vargas Llosa többször is járt már Magyarországon: 1998-ban nálunk is népszerűsítette akkor megjelent regényét, a Don Rigoberto feljegyzéseit, majd 2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. A 10 millió svéd koronával (mintegy 300 millió forinttal) járó irodalmi elismerést a perui író december 10-én veheti át Stockholmban.

Forrás: MTI

Mario Vargas Llosa akadémiai székfoglalójának részlete a 2010-es Nobel-díj átadása során. A beszéd spanyol nyelvű ezért legtöbbünk számára nem érthető. Viszont érdemes meghallgatni Vargas dallamos beszéde kellemes orgánuma miatt. Körülbelül a 4. perc táján elsírja magát, ami a magas vérmérsékletű embereknél nem ritkaság. A számtalan verzió közül azért ezt választottam, mert jól szerkesztett képsorozat mutatja be az író életét a beszéd alatt.

https://www.youtube.com/watch?v=uDmBgU6fljQ

Mario Vargas Llosa élete

Mario Vargas Llosa (teljes neve Jorge Mario Pedro Vargas Llosa, Vargas Llosa őrgrófja; Arequipa, Peru, 1936. március 28.) perui író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus, akadémikus, 1996 óta a Spanyol Királyi Akadémia tagja, irodalmi Nobel-díjas.

Született 1936. március 28. Arequipa (Peru) -.

Nemzetiség perui, spanyol (1994-ben Vargas Llosa megkapta a spanyol állampolgárságot).

Felesége Julia Urquidi (1955–1964), Patricia Llosa (1965–).

Gyermekei Álvaro Vargas Llosa, Gonzalo Vargas Llosa, Morgana Vargas Llosa

Pályafutása

Jellemző műfajok próza, dráma.

Fontosabb művei A város és a kutyák, Pantaleón és a hölgyvendégek, Halál az Andokban

Irodalmi díjai Cervantes-díj (1994), Jeruzsálem-díj (1995), Irodalmi Nobel-díj (2010)

Egyéves korában szülei elváltak, anyjával és anyai nagyszüleivel a bolíviai Cochabambába költöztek. Tízéves korában családja a perui fővárosban, Limában telepedett le. Középiskolai tanulmányait előbb egy limai katonaiskolában (Colegio Militar Leoncio Prado), majd egy piurai gimnáziumban végezte. Mindössze 16 éves volt, mikor első drámáját La huida del Inca címmel bemutatták.

1955-ben 19 évesen feleségül vette Julia Urquidit. 1955-1957 között irodalmat és jogot hallgatott a San Marcos Egyetemen. Tanulmányai mellett újságíróként dolgozott, és társszerkesztője volt a Literatura című irodalmi folyóiratnak. Egyetemi tanulmányait végül 1959-ben a spanyolországi Madridi Egyetemen fejezte be.

Első novelláskötete, a Los jefes (Vezetők) 1959-ben látott napvilágot. Mivel Peruban íróként szinte lehetetlen volt megélni, Vargas Llosa még ugyanebben az évben Franciaországba költözött. Párizsban spanyolt tanított, a France Presse és a francia rádió spanyol osztályának munkatársaként dolgozott.

Már első regénye, az 1962-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű A város és a kutyák (La ciudad y los perros) meghozta számára a széles körű nemzetközi elismerést. A regény cselekménye a perui társadalom válságos világát szimbolizáló limai katonaiskolában játszódik, ahol az erőszak és megalázás módszereire nevelik a fiatalokat.

Vargas Llosa 1964-ben elvált első feleségétől, Juliától. Házasságuk történetét az 1977-ben megjelent Júlia néni és a tollnok (La tía Julia y el escribidor) című regényében dolgozta fel. A regényhez 1983-ban Julia Urquidi is megírta saját válaszát, mely Amit Varguitas nem mondott el (Lo que Varguitas no dijo) címen jelent meg[4]. A kötet angolul My life with Mario Vargas Llosa (Életem Mario Vargas Llosával) címen jelent meg. Julia Urquidi 2010. március 10-én hunyt el.

1965-ben feleségül vette Patricia Llosát. Két fiuk és egy lányuk született. A következő évben jelent meg második regénye, A zöld palota (La casa verde). A fordulatos meseszövésű regényben Llosa átfogó képet fest a perui társadalomról, és rávilágít a fehérek és az indiánok világa között tátongó szakadékra. Az 1960-as évek végétől Llosa különböző amerikai és európai egyetemeken tanított. 1967-ben Kölykök (Los cachorros) címen jelentette meg összegyűjtött novelláit.

1970-ben családjával Barcelonába költözött. Ebben az időben doktori disszertációján dolgozott, melynek témájául példaképét, Gabriel García Márquezt választotta. 1971-ben doktorált a Universidad Complutense de Madridon. Disszertációja könyv formájában is megjelent García Márquez: historia de un deicidio címmel. 1973-ban jelent meg a Pantaleón és a hölgyvendégek (Pantaleón y las visitadoras) című regénye, melyből 1976-ban saját maga rendezett filmet.

1975-ben Llosa visszatelepült Peruba. 1977-ben a Nemzetközi PEN Klub elnökévé választották. 1980-ban Japánba utazott, ahol különböző egyetemeken tanított. Hivatalos teendői ellenére sem csökkent azonban alkotókedve, és a nyolcvanas években is sorban jelentek meg kitűnő regényei (A háború végén, 1981; Mayta története, 1984; Ki ölte meg Palomino Molerót, 1986, A beszélő, 1987; Szeretem a mostohám, 1988).

Az 1990-es perui elnökválasztások első számú esélyesének számított, de vereséget szenvedett az alig ismert, japán származású Alberto Fujimorival szemben. Az elnökválasztáson való részvételéről szóló keserű visszaemlékezéseit 1993-ban jelentette meg Egy hal a vízben (El pez en el agua) címen.

Újabb regényei közül 2000-ben látott napvilágot A kecske ünnepe (La Fiesta del Chivo), mely egy diktatúra hétköznapjairól fest borzongatóan eleven képet, majd három évvel később az Édenkert a sarkon túl (El Paraíso en la otra esquina).

2003-ban Vargas Llosa volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége és átvehette a Budapest Nagydíjat.

2010-ben adta ki A kelta álma (El sueno del celta) című regényét.

2010-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint Vargas Llosa a "hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért" érdemelte ki a díjat, azonban ezt több ország is kritizálta, köztük Kuba és Venezuela. 2011-ben irodalmi munkássága elismeréseként I. János Károly spanyol király őrgrófi címet adományozott neki.

Magyarul megjelent művei

Kölykök (1959 – Los jefes) (ford. Benyhe János, Kesztyüs Erzsébet, Nagy Mátyás, 1967)

A város és a kutyák (1963 – La ciudad y los perros) (ford. Gulyás András, 1969)

A Zöld Palota (1966 – La casa verde) (ford. Benczik Vilmos, 1974)

Négy óra a Catedralban (1969 – Conversacion en la catedral) (ford. Gulyás András, 1973)

Pantaleón és a hölgyvendégek (1973 – Pantaleón y las visitadoras) (ford. Huszágh Nándor, 1977)

Júlia néni és a tollnok (1977 – La tía Julia y el escribidor) (ford. Huszágh Nándor, 1983)

Háború a világ végén (1981 – La guerra del fin del mundo) (ford. Latorre Ágnes, 1996)

Mayta története (1984 – Historia de Mayta) (ford. Tomcsányi Zsuzsa, 1997)

Ki ölte meg Palomino Molerót (1986 – Quien mato a Palomino Molero?) (ford. Csuday Csaba, 1989)

A beszélő (1987 – El hablador) (ford. Pál Ferenc, 1993)

Szeretem a mostohámat (1988 – Elogio de la madrastra) (ford. Csuday Csaba, 1990)

Halál az Andokban (1993 – Lituma en los Andes) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 1996)

Don Rigoberto feljegyzései (1997 – Los cuadernos de don Rigoberto) (ford. Szilágyi Mihály, 2007)

Levelek egy ifjú regényíróhoz (1997 - Cartas a un joven novelista) (ford. Benyhe János, 1999)

A kecske ünnepe (2000 – La fiesta del chivo) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2001)

Édenkert a sarkon túl (2003 – El Paraíso En la Otra Esquina) (ford. Tomcsányi Zsuzsanna, 2003)

Izrael, Palesztina: béke vagy szent háború (ford. Benyhe János, 2007)

A rossz kislány csínytevései (2006 – Travesuras de la niña mala) (ford: Szőnyi Ferenc, 2007)

Utazás a fikció birodalmába – Juan Carlos Onetti világa (2008 - El viaje a la ficción - El mundo de Juan Carlos Onetti) (ford.: Scholz László, 2010)

Jelentősebb díjai

Cervantes-díj (1994)

Jeruzsálem-díj (1995)

Irodalmi Nobel-díj (2010)

Az író 2010 októberben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Álljon itt az egyik legismertebb regényének - Szeretem a mostohámat - egy fejezete, melyben Szyszlo - Út Mendieta 10-be című festményéről ír. Jó adalék ez az írás, a modern festészet értelmezéséhez.

Forrás: Wikipédia

Mario Vargas Llosa - Szeretem a mostohámat

12. fejezet

Szerelmi útvesztő

„Kezdetben nem is látsz, nem is értesz engem, de légy türelemmel, és nézz. Nézz, állhatatosan és előítéletek nélkül, szabadon és vágyakozva. Szabadjára engedett képzelettel, készenlétbe helyezett – de lehetőleg még tokjában nyugvó – szerszámoddal, nézz. Ide úgy lép be az ember, mint novícia a klastromba, vagy az ifjú szerető a szerelmese barlangjába: eltökélten, fukar számítgatások nélkül, odaadva mindent, de semmit sem várva, s lelkében annak bizonyosságával, hogy a dolog örökre szól. Csak ha e feltételek adva vannak, akkor mozdul meg ez a sötétlila és ibolyaszín felület, akkor mutatja meg egymásba játszó színeit, értelme akkor ölt formát s bomlik ki azzá, ami valójában: a szerelem útvesztőjévé.

A középső sáv geometrikus alakja, a kép felezési pontjában, ez a síkba kiterített háromlábú vastag bőrű állatsziluett egy oltár, egy oltárkő, vagy ha netán ki nem állhatod a vallási jelképeket, akkor színpadi díszlet. Izgató, gyönyörteljes, és kegyetlen sugárzással teli szertartás ment végbe éppen, és amit látsz, azok a nyomai, a következményei. Tudom, mert én voltam boldog áldozata, de én voltam az ihletője s a színésznő is, aki eljátszotta. Azok a vörösödő foltok az özönvíz korabeli lény lábán: vércseppek; az én vérem csepegett oda, a te spermáddal keveredve. Igen, életem az a valaki, aki ott fekszik az áldozati kövön (vagy ah úgy jobban tetszik, a Kolumbusz előtti díszleten), az a nyákos teremtmény mályvaszín sebeivel és vékony hártyáival, a sötét üregeivel és szürke evesedő mirigyeivel, az én magam vagyok. Úgy értem: én, de belülről és lentről nézve, amikor te felizzítasz és kifacsarsz.

Én, amint kitörök, kiáradok magamból sóvár-figyelmes tekinteted alatt, amely a férfié, aki derekasan megtette a dolgát, s most bölcsek módjára szemlélődik.

De ott vagy te is drágaságom. Figyelőn, mintegy engem boncolva, ott van a szemed, mely azért néz, hogy lásson, éber, alkimista eszed, mely feltálalja a gyönyör foszforeszkáló receptjeit. Az meg, ott balról abba a gesztenyebarna felületbe állítva, akinek fején szaracén félholdak meredeznek s élénk tollköntösben fényeskedik, totemmé változóban, az a kakastaréjos, rőt pihés, aki a hátát mutatva engem vizslat, ki más is lehetne, ha nem te?

Most egyenesedtél föl, s meredtél némán a leselkedő pózába. Egy perce sincs még, hogy vakon térdepeltél combjaim között, s szánalmas, dolgos szolgaként hánytad a tűzrevalót parazsamra. Most élvezettel nézed, ahogy élvezek, és eszedbe vésed a látványt. Most már tudod, milyen vagyok. Tudod, és szeretnél puszta agyszüleménnyé változtatni.

Szemérmetlenek volnánk? Inkább kiteljesültek és szabadok, s mert mások nem lehetünk, emberszabásúak. Lehántották rólunk a bőrünket, megtörték csontjainkat, fölfedték zsigereinket és porcainkat, közszemlére tették mindenünket, ami az imént bevégzett szerelmi szertartáson vagy előadáson egymáshoz idomult, megnőtt, verítékezett és kiválasztódott. Itt vagyunk leleplezve, immár titoktalanul, szerelmem. Amaz ott, én rabszolgám és uram, én vagyok, a te áldozatod. Hosszában vágott ketté, akár egy gerlét, a szerelmi kés. Felhasítva és lüktetőn, én. Lassúdad önkielégítés, én. Csurranó szirup, én. Útvesztő és friss tapasztalás, én. Mágikus petesejt. ondó, vér, és hajnali harmat, én. Ez az én arcom, melyet mutatok feléd az érzékek óráján. Ez vagyok én, amikor teérted kibújok mindennapi és vasárnapi bőrömből. Az ott talán a lelkem. A tiéd, tetőled.

Az idő, természetesen megállt. Ott nem öregszünk, és természetesen nem is halunk meg. Örökkévalóan tart már gyönyörünk ebben az alkonyati félhomályban, melyen lassanként erőt vesz az éjszaka, s ahol csak a hold világít meg bennünket, részegségünktől megháborodva. A valódi az ott, a középpontban, az a feketésbarna hollószárny; a kísérői pedig zavaros borszín, s a képzelet.

Eltörölték már az emberbaráti érzelmeket is, nincs már sem metafizika, sem történelem, nincs elfogulatlan ítélőképesség, nincs jó szándék és jó cselekedet, nincs emberfaj iránti szolidaritás, állampolgári bizalom, a hasonnemű iránti rokonszenv,; eltöröltetett minden emberi lény, aki nem te vagy és nem én vagyok. Eltűnt minden, ami eltéríthetne, vagy elszegényíthetne bennünket a legmagasabb rendű egoizmus, a szerelem óráján. Itt, mint a szörnyetegeket és az isteneket, semmi sem fékezhet, semmi sem gátolhat bennünket.

Ez a hármasság jegyében épült lakhely – három láb, három hold, három tér, három ablak, és három uralkodó szín – a tiszta ösztön hazája, s a képzeleté, amely szolgálja őt, amiképp kígyót mímelő nyelved és édes nyálad szolgált engem, szolgált nekem. Elveszítettük már vezetéknevünket, arcunkat és hajunkat, a tiszteletre méltó látszatot és emberi jogainkat. Nyertünk viszont mágiát, misztériumot, testi gyönyörűséget. Én nő voltam, te pedig férfi, most pedig kilövelléssé, kéjcsúccsá és egy rögeszmévé lettünk. Megszenteltek és megszállottak vagyunk ismét.

Kölcsönös ismeretünk immár teljes. Te én és te vagy, én pedig te és én vagyok. Olyan tökéletes és egyszerű valami, mint a fecske vagy a nehézségi erő. A romlott perverziót – hogy néven nevezzem, noha egyikünk sem hisz a szavakban, sőt mindketten megvetjük őket – az a három exhibicionista kukucskáló jeleníti meg, ott a kép bal felső sarkában.  A szemeink azok s maga a leskelődve látás, melyet oly nagy kedvvel űzünk – mint te most -, a lényegig levetkőztetés, amit a szerelmi ünnepen mindenki igényel a másiktól, s ez az az eggyéolvadás, melyet csak a nyelv szabályainak kerékbetörésével lehet kifejezni: én neked magam odaadom, engem te önkielégítesz, szopjálnyaljálminket.

Most pedig elég a nézésből. Most hunyd le a szemed. Ne nyisd ki, nézz rám így, és nézz magadra, és látni fogsz bennünket, ahogyan megjelenünk ezen a képen, melyet sokan néznek, de csak kevesen látnak. Most hát tudod, hogy mielőtt még megismerkedtünk volna, mielőtt szerettük volna egymást, s mielőtt egybekeltünk volna, valaki ecsettel a kezében már előre látta, micsoda borzalmas dicsfénnyé váltóztat bennünket minden napon és minden eljövendő éjjelen szörnyű leleményünk: a boldogság.”

Forrás: Kiadás: Európa Könyvkiadó, 1990. Fordította: Csuday Csaba, 1990.

Henry David Thoreau, 1862-ben

Henry David Thoreau

Valóban. Valóban elmondani nem tudom / Indeed, Indeed, I Cannot Tell/

című verséhez, amely a műfordítás menüben található:

Henry David Thoreau egy humoros hangvételű versét közzétettem a műfordítás menüben: Valóban. Valóban elmondani nem tudom / Indeed, Indeed, I Cannot Tell. Ha jobban meggondolom az életrajzából megismert mentalitását, komolyságát és céltudatosságát, talán mégsem humorosnak szánta azt a verset. Mindenesetre sokkal jelentősebb gondolkodó volt, mint amennyit tudunk róla. Ezért érdemes elolvasni élete rövid történetét.

Élete

Henry David Thoreau (USA, Massachusetts, Concord, 1817. július 12. – 1862. május 6.) amerikai író, filozófus.

1817. július 12-én született az Egyesült Államokban, a Massachusetts állambeli Concordban. Gyakorlatilag egész életét ebben a városban, vagy környékén élte le. Rövid élete is itt végződött 1862. május 6-án. Apja, John Thoreau egy ceruzagyártó. anyja Cynthia Dunbar Thoreau. David Henry névre keresztelték, de szülei csak Henrynek hívták. Érdekesség, hogy amikor nagykorú lett elkezdte fordítva használni a nevét, így: Henry David. Hivatalosan soha nem változtatta meg, mégis ezután így használta, és így is maradt fenn. 3 testvére volt. Az 5 évvel idősebb Helen, a 2 évvel idősebb John Jr, és a 2 évvel fiatalabb Sophia. 1821-ben a család Bostoba költözött, majd 1823-ba vissza Concordba. 16 évesen a Harvard Collage-ba ment, nagyapja alma materébe. Az egyetemen, Thoreau latin és görög nyelvtant tanult, valamint matematikát, angol nyelvet, történelmet, filozófiát, és négy különböző modern nyelvet. Nagy hasznát vette a Harvard könyvtárának 1837-ben.

Ezt követően Concordba ment tanítani, de csak két hétre, mert a diákjai feljelentették diákverés miatt, ezért elbocsájtották. Még ebben az évben lapot alapított, és összebarátkozott Ralph Waldo Emersonnal, a filozófussal, és William Ellery Channingel, Követőjévé vált transzcendentalizmusnak. Emerson ajánlólevelével Maine-be utazott, egy magániskolába tanítani. Nem sikerült azonban állást találnia, ezért visszautazott Concorba, ahol bátyja, John nyitott iskolát. Itt tanított 3 évig. Concord Academy népszerű iskola volt. mindketten ugyanabba a lányba, Ellen Seawall-be lettek szerelmesek. A lány apja nem vette jó néven Henry transzcendentalista elveit, ezért eltiltotta tőle a lányt. Ezzel egy időben testvére megbetegedett és abbahagyta a tanítást. Henry nem akarta egyedül vinni az iskolát. 1841-ben Emerson házában élt, és ezermesterként dolgozott. Itt találkozott Mary Russellel, aki két nyarat is itt töltött. Szerelmes lett belé és verset írt neki. De a lány végül Henry egy harvardi osztálytársához ment hozzá. 1842-ben bátyja, a kezei közt halt meg. 1843-ban Emerson testvérének gyermekeit tanítja a Staten Island-en. Majd hazatér és megírja egyik 1839-es kenu túrájának történetét Johnnal, mely egy útikönyv, élménybeszámoló, és költészeti és filozófiai mű egyben: A Week on the Concord and Merrimack Rivers.

Felismerte, hogy életében sok a zavaró tényező, nem tud összpontosítani az írásra. Thoreau döntött, hogy egyszerűsíti az életét. Épít egy egyszerű faházat a Walden-tó partján, mintegy másfél mérföldre Concord központjától. 1845-ben költözött be a bungalóba és kéthetente járt csak emberek közé, vásárolni. Két évig élt ott. 1846 végén ment első mainei utazásra, melyet még kettő követett. Ebből született a Maine Woods című esszésorozata. 1846-ban polgári engedetlenség miatt egy napot börtönben töltött, amiért nem volt hajlandó adót fizetni a rabszolgaságot támogató és Mexikót támadó Egyesült Államoknak. Az 1849-ben megjelent A polgári engedetlenség iránti kötelességről című művében rámutat, hogy szerinte egy magasabb rendű törvény alapján minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat.

Emerson tanítványa volt. Hívei őt tartják a legelső amerikai környezetvédőnek és a polgári engedetlenség filozófiai megalapozójának. Emerson gondolatait továbbvíve a természettel való összeolvadást hirdette, illetve a demokratikus eszmék valóra váltását követelte. Az új-angliai transzcendentalista irodalmi-filozófiai mozgalomnak volt tagja. Természethez fűződő viszonyáról jelent meg 1854-ben Walden című kötete. Gyűjtögetésből, halászatból, növénytermesztésből és mások számára végzett fizikai munkából tartotta fönn magát, de ideje nagy részét csendes elmélyüléssel, a természet megfigyelésével és leírásával töltötte. Azt vallotta, hogy a civilizáció rombolja a természetet, és az embert meg­fosztja attól, hogy figyelmét teljes egészében a lét fontos kérdéseinek szentelhesse; az emberi kultúrának a természethez kell igazodnia.

Elveinek sok követője akadt szerte a világban, mint például Mahátma Gandhi is. Leginkább elhíresült idézet tőle:

„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt Élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.”

Később visszaköltözött a szülői házba és itt is halt meg. 1847 és 1854 között 2000 példányban kiadta a Walden című könyvét, de 300 példány a nyakán maradt. Próbált előadássorozatot, országos turnét szervezni a veszteségei pótlására, da csak szülővárosában voltak rá kíváncsiak.

1854-ben beszédet mondott "Slavery in Massachusetts.", Rabszolgaság Massachusetts-ben címmel. Bár nem volt tagja egyetlen halálbüntetés megszüntetését követelő társaságnak, de ellenezte. A későbbiekben még két nevezetes beszéde volt a rabszolgaság ellen: "Plea for Captain John Brown," és "The Last Days of John Brown." John Brown a Harper’s Ferry események előidézője volt. Ez az esemény nevezetes az amerikai történelemben.

Thoreau tuberkulózisban szenvedett. Újságírásában a tudományosan alátámasztott naturalisztikus nézetek kifejtése egyre nagyobb teret kapott. 1858-ban jelenteti meg nézeteit az Atlantic Monthlyban, Maine-ban. James Russell Lowell, akivel Thoreau már régen vitás kapcsolatban volt, egyébként szerkesztője a kiadványnak, törölt egy mondatot az írásából, istenkáromlónak minősítve azt. Thoreau soha többet nem volt hajlandó beszélni vele. A Ticknor and Fields cég 1859-ben keközölte a Waldent, majd 1861-ben 250 példányban megjelentette. 1861-ben két korábbi könyvét is újranyomták.

1862-ben meghalt. Halála után nem értékelték igazán munkásságát, Emerson imitátornak tartották. A huszadik században végre helyére került, s manapság úgy tekintenek rá, mint az egyik legjelentősebb tizenkilencedik századi amerikai íróra.

A Walden és A polgári engedetlenség iránti kötelességről, egy kötetben megjelent, 2008-ban.

VÉGE

---

Henry David Thoreau naplói és a családja gyárában készült ceruzák

Henry David Thoreau

videó melléklet

Egy amerikai rövidfilm a Walden tó környékéről, ahol Thoreau mindig megnyugvást talált és ahová önkéntes száműzetésbe vonult:

Thoreau & Walden Pond

Forrás: you tube, jimhilgendorf

https://www.youtube.com/watch?v=JhP7PKoRmmY

***

Thoreau Epitaph On The World című versét szavalják el.

Epitaph On The World by Henry David Thoreau

Forrás: you tube, tired007iowa

https://www.youtube.com/watch?v=qHZJWvIkhDQ

***

Paul Sayed amerikai zeneszerző Thoreau 3 versét zenésítette meg /Paul Sayed - 3 Poems of Henry David Thoreau/. Ebből a 3. dalt hallhatjuk ezen a videón, az általam már lefordított és leközölt Whats the Railroad To Me /Mi jelent a vasút nékem/.

Előadják:

Jacque Culpupper – Soprano /Szoprán/

Ryan Cockman – Violin /Hegedű/

Alan Black – Cello /Cselló/

Cynthia Lawing – Piano /Zongora/

Davidson College, Tyler-Tallman Hall, USA

Forrás: you tube, pasayed51

https://www.youtube.com/watch?v=BLkaWNu6y7o

***

Ebben a rövid fotóprezentációban, szöveg nélkül láthatjuk Thoreau házát, ahol 2 év, 2 hónap és 2 napot töltött:

Thoreaus Walden

Photos taken at Walden Pond where Thoreau spent 2 years 2 months and 2 days in an experiment in solitude. A few relevant Thoreau quotes are included

https://www.youtube.com/watch?v=p9i4KOZvbpM

***

A költő, író filozófus, természetvédő, botanikus, polgárjogi aktivista, most a transcendentalisták rövidfilmjében látható.

On Walden Pond: Summer and Winter

Forrás: you tube, TMWMedia

https://www.youtube.com/watch?v=tgBWD1N1TTg

***

Henry David Thoreau élete

/The Life of Henry David Thoreau/

Robert Froshoz hasonlóan Thoreau sem kerülhette el sorsát. Amerikai középiskolások dolgozták fel életét, eljátsszák születésétől, egyetemi tanulmányain keresztül, haláláig. Szólnak természetszeretetéről, kivonulásáról a társadalomból a Walden tóhoz, a rabszolgaság eltörléséért folytatott harcáról. Megszólal a filmben Emerson a filozófus példakép, Gamdhi, feltűnnek apja, anyja, és még egy mexikói zsaru is. Sajnos a reklámszünet még ezt a rövid filmet is „megmérgezi”. Mindezt fiatalos humorral.

Forrás: you tube, usernamed88

https://www.youtube.com/watch?v=lybI20giDi4

***

 

---

Régi zene az antik Rómából

Az ezüstpénz munkacímen íródó regényemhez - első fejezetét a Próza menüben közöltem-, több önálló kötetre való anyagot gyűjtöttem. A gyűjtőmunka része volt az antik zenei anyagok felkutatása. Meglepődve tapasztaltam, hogy léteznek ilyen zenei felvételek. Egy komplett nagylemezt linkelek ide, melyen a római ünnepek zenéi hallhatók.

Régi zene az antik Rómából

/Ancient Roman Music/

Synuralia – Wind Album

12 dal, az antik ünnepek hangulatával

Az ókori római zene feltámasztásán két együttes munkálkodik, a Synaulia, és Musica Romana. A Synaulia, a régebbi, a ’90-es évek elején alakult Olaszországban. A Wind, az album az együttes második lemeze

Forrás: you tube, generalpatton3

***

Synaulia I - "Synphoniaci"

https://www.youtube.com/watch?v=uJLXyBzMci0

***

Synaulia II - "Ludus

https://www.youtube.com/watch?v=13_kRntszO4

***

Synaulia III

https://www.youtube.com/watch?v=viVLQtfOUPc

***

Synaulia IV

https://www.youtube.com/watch?v=Y7Gp_1AJRsg

***

Synaulia V

https://www.youtube.com/watch?v=p741m3qHRS8

***

Synaulia VI

https://www.youtube.com/watch?v=EBLXC1Ue52I

***

Synaulia VII

https://www.youtube.com/watch?v=nuqcHToDSQY

***

Synaulia VIII

https://www.youtube.com/watch?v=wBHr6_Z6sTU

***

Synaulia IX

https://www.youtube.com/watch?v=2VWkeSF0FGw

***

Synaulia X

https://www.youtube.com/watch?v=hAAXnBEEu_Q

***

Ancient Roman Music - Synaulia XI

https://www.youtube.com/watch?v=yrPWA4GNi0E

***

Ancient Roman Music - Synaulia XII

https://www.youtube.com/watch?v=IbobyIEt9Rc

***

---

Derek Walcott

Derek Walcott - Szeresd magad újra című verséhez,

/Műfordítás menü/

Általában fordítás előtt megnézem, hogy az általam kiszemelt verset lefordította-e már valaki. Ha igen, akkor más verset választok. A Derek Walcott Love After Love című versénél ezt elmulasztottam. Már mintegy éve „önálló életet élt” a fordításom, leközöltem több irodalmi oldalon, és elhangzott a Fúzió Rádióban is, valahogy ráakadtam egy másik verzióra. Egy tördelés nélküli összecsúszott sorokból álló szövegre. Kíváncsivá tett és elkezdtem nyomozni a forrás után. Végül meglett. Devecseri Gábor fordította. Úgy gondoltam nem baj, ha már így esett, hát így esett.

Most egymás mellé teszem, először az eredetit, utána a Devecseri féle verziót, majd a sajátomat.

Íme:

Love After Love by Derek Walcott

The time will come

when, with elation

you will greet yourself arriving

at your own door, in your own mirror

and each will smile at the others welcome,

and say, sit here. Eat.

You will love again the stranger who was your self.

Give wine. Give bread. Give back your heart

to itself, to the stranger who has loved you

all your life, whom you ignored

for another, who knows you by heart.

Take down the love letters from the bookshelf,

the photographs, the desperate notes,

peel your own image from the mirror.

Sit. Feast on your life.

***

DEREK WALCOTT: Szerelem szerelem után

(Devecseri Gábor fordításában)

Eljön az idő, majd

amikor ujjongva

ünnepled érkező önmagad

saját ajtódnál, saját tükrödben,

s mindkettőtök egymásra mosolyog,

s azt mondja, ülj ide. Egyél.

Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.

Adj bort, adj kenyeret. Add vissza szívedet

önmagadnak, az idegennek, aki szeretett

egész életedben, akire fütyültél

egy másikért, aki kívülről ismer.

Vedd le polcodról a szerelmes leveleket,

a fényképeket, a csüggedt cédulákat,

hámozd ki önnön képed a tükörből.

Ülj le. Gyönyörködj életedben.

***

Derek Walcott - Szeresd magad újra

(Fordította: Nagy István Paphnutius, 2010).

Egyszer eljön majd a nap,

amikor magasztos hangulatban

köszöntöd magadban az újjászületésed.

Állsz lelked kapujában, belső tükröd előtt,

és mosolyod úgy tetszik, mintha egy másik emberé lenne. Üdvözlöd,

hellyel kínálod, és azt mondod: Egyél!

Újra szeretni fogod az idegent, aki voltál.

Kínáld borral és kenyérrel! Töltsd meg melegséggel a szívét,

mert szeretett téged

mióta megszülettél, miközben te mellőzted

mások miatt. Ám ő mindig hitt benned.

Vedd hát le szerelmes leveleid a polcról,

a fényképeket, a sóhajokkal teli naplód,

és lassan letisztul a tükörben az arcod.

Hát ülj le, és ünnepeld meg magad!

---

Február 14: Valentin-nap / Ellen-Valentin-nap / betiltott Valentin-nap.

Ezen a napon valaki a Valentin-napot ünnepli, de már vannak ellenünneplők is.

A Valentin-nap gyökerei a természeti népek, ősi kultúrák világába vezet vissza. A rómaiak február 15-én ünnepelték a Lupercaliát, a Faunus isten kiengesztelésére szolgáló, termékenységet és megtisztulást óhajtó ünnepet. Ezen az éjszakán a fiatal nők egy kerámia korsóba tették egy cédulára felírt nevüket. A férfiak húztak belőle. Akinek a nevét kihúzták, avval éltek ezután rövidebb, hosszabb ideig. Ez volt a szerelem lottó.

A katolikus egyházban római eredetű eseményekből származtatják Valentint, magyarul Bálintot. Három Valentin nevű embert is szentként tart nyílván az egyház. Az egyik II. Claudius császár (268-270) korában élő, aki titokban esketett össze fiatal szerelmeseket, annak ellenére, hogy a császár megtiltotta, a hadba vonuló fiatal férfiak házasodását. megtiltotta a fiatal férfiaknak a házasodását. Ezért kivégezték.

Egy másik történet szerint egy halálra ítélt, akit Bálintnak hívtak, a fogságában visszaadta egybörtönőr vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet írt neki, amelyet így írt alá: „A Te Valentinod”. Kivégzésének napja február 14-e volt.

Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté, ugyanakkor betiltotta a szerelmi lottót.

Forrás: Doma István, Hoxa portál

A muzulmán országokban nem mindenhol nézik szívesen a Valentin-napot. Ebben a tekintetben is élenjár Szaúd-Arábia. Néhány hír az utóbbi évekből a szaúdi hozzáállásról.

Forrás: Magyar Rádió, 2005.

Szaúd-Arábiában a vallásrendészet megtiltotta a Valentin-nap ünneplését, arra hivatkozva, hogy a muzulmánok nem tarthatnak keresztény ünnepeket - adta hírül a Magyar Rádió. A döntést a vallási szokások tisztaságát és a bűnök megelőzését vigyázó testület hozta. A hivatalosnak számító tilalomról már értesítették a sivatagi királyságban működő virágkereskedőket és üdvözlőlap-árusokat.

Forrás: MTI / InfoRádió / BBC / nagyutazás.hu, 2008.

Szaúd-Arábiában betiltották a vörös rózsát

Szaúd-Arábiában a vallási rendőrség megtiltotta a Valentin-napi ajándékok, köztük a vörös rózsa árusítását.

A Saudi Gazette című lap bolti eladókat idézett, akik elmondták, hogy a hatóságok felszólították őket a vörös cikkek, így a virágok és csomagolópapírok eltávolítására az üzletekből. Az újság szerint az intézkedés nyomán már emelkedőben van a rózsa ára a feketepiacon. A szaúdi hatóságok a Valentin-nap és a többi, nem muzulmán eredetű ünnep megtartását bűnnek tekintik. Úgy gondolják, hogy a Valentin-nap a házasságon kívüli kapcsolatra bátorítja a férfiakat és a nőket, ami büntetendő a konzervatív királyságban. A lap úgy tudja: többen már napokkal, hetekkel korábban leadták rendelésüket a virágüzleteknek, hogy így játsszák ki a tiltást. Néha az éjszaka közepén vagy kora reggel visszük ki a csokrokat, hogy elkerüljük a gyanúsítást - mondta az egyik virágos. Mások úgy tervezik, hogy a szomszédos Bahreinbe, illetve Dubaiba mennek ünnepelni. A szaúdi hatóságok szigorú szabályokkal akadályozzák meg a rokonságban nem lévő férfiak és nők kapcsolatát. A nőknek férfi engedélyére van szükségük a házasodáshoz, a munkavállaláshoz, az utazáshoz és a tanuláshoz.

Tilos kutyát és macskát sétáltatni Rijádban, 2008. július 31.

Megtiltotta a szaúd-arábiai vallási rendőrség kutyák és macskák árusítását a sivatagi ország fővárosában, Rijádban, mert véleménye szerint a négylábúak flörtölésre adnak ürügyet a férfiaknak. Mint az al-Haját című arab napilap jelentette, ezentúl a kutyákat és macskákat sétáltatni sem szabad, mert ez ugyancsak alkalmat szolgáltat arra, hogy a férfiak nőket az utcán megszólítsanak. A tilalommal egy muzulmán vallási tanács régi rendelkezését váltják valóra Szaúd-Arábiában. Ezt azzal indokolták, hogy a helyi férfiak mindinkább a négylábúakat használták fel arra, hogy "nőket az utcán leszólítsanak és családokat megzavarjanak" - mondta a vallási rendőrség szóvivője a lapnak.

 

---

 



Bajor Gizi

 

 



Színészkönyvtár

Bayor Gizi

 

Született: 1893. május 19. Budapest, Magyarország

Elhunyt: 1951. február 12. Budapest, Magyarország

 

 

Életrajza:

 

férjei:

 

dr. Vajda Ödön, ügyvéd - 1920-1927,

dr. Paupera Ferenc, a Földhitelbank igazgatója - 1928-1932,

dr. Germán Tibor, orr- és gégespecialista, egyetemi tanár - 1933-1951.

 

 

Adatok:

 

1911-1914 - a Színművészeti Akadémia hallgatója

1914 - leszerződtetik azonnal a Nemzeti Színházhoz

1914. április 2. - első szerepében döntő sikert arat (Lucien Népoty "A kicsinyek")

1914 - 1924 a Nemzeti Színház tagja

1924-1925 - a Magyar Színházba szerződik

1925 őszétől fogva haláláig a Nemzeti Színház tagja marad

1928 - a Nemzeti Színház örökös tagjává választják

1925-1933 - a pályája aranykorszaka

1929; 1930 Párizsban filmez

1936 - Heltai:"A néma leventé"-nek női főszerepe Zília - Magyar Színházbeli vendégjáték

1937. október 25-én, amikor 100 éves a Nemzeti Színház -a magyar színészet jelképeként nyitó beszédet mondd

1938 - élete első, és utolsó rendezése: Székely Júlia "Nóra leányai" a Nemzeti Kamaraszínházban

1939-1943 - a háború vége előtti időszak nagy alakításai

1944 - egyszer sem lép színpadra a háborús helyzet miatt

1944-1945 - sokakat megment a biztos haláltól, és többeket bújtat saját házában

1945. október 4. - ismét színpadon a háború utáni első premierje

1945-1950 - játsszik a Nemzeti Színházban

1948 március 15-én a frissen alapított, díj kitüntetettje, így ő az első Kossuth-díjas színművész

1950. augusztus 20 alkalmából az ugyancsak akkor alapított díj első kitüntetettje, ő az első Kíváló Művész

1951. február 12-én 58 évesen elhunyt

1951. február 16-án a Farkasréti temetőben sokezres tömeg előtt zajlik temetése

1952. február 12. - otthonából emlékmúzeumot alapítanak, Gobbi Hilda kezdeményezésére

 

 

Bevezető:

 

A XX. századi magyar színjátszás egyik legmeghatározóbb alakja, akinek 55 évvel ezelőtt bekövetkezett halála okán, már egyre kevesebben emlékezhetnek rá személyesen, ráadásul ezek az emlékek sem a művésznő sok évtizedesre tehető zenitjéről valóak. Lassan legendává érett személye, anélkül, hogy pontosan és konkrétan ismerhetnénk a legenda mögött húzódó személy munkásságát, és bár több tucatnyi könyv, írás keletkezett róla, de egyetlen összefoglaló sem. Talán ez is sorsa a mitikus lényeknek. A ma, az egyre kevesebb számú érdeklődőjének csak sablonos lexikonjelzők maradnak róla, kiüresedő tartalommal, és őt is lassan utoléri a színművészet nagy betegsége, az egyre halványuló emlékezés. Mítoszként lebeg a valóság felett személye, afféle elérhetetlen abszolútumként, pedig neki is voltak esendőségei, és személyes varázsa, tüze, kétségek gyötörték premier előtt, szerényen meghúzódott, és zavartan belepirult, ha valaki felismerte az utcán, ugyanakkor derűs, vidám személye, gurgulázó nevetése sokakat elvarázsolt környezetében. Jelen összefoglalónkban igyekeztük a szakmai szempontokat egészségesen ötvözni a személyes megnyilvánulásaival, hogy túl munkásságnak egzakt ismeretén, mondatain keresztül ismét idevarázsolhassuk a ma emberének tündöklő lényét, megismerhessük a világról, a színészetről vallott vezérelveit, ami ma éppoly aktuális, mint 60-70 évvel ezelőtti riportjai idején.

Ő például soha sem írta le nevét másképp, mint Bayor Gizi. Ellipszilonnal. De már az 1930-as Színészeti lexikonban Bajor Giziről beszél Schöpflin, pontos jével... és azóta mindenki, még a róla elnevezett Színészmúzeum is így íródik, pontos-jével. Őt valószínű a legkevéssé sem érdekelte ez az egész mizéria, mi úgy gondoljuk emlékének ápolását, ott kezdjük, hogy rá való tekintettel ellipszilont használunk neve leírásakor - mi legalább is. De annál grandiózusabb személyiség volt, hogy külsőségekkel törődjék, sokkalta fontosabb az amit létrehozott és azóta is szent tűzként lobog láthatatlanul is a magyar színjátszás egén.

Kérem halálának 55 évfordulója alkalmából - ha másért nem - fussa át ezt a varázslatos, ő általa rajzolt tündökletes történetet róla, hogy velünk élhessen ma is, részévé válhasson ismét mindennapjainknak.

 

Nagyszülők, szülők...

 

"Nagyapám Zsitvaújfaluban ismerte meg nagymamát, nagymama von Weiss és Hortenstein bárónő volt. A vezérkari főnök és a bárónő házasságából született édesapám, Magyaróvárott 1849-ben, menekülés közben, mert nagyszüleim Németországba emigráltak. Papa kint végezte az egyetemet, hallatlan művelt volt. Famíliám élettörténetét meg is írta valaki odakint egy Wetterwolken (Viharfelhők) című regényben, amely 1910-ben jelent meg Berlinben, Károly Curtius kiadásában."

 

Édesapja, édesanyja

 

"Apám jó családból származik, tudniillik nagyapám Beyer Rudolf, Görgeynek volt a vezérkari főnöke. Hegedüs Lóránd színpadra is vitte Kossuth-darabjában, amelyet a Nemzeti Színházban játszottak, de nekem nem volt benne szerepem. ...Apám negyvenöt éves korában nősült, olasz leányt vett el: az anyámat. Én a mamámhoz hasonlítok, de természetem a papáé. ...Imádtam egyébként az apámat, aki a legkülönösebb, legérdekesebb, legragyogóbb ember volt. Későn házasodott meg, sokkal idősebb volt anyámnál, nekünk gyerekeknek nem is apánk, hanem nagyapánk lehetett volna. ...Édesapa bányamérnök volt, utóbb barátai furcsa vállalatba (vállalkozás) vitték be, a Kálvin téren emeletes kávéházat épített, amelyet lebontatott a Közmunkatanács azon a napon, amikor épp kész lett. Ezután teljesen tönkrementünk.

 

Epizódok a gyerekkorból

 

"...én már korán, négy-öt éves koromban magamra akartam vonni a figyelmet. Kosztümöket csináltattam a hálóingből meg színes szalagokból, a szobában körbeültettem a babákat, fölmásztam egy sámlira, és verseket szavaltam, énekeltem, szóval, produkáltam magam nekik. Ebben a mulatságban Mariska nővérem segített, ő varázsolta estéli kosztümmé a hálóingeket, rakta nyakamra a mama gyöngyeit, rendezte el a szekrényből kiráncigált szalagokat..."

 

Bayor Gizi gyereklányként, mint Renonszka

 

Édesapja, Beyer Marcell azonban nem adja fel és ismét kávéházat üzemeltet - igaz, nem saját tulajdonban, hanem bérelt helyiségben - a Kálvin téren, abban a házban, amelyben laknak is, szintén bérlőként. Beyer Rudolf, a bátyjuk a nagyapa után kapja a nevét, és a Beyer gyerekek - a nagyobbik Marika, Rudi a bátyja és a fiatalabb Gizi - és Gizi gyakorta tartózkodnak a Báthory kávéházban rendszerint, ahová a két utcára is néző háztömb belseje felől, a kártyaszoba egy kis ajtaján keresztül visz az út. Gizi iskolából jövet-menet, innét hátulról, a lakóház felől jár be szüleihez a zajos kávéházba, sőt gyakorta ő maga is kiszolgálja a vendégeket, vagy később, nagyobb lányként épp a kasszagépet üzemelteti. Ahogy keresztülmegy a kártyaasztalok közt, a füstös szobán át, gyakran megáll a játék, és a játékosok szemükkel követik a kislány útját, amiből azért néha támad egy-egy rossz bemondás, amelyet kártyás nyelven "renonsz"-nak hívnak. Aztán egy nap a kártyások elnevezik Gizit Renonszkának, s ez a jellemző név rajta is marad, egészen a Báthory kávéház megszűnéséig. A környék felnőttjei, és a gyerekpajtások számára is Renonszka marad mindörökre, de a házban, az első emeleten lakó Csathóék idősebb fia, Kálmán is ezen a néven ismeri. Később Csathó Kálmán, amikor a Nemzeti Színház ifjú rendezőjeként találkozik Renonszkával a színházban, nem meri ezen a néven szólítani többé hivatalosan, bár a háta mögött továbbra is Renonszkaként emlegeti Gizit.

 

Gizi és a szülői ház - lépcsőháza

 

"... a körúti ház lépcsője is lélegzetelállító szorongással töltött el. A lépcsők valahogy úgy kanyarogtak a falak között, hogy az egyik szakaszról nem lehetett átlátni a másikra. Néha ötször-hatszor is elindultam. De ha fölülről lépteket hallottam, visszarohantam a kapu alá, s addig vártam, amíg elmentek. Ha meg mögöttem jött valaki, rohantam, mint az őrült, és az első folyosón kimenekültem az udvarra. A házban lakott például egy vízfejű ember is, attól úgy iszonyodtam, hogy csak visszafojtott lélegzettel mertem elmenni mellette. Karczag úrnak hívták..."

 

Elpusztul a szülői ház

 

Aztán egyszer egy nap, a közel negyven esztendeje éjjel-nappal működő Báthory kávéház, bezár. Igaz még ha nem is Beyer Marcell üzemelteti végig, negyven esztendőn át ezt a nagy múltú és híres kávéházat, most a bezáratásakor mégis a Beyer család megélhetése kerül katasztrofális helyzetbe az új háztulajdonos felmondása kapcsán. Az új tulajdonos azzal a megokolással mond fel a kávéház üzemeltetőjének Beyer úrnak, hogy nem tűr a házában éjszakai üzletet. Eget-földet megmozgatnak az akkori Pestiek, hogy a kávéház bezárását megakadályozzák, de a tulajdonos hajthatatlan. Gizi akkori udvarlója például, aki egyébként sokáig vőlegényjelöltként is szerepel Gizi életében, szóval, Sztrakoniczky Károly ifjú hírlapíró révén még újságcikk is keletkezik a kávéház bezáratásáról. Az új tulajdonost azonban ez sem hatja meg, rendíthetetlen, ráadásul a törvények is őt védik, így a kávéház végérvényesen bezár. Beyer Marcell a hatóságokhoz folyamodik új kávéház nyitásra, és engedélyt is kap a Kálvin tér közepén egy barakk-kávéház építésére. Az új Báthory kávéház hamarosan megnyílik, és még jó néhány esztendeig szolgálja a környéket, bár korábbi fényét soha többé nem nyeri vissza, viszont némiképpen enyhíti a család anyagi gondjait. Egyébként a korábbi Báthory kávéház épülete, amely a Kecskeméti utca 14. számot viseli a postacím alapján, és amely Bayor Gizi szülőházának is tekinthető egyben, a második világháború során elpusztul, telke sokáig üres telek marad, és csupán néhány bokor meg egy ecetfa nő rajta.

 

A Színművészeti Akadémián

 

Középiskoláit Budapesten végzi, s beiratkozik a Színiakadémiára. "...Papa nagyon könnyelmű ember volt, de ezt nem ellene mondom, hanem mellette. Sohasem ismerte a pénz értékét. Mikor például tönkrementünk, én éppen a negyedik felsőbe jártam az Angolkisasszonyoknál. Kitűnő alkalom volt nekem, hogy iskolát váltsak, beiratkoztam a színiiskolába, színésznő akartam lenni és sok pénzt akartam keresni. Szüleim nem tudtak elhatározásomról, pedig én már kétéves korom óta készültem erre. Később a színészet lett családunk megmentője, ebből éltünk... A felvételi vizsgán Szép Ernő "Gyermekjáték" című versét szavaltam. Mikor megtudták otthon, hogy színiiskolába járok, azt mondták, most járjam ki, de nagyon vigyáznak rám, mindig elkísértek, és mindig értem jöttek. Harmadéves koromban már szerepeket kaptam, "A kicsinyek" című darabban léptem föl először. Jókat írtak rólam. Mikor végeztem, a Vígszínházhoz hívtak, de Tóth Imre nem engedett."

 

Édesapja cikket ír róla...

 

"... Apám amikor beletörődött abba, hogy színésznő és a Nemzeti Színház tagja lettem, valamelyik újság megkérte, nyilatkozzék hogyan lépett a lánya erre a pályára. Apám nem szerette a színház körül való mókázást, de megírta az interjút. Tündöklő humorának tökéletes képe ez. Részletesen elmesélte benne saját életrajzát, elmondta, hogy 1849-ben, emigrációban született. Apja Bem vezérkari főnöke volt, ő maga Németországban végezte tanulmányait, bányamérnök lett, satöbbi, satöbbi. Végre Magyarországra került. Egyszer elment a Nemzeti Színházba, végignézte az előadást, és azt mondta: "Ejnye, ejnye, itt nemsokára új naivára lesz szükség. A cikket úgy fejezte be: "Miután ezt megállapíthattam, megházasodtam és szállíthattam a színháznak egy naivát."

 

Alighogy végez, a Nemzeti Színházban kap szerződést

 

A Színművészeti Akadémiát 1911-től 1914-ig végzi, többek közt Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanítványaként. Az első világháborút megelőző hetekben tartja a Színművészeti Akadémia a vizsgaelőadását, akkor Szigligeti Ede "Nőuralom" című vígjátékában, amelyben - ahogy a korabeli kritika emlegeti - "egy karcsú, fekete leányka" lép fel először és kelt feltűnést, akit Beyer Gizellának hívnak. Bánki Judit, Pécsi Blanka, Bodnár Jenő, Földényi László és Kiss Ferenc társaságában lép fel. A Színművészeti akadémián már 1914-ben tehát a Nőuralom vizsgaelőadásán már feltűnést kelt tehetségével, úgy hogy az iskola padból egyenesen a Nemzeti Színházhoz kerül, sőt még meg sem kapja a színiakadémiai oklevelét, máris szerepet ajánlanak neki Lucien Népoty "A kicsinyek" című darabjában, amelyet a Nemzeti Színház mutat be, 1914. április 24-én, annak a Csathó Kálmánnak a rendezésével, akivel gyermekkora óta egy házban lakik. Fennmarad az első interjú, amelyet a Magyar Színpad riporterének ad: "...én "A kicsinyek"-ben Villaret Fanny szerepét játszom, de nem tudom, mit mondjak róla, mert tőlem még sohasem kérdezett ilyet senki, és nem tudom, mit szokás ilyenkor mondani. Csak azt mondhatom, amit most a premier előtt érzek, mégpedig: hogy "A kicsinyek" a világ legjobb, legdrágább darabja, és a Fanny a világ legnagyszerűbb, legfontosabb szerepe, mert én játszom, és mert a Nemzeti Színház színpadán játszom először életemben..." - mondja az akkor 21 esztendős Bayor Gizi.

 

Beyer Giziből Bayor lesz

 

Mint oly sokaknak akkoriban, Bayor Gizi művésznév-választása alapvetően a színészek keresztapjának, Szentesy Lajos úrnak is köszönhető. Szentesy Lajos az Országos Színművészeti Akadémia főtitkára, aki a beíratást végzi az Akadémián, így beszél erről: "Természetes dolog, hogy a színészeknek igyekszünk jó hangzású nevet adni. Jobbára csak a felvételi vizsgákon szokott kiderülni, hogy milyen nagy számban viselnek idegen hangzású neveket a növendékek. Sokan még a jelentkezésnél sem gondolnak erre, viszont hosszas töprengésre nincsen sok időnk, s mivel én végzem a beíratást, ez a feladat is nekem jut. Hogy milyen szempontok szerint történik mindez? A kezdőbetűt a legtöbb esetben megtartom. Rendszerint valamely történelmi, vagy helyiségnév kerül választásra. ...az egyik legnagyobb büszkeségünk Beyer Gizi, akit ma Bayor Gizi néven ismer egész Európa" - mondja tehát a keresztapa, akinek tulajdonképpen másodpercei vannak egy-egy jó hangzású név megtalálására, s arra is csupán mellékesen, mert a főtitkár úrnak alapvetően egész más a feladatköre. Az akkori művészvilág népszerű Lajos bácsija egyébként ilyesmi nevek kreátora, mint a Reim Annából lett Rápolthy, Turmáyerből lett Turay Ida, vagy Szautnerből lett Sulyok Mária, vagy a Schwalmból lett Sennyei Verája; a Lersch Elvirából lett Szörényi Évája, Predicsből lett Perényi Lászlója, de Lajos bácsi egyik legnagyobb büszkesége az Oscar-díjas Kertész Mihály neve, amelyet Kammerből magyarított. (forrás: Sugár Andor: Hogyan születik a színpadi név? Délibáb, 1937. január 16.)

 

Beyerből Bayor Gizi lesz a címlapon is

 

Szentesy Lajos névváltoztatása azonban egy kis áttétellel jut el a köztudatba, mégpedig Bálint Lajos közvetítésével. Csathó Kálmán ezt a hivatalos névváltoztatást igen részletesen leírja visszaemlékezésében, amelyben elmeséli, hogy épp Gábor Andor "Palika" című darabját játssza Rajnay Gábor partnereként, amikor immár végleg Beyerből Bayorrá lesz Gizi. Bálint Lajos - aki a Nemzeti Színház dramaturg-titkára akkoriban - "pillanatnyi ötleteként" kerül elő az egész. Csathó Kálmán, a szemtanú hitelességével így meséli el az esetet: "... Emlékszem, egy-két nappal a bemutató előtt, a próba szünetében Tóth Imrével a színpadon ácsorgunk, s Bálint Lajos, kezében a színlap-korrektúrával, odajön hozzánk, és azt mondja: - Most már mégis meg kellene magyarosítani a nevét ennek a Gizinek. Azt hiszem, Bayor, ipszilonnal írva nem lenne rossz. - Jó! - Bólintott Tóth. - De meg kell őt magát kérdezni, tetszik-e neki."

Meg kell jegyezni, hogy Bálint Lajos előtt nagy valószínűséggel Szentesy úr névalkotása már ismeretes volt, sőt..., de miután nem volt e név bevezetve a színházban is ezért kellett talán a direktor úr jóváhagyását "javasolnia" ilyenformán az ügyhöz.

"... Így született meg a Bayor név, tehát két lépcsőben, mellyel aztán annyira összeforrt, hogy ezt használta később a polgári életben is, noha - úgy tudom - hivatalosan sohasem változtatta meg a Beyer nevet." - mondja Csathó, majd hozzáteszi, hogy "Ő maga mindig így - vagyis Y-nal - írta le a nevét", sohasem használta "j"-vel.". Viszont írták pontos-jével a nevét életében is már számtalanszor, cikkek tucatjai jelentek meg ezzel a "j"-vel, (talán őt ez izgatta a legkevéssé), de ettől függetlenül ő soha sem írta másképp nevét alá, mint "y"-al. Hogy ez a pontos-jé mikor nyert polgárjogot, azt talán ma már senki sem tudja, de javaslom, tiszteletből, és hagyomány ápolás végett mi használjuk úgy, ahogy mindig is szerette választott nevét használni: Bayor Gizi

 

Bayor Gizi első korszaka - Tóth Imre igazgatása idején

 

Tóth Imre, a Nemzeti Színház akkori direktora veszi őt föl tagnak, és nem sokkal ezután már meg is kapja élete első Shakespeare-szerepét tőle. Igaz, nem főszerep, hanem csak egy icike-picike szerep az övé, hisz Lucius ő, a Julius Ceasarban, Brutus szolgája, de élete során annyi Shakespeare-főszerep várja, hogy méltán kárpótolja őt a startért a sors. Azután kényszerű hallgatás pályájának következő állomása, az első világháború kitörése végett elrendelt színházi bezáratások miatt. Több mint fél évig tartó szünet után nyitja meg kapuit újra a Nemzeti. Azonban Tóth Imre lassan szoktatja a színházhoz. Eleinte nem ad nagy szerepeket neki. Főképp Ligeti Juliska naiva-szerepkörének megfelelő, vagy ahhoz hasonló szerepekben játszik két-három évig, többnyire pár szavas szerepeket. Az első nagyobb kiugrási lehetőséget is Ligeti Juliska nyomdokain haladva nyeri el, ugyanis Gárdonyi Géza "Annuská"-jának felújításakor formálja Ligeti helyett Annuska alakját. Meg kell jegyezni, az egykori szemtanú, Csathó Kálmán, aki egyben a rendezője is a darabnak, szóval, Csathó véleménye szerint az író által elképzelt Annuska Ligeti előadásában jobban megközelíti az író eszményképében élő figurát, mint amit az első főszerepében szorongó Bayor Gizi interpretál. Valamivel összetettebb alakítási készséget igényel második főszerepe, Csiky Gergely "A nagymama" című darabjában Márta szerepe. Két évtizeden keresztül Mártát tanára, Csillag Teréz játssza, tőle veszi át közös betanulással Bayor Gizi. A Márta-szerep aztán többször is előkerül élete során, és hosszú időn keresztül Bayor Gizi nevéhez fűződik eztán ez a szerepformálás, akárcsak annak előtte Csillag Terézéhez.

 

Az első főszerepek - Ambrus igazgatása idején

 

Az első világháború harmadik évadjához közelgő Nemzeti Színház éléről lemond Tóth Imre, s direktori státuszát a neves irodalmár, esztéta és író, Ambrus Zoltán veszi át. Ambrus határozott egyéniség, ugyanakkor széles látókörű, nagy tudású ember, aki elsősorban a színház műsorával és irodalmi színvonalával törődik, nem a színészekkel. Azok gondozását, kezelését rábízza a rendezőkre, mondván, ők dolgoznak a szereplőkkel, nálánál sokkalta jobban ismerik képességeiket. Így válik lehetővé, hogy Csathó Kálmán, Ivánffi Jenő és az akkor nemrégen a színházhoz kerülő Hevesi Sándor rendezők szava válik döntővé sok tekintetben, legfőképpen pedig a Nemzeti Színház színészgárdájának súlypontozása tekintetében. A nagy generációhoz sorolt Ivánffit leszámítva a két fiatal rendező, Hevesi és Csathó szerepe nőttön-nő, fiatalos lendületet adva a színház életének. Elképzeléseiket többnyire új tehetségek bekapcsolásával valósítják meg, és ugyancsak ők azok, akik így korán felismerik a kezdő Bayor Gizi képességeit. Az Ambrus-igazgatás első jelentős szerepét Móricz Zsigmond "Pacsirtá"-jában kapja egyébként, amely elég nagy feladat elé állítja a kezdőnek számító színésznőt. Azt megelőzően sohasem játszott asszonyt, és ráadásul először alakít parasztszerepet is egyben. Egy huszonéves, ízig-vérig pesti színésznőtől - valljuk be - mindkettő igen távol áll. A legenyhébb kifejezés az, hogy valódi ugrás ez az ismeretlenbe. Ez a vállalkozása mégis teljes siker, szerepfelfogását mind a kritika, mind pedig a közönség teljes megértéssel fogadja.

 

Bayor Gizi nevét lassan megismeri a főváros

 

Rövidesen az első megmérettetést egy másik jelentős szerep követi, Bródy Sándor "Dadá"-jában Erzsébet alakjának megformálása. Eredendően ezt Varsányi Irén játszotta a Vígszínházban, aki a kor egyik legnagyobb színésznőjeként nyilvántartott személyisége - Márkus Emílián és a korelnök Blaha Lujzán kívül persze -, és Varsányit a premier kapcsán nyilatkozatra bírja az egyik újság, miképp látja ő, az egyik legnagyobb alakítását viszontlátni egy ifjú tehetség tolmácsolásában? "... színes, bájos és mély érzésű ez a fiatal lány! Egész alakítása - felfogásban, megérzésben - végtelenül tetszett nekem!" - nyilatkozza Varsányi, megérezvén a fiatal kezdőben a tehetséget és az eredeti alkotóösztönt. Varsányi nagyságára jellemző módon ennek az érzésének hangot is ad, tisztában van nyilatkozatának súlyával, hogy ez mekkora lendületet is adhat egy zsenge pályakezdőnek. (Milyen jó lenne hagyománnyá tenni ezt az önzetlenséget, hogy a mai szakmai nagyságok kiállásukkal támogassák a következő generáció tehetségeinek kibontakozását!) Erzsébetként Bayor Gizi bizonyít nem csak a közönség, hanem a szakma számára is. Ennek köszönhetően megkapja élete első kiugrási lehetőségét, minden színésznő álmát, Júlia szerepét, a shakespeare-i főszerepet. Bayor Gizi pedig ismét bizonyít, mégpedig nem is akárhogyan. Kosztolányi Dezső így ír az előadásról: "Bayor Gizi helyes és ép ösztönnel játssza Júliát, egésznek és egészségesnek, hívőnek és túlzónak, egy délszaki olasz nőnek, eleinte huncutul, süldő kacérsággal, később azzal a sötétséggel és tragikai elszántsággal, mellyel csak a nagy-nagy fiatalság képes." Fiúruhába öltözött leányként játssza Lengyel Menyhért "Sancho Panza királysága" című vígjátékában Ricota mór leány szerepét, a Nemzeti Színpadán először fellépő Sugár Károly búsképű lovagja mellett.

 

Magánszínházi kiruccanás

 

Bárdos Artúr ajánlatát elfogadva fellép a Belvárosi Színházban - amely akkoriban magánszínház - egy osztrák szerző, Karl Schönherr "rémdrámájában" a "Gyermektragédiá"-ban. A dráma cselekményét szokás akkoriban "freudi"-nak titulálni, hisz a két fiú- és egy leánytestvérből álló család gyermekei egy nap ráébrednek: anyjuknak szeretője van. Az erős felindulás és érzelmi vihart kavaró tény gyilkosságra csábítja az idősebb testvért, megöli a szeretőt. A lány (Bayor Gizi) a szörnyű élmény hatására elzüllik. Bárdos Artúr még évtizedek múltán is csodálattal adózik Bayor Gizi játéka előtt: "...a próbákon Móricz Zsigmonddal, a darab fordítójával nem győztünk csodálni zsenialitásának felvillanásait és erejének pompás villámlását." Még a kritika is lábhoz tett fegyverrel ismeri el, hogy "Bayor Gizi két óra alatt nagyra nőtt a gyereklány szerepében".

 

Újból a Nemzetiben

 

Ezt az azért alapvetően diadalmasnak tekinthető magánszínházbeli "kiruccanást" az elkövetkezendő időben hozzá méltó komoly szerepekkel kompenzálják anyaszínházában. Mária királynő Voinovich Géza nagy történelmi drámájában, a "Mohács"-ban, majd egy pajkos, kecses, és graciőz finomságú szerep Herczeg Ferenc "Holicsi Cupidó"-jában. Lidit formálja a Kisfaludy Károly-darab felújításában, a "Csalódások"-ban, játszik - ugyan nem kiugró sikerrel - Herczeg Ferenc "A Gyurkovics lányok" című életképében, amely szintén felújítás. Aztán 1920-ban egy színháztörténeti jelentőségű szerep az 1890-óta nem játszott "A vihar"-ban. Shakespeare drámáját Hevesi Sándor rendezi, Ódry Árpád Prosperó, Sugár Károly Caliban-alakja mellett kimagasló teljesítményűvé lesz Bayor Gizi Mirandája. Nem kisebb feladatot kap Titánia szerepének kidolgozásával sem (Shakespeare: Szentivánéji álom), Bayor Gizi szerepmegoldása egyik kritikusa szerint: "... a legköltőibb és legfinomabb rajzok egyike, ami valaha is magyar színpadra került." Az Ambrus-igazgatási időszak utolsó nagy darabfelújításában is kiveszi a részét, amikor Beaumarchais "Figaró házasságá"-ban megjelenik Cherubin apród kényes szerepében. "Finoman kidolgozott alakítása rokonszenves és bájos egyéniséget kelt életre" - mondja a korabeli kritika.

 

Bayor Gizi, a siker kulcsa

 

1922-ben újból igazgatóválság alakul ki a Nemzetiben. Ambrus lemond, helyébe a leghivatottabb személyiség, Hevesi Sándor kerül, aki egy személyben akkor az egyik legideálisabb színésznevelő is. Bayor Gizi teljes mértékben az ő "szárnyai alá" kerül. Mondják sokan, hogy soha szerencsésebb találkozást még nem készített elő a sors: a legnagyobb magyar színházi szakember és a legnagyobb magyar színésznő hosszú időn keresztül tartó harmonikus együttműködését egy színház falain belül. Ahogy azóta is emlegetni szokták: "Paganini megtalálja Stradiváriusát". A varázsló aztán felemeli bűvös varázspálcáját és a csoda hirtelen megszületik, megszólal ezer hangon a muzsika. Nincs megállás, innentől fogva alig van darab a Nemzeti Színházban, amelyben Bayor Gizi ne játszana. Gyakorlatilag Hevesi Sándor Bayor Gizire építi műsorpolitikáját, és a darabok sikerének egyik közös titka, maga: Bayor Gizi. Nem csak Hevesi ismeri fel Bayor egyedülálló képességét, hanem az írók is. Csathó Kálmán, a régi és gyerekkori jó barát mellé, felzárkózik a nagymester, Herczeg Ferenc, és az ifjú szerzőnek számító Zilahy Lajos. Felváltva írják darabjaikat Bayor Gizi elképzelt főszereplésével, amelyet rendre be is mutat a Nemzeti Színház, természetesen Bayor Gizi főszereplésével, és a siker már-már magától értetődő. Innentől fogva elmondható, hogy szinte valamennyi Herczeg Ferenc-, Csathó-, és Zilahy-darab főszerepét Bayor Gizi játssza, és a lista nagyon is hosszú.

 

Bayor Gizi művészi fejlődése töretlen ível felfelé

 

Mondják korabeli jó ismerői, hogy "szerepkörök, műfaji határok, életkorok ekkora már mind elmosódnak Bayor Gizi univerzális tehetségének olvasztókemencéjében, mint ahogy nem gördít akadályt a siker elé az írói mondanivaló jelentéktelensége, és a darab silánysága sem". Nincs szüksége jó lélekrajzzal megtámasztott figurákra, untig elég az író rajzolta figura néhány hiteles vonása, amelyben megkapaszkodhat, a többit pótolja gazdag képzeletével és kerek, egész karaktert kreál abból, amire aztán maga a szerző is rácsodálkozik. Hevesi hozza rendszeresen a Shakespeare-ciklusokat, elavult fordításokat újít fel. "A makrancos hölgy" bősz Katájaként kirobbanó sikert arat. "Nemzeti Színháznak ilyen tökéletes bősz Katája sohasem volt még"; Puck a "Szentivánéji álom"-ban, itt is a "minden elődjét felülmúló" jelzőt használják vele kapcsolatosan ismét.

 

Magyar színházbeli kitérő, majd ismét a Nemzeti Színház

 

1924-ben néhány darab erejéig a Magyar Színházhoz szegődik, Beöthy László és az Unió Rt. csábításának engedve. Mindjárt az első darabban, Shaw "Szent Johanná"-jában, olyan kiugró teljesítményt produkál a társakhoz képest is, hogy a kritika azonnal és egybehangzóan kapitulál. "a csendes, emberi érzésnek, a szenvedés és a hit belsőségének gazdag hanganyagával áll a shaw-i melódia szolgálatában... mindig éreztetni tudja a belső emelkedést, azt a fortissimót, amely Shaw Johannáját a halhatatlanság csúcsára repíti" - írja Relle Pál. Ezt követően néhány, nem az egyéniségéhez mért feladat után, visszatér Hevesihez a Nemzeti Színházba. Hevesi az újonnan megindított Nemzeti Kamaraszínházban lépteti fel Shaw "Candidá"-jában, hol az Andrássy úti (ma Bábszínház), hol pedig a Paulay Ede utcai színpadon játszik a darabban. Visszatérése utáni első kiugró szerepe Zilahy Lajos commedia dellarte-jában, a "Zenebohócokban" adódik, Csortos, Jávor partnereként. A kritika, a közönség egyaránt elragadtatással beszél akkoriban az előadásról. Az idős Jászai Mari ez alkalomból a premieren egy kis figurával ajándékozza meg a következő, ma is olvasható sorok kíséretében: "Drága kisfiú! Küldöm néked emlékül kis pajtásodat, a Te nagy jóságodért és megható hűségedért. Szívből ölel, szerető Jászaid." A darab az idők során további felújítást nyer, mindegyik alkalommal Bayor Gizi adja a női főszerepet.

 



Bayor Gizi és a világhírű Dolly-sistersek esete

 

"Londonból Párizsba utaztam, egy kedves öreg angol úr és fiatal unokahúga társaságában." - meséli egyszer Bayor Gizi - "Egyik este elmentük abba a gyönyörű nyári mulatóba, ahol a Dolly-sistersek léptek föl. A két Dolly ebben az időben fantasztikusan népszerűek voltak, az emberek ájultan és tombolva ünnepelték őket. Egyformán lépkedtek, egyformán voltak öltözve, hol négernek, hol királynőnek jelentek meg, a közönség egyik ámulatból a másikba esett. Angol társaságomnak szerényen megjegyeztem, hogy személyesen ismerem a Dolly-nővéreket. Az angol lány izgatottan felém fordult: "Ha ismeri őket, akkor menjük be hozzájuk, az öltözőbe!" Zavarba jöttem, elpirultam. Az angol lánygyanakodóan figyelt, már abban is kételkedett, hogy színésznő vagyok: se modorom, se megjelenésem nem volt számára elég "színésznős". De hogy a Dolly-sisterseket, ezeket a világsztárokat személyesen ismerem az már igazán hencegésnek hangzott. Az angol lány egyre unszolt, menjünk be hozzájuk. Nem szeretek öltözőbe járni és különben is attól féltem, hogy a Dollyk nem ismernek meg. A frizurám is megváltozott, talán magam is. de azért elindultunk az öltözők felé. Kétségbeesetten imádkoztam, hogy bár vége lenne a szünetnek. Ahogy így remegtem a folyosón a pesti színházi lap főszerkesztője jött felém. Ugyanaz a főszerkesztő, aki két évvel azelőtt a Dollykat behozta hozzám az öltözőmbe. "Gizike" - kiáltott felém - jöjjön be velem a Dolly-sistersekhez, hogy örülnek majd magának!" - És máris vonszolt magával. A Dolly-k ujjongva fogadtak: Halló Gizi?!! Nyakamba borultak, könnyeztek a viszontlátás örömétől és meghívtak vacsorára. Az angol lány elbűvölten nézett. Imponáltam neki. Talán még azt is elhitte akkor már, hogy színésznő vagyok..."

 

1928-1933-as, első pályacsúcs időszaka

 

Hevesi igazgató előveszi a Márkus Emília játszotta és mérsékelt sikert adó Barrie, skót szerző "Vén leányok" című melodrámáját, ezúttal Bayor Gizi és Uray Tivadar összjátékával viszik a korábbinál is nagyobb sikerre a Kamaraszínházban. Klabund "Krétakör" című darabjának Haitang nevű kínai lányát alakítja, ahogy az egyik kritikusa mondja: "Nem parádézott a szereppel: azonosult vele." Maga a szerző is hálás az előadásért, dicséri Bayor Gizi elmélyült europer játékát. Játssza Csathó darabjában, a "Lillá"-ban Vajda Júliát, Zilahy Lajos "Szibériájá"-ban Lizavétát - elmélyült, igényes darabok, Bayor Gizi lenyűgöző, a közönség és vele a siker mégis elmaradozik. Mást igényel a néző, mint amit kap a színháztól. Viszont osztatlan sikert arat Herczeg Ferenc "Déryné ifjasszony" című játékában, mint Déryné. Varsányi Iréntől veszi át a szerepet, ám több Varsányi Irén után játszott szerepet követően ezúttal a nagy elődnél talán mintha elsőbbséget szerezne, de mindenesetre méltó utódja a színpadon. A szerep másik nevezetessége, hogy Ligeti Miklós Bayor Giziről mintázza meg közismert és a Horváth-kertben felállított Déryné-szobrát, az előadás hatására. Az időszak következő nagy szerepe Zilahy Lajoshoz fűzi ismét. "A tábornok" Juditja eleve - mint mondják - Zilahy egyik legkövetkezetesebben végiggondolt nőalakja. Schöpflin Aladár szerint: "Bayor Gizi színésznői genialitása, lényének elragadó bája soha nem látott sokszínűséggel bontakozik ki szerepe folyamán." Csortos Gyulával (Tábornok) való összjátékát a magyar színművészet legjobb teljesítményei között emlegetik. Hevesi Sándor két kiemelkedő rendezése is Bayor Gizi nevéhez fűződik ekkor. Lessing születésének kétszázados évfordulójára megrendezi a "Barnhelmi Minná"-t Kazinczy Ferenc fordításában, ahol Minna szerepét adja Bayor Gizi "finom eleganciával, természetességgel, ahogy a virágból árad az illat" (egy kritikusa említi). A Nemzeti Színház színpadán ekkor adják elő először ezt a darabot! Egy másik Hevesi-rendezéshez, Dario Niccodemi olasz szerző "Hajnalban, délben, este" című virtuóz színpadi játékot igénylő darabjához fűződik nevezetes Bayor Gizi-alakítás. Az egy nap alatt játszódó kamaradarab Uray és Bayor kettősére épít. Annát és Mariót a véletlen egy kertben összesodorja, és pillanatok alatt szerelemre ébrednek. Hajnalban támad föl szerelmük, délben már megrettennek a szenvedély lángjától, este pedig el is égnek szenvedélyük tüzétől. Niccodemi darabjában pusztán felvázolja az alakokat - ám Bayor Gizi és Uray Tivadar olyan élettelivé varázsolják, hogy az már nem játék, hanem a néző szeme láttára lezajló valóság - vallja kritikájában Rédey, majd így folytatja -, "a két színpadi alchemistának sikerült a csekély súlyú flittert arannyá hamisítania." Az időszak másik kiemelkedő Bayor Gizi-alakítása a nagy költőóriás múzsájának, Szendrey Júliának megformálása, Herczeg Ferenc darabjának a címszerepében. Már az első jelentnél leírhatatlan hatású kép fogadja az előadás nézőjét: külsőleg valóságos Szendrey Júliát formál önmagából, megszólalásig emlékezetet az ismert Szendrey Júliáról készült kőnyomatra. Vonásai, ruházata, hajviselete, az a póz, ahonnét indítja a darab elején a cselekményt, zavarba ejtő módon emlékezetet az egykori múzsára. Ám nem csak külsőleg, hanem belülről is azonosul a kissé biedermeieres figurával. Normális körülmények között szavalni nem szeret, főképp kiállni pódium elé, ráadásul verseket tanulni... A színpadon elrejtheti személyiségét a színpadi alak mögé, csak intim társaságban oldódott némiképp, de idegen közönségnek a közelségét nem bírja, zavarja egyszerűen, meg különben sem szeret szavalni. Ám ezúttal, a "Szeptember végén" nem egy vers számára, hanem szerepének a része, bekapcsolható egy drámai helyzetbe, Szendrey Júlia életébe, személyes ügyévé lett a játszott alaknak, s már nem Bayor Gizi szavalja el, hanem Petőfi özvegye, kétségbeesett helyzetében.

 

A Nemzeti Színházban egymást váltják az igazgatók

 

Teljesen "ismeretlen", és "sohasem tapasztalt módon" Hevesit kikezdik, lemond igazgatói posztjáról. Márkus László lép örökébe egy évad erejéig. Az alapvetően operai feladatokhoz szokott direktor több kísérletének is Bayor Gizi játssza a főszerepét, de a korábbi sikerek ragyogásához képest ezek a premierek eléggé tompán fénylenek. Márkus az évad végén visszatér az Operaházhoz, Voinovich Géza kormánybiztossága követi - tegyük hozzá, elődjéhez képest nem sokkal nagyobb gazdasági és művészi szerencsével. Ennek az időszaknak egyik kimagasló Bayor Gizi-interpretációja a hindu költő, Kalidásza mesedrámájának, a "Sakuntalá"-nak női főszerepe (1933). Jelentős alakítása még Ódry Árpád partnereként Hauptmann "Károly császár rabja" című drámájában Gersuind, a kis szász leány. Aztán harmincas évei derekán utoléri pályafutása első öregszerepe, Zilahy Lajos "Az utolsó szerep" című drámájában, amelyben egy nagy színésznőt kell utolsó szerepében színpadra vinnie, és végső művészi fellángolásként - tulajdonképpen saját édesanyjának képében - a maga öregségét kell eljátszania. Voinovich kormánybiztosságát a fiatal és lendületes Németh Antal igazgatása váltja fel. Paulay és Hevesi után ismét egy arra méltó szakember - lélegzik fel a szakma. Németh a főváros nagyobb színházaiból összegyűjti a fiatal tehetségeket, a meglevő nyugdíj körüli színész korosztály számos tagját pedig velük váltja fel, energikus dinamikát adva így újból a színháznak. Ez egy újabb sértődés- és intrikasorozathoz vezet ismét. Németh a darabválasztásokra koncentrál, leköti továbbá a színházvezetés, Bayor kevéssé jut méltó feladatokhoz. Néhány kis széria egy-egy jelentősebb alakításában látható ugyan, de feladat és kihívás szempontjából ez az időszak minden korábbit alulmúl Bayor Gizi számára.

 

A színész és az író - Bayor Gizi szerint

 

"A színésznek együtt kell dolgoznia az íróval. Kitűnő szerzőim többnyire meghallgattak, olykor-olykor teljesítették is színpadi ösztöneim kérését. Írók között nőttem fel, hálás vagyok érte a sorsnak. Talán ettől fejlődtem, ez a titka sikeremnek is. Sok író munkáját figyeltem meg. Tudom, hogyan vajúdnak, hogyan lángolnak és kínlódnak a munka hevében, milyen nagy és szent esemény a mű megszületése. nem a munka módja határozza meg, ki a jó író. Az sem, hogy gyorsan dolgozik-e vagy lassan. Mi színészek is más-más technikával tanulunk. Rajnay Gabi például a próbákon hangosan elmondja az instrukciókat is. "Én itt most kimegyek..." vagy "Én itt most leülök..." Kedves és mulatságos. Szeretem ezt a kisfiús szorongását. Minél gyermekibb lélek a színész, annál nagyobb művész."

 

Bayor Gizi önmagáról...

 

"Az én egyéniségem akkor jelentkezik igazán, amikor az apámról beszélek. Olyan imádat volt bennem, mint a kis Dorritban. Halála a legnagyobb csapás volt számomra. Alig tudtam egy percre is elfelejteni. Egy nagyon okos ember azt írta nekem, hogy addig élünk, amíg emlékeznek ránk. Ez megvigasztalt egy kissé, mert én mindig emlékezem... Tulajdonságaim? Rengeteget pasziánszozok. Igen lassan, sokat elmélyedve olvasok. Sokat heverek a díványon, szeretek gondolkozni, töprengeni. Az öltözködést viszont nem tartom fontosnak. Szeretek csatangolni az utcán. Ha kérdezik, hogy miért nem törődöm többet a divattal, ezt felelem: - Minek, beljebb nem látnak?"

 

... Ismerek olyan színésznőt, aki az életben is színésznő, egy kicsit. De hány nemszínésznő-úriasszony is színészkedik az életben! A színészkedéssel is úgy vagyunk, hogy vagy hisznek nekünk, vagy nem. Én borzasztóan félek a feltűnéstől. Amikor a városban járok, szemembe húzott kalappal, szürkén és észrevétlenül igyekszem a házsorok között végigsurranni. Lehet, hogy erre is azt mondják csinálom. Talán, őszintébbnek látják azt, aki lobogó hajjal, kutyával, virággal, autóval úgy viharzik végig a korzón, mint a forgószél. Nekem ez a színésznő imponál - megvallom - de ehhez nincs tehetségem..."

 

... hogy ki az őszinte, azt az emberek fantáziája dönti el. Kezdő koromban jó modorom volt, senkiről sem mondtam rosszat, sem a szemében, sem a háta mögött. Ezt afféle főzőcskének minősítették. Amikor a Fehér felhőkben, az angyalt játszottam, Hegedűs Gyula megkérdezte egyik íróbarátunktól: Mit szól ehhez a kislányhoz? - Az író erre azt válaszolta: Vigyázz, ez mindenkit főz! Kétségbeesetten fordultam Hegedűshöz: Mondja igaz ez? Hegedűs az orra alatt dünnyögte: Engem azzal főz, hogy nem főz. - Mindegy mit csinálunk a világ, mégis csak azt hiszi el rólunk, amit akar. Engem nem érdekel, mit gondolnak rólam.

 

"...engem viszont nem érdemes megrágalmazni, úgyis kikotyogok magamról mindent. Valaki azt mondta rólam, hogy önmagam detektívje vagyok, mert mindig kiadom magamat. A hazugságban nem hiszek. Egyszer valahol az asztalunkhoz telepedett egy rendkívül feltűnően viselkedő, bolondos ember. Amikor elment, a társaság egy része azt mondta rá, hogy bolond, a másik meg azt, hogy játssza csak a bolondot. Herczeg Ferenc erre csöndesen megjegyezte: Ha játssza, akkor csakugyan bolond! Ilyennek látom a hazugságot. ha az utcalány azt akarja velem elhitetni , hogy ártatlan, elhiszem neki, mert érzem, hogy az szeretne lenni, aminek magát hazudja. És ha a tisztaság iránt való vágy megvan benne, máris tisztább. Minden hazugságban van valami igazság is..."

 

A Magyar színházbeli diadalútja

 

Talán a Nemzeti Színházbeli viszonyok vezetnek oda, hogy Bayor Gizi enged a Magyar Színház meghívásának, és elvállalja Heltai Jenő egyik legköltőibb mesejátékának, "A néma leventé"-nek női főszerepét, Zíliát (1936). A Törzs Jenő és Bayor Gizi-kettős kitűnő megoldásnak tűnik. Az előadás mindkét művész életének egyik legnagyobb sikerét, sőt, diadalát jelenti. Száztizenöt estén keresztül megy a darab, szinte egy teljes évadot kitevő előadás-sorozat, sőt, eltart még nyár végéig is.

 

Bayor Gizi és a siker

 

"... az egyéni művészet fejlődési vonala nem tűri, hogy valaki megállva, esetleges elért sikerekben gyönyörködjék, mert ez a fejlődés akadálya, az érzések megszegényítése és ennek megfelelően természetesen a tartalmatlanság veszélyének határára sodorja a művész játékát" - vallja Bayor Gizi. Miközben premierjei ünnepszámba mennek, sikerei fényesen ragyognak, ő talán az egyetlen, akinek nimbusza annyi esztendőn át, töretlen marad a korabeli színészvilág berkeiben. Nem kerül a lapok pletykarovatának főhelyére, nincsenek botrányos események körülötte, nem kerül senkivel sem olyan vitába, amelyikből vezércikk születhet, de legalábbis szaftos mondatok egy-egy képaláírás szövegébe. Mondják, hogy mindez a művésznő kvalitásain túl annak is köszönhető, hogy talán a legvisszavonultabb életet él társai és kollégái között. Bayort a színpadon kívül a pesti publikum sohasem látja. Nem jár bárokba, éttermekbe, nem ül feltűnő helyen a kávéházak teraszain, nem sétál a korzón, karon fogva valamely deli kollégájával, kacéran kuncogva és sugdolódzva, és nem látni szinte semmilyen nyilvános helyen sem, s talán ez a fajta láthatatlanság csak növeli és értékessé teszi nimbuszát. Bayor Gizi lesz az egyetlen olyan színésznő a harmincas évek közepe felé, akit minden fellépése után megvár rajongó közönsége a színházi kiskapunál. Az ő személye még akkor is romantikát hordoz, és azt a feltétlen hódolatot, amely régebbi korokban kijárt az igazán nagy színésznőknek, és ami már a harmincas évek közepére is kiveszőfélben lévő adománnyá lép elő.

 

Második pályacsúcs - a Nemzetiben

 

Újból a Nemzeti Színházba szólítja szerződése, és mindjárt egy egzotikus darabbal indítja az új évadot, hisz a kínai Hsiung "Gyémántpatak kisasszony" (1936) című színdarabjának címszerepét, Gyémántpatakot alakítja mozdulatokból Bayor Gizi, távolkeleti pantomimelemek beiktatásával, sőt, Millos Aurélt, a düsseldorfi táncszínpad volt művészeti igazgatóját és a Római Opera világhírűvé lett magyar koreográfusát szerződteti a Nemzeti Színházhoz dr. Németh Antal az előadáshoz és Bayor Gizi szerepéhez illő koreográfia megszerkesztésére. "... utánozhatatlan bájjal táncolja végig a darab szövegére a kifejezés koreográfiáját. A Gyémántpatak kisasszony megelevenedett porcelánfigura: Gizi játékos és drámai attitüdjei során az abszolút színészi kifejezés legcsodálatosabb élményét nyújtja" - írja naplójában dr. Németh Antal. Ám hiába a minden szempontból egyedülálló színészi alakítás, tizenöt előadás lesz csupán a darabból. Millos Aurél csak annyit mond: "Ő (Bayor Gizi) oly sokat tud, hogy restellem tanítani..." Aztán a Nobel-díjas ONeill "Amerikai Elektrá"-ja tőle kissé idegen női főszerepe várja, de rá jellemző módon ismét "fent szárnyalhatott a nagy művészet magasában".

Majd Bovaryné, aztán egy repríz hozza meg számára végül is a kiugró sikersorozatot. 1937. - a Nemzeti Színház jubiláris esztendeje. A színház fennállásának százados évfordulója ez. Az ünnepi események egyike Herczeg Ferenc "A kék róká"-jának felújítása Bayor Gizi és Rajnay Gábor, Kiss Ferenc és Jávor Pál főszereplésével, amelyet a közel tíz esztendeje elveszített, és ez alkalomtól fogva újból visszanyert Nemzeti Kamaraszínházban adnak elő, a kisszínház debütálásaként. Élő író művében sem azelőtt, sem azután nem aratott Bayor Gizi ilyen páratlan sikersorozatot. "Meg kell állapítani - mondja az előadásról kritikájában Bisztray Gyula -, hogy Bayor Gizi mély hatással a szuggesztió ritka fokán álló művészettel játszotta ezt a szerepet." A közönség nem is bír betelni csodálatával. Októbertől májusig kétszázkilenc estén át marad műsoron a "A kék róka".

"Az ő Cecilje a pesti Szfinx volt, szépséges, bódító, szomorú, szerencsétlen, de örökre kiismerhetetlen igazi Nő..." - mondja a darab rendezője, dr. Németh Antal.

 

100 éves a Nemzeti Színház

 

A százéves Nemzeti Színház ünnepén, 1937. október 25-én, Bayor Gizi jelenik meg a függöny előtt a "magyar színészet jelképeként", és az erre az alkalomra írott Herczeg Ferenc-sorokat mondja el:

"Nagy útról jövök: száz esztendő meredek lejtőjén baktattam föl. Néha lélegzetfogytán, gyakran roskadó térddel - de följutottam, itt vagyok!

Hogy ki vagyok, mi keresnivalóm? A ruhámról ne ítéljetek, kérlek. Ma ezt viselem, de hordhatnám Melinda gyászköntösét, vagy Gauthier Margit csipkeuszályát, vagy Finum Rózsi százráncú viganóját.

Nemcsak ruhámat, a nevemet is cserélgetem. Hívtak már Kántornénak, Dérynének, voltam Laborfalvi Róza és Prielle Kornélia, ismertek, mint Blaha Lujzát és Jászait. S ma az vagyok, aki előttetek áll. A szellem, amely engem éltet, ha kardot fog vaskesztyűs kezébe, férfi lesz és hős, a neve Lendvay, Egressy, vagy Szigeti, s ha könnyű pálcát perget ujjai között: Nagy Imre, Náday, Ujházi vagy Vízvári... Száz ábrázat foszlott már le rólam, és száz fog még reám tapadni.

Nem ruha, nem név? Tehát a lényeg: a lélek? De lelkem sem a lényeg. Csalfa és ingatag, mint a tenger habja; formát cserél, mint vonuló felhő; játszik, derül, borul, mint lomb között a napsugár. És mégis van bennem valami, ami állandó, örök és szent: a tűz, mely a lelkemből sugárzik."

 

A híres Bayor Gizi...

 

"... Ausztriában nyaraltam az urammal és jó barátnőmmel, a kiváló orvosnővel. Kirándultunk egy hegyi menedékházba. Zuhogó esőben érkeztünk fel, dirndlink elázott, cipőnk harisnyánk csupa víz volt, hajunk csapzottan lógott a szemünkbe. Leültünk egy hosszú asztalhoz, szalámit és tejet uzsonnáztunk. Pokoli jókedvünk kerekedett. Az asztalnál kívülünk komoly hollandusok ültek. A menedékház gazdája előhozta a vendégkönyvet, arra kért, írjuk be a nevünket. Beírtuk. barátnőm egy nagy szanatórium főorvosa, az uram gégésztanár, én meg a Nemzeti Színház örökös tagja. A hollandusok megnézték a vendégkönyvet, majd kételkedőn végig mértek minket: "Nem is hittük volna, hogy ilyen komoly emberek!" Férjemet bámulták: "Professzor?" Mire és szemtelenül és vidáman: "Méghozzá milyen híres professzor!" Aztán a barátnőmre néztek. Én megint megszólaltam: "Barátnőm egyike a leghíresebb tbc-specialistának!" A hollandusok mosolyogtak, és gúnyosan vizsgálgatták elázott ruhámat: "És maga persze a leghíresebb magyar színésznő" Nagyokat nevettem, csapkodtam a térdemet. "De még mennyire az vagyok!" A hollandusok szigorúan rám néztek, felírták a nevet. "Van egy pesti barátunk, majd érdeklődünk maga felől!" Később hallottam, hogy csakugyan érdeklődtek. Remélem a pesti barát, ha nem is olyan elragadtatással dicsért engem, mint én magam, de legalább kedvezően nyilatkozott rólam. Egy ilyen hegy tetején az ember nagyon elbizakodott..."

 

Bayor Gizi ars poeticája - a tökéletes színpadi játékról

 

"Érdekes, hogy engem, bármilyen szerepről essék is szó, legyen az nehéz vagy könnyű, mindig kimondhatatlan öröm tölt el s tiszta nemes szándékú ambíció ragad meg, s készít elő minden szerepemre. A jó színművésznek kitűnően kell ismernie az életet, nem szabad félnie, gyámoltalannak lennie, ha előtte a játszandó szerep új, nem ismert érzést vagy tartalmat mutat. Legyen az kétségbeesett sírás, riadt sóhajtás, sikoltó harag, impozáns erő, madárszívű hang, bölcs fukarság, franciás szellemesség, avagy skót darabosság, vagy támadó szenvedélyt játsszál is véres marású gondolatokkal, vagy talán ha az ördög aranyait csillogtatod is kezedben!"

Az utána jövő generációk kapcsán mondja Bayor Gizi, hogy a jövő színészei számára sokféleképpen alakulhatnak a dolgok, "csak egy a fontos, a művészet örök törvényeinek tiszteletben tartása: - mindig saját magadat add, mindig százszázalékosan, mert hiszen feladatod egy szolgálata milliók előtt, s milliók szolgálata az egy előtt!"

 

Bayor Gizi, a szegény festők mecénása

 

A szereptanulás és fellépés örvénylő sodrában is jut ideje és energiája, hogy az arra érdemesnek ítélt, és rászoruló festők számára jótékonysági akciókat szervezzen néhány barátnője társaságában. Természetesen ebben a jótékonysági manőverben nem kap szerepet a minden pénzt és szervezőkészséget elnyelő, ezertorkú hivatalos adminisztráció. A reklámot kerüli Bayor ezzel kapcsolatosan, pusztán csak annyira enged bepillantani a közvéleménynek, amennyi épp a dolog rangjának elnyeréséhez szükséges, illetve, amennyire hitelessé tehető maga az összejövetel a támogatók számára. A szükségesen felüli hírverés, főképp saját szerepére vonatkozó önreklámok elől azonban folyamatosan kitér. 1935 tavaszán van az első ilyesfajta összejövetel, amelyet ő maga vezet le, és utoljára talán 1948-ban, amit a felavatott színészotthon javára rendeznek, azon szerepel házigazdaként, s ilyesfajta összejöveteleken. "Nem tartom magam fellebbezhetetlen ítéletű műértőnek, de annyira mégis becsülöm a művészi ízlésem, hogy nyugodt lélekkel higgyem, sose ér érdemtelent a választásom. ...semmiféle előre kidolgozott programmal nem akartam megfagyasztani tervünket. Ötletszerűen válogatunk tehetséges fiatal festők között. ...Célom, hogy néhány tehetséges fiatal festőt váratlanul pár száz pengőhöz juttassak, ami azután lehetővé teszi a rövid időre szóló gondtalan pihenést, vagy egy bizonyos művészi feladat megvalósításához szükséges teljes elmélyülést. Az összeg felhasználására semmiféle utasítást nem adunk, még óhaj formájában sem" - nyilatkozza Bayor Gizi az események kezdetén, és ezekhez a rendezőelvekhez a teadélutánok, árverések alkalmával ragaszkodik később is.

 

Bayor Gizi rendez

 

Egyetlen rendezés fűződik nevéhez, 1938-ban Székely Júlia "Nóra leányai" című darabjának a színpadra állítása, a Nemzeti Kamaraszínházban. Nagy lelkesedéssel vág neki az új feladatnak, hiszen nagyszerű szerepek adódnak a darabban. Rendkívüli precizitással foglalkozik a cselekménnyel, a szerepívek felépítésével. Utasítások helyett előjátszik inkább, még a férfiszerepeknél is. Többször elmagyarázza mit, és miért tesz így vagy úgy. Talán ennek is köszönhető, hogy a végeredmény jobbára egy Bayor Gizi-utánzatkórus benyomását kelti. Viszont bölcsességét mutatja, hogy több próbálkozást a rendezés irányában nem tesz.

 

Bayor Gizi és a film

 

1918-1941 között számos filmben játszik, 1929-30-ban Párizsban forgatnak vele két hangosfilmet is, amelyeknek a magyar verziójában szerepel. Ám a külföldi magyar szereplésekor elmarad a remélt siker, sőt a hazai filmeken sem mondhatni szerencsésnek, ezért ezt követően viszonylag kevés felkérés éri. Épp Bayor Gizi esete mutatja, hogy a színpadi tehetségek filmvásznon nem feltétlen érvényesülnek. Miközben a kor magyar színjátszásának vitán felül álló módon legnagyobb magyar színésznője ő színpadon, addig mások filmen annyival sikeresebbek nála, sokkalta kevesebb képességekkel. Sokan sokféleképpen magyarázzák azt, hogy mi lehet ennek az oka Bayor Gizi esetében. Mondják, nem szép ahhoz, hogy közeli arcrezdüléseit rögzítsék, és hogy mély intellektusú színpadi játéka más aspektusban jelenik meg filmvásznon. Ő maga erről így vall: "A színpad egészen mást követel meg a művésztől, mint a film. A színpadi szereplés mélyebben érinti az illető művészre jellemző játékstíluson keresztül egyéniségének legelrejtettebb képességeit is. Nagyobb a terület, több a mozgási lehetőség, a közönség messzebbről és több oldalról figyeli a játékot, mozdulatot, beszédet. Minden árulkodó gesztusnak, amely a szerep lelkiségébe vetít, szemléletesnek, majd ismét máskor elasztikusnak, de a következő pillanatban esetleg erősen meggyőződésesen megkötöttnek kell lenni!" Az igazi színjátszástól, a helyzet bensőséges átérzésétől, az átélésből fakadó autoszuggesztiótól, a szereppel kapcsolatos elképzelésben való hittől - szóval mindattól, ami az igazi színművészet lényege - a hangosfilm esetében éppúgy tartózkodnia kell akkoriban a színésznek, mint korábban a némafilm idején. A művészi átélés filmvásznon is átsütő erejű megoldásainak technikai hátterével a korabeli filmgyártás még nem foglalkozik behatóan. Az ipari méretű történetgyártás helyzetkomikumra vagy épp drámára épít, és ennek rendeli alá a színészt összes tehetségével, külső, és a helyzethez kívánt belső adottságaival. Bayor Gizi nem filmszínészi alkat, és ezt a kor szakemberei hamar tudomásul veszik, sőt önmaga is belátja ezt, és bár tiszteletből, rajongásból több alkalommal is szerepeltetik, komoly női főszerep nem vár rá soha filmvásznon.

 

1939-1943

 

Moreto spanyol költő "Donna Diana" című vígjátékának főszerepét játssza (1939). A darab akkor már a hazai színpadokon több mint százesztendős múltra tekinthet vissza. Játssza 1837-ben Lendvayné Hivatal Anikó, majd később Felekiné Munkácsy Flóra, aztán Márkus Emília, és most Bayor Gizi. Dianájának sikere még sokáig zeng a Kamaraszínházban,... amit Bókay János "Feleség" (1939) című vígjátékának Anna-szerepe követ az évadban. A darab kétszáz estét megtöltő sikerének titka ismét Bayor Gizi, a darab egyik alapigazsága az ő szájából éterikus magasságot kap: "a nő csak akkor boldog igazán, ha mást boldoggá tesz". Ibsen "Nóra"-előadása (1941) valóságos ünnep a magyar színpadokon, főképp az akkor már az új, a második világháború távoli zajától, zsidóüldözésektől, munkaszolgálatról, besorozásoktól kísért hangulat közepette. Harsányi Zsolt "A bolond Ásvayné" című darabjának kettős szerepében arat nagy sikert 1942-ben, amely siker meghozza a kedvet Harsányi darabjának országos játszására is, annak ellenére, hogy a színdarabot eredendően Bayor Gizinek készíti el. Divattá lesz vidéki színpadokon is előadni ezt az akár színészi jutalomjátéknak felfogható dramaturgiájú darabot, tudni illik a címszereplő hol szerelmes fiatalasszonyként, jelenik meg, hol pedig hatvannyolc éves mániákusként, de félelmetesen konok és ugyanakkor fölényesen bölcs matrónaként. Egyébként az 1942 februárjában bemutatott darab játszásának idejére esik Bayor Gizi édesanyjának halála is. Gáspár Margit az Operettszínház későbbi igazgatónője így emlékszik vissza egyik írásában az előadásra: ... a darab egyik felében szép fiatalasszonyt alakít, majd eljátszotta ugyanannak a nőalaknak az öregkorát. Félelmes élethűséggel ábrázolta az egykor éles elme elborulását és váratlan megvilágosodásait, hol ravaszul mímelt, hol valóságos szenilitás tüneteit. A próbákon azt suttogták, hogy modellje a saját édesanyja, aki akkor már nagyon öreg és súlyos beteg volt. Gizi minden szabad pillanatában odaadóan ápolta. nehéz próbanapjai után éjszakákon át, virrasztott az ágyánál. Imádta és reszketett az életéért, de ugyanakkor, mert izzig-vérig színésznő volt, nem tudott ellenállni a szakmai zsákmányolás kísértésének. A haldokló arcának múmia-ráncait maszk gyanánt elorozta és jellegzetes mozdulatait, a semmibe hanyatló öregség koreográfiáját önkínzó könyörtelenséggel magára kényszerítette. A Bolond Ásvainé főpróbáján Gizi remekelt a zsúfolt nézőtér előtt, pedig holt fáradt volt. Azon az éjszakán is reggelig virrasztott a betege mellett. és azon a délelőttön is őt játszotta a színpadon: az egyre erőtlenebb öregasszonyt. Egyszer csak suttogást vélt hallani a színfalak mögül. Mintha rossz hír érkezett volna valahonnan. Olyan hír, amit titkolni próbálnak előtte. nem lehet más, mint hogy... és ő játszik!. Azt játssza, ami történt! Vagy ami éppen most történik! Halálba játssza a legkedvesebbjét! Megfordult vele a világ. Ájultan esett össze. Le kellett engedni a függönyt. "Milyen különös felvonásvég?" - mondogatták a meglepett nézőtéren. "Kicsit váratlan, de érdekes! És Bayor gyönyörűen csinálta az ájulást! Művészi szépen!" Később folytatták az előadást, de a közönség mindvégig megmaradt abban a hitében, hogy Gizi ájulása a darabhoz tartozott. Hiszen olyan plasztikusan hanyatlott a földre, ruhája bő redői olyan festőien hullottak köréje. Tévedhetetlenre iskolázott izomzata önkívületében is olyan fegyelmezetten működött, hogy senki sem sejtette: egy pillanatra megszakadt benne a színjátszás árama. Egy pillanatig csak ember volt..."

"A bolond Ásvayné" követően Zilahy Lajos, a magyar jakobinusok korát felidéző színművében, a "Szépanyám"-ban látni Petronellaként az 1943-as nehéz esztendőben. A családi tűzhely tisztasága, az örök szépanyák glóriás alakjai vigyáznak a "tántorgó emberfaj égi kincseire": a jóságra, a hűségre, a szeretetre. A kritika megállapítja, hogy Bayor Gizi rég nem kapott egyéniségéhez illőbb feladatot, mint Petronella szerepe. Amikor színen van, "csak úgy süt belőle a szív melege, a kedély napfénye, az asszonyiság szelíd tűzvarázsa". Aztán elkövetkezik - bár akkor ez még nem így látszik - az 1945 előtti időszak egyik utolsó szerepe, amelyet kifejezetten az ő Margit-alakításáért tűznek műsorra. Dumas "A kaméliás hölgy"-ében Gauthier Margitként ismét új arcát mutatja meg az örökké változó, állandóan újat hozó művész nyughatatlan alkotókedve. A kritika talán sohasem volt ennyire osztatlan elismeréssel irányában, mint ez alkalommal. Élete virágzásának korai tündökléséhez fogható az alakítása, művészi szempontból ez az egyik legcsiszoltabb és talán a leghitelesebb szerepformálása is, amelyet sűrű és sötét hallgatás követ, a szomorú és ostromágyúk kísérte nyomasztó esztendő (1944), amely során egyszer sem lép fel Bayor Gizi.

 

Bayor Gizi a nehéz időkben

 

Eljár az akkori Belvárosi Színház igazgatója, Bárdos Artúr érdekében. Perlaky Mária, Bárdos titkárnője közbeiktatásával felveszi a kapcsolatot a Kabinetiroda vezetőjével, és a zsidótörvények alóli mentességet megszerzi Bárdos Artúr számára. Bárdos esete korántsem egyedi, sokan köszönhetik megmaradásukat Bayor Gizinek, aki közismertségét és elbűvölő megjelenését kihasználva kitalpalja a felmentő határozatokat. Ugyanakkor a budai háza lassan megtelik idegenekkel, különösen a háború nehéz napjai idején. Például az ostrom kezdetekor a Bayor-villa már tele van menekültekkel. A családtagokon kívül jelen van egyebek közt Kertész Róbert és az író, Tamási Áron is, aki Bókayiéknál húzza meg magát kezdetben, ám a súlyos bombázások miatt Bayor áthívja magához a biztonságosabbnak tűnő helyre, és így az utolsó három-négy hetet ott tölti. Jelen van még Diósy Antal és felesége, dr. Vajda Ödön ügyvéd (az első férje) és felesége, meg fia, Miklós is. Germán Tibort, a férjét, Kertészt, és Vajdát a nyilasok és németek elől bújtatni kell, és erre a célra egy jól megépített titkos búvóhely szolgál, viszont az egyre ismétlődő bombázások elől valamennyien az óvóhelyen húzódnak meg.

 

A háború utáni konszolidációs időszak

 

A háború nyomasztása alól felszabadultan ő is a művészetükkel segíteni szándékozók hosszú sorába áll, lehetőségeihez képest. 1945. október 4-én lép fel először a Nemzeti Színházhoz tartozó Kamaraszínházban, Jean Cocteau "Szent szörnyetegek" című színjátékában, és innentől kezdve megszakítás nélkül játszik éveken át. Például a Magyar Színházban újra játssza Heltai Jenő "A néma levente" című színdarabjának Zíliáját, több mint százas szériát érve el vele.

Hervé "Lili" című operettjét a Magyar Színház tűzi műsorra, a címszerepben természetesen Bayor Gizivel. A fiatal Lili helyett az "érett korú" Lilit személyesíti meg most a színpadon, kirobbanó sikerrel. Több mint száz előadást tartanak belőle, a századikat épp 1948. március 7-én. A Nemzeti Kamaraszínházban sokszor láthatja az akkori közönség, Shakespeare "Antonius és Cleopatra" negyedszázados felújításában éppúgy, mint Lope de Vega igazi spanyol ízű felszabadult vígjátékában, "A kertész kutyájá"-ban, ami 1949. április 24-én kerül színre, és 155 alkalommal játssza a Madách téri épületben. A siker, tomboló hatású. "Ez a zseniális művésznő új fénykorához érkezett..." - mondja ekkor róla a "Színházi újság" kritikusa. A felújított "Szentivánéji álom" Titániáját egy nap nem tudja tovább játszani, mert háza kertjében elesik a művésznő, és karját töri. Pedig ez az előadás is nagy siker. Ám az idő előrehaladtával, különösképpen az államosításokat követően, és főképp talán a régi szerepeinek előhozatalával inkább kezd tartozni az elmúlt időszak "levitézlett" színpadi alakjaihoz, semmint az új épülő rendszer "szocialista" jövőbe mutató embertípusához, az akkori korszemlélet szerint. Ahogy Galsai Pongrác mondja róla: "A két világháború közti Magyarország polgára benne dicsőítette és rajta keresztül árulta el önmagát... s Bayor Gizi egyszerre tudta jelenteni mind a kettőt. Az eszményítést és a leleplezést. Az ideált és annak kritikáját." Galsai megfogalmazza tehát óhatatlanul is a szocialista elvárásokat, de mentsvárat is talál számára. Ez a kettősség, megítélésének a kettőssége azóta is tart. Akkor - egészségét féltő szeretetét hangoztatva - egyre kevesebb új szerepet oszt rá Major Tamás, a Nemzeti Színház vezetője, mindazonáltal is, hogy nagy tisztelettel van irányában. Ez korántsem szembetűnő, hisz olyan nagyszerű alakítások fűződnek Bayor nevéhez 1949-ben is, mint a Magyar színházbeli "Anna Karenina" főszerepe Tolsztoj-Volkov drámájában, amelyet maga Major Tamás rendez. A darab bemutatóját egyébként pont "A kertész kutyája" című darab sikere, és többször műsorra tűzött előadása odázza el végül is 1949 decemberére.

 

A színészekért mindent...

 

1945 után Bayor Gizi valóságos őrangyala lesz az akkor már közel kilencvenesztendős Márkus Emíliának. Ő intézi összes ügyes-bajos ügyét, kérésére segít értékei felszámolásában, folyamatosan ebédet és ételt küldet a magányos öregasszonynak, gondoskodik róla. Támogatja Gobbi Hildát az 1947. március 9-én, vasárnap délelőtt fél 11-kor hivatalosan is átadott, frissen létrehozott színinövendék-otthon, a Horváth Árpád Népi Kollégium megalapításában. Az ünnepségen Károlyi Mihályné tartja a megnyitóbeszédet, Szirtes Ádám beszél arról, hogy a nehéz sorsú szegények számára micsoda megváltás is az ilyen intézmények léte. Gobbi Hilda beszámol a hallgatóságnak az építés nehézségeiről, Gombos László, a kollégium igazgatója a feladatokról beszél, majd Bayor Gizi kap szót: "... Bayor Gizi beszélt arról, hogy Horváth Árpád, akinek nevét viseli a kollégium, utat mutatott az embertelenség és a magyarság sötét korszakában. A kollégistákat is a humanizmus, a szakmai szolidaritás és a magyarság ápolása vezesse" - írja az elkötelezett "Szabad Nép" 1947. március 11-ei számában. Majd egyebek közt Gerő Ernő, Rajk László, Révai József, Major Tamás, Somlay Artúr jelenlétével megtekintik az otthont az átadási ünnepségen. Érdekes ez a névsor, hisz egy-két év múlva elképzelhetetlen lenne, hogy a fentiek együtt tekintsenek meg bármilyen intézményt, a bekövetkező politikai változások okán. Ekkor azonban, bár utólag tudjuk, hogy a díszletek mögött érlelődik az átformálódás, látszólag mégis minden rendben van. A Népi Kollégiumok ügye ideiglenesen együvé rendezi a különbféle oldalakat, talán a jó szándék őszintesége okán. A Népi Kollégium első lakói közt találjuk egyébként Horváth Terit, Gyurkovics Zsuzsát, Váradi Hédit, Berek Katalint, Psota Irént, Soós Imrét, Szemes Marit, Jancsó Miklóst, Bacsó Pétert. 1948-ban Gobbi Hilda a Jászai Mari Otthon, később pedig az Ódry Árpád Színészotthon felépítésén fáradozik. Bayor Gizi, átérezve az idősebb és magukra maradott színészek gondjait, Gobbi Hilda egyik legfáradhatatlanabb segítőtársa ebben a munkában is. A Magyar utca 36. szám alatti Jászai Mari Színészotthonban például ő rendezi be Sarkadi Aladár számára a szobát, az utolsó szögig. Rendszeresen látogatja a Jászai Mari Otthon lakóit is. Sőt a megnyitó estéjén egy rögtönzött, és éjszakába nyúló művészeti árveréssel anyagi alapot hoz létre a működtetés és fenntartás érdekében.

 

Az első Kossuth-díjas színésznő

 

Bayor Gizi Kossuth-díjas művésznő. A szabadságharc 100 éves évfordulója alkalmából alapított díjat, 1948. március 15-én vehette át elsőként. "Bayor Gizi művészi érdemeit mindörökre számon fogja tartani a Magyar színháztörténet. Csakhogy kíváló színésznő, aki méltó arra, hogy színháztörténetünk hasábjain megörökítsék, volt már bőven és nagyszámban lesz is még, de valamennyi között Bayor marad az egyetlen, aki elsőnek viselte a Kossuth-díjas művésznő címet." - írja kitüntetése kapcsán Péchy Blanka a Staud Géza szerkesztette Színház című képes művészeti hetilapban, 1948 márciusában. A kitüntetés rendkívüli jelentőségét érzi, és értékeli ő maga is: "Mivel érdemeltem meg ezt a nagy kitüntetést? Mert, hogy tehetséges vagyok, nem az érdemem. Ez Isten ajándéka. Hogy ezt a tehetséget megbecsülöm és továbbfejlesztem ez kutya kötelességem. De hogy továbbfejlesztem azt elsős sorban, azoknak kell megköszönni, akik módot nyújtanak ehhez, akik ismét és ismét színpadra állítanak. Nem, nem ez az, amiért a kitüntetést kaptam. Én úgy érzem: az ember., nem a színész szolgált rá bennem. Az ember, aki testének, lelkének és mindenek fölött szívének egész erejével ehhez az országhoz tartozik. Én tehetségemet ajándékul kaptam és én ezt a tőkét soha sehol másutt nem akartam kamatoztatni. Én innen, bármennyire hívtak soha el nem mentem. Nem is megyek soha. Amit én adni tudok, azt csak az én hazámnak, és az én népemnek akarom nyújtani. És ma inkább, mint valaha. ...Nézzenek ide, némi közöm volt Kossuth-hoz eddig is. Ez itt a nagyapám Kürasszír tiszt létére Kossuth oldalán harcolt, Görgey vezérkari főnöke volt. Klapkával együtt emigrált. Apám menekülés közben született 1849-ben. Nagybátyámnak Klapka volt a keresztapja...

1950-ben az elsők között kapja meg a frissen alapított "Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze" kitüntető címet is elnyeri, amelyet az akkori népművelési miniszter ad át 1950. augusztus 19-én 17 órakor a Parlament "Elnöki Tanács Titkárságán" megrendezett zárt ünnepségen. A Nemzeti Színház örökös tagságát viszont még 1928-ban nyeri el.

 

Utolsó szerepében

 

Utolsó nagy színházi premierjévé lép elő Lady Milford megformálása Schiller "Ármány és szerelem" című drámájában, a kitűnő Gellért Endre rendezésében. A próbák során, a rengeteg megszakítás ellenére is, Bayor érzelmi felindultságában ott tudja folytatni szerepét, ahol megszakították a próbát a rendezői instrukciók.

Ritka, és csak kevesek sajátja ez a profizmus. Gellért maga is zavarba jön ettől. Mondják, a darab gyakorlatilag halhatatlanná teszi a "limonádé" fogalmát, ám Bayor előadásában a főhősnő végig rejtélyes, különös és megfoghatatlan, és az utolsó pillanatig el nem dönthető, hogy tulajdonképpen a hercegi kurtizán színészkedik, vagy valóban el fog majd menni napszámosnak, hiszen egy utolsó gesztussal minden korábbi mondatát idézőjelbe teszi. Bayor tele van munkakedvvel, bár valójában szorong a politikai változások okán, mint ahogy korábban is a háború alatt, de ez a mostani kor már rossz beidegződéseket indít el benne.

 

Az utolsó órákról - Bayor Gizi vallomása

 

Mi lenne, ha megtudnák, hogy életünk utolsó huszonnégy órája előtt állanánk és csak rövid idő áll rendelkezésükre, hogy a sok vajúdó problémánkat megoldjuk. A "Délibáb" színházi folyóirat munkatársa ezzel a körkérdéssel keresi meg a magyar művészek színe-javát, még 1930 karácsonyán az ünnepi számban. Nos, hogy ez mennyire ünnepi körkérdés, azon talán lehet vitatkozni, de az erre adott válasz annál izgalmasabb, hisz a válaszolók jó részének életútját ma már ismerjük. Ennek fényében olvasni arról, hogy ők mit gondoltak erről a felvetésről, talán több mint frivol. Bayor Gizi például így képzeli: "Huszonnégy óra tökéletesen elég arra, hogy az ember megbarátkozzék a halál gondolatával. Sokszor még kevesebb idő is elég ehhez. Én életem utolsó huszonnégy óráján talán filozófusokat olvasnék, és a legpesszimistább bölcselők sem tudnák elrontani az optimizmusomat, amivel a halál elé néznék..." - válaszolja 21 évvel valódi, és számára azonban igen gyors halála előtt.

 

Bayor Gizi fülbetegsége

 

Valódi halála váratlan, és amennyire ma már tudható, indokolatlan is. Minden azzal kezdődik, hogy 1950 szeptemberében megfájdul Gizi egészséges füle. Germán megoperálja, ami már önmagában is hiba, mert saját családtagot orvosok íratlan törvénye szerint nem szabad operálni. Sejteni sem lehet, hogy a műtét során Germán mit lát, vagy izgalmában látni vél. Mindenesetre ettől a műtéttől kezdve állandó aggodalomban él, hogy felesége meg fog süketülni, és nem tud többé játszani. Folyton Gizi megoperált fülével foglalkozik. Többször is röntgenfelvételeket készíttet róla. Konzultál más fülészekkel, és nem lehet meggyőzni arról, hogy rémeket lát Gizivel kapcsolatosan. Egyik kollégája meg is jegyzi epésen, hogy nem Bayor Gizi a beteg, hanem Germán Tibor maga. Germán jó szándéka fanatikus kényszercselekvéseket idéz elő nála. Folyvást kezeli Bayor Gizi betegnek ítélt fülét, ami akkorra már feltehetően teljesen meggyógyult. Egy barátnőjének történt véletlen elszólás kapcsán tudható, hogy Germán naponta veti alá fájdalmat is okozó fülészeti kezeléseinek, sőt, erősítő B-vitamin-injekciókat is bead. A szerencsétlen ember egyre inkább a megsüketülés veszedelmétől félti rögeszmésen feleségét. Néha kétségbeesett elkeseredésében célzást is tesz a kettős öngyilkosság gondolatára, de Gizi ilyenkor nevetve feleli: "Tévedsz, papi! Nem leszünk öngyilkosok. Ha majd megsüketülök, és nem játszhatom, hát, legfeljebb tanítok." Úgy hiszi, ezzel végérvényesen elintézte a dolgot, nem is sejtve, hogy férje a beteg. Csak a későbbi boncolás igazolja azt a tényt, hogy Germán Tibor előrehaladott agykéregsorvadásban szenved, és emiatt értelmi képességeiben és cselekvéseiben már régóta korlátozott tudattal bír.

 

Az a szörnyű nap

 

Bayor Gizitől sokan kérnek autogramot, nemritkán még Germán páciensei is. Gyakorta írja le nevét hát különböző papírosokra, amelyet rendre továbbít férje, de egyszer egyet, egy nagyobb papíros alján tintával aláírtat eltesz Tibor későbbre, amely majd az öngyilkosságát hivatott aláírásával hitelesíteni. Eszelősök hidegvérével fonja hálóját gyanútlan felesége körül. Gizi egyik testvérhúga néhány héttel a végzetes nap előtt neszét veszi, hogy Germánnal valami nagy baj van. Ijedten rohan Gizihez, hogy csináljanak Tiborral valamit, mert szerinte nagybeteg, furcsán beszél és valamire készül. Talán öngyilkosságra. Gizi azonban a közben kibontakozódó Rákosi-féle diktatórikus uralom kezdeti és igen nehéz időszakában, a csekélyke indok alapján is fejeket hullató rendszer idején, félti férje egyetemi kinevezését. "Híreszteljétek csak, hogy őrült. Akkor aztán fuccs az egyetemi katedrának és titeket sem tudom, ki fog majd eltartani..." - mondja Csathó Kálmán, a gyerekkori jó barát utónyomozásának eredményeként kiderített tények alapján Bayor Gizi húgának. Aztán elkövetkezik a végzetes dátum: 1951. február 12. Valószínű, azon a kora reggelen is szokása szerint odanyújtja férjének a karját, hogy megkapja a napi B-vitamin-injekciót. Germán ezúttal egy nagy adag morfiumot fecskendez be a megszokott vitamin helyett, amely a jelek szerint pillanatok alatt végez a művésznővel. Utána önmagával is végezni kíván, de ő nem hal meg azonnal. Csupán estefelé, anélkül, hogy egyszer is visszanyerné az eszméletét. Még él, amikor rájuk találnak aznap délelőtt, és őt haladéktalanul beszállítják a mentők a Korányi Kórházba. Eszméletét egy percre sem nyeri vissza, még a kórházban sem, az esti órákban távozik az élők sorából. Tette előtt azonban gondoskodik a "hátrahagyott levél" felől. Izgalomtól remegő kézzel a korábbról megőrzött Bayor Gizi-signum fölé firkant valami olyasmit, hogy "betegen nem lehet élni". Végül is ez lett az a búcsúlevél, amely a közösen elhatározott öngyilkosságot hivatott igazolni. Később a rendőrségi szakértők egyértelműen megállapítják, hogy Bayor Gizi aláírása korábbi keletű a fölébe írt szövegnél, sőt, teljesen más tintával íródik, és más kéztől is való.

 

A szóbeszéd szárnya kap azonnal

 

A hirtelen elterjedő hír, találgatásokat szül, és az események kapcsán a kombinációk igen gyorsan szóbeszéddé alakulnak. Van, aki Germán tettét agydaganat szörnyű kínjaitól való megmentése miatti cselekvésnek nyilvánítja, és ennek számtalan fórumon hangot is ad. Mások "biztos forrásból való információról" beszélnek, és politikai okokat látnak az események mélyén. Az ÁVH-t emlegetik, és a szellemi életet megtisztítani kívánó Rákosi-elveket sejtenek az események hátterében meghúzódni. Megint mások leleplezett szökési kísérletről rebesgetnek, meg elfogató parancsról, amely kapcsán az államvédelem egyszerűen lecsapott a művész-orvos házaspárra. A szóbeszéd alapjául nyilván az szolgálhat, hogy amikor kiderül a hatóság számára, is hogy országos hírű művésznő az áldozat, ráadásul a neves művésznő öngyilkossága körül valami nem stimmel, szóval, akkor az államvédelem egy autója a helyszínre érkezik, a már kirendelt nyomozók mellé. A közfigyelem fókuszába kerülő "ügy" felderítése kiemelt feladatává lesz a hatóságoknak. Hamar biztos eredményre kívánnak jutni, amely kellően megnyugtatja a közvéleményt. Ráadásul Bayor Gizi népszerűsége a szakmai körökben is egy csapásra vitathatatlanná lesz, Gobbi Hilda, Major Tamás a legmagasabb pártkörök bevonásával is felügyelni kívánják a vizsgálatot, kellő súlyt biztosítva az ügy fontosságának. Úgy sejteni, hogy az ÁVH hamar "kiszáll" az ügyből, és a rendőrségi vizsgálat is rövidesen lezáródik, mindenki megnyugtatására. Megfejtődik a talány, bár a találgatások így utólag - főképp a kór részleges ismeretével - ma sem zárultak le igazán. A közeli barátok véleménye, személyes utánjárásuk kapcsán kialakuló megítélésük viszont csaknem megegyezik a hivatalos hatóság által lezártnak tekintett ügyben foglaltakkal.

 

A hivatal végkövetkeztetése

 

A kettős öngyilkosság kapcsán elrendelt rendőrségi nyomozás a megtalált nyomok, illetve a búcsúlevél alapján eljut arra a pontra, hogy a kérdéses esetben az idegenkezűség nem hagyható számításon kívül, így elrendelik az elhunytak boncolását. A boncolás során megállapítják, hogy Bayor Gizi füle gyógyult volt, és nem szenvedett semmiféle más olyan bajban, amely aggodalomra adhatott volna okot. "... a Germán Tibor professzor által feltételezett kóros csontelváltozásoknak semmiféle jelét nem találjuk. Prof. H. Wullstein véleményében szereplő perilabyrinthär lobos csontgóc nem volt található, s így a beteget semminemű szövődmény nem fenyegette..." - áll a publikált, 1951. február 15-én felvett boncolási jegyzőkönyv utolsó bekezdésében. Megállapítják továbbá, hogy Germán Tibor viszont ép elméjét is erősen fenyegető mértékű homloktáji agykéregsorvadásban szenvedett. Ez egy hosszan tartó, lassú lefolyású betegséget feltételez nála, egyre erősödő tünetekkel, és a pszichés zavarodottság ennek a folyamatnak "természetes" része, így utolsó esztendeinek tette kapcsán felmerülhet jó néhány kérdés, hisz Germán beszámíthatósága ez alapján erősen megkérdőjelezhető - mondja a hatósági vélemény. Germán Tibor klinikai munkatársai aztán utólag bevallják maguk között, hogy 1946 után már a professzor ténylegesen nem vesz részt egyedül nagyobb műtéteken. A kollégák érzékelik ugyan Germán professzor baját, de azt hiszik, hogy egy múló betegség pillanatnyi tünete, és annak egy-egy megnyilvánulásaként értékelik. Talán az 1944-es bujkálása kapcsán kiterebélyesedő félelme hagy ilyen mélységű nyomot benne - gondolják közeli barátai. Nem vonnak le messzemenő következtetéseket az apróbb-nagyobb jelekből. Tisztelve korábbi nagy tudását és hatalmas klinikai tapasztalatát úgy gondolják, hogy "a főnök talán kicsit erősebben öregszik..." Munkahelyén tehát titkolják a betegségét, falaznak hozzá, nem tulajdonítva jelentőséget az egésznek. Utólag persze minden más előjelet kap, de akkor már hiába minden önvád, az eseményeket nem lehet meg nem történtté tenni. Nézzük a hivatalos állásfoglalást tehát: Az elrendelt és lezáródó nyomozás kapcsán elmondható, hogy a kérdéses nap reggelén egy morfin-injekció segítségével dr. Germán Tibor végzett a művésznővel, majd egy másik injekció segítségével önmagával is, kettős öngyilkosságnak kívánva feltüntetni az öngyilkossággal tetézett gyilkosságot. Így összegezhető tehát a hivatal állásfoglalása mind ez idáig ebben a kényes ügyben, és szóbeszéd ide, mendemonda oda, a mai napig más igazságot nem sikerült senkinek sem bizonyítania.

 

Temetése

 

A ravatalozás előtt még halotti maszk-levonatot készítenek róla, amely a későbbi múzeum féltett kincsei közé tartozik. "Bayor Gizit a Nemzeti Színház előcsarnokából kísértük utolsó útjára, a Farkasréti temetőbe. Talán csak gyermekkoromban, úrnapi körmeneten láttam ennyi virágot hullani az útra, mint Bayor koporsója elé. Ibolya borította a Rákóczi utat" - írja Gobbi Hilda emlékei közt kutatva. Bayor Gizi temetése 1951. február 16-án a Farkasréti temetőben sokezres tömeg előtt zajlik. Utolsó szerepére önmaga helyett a pályatárs, Dajka Margit készíti fel, utolsó sminkjét ő festi rá a ravatalozás előtt. Több hivatalos búcsúztató között találni Gobbi Hildát is: "... Nálad senki szebben nem tudott szeretni, és nálad jobban senkit nem szerettünk... Te azon ritkák közé tartozol, akik estéről estére megteremtették élő művészetünknek a halhatatlanságot..."

"Nézzétek: a halált játszom!" - áll a mohosodó sírkövön, akkor.

(Ma ez nem olvasható már, a sírkő felújításakor eltűnik róla - miért?)

 

 

Emlékmúzeum

 

Emlékére 1952-ben, egykori villájában a Bajor Gizi Emlékmúzeumot alapítanak. Az Emlékmúzeum 1952. február 12.-én, Bajor Gizi halálának első évfordulóján nyílik meg, melynek létrejöttét a pályatárs, Gobbi Hilda kezdeményezi. A kezdetben egy emlék szobát alakítanak ki Bajor Gizi hagyatékából, és ebből az emlékszobából fejlődik ki a múzeum, az alapító a névadó mellé Jászai Marit és Márkus Emíliát kiemelve a magyar színháztörténetből, saját emlékszobákkal. A Múzeumalapító Gobbi Hilda, 1990-ben kap emlékszobát. A Múzeum szakmai felügyeletét és kezelését 1953 óta az (1952. november 2.-án megalakult) Országos Színháztörténeti Múzeum látja el, mely 1991-ben került a fenntartó minisztériumban a közgyűjtemények közé, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) néven.

Ugyan abban az évben még, tehát 1952. november 2.-án ezen a helyen - Hont Ferenc rendező és színháztörténész kezdeményezésére - megalakul az Országos Színháztörténeti Múzeum, amely intézmény a magyar nyelvű színjátszás emlékeinek felkutatására, összegyűjtésére és tudományos feldolgozására hivatott. 1957-ben a Múzeum gyűjteménye kibővül a Színház- és Filmművészeti Szövetség hozzá csatolt könyvtárával és színházi dokumentációs adattárával. Az intézmény ebben az időben kialakuló alapszolgáltatásai azóta is működnek, bár ma már sok tekintetben bővült és korszerűsödött.

 

 

Bayor Gizi utóélete

 

Bayor Gizi, a modern magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja elemző, részletes életrajzának megírását és pályaismertetését végül is Rédey Tivadar vállalja el még 1944 januárjában, a Színházi Könyvtár számára. A mű elkészül 1944 végére, Bayor Gizi számtalan korrektúrájának közbeiktatásával, de legfőképpen Bayor Gizi "szakmai" felügyeletével. A benne foglaltak hitelesnek és korrektnek tekinthetők. A kiadásra azonban már nem kerülhet sor az ostrom miatt. A második világháborút követően a kiadás odázódik, végül elmarad. Bayor Gizi halála aktuálissá tenné a kézirat publikálását, ám erre a szerző "B"-listázása okán (nem kívánatos az akkori rendszernek Rédey Tivadar) nem kerülhet sor. 1956-ban a politikai események sodorják el az akkor tervben megfogalmazódni látszó kiadást, de a történelem ismét közbeszól. 1958-ban kiadnak egy Bayor Gizi emlékére szóló albumot, de a Rédey-féle teljesség ekkor sem publikálódhat. Aztán a szerző halálát követően a két példányban elkészült kézirat egyik példányát az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában, a másikat a Színháztörténeti Múzeumban helyezik el 1967 körül. Kiadására mind a mai napig nem került sor. Azóta számos könyv jelent meg Bayor Giziről, sokan elmondták vele kapcsolatos élményeiket, olyan is akad, aki elmeséli, miért nem szereti Bayor Gizit, de összefoglaló mű róla sohasem jelent meg. Egyetlen ember, Kozocsa Sándor az, aki részben a Rédey-féle kézirat alapján készíti el az 1957-ben megjelenő "Nagy Magyar Színészek" című kötet számára a Bayor Gizi-összefoglalót, közel húsz oldalban. Valószínű, ezzel a megoldással éri el Rédey, hogy írásának egy része mégis megjelenhessék, igaz, más írásának tükrében, de gyakorta Rédeyre hivatkozva (ki tudja, mennyit és mit húzott le a felelős szerkesztő, Fehér Imréné, és mit tartott vissza maga Kozocsa, tudván, ezt úgysem írhatja így le?... az öncenzúra a legtettenérhetetlenebb valami...). Hitelesnek, és egészen tárgyszerűen korrektnek tekinthető a gyerekkorától fogva Bayor Gizit jól ismerő, és egyben későbbi kollégaként, rendezőként végig mellette dolgozó Csathó Kálmán róla szóló beszámolója. 62 esztendő azonban, úgy tűnik, kevés a nemzet nagyságainak tárgyszerű megismeréséhez, legalábbis a nyomtatott sajtó vonatkozásában. Ám pillanatnyilag ott tartunk, hogy még a nevét sem tudjuk helyesen leírni: nem Bajor, hanem, ahogy egész életében ő használta nevét: Bayor Gizi. Az emlékmúzeum neve, és az azóta megjelenő számtalan írás is pontatlan, vagyis inkább tiszteletlenül méltánytalan ezzel a pontos "j"-vel, a nagy művésznővel szemben. Harminckét esztendeig uralkodott a magyar színpadokon, királysága nem érhet véget a feledéssel, és a sablonos vagy épp pikírt lábjegyzetekkel, pár szavas lexikonközhelyekkel, ennél sokkalta többet tett értünk, és a magyar színházművészetért.

 

Írta és az összeállítást készítette: Takács István

Korrektor: Dévényi Ildikó

2006. - www. szineszkonyvtar. Hu

 

Kitüntetései:

 

A Nemzeti Színház örökös tagja (1925)

Szabadságrend (1945)

Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1947)

Kossuth-díj (1948)

Kiváló Művész (1950)

 

Forrás: Nemzeti Színház Irattára - I. - 1949. Bayor Gizi Önéletrajz töredék

---

Ehnaton, Nofertiti és három legidősebb lányuk Meritaton (az apja ölében),

Maketaton (az anyja ölében), Anheszenpaaton (az anyja vállán).

 

Ehnaton lánya alapította Skóciát?

 

Első pillantásra úgy tűnik semmi köze a skótoknak az egyiptomiakhoz. Egy mítosz másképp beszél erről. A Mercury Caledonian című lap számolt be arról a furcsa és első hallásra komolytalannak tűnő elméletről, mely szerint a skótok az ókori egyiptomiaktól származnak.

 

A mítosz szerint - melyet egy Manetho nevű történetíró írt le i. e. 300-ban - egy Scota nevű száműzött egyiptomi hercegnő vagy királynő Skóciába utazott, és telepedett le. Scota pedig nem más, mint Anheszenamon, Ehnaton és Nofertiti lánya, azaz Tutanhamon egykori felesége lehetett.

 

Az egyiptomi hercegnő először Spanyolországba ért ezer követővel és bőséges ellátással. Onnan Írországba juthatott el Ralph Ellis történész szerint. Ezt bizonyíthatja egy egyiptomi sírokban talált ékszerekre emlékeztető Írországban talált nyaklánc is.

 

Írországból legrövidebb hajózási útvonal Skóciába vitte Scotát, a fáraók családja így telepedhetett le a mai Nagy-Britannia északi részén.

 

A történészek csak egy "szép mesének" tartják a történetet, hiszen semmilyen közvetlen bizonyíték nem bizonyítja a skótok egyiptomi származását.

 

Az elméletet cáfolná az is, hogy a Királyok völgye 21 sírban talált két múmia egyike lehet Anheszenamon.

 

A DNS-elemzések szerint az ott talált női múmiának köze van Tutanhamon bebalzsamozott gyermekeihez. Ha így van nem ő lehetett Scota, és minden bizonnyal soha nem hagyta el Egyiptom földjét.

 

 

 

 

Anheszenamon (Anheszenpaaton; i. e. kb. 1351 – i. e. 1321 után) egyiptomi királyné a XVIII. dinasztia vége felé; Ehnaton és Nofertiti lánya, Tutanhamon felesége.

 

 

Gyermekkora

Ehnaton és Nofertiti hat lánya közül harmadikként született Ehnaton uralkodásának 4. vagy 5. évében, vagy Thébában, vagy már az apja által alapított új fővárosban, Ahet-Atonban. Eredeti neve, az Anheszenpaaton („Aton által él” vagy „az ő élete Atoné”) több családtagjához hasonlóan Aton napistenre utal, kinek kultuszát Ehnaton igyekezett kizárólagossá tenni Egyiptomban.

 

Anheszenpaaton elsőként az Ahet-Aton területét kijelölő határkősztélék némelyikén tűnik fel, itt látszik, hogy alakját később vésték szülei és nővérei (Meritaton és Maketaton) mögé, neve pedig rövidebb formájában, Anheszenatonként szerepel, az isten neve előtti névelőt jelentő, madár alakú pa hieroglifa kihagyásával.

 

Maja kincstárnok ahet-atoni sírjában Anheszenpaaton a legkisebb hercegnő, akit ábrázolnak, húgai még nem szerepelnek a képeken. A korszak építményeinek datálásában sokat segít, hogy a királyi pár lányai közül hányan szerepelnek a királyi családot ábrázoló képeken, ezek alapján meghatározni valakinek az életkorát azonban nehéz, mivel – feltehetően a magas gyermekhalandóság miatt – a gyermekek nem jelentek meg azonnal a hivatalos ábrázolásokon.

 

Anheszenpaaton Ahet-Atonban nőtt fel, gyermekkoráról nem tudni részleteket, csak egyik dajkájának, Tiának a neve ismert.

 

A 12. uralkodási évben Anheszenpaaton is részt vett azon az ünnepségen, melyet az idegen adók szemléje néven ismernek és több nemesi sírban is megörökítettek. Ez az utolsó alkalom, hogy a királyi családot együtt ábrázolják. Az ezt követő három év leforgása alatt több családtag végleg eltűnik – Anheszenamon nővére, Maketaton, és két legkisebb húga, majd anyjuk, Nofertiti, és nagyanyjuk, Tije. Valószínű, hogy ezekben az években járvány pusztított. Anyja halála után Anheszenpaaton Egyiptom második legmagasabb rangú nője lett nővére, Meritaton után; a Maru-Atonban kettejük neve váltja fel Kiáét, Ehnaton mellékfeleségéét, aki talán meghalt vagy kegyvesztetté vált.

 

Egy Hermopoliszban 1938-ban felfedezett felirat említi Anheszenpaaton lányát, Anheszenpaaton Ta-seritet („a kisebbik Anheszenpaaton”), aki a 16. vagy 17. évben születhetett. Hogy ki lehetett a gyermek apja, kérdéses. Egyes feltételezések szerint apja, Ehnaton vette feleségül három vagy négy legidősebb lányát; az is lehet azonban, hogy a társuralkodó Szemenhkaré vette feleségül a legidősebb hercegnő, Meritaton után annak húgát is. Az sem bizonyított, hogy Anheszenpaaton Ta-serit valóban Anheszenpaaton lánya volt, mivel csak olyan ábrázolásokon tűnik fel Anheszenpaatonnal, amelyek eredetileg Kiát és ismeretlen nevű lányát ábrázolták, ez alapján elképzelhető, hogy Kia gyermeke volt, de az is, hogy fiktív személy, aki csak azt a célt szolgálta, hogy Kia lánya nevét felülírják.

 

Királynéként

Egy Al-Asmuneinben talált töredék már apja életében összefüggésbe hozza Anheszenpaatont féltestvérével, Tutanhatonnal; valószínűleg már Ahet-Atonban házasok voltak. Ehnaton halála után utódja, Szemenhkaré kevesebb, mint egy évig uralkodott csak; vele együtt felesége, Meritaton is eltűnt a történelem színpadjáról, és Tutanhaton került trónra. Ezzel egyidőben zajlott Ehnaton kudarcot vallott reformjainak felszámolása. Az ifjú uralkodópár elhagyta Ahet-Atont, a 3. vagy 4. évben pedig megváltoztatták a nevüket is, ezzel is jelezve, hogy visszatérnek a régi valláshoz; új nevükben – Tutanhamon és Anheszenamon – a korábbi főisten, Ámon neve váltja fel Atonét.

 

Tutanhamonnak és Anheszenamonnak nem születtek élő gyermekeik, aminek feltehetőleg genetikai okai voltak: a XVIII. dinasztia királyi családjának tagjai ekkor már nemzedékek óta egymás közt házasodtak; Anheszenamon szülei unokatestvérek voltak, Tutanhamon szülei a 2010-ben publikált vizsgálat szerint testvérek, maga Anheszenamon féltestvére volt Tutanhamonnak. A fiatal fáraó sírjában két lánymagzat bebalzsamozott holttestét találták meg, egyikük a terhesség 4., másikuk a 7. hónapjában születhetett holtan. Ők valószínűleg a királyi pár gyermekei voltak. Christiane Desroches Noblecourt feltételezése szerint az újjászületéssel kapcsolatos vallási szempontból helyeztek két magzatot – nem feltétlenül az elhunyt király gyermekeit – a sírba, de a 2008-as DNS-vizsgálatok megerősítik, hogy Tutanhamon gyermekei voltak. 2010-ben újabb DNS-vizsgálatok megállapították, hogy a két gyermek anyja a Királyok völgye 21 sírban talált két múmia egyike, aki esetlegesen Anheszenamon, bár személyazonossága bizonyításához még nincs elég adat.

 

Tutanhamon halála után

Tutanhamon és Anheszenamon egy elefántcsont-ládika fedelén Tutanhamon uralkodásának 10. évében váratlanul meghalt, örökös nélkül hagyva az országot, melyet a Hettita Birodalom részéről erősen növekvő veszély fenyegetett. A trónra több jelentkező is akadt, egyikük Horemheb tábornok volt, a másik pedig Ay, aki a feltételezések szerint Nofertiti apja, így Anheszenamon nagyapja volt; a gyermekkorú Tutanhamon helyett eddig is ők kormányoztak. Lehetséges, hogy Anheszenamon volt az a hettita évkönyvekben Dahamunzu néven említett királyné, aki a hettita király egyik fiát kérte férjül, mivel nem volt fia, és nem akart egy szolgájához feleségül menni. A „hettita leveleket” azonban Nofertiti, vagy Meritaton is írhatta; egyikük halálának időpontjára sincs ugyanis bizonyíték, a „férjem meghalt, fiam pedig nincsen” sorokat bármelyikük írhatta, a hettita feljegyzések pedig említik a levelek íróját, ami nem személynév, hanem az egyiptomi ta hemet neszu („a király felesége”) cím fonetikus átírása, ezt a címet pedig mindketten viselték. Ezenkívül az egyiptomi és a hettita történelem fejezetei nem mindenhol állíthatóak párhuzamba, így a hettita levelek keletkezhettek akár közvetlenül Ehnaton vagy Szemenhkaré halála után is.

 

A hettita király elküldte fiát, Zannanzát, őt azonban út közben meggyilkolták. Tutanhamont végül Ay követte a trónon, aki vagy társuralkodóvá vált Anheszenamon mellett, vagy összeházasodtak, az utóbbira szolgáló egyetlen bizonyíték egy pecsétgyűrű, mely mindkettejük kártusát viseli, és ez jelenthet akár társuralkodást is. Ay sírjában említés sem esik Anheszenamonról, csak az első feleségről, Tejéről. Horemheb pedig Mutnedzsmetet vette feleségül, aki feltehetően Ay lánya volt.

 

Ezt követően Anheszenamon eltűnt a történelemből, sírhelye ismeretlen. Nem tudni, mi történt a húgaival és a lányával, így Anheszenamonnal feltehetően lányágon is kihalt a XVIII. dinasztia (bár Ayt és Horemhebet házassági kapcsolataik révén még ide szokták sorolni.)

 

A Királyok völgye 2005-ben felfedezett sírjában (KV63), mely stílusa alapján a XVIII. dinasztia idejének végére datálható, agyagpecséteken a pa-aton névrészletet találták, ami lehet Anheszenpaaton nevének töredéke is. A leletek feldolgozása még folyamatban van, de valószínű, hogy a sírt nem temetkezésre, csak raktárként használták.

 

Címei: Nagy királyi hitves (ḥm.t-nỉswt wr.t), A király szeretett felesége (ḥm.t-nỉswt mrỉỉt=f), A Két Föld úrnője (nb.t-t3.wỉ), Alsó- és Felső-Egyiptom asszonya (ḥnwt-šmˁw-mḥw), Örökös hercegnő (ỉrỉỉ.t-pˁt), Nagy tiszteletben álló (wr.t-ḥzwt), Édes szeretetű (bnr.t mrwt), A kegyelem úrnője (nb.t-ỉm3.t), A szeretet úrnője (nb.t-mrwt), A szeretet úrnője (nḏm.t-mrwt), A király nagy, szeretett lánya (z.t-nỉswt-wr.t mrỉỉ.t=f),[23] A király szeretett, vér szerinti lánya (z.t-nỉswt-n.t-ẖt=f mrỉỉ.t=f).

 

Forrás: Wikipédia



 



---

Edison a fonográffal

 

Edison

 

 

Százhatvan éve, 1847. február 11-én született minden idők egyik legnagyobb, legtermékenyebb és legismertebb feltalálója, Thomas Alva Edison.

 

 

1847. február 11-én született minden idők egyik legnagyobb, legtermékenyebb és legismertebb feltalálója, Thomas Alva Edison. Egyedül vagy másokkal közösen 1093 szabadalom fűződik nevéhez, s volt olyan négyéves időszak életében, amikor 300 találmányt jelentett be, azaz ötnaponta egyet.

 

Az Egyesült Államok Ohio államának Milan városában született egy szegény sorsú család hetedik, legkisebb gyermekként. Családi örökségként egyedül az életét megkeserítő hallászavart kapta (bár ő fogyatékosságát annak tulajdonította, hogy kisfiúként fülénél fogva rángatták fel a vonatra). Iskolába csak öt évig, akkor is rendszertelenül járt: untatta a magolás és nem mindig hallotta, amit a tanár mondott. Ezzel azonban nem rítt ki a tömegből - akkoriban az átlag amerikai is csak pár évig koptatta az iskolapadot.

 

Írni-olvasni otthon tanult meg, később autodidakta módon képezte magát. Tíz évesen már laboratóriumot rendezett be házuk alagsorában, 12 évesen a vonaton saját maga által írt, szerkesztett és kézi nyomdáján nyomtatott újságot árulta az utasoknak, a bevételt könyvekre és vegyszerekre költötte. Mivel azonban egy alkalommal kísérletezés közben a vonatot is felgyújtotta, rövid úton kidobták.

 

Első találmányát, az elektromos szavazatszámlálót közöny fogadta, a politikusoknak nem volt érdeke a törvényhozó munka gyorsítása. Edison kitanulta a távírászatot és hamarosan feltalálta a duplex telegráfot, amely az üzeneteket egyszerre két irányban volt képes továbbítani, továbbá egy nyomtatót, amely a jeleket közvetlenül betűkké alakította. A sikeren felbuzdulva teljes energiáját a kutatásnak szentelte. Napi húsz órát dolgozott, csak néha szundikált - de még így is talált időt arra, hogy megnősüljön.

 

1876-ban a New York melletti Menlo Parkban alapította meg két munkatársával híres laboratóriumát. Itt születtek nagy találmányai, az 1877-es szénpormikrofon, amely a telefon hangját tette érthetővé, vagy az egy évvel későbbi hengeres fonográf. Ennek hangja torz, de felismerhető volt, mégis sokan - híres tudósok is - hitetlenkedve fogadták, csalásnak, ügyes hasbeszélő trükknek tartották. 1878-ban kezdett el a szénszálas villamos izzólámpával foglalkozni, amelynek előállításával már sokan próbálkoztak, hiába. Saját bevallása szerint ekkoriban még Ohm törvényével sem volt tisztában, mégis akkora volt a hírneve, hogy a bejelentés után esni kezdett a világítógáz ára.

 

Kezdetben platinaszállal kísérletezett, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. Az akkori "szakértők" ellenezték a tervet: "Villanyvezeték a lakásban? Érintése halál, behúzza a villámot az ablakon. S mindenki tudja, hogy a mágnesesség és a villamosság rokon. Ahol tehát vezeték van, minden mágneses lesz. Az órák megállnak, mert összeragadnak alkatrészeik, az ajtók zárai is beragadnak. Ha egy nő elmegy a vezeték alatt, a mágnesesség kiragadja a hajából a hajtűket..." - hangzott az érvelés. A hangulat már-már Edison ellen fordult, amikor 1879 karácsony este kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban. Hétszáz villanykörte égett egyszerre, de az órák nem álltak meg, a hölgyek hajtűi a frizurában maradtak.

 

Valóra váltotta az amerikai álmot

 

Riporterek és bámészkodók sokasága ünnepelte „a legnagyobb feltalálót Arkhimédész óta”. Az immár világhírű és gazdag Edison hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét is, az ő érdeme továbbá az első élvezhető minőségű mozgókép-vetítő berendezés. Az ő ötlete volt a perforált szélű film, amelyen a képek egymás alatt sorakoztak, és egy fogaskerék segítségével megfelelő gyorsasággal mozoghattak a vetítőfény előtt. Cége készítette az első cselekményes filmet is `A nagy vonatrablás` címmel.

 

 

Vonatrablás Edison-módra, 1903

 

Ezernél is több találmánya mellett csak egyetlen valóban tudományos felfedezés fűződik a nevéhez: a véletlenül tapasztalt "Edison-jelenség", azaz a termikus emisszió. Az effektusnak csak évtizedekkel később, az elektroncsövek megalkotásában lett különös jelentősége. Kudarcot is csak egyszer vallott: az elektromosság terén a kis feszültségű egyenáramra esküdött, de végül a vetélytársa, George Westinghouse által pártolt nagyfeszültségű váltóáram lett a szabvány.

 

A két feltaláló vetélkedésének szomorú eredménye a villamosszék - ennek megalkotására a New York-i közvilágításra kiírt pályázat előtt a város polgármestere kérte fel Edisont, aki pozícióit erősítendő "kötélnek állt". Az új kivégzési eszközhöz azonban (vélhetőleg riválisát lejáratandó) nem egyen-, hanem váltóáramot használt. Nem számított rosszul: az első áldozat hosszas és sokakat felháborító agónia után halt meg, de a metódust aztán "megwestinghouse-olásként" emlegették.

 

Edison nem volt rendszeres, elemző elme, inkább mindent elolvasott és minden részproblémára gyakorlati megoldást próbált találni. Rendkívül kitartó volt: amikor egyszer nyolcezer kísérlet után sem működött akkumulátora, csak azt mondta: legalább van nyolcezer dolgunk, amiről tudjuk, hogy nem működik. Híres mondása szerint "a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték".

 

Ő maga távolról sem a köztudatban élő magányos zseni volt, laboratóriumában ambiciózus és tehetséges tudósgárda dolgozott irányítása alatt. (A túl tehetségeseket azért ő sem kedvelte, Nikola Teslát villámgyorsan eltanácsolta.) Egyénisége ellentmondásos volt: családjával és munkatársaival hol zsarnokként, hol vidám cimboraként viselkedett. Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést.

 

Ő volt a legismertebb amerikai, maga az amerikai álom: egy szegény fiú, aki önerejéből, iskolázás és támogatók nélkül lett sikeres és gazdag. Szerény számítások szerint találmányai 25 milliárd dollárt hoztak az emberiségnek - neki persze kevesebbet, de még mindig tisztes summát.

 

(Múlt-kor/MTI)

 

***

 

Néhány érdekes film, melyek Edison nevéhez, stúdiójához köthetők:

 

Frankenstein (1910),

A filmet az Edison Stúdióban készítették. Producer: Thomas Edison. Írta és rendezte J. Searle Dawley. Ez volt az első filmadaptációja Mary Shelley Frankensteinjének. A szereposztásból: Dr. Frankenstein - Augustus Phillips, a Szörny /the Monster/ - Charles Ogle, a doktor menyasszonya - Mary Fuller.

A filmet 3 nap alatt forgatták a Bronx-i /New York/ Edison Stúdióban.

Forrás: youtube, LuckyStrike502

 

https://www.youtube.com/watch?v=TcLxsOJK9bs

 

***

 

Vintage blues breakdown "dancing darkey boy" (1897)

Ez a rövidfilm eredetileg Thomas Edison kollekciójából származik. Kiadta az Edison Mfg. Co., 1897-ben. Ez a klipp a Kongresszusi Könyvtár közgyűjteményéből származik. A film egy gyermek asztaltáncát mutatja feltehetőleg blueszenére.

Forrás: youtube, motorthings

 

https://www.youtube.com/watch?v=BgLzlcloqBs

 

***

 

Women boxing /Bokszoló nők/

The Thomas Edison Company filmje.

Forrás: youtube, Joshua12345

 

https://www.youtube.com/watch?v=KcE6fTO7pqA

 

***

 

The Great Train Robbery, /A nagy vonatrablás/, (1903)

A filmet 1903 novemberében forgatták a new yorki Edison stúdióban, az Essex County Park-ban New Jerseyben, és a Lackawanna vasútvonalon 1903 decemberében. Ez volt az egyik narratált film az Egyesült Államokban. A filmet egy ugyanabban az évben, Angliában készült hasonló témájú film, a "Daring Daylight Robbery" ihlette. Számos új, akkor kidolgozott módszert alkalmaztak a készítéskor, mint a keresztvágást, a dupla exponálást, a kameramozgatást, és az álló képkészítést. Rendezte: Edwin S Porter. A főszereplő, a bandafőnök szerepében egy akkori sztár, Justus D. Barnes, a másik rabló G. M. Anderson, a seriff Walter Cameron. A film az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárából származik. Ez a változat újrakevert, retusált, új filmzenével 2010-ból © T.V.C.

Forrás: youtube, TheVideoCellar

 

https://www.youtube.com/watch?v=E6r-105ZhZU

 

***

 

The kiss /A csók/, 1900.

Thomas Edison filmje, hang nélkül.

Forrás: youtube, jenthesuperone

 

https://www.youtube.com/watch?v=J8lExg24PSs

 

***

 

Boxing cats /Boxoló macskák/, 1894.

A filmet 1894 júliusában forgatta Edison.

Forrás: youtube, turnernorth

 

https://www.youtube.com/watch?v=k52pLvVmmkU

---

Claude Monet, Nadar 1899

A Ködben foszladozó című versemhez:

 

Claude Monet

 

Nagyon alapos válogatást és igen értékes munkát végzett Raymond Ponk, amikor elkészítette ezt a 3-szor 10 perces prezentációt, amelynek során Monet számos alkotását nézhetjük meg.

 

***

 

Monet Part 1 - 3

Forrás: you tube, raymondpronk

https://www.youtube.com/watch?v=5KXbF0kiZEo

https://www.youtube.com/watch?v=oB7hgAh2378

https://www.youtube.com/watch?v=rkCCLB8ayWw

 

***

 

Monet a Wikipédiából

Született 1840. november 14. Párizs, meghalt 1926. december 5. Giverny.

Francia impresszionista festő.

 

Életpályája

Párizsban született, a Laffitte út 45. ötödik emeletén, 1841. május 20-án keresztelték meg egy helyi párizsi templomban. Édesanyja énekesnő volt.

 

1845-ben a család a normandiai Le Havre-ba költözött. Bár édesapja azt akarta, hogy a családi élelmiszerboltban dolgozzon, Claude Monet festő akart lenni. 1851. április 1-jén Monet elkezdte a művészeti középiskolát Le Havre-ban. Először szénrajzaival lett ismert, amiket tíz vagy húsz frankért adott el. Jacques-Francois Ochard-tól, aki maga Jacques-Louis David tanítványa volt, vette első leckéit. Normandia partjain 1856–1857-ben találkozott Eugéne Boudinnel, aki mentora lett, tanítva őt az olajfesték használatára és a plein air technikára.

 

1857-ben, 16 éves korában, anyja halála után, Párizsba költözött gyermektelen nagynénjéhez, Marie-Jeanne Lecadre-hoz. A Louvre-ban látva, hogy egyes festők régi nagy mesterektől másolnak, maga is bevitte eszközeit és másolni kezdett. Párizsi évei alatt több festővel megismerkedett, köztük Édouard Manet-val és Pissarróval.

 

1861-ben Algériában kezdett katonai szolgálatot, de hamarosan tífuszt kapott, és ezután nagynénje kifizette a katonai szolgálat alóli mentesítés magas összegét. 1862-től Charles Gleyre tanítványa lett Párizsban, ahol találkozott Pierre-Auguste Renoirral, Frédéric Bazille-jal és Alfred Sisleyvel. Közösen kerestek új megoldásokat a festészetben, szabadtéren rögzítve a fényhatásokat, tört színekkel, gyors ecsetvonásokkal – kialakítva azt a stílust, amely később impresszionizmus néven vált ismertté.

 

Monet számára az ismertséget és elismertséget a Camille vagy A zöldruhás nő (La Femme a la Robe Verte) címeken ismert festménye hozta meg 1866-ban. Ezt a képet a „hagyományos” festészetet támogató párizsi Salon is elfogadta kiállításra. Modellje Camille Doncieux, későbbi felesége volt. 1868-ban megszületett fiuk, Jean. Monet 1868-ban, anyagi nehézségei miatt, öngyilkosságot kísérelt meg, a Szajnába vetette magát, de kimentették.

 

A porosz–francia háború kitörése után, 1870 szeptemberében Angliába menekült. Barátai, Manet és Bazille bevonultak, s Bazille hamarosan el is esett a fronton. Monet londoni tartózkodása során főleg John Constable és William Turner műveit tanulmányozta, akiknek tájképei nagy hatással voltak saját újításaira a színek alkalmazásában. 1871 tavaszán megpróbálta bemutatni néhány festményét a Királyi Akadémia kiállításán, de képeit nem fogadták el. Májusban elhagyta Londont, és a hollandiai Zaandamban (Amszterdam mellett) telepedett meg. Itt 25 képet festett, közben a holland rendőrség forradalmi tevékenységgel gyanúsította.

 

1871 őszén visszatért Franciaországba, és 1878-ig Argenteuilben, egy Szajna melletti faluban élt, közel Párizshoz. Itt festette néhány legismertebb művét. 1873–74-ben rövid időre visszatért Hollandiába.

 

Impresszió, a felkelő nap (1872). A festmény később az impresszionizmus névadója lett1872-ben festette a Impresszió, a felkelő nap című képet, egy Le Havre-i tájat ábrázolva. Az első impresszionista kiállításon 1874-ben helyet kapott a kép, amely ma a Marmottan-Monet Múzeumban látható, Párizsban. A címről Louis Leroy kritikus új szakszót alkotott: „impresszionizmus”, amellyel lekicsinylő szándékozott lenni, ám az elnevezést az impresszionisták elfogadták a maguk számára.

 

Monet még 1870-ben feleségül vette Camille Doncieux-t, aki 1876-tól tüdőbajban szenvedett. 1878-ban, második gyermekük, Michel születése után, Vétheuilbe, támogatójuk, Ernest Hoschede, gazdag áruháztulajdonos és művészetpártoló házába költöztek.

 

Hoschede 1878-ban csődbe ment és Belgiumba távozott. Monet asszony 1879-ben elhunyt. Alice, Hoschede felesége, Monet-val maradt, és segített felnevelni két gyerekét a saját hat gyereke mellett. 1833 áprilisában Vernonba, majd Givernybe költöztek, ahol Monet egy nagy kertet épített, és azután ott festette képei nagy részét. Alice, miután férje meghalt, 1892-ben férjhez ment Monet-hez.

 

1880-as–90-es években Monet elkezdte a „sorozatképeit”, amelyben a fényhatásokat és az időjárási viszonyokat ábrázolta. Az első ilyen a Kazlak-sorozat, amelynek darabjait több szemszögből, más napszakokban készítette. 1891-ben e sorozat 15 képét állította ki a Durand-Ruel-ben, nagy sikert aratva. Később a Nyárfák, a Roueni katedrális, a Parlament, a Szajna reggel és a Vízililiomok sorozatát festette meg. 1883 és 1908 között több hosszabb utat tett mediterrán tájakon, ahol sok tájképet festett. Velencében és Angliában fontos sorozatokat készített. Felesége 1911-ben meghalt, majd idősebb fia, Jean is, akinek felesége Blanche, Alice egyik lánya volt. Ezután Blanche gondoskodott róla és a gyerekekről.

 

1926-ban befejezte a Tavirózsák 12 pannójának megfestését. A képeket a francia államnak ajándékozta; azok az erre a célra átalakított Orangerie-ben kaptak állandó helyet. Szembetegség kínozta, általános egészségi állapota egyre romlott, 1926. december 5-án halt meg Givernyben.

 

Művészete

Halála után 1928-ban rendeztek munkásságából nagy retrospektív bemutatót. Tájképein a végsőkig kiérlelte az impresszionizmus elveit. Képei nem a tárgyak térbeli viszonyát, hanem színeik világításbeli értékeit jelenítik meg. A puszta optikai kép kifejezésére való törekvés, a szerkezet, a kép előformázásának feladása, művészetének tárgy nélkülivé váló tendenciája számos vonatkozásban az absztrakt művészet felé mutat. Számos modern absztrakt festő Monet művészetét előfutárának vallja.

 

 

Monet-verseny Párizsban

 

Vitához vezetett Párizsban, hogy a Grand Palais csarnokában Édouard Monet festményeiből rendezett kiállítás erős vetélytársat kapott a művész munkáinak legnagyobb gyűjteményét magáénak tudó Marmottan Monet Múzeum csütörtökön nyíló tárlata miatt.

 

Azt, hogy a két nagyszabású kiállítás közül melyik büszkélkedhet majd több látogatóval, csak a retrospektív tárlatok végeztével, a jövő év első hónapjaiban dől el. A Champs-Elysées közelében fekvő Grand Palais az utóbbi három évtized legnagyobb Monet-kiállításával csalogatja az érdeklődőket. A Marmottan Monet Múzeum ezzel szemben kijátszotta ütőkártyáját, és teljes - 136 képet felölelő - gyűjteményét közzéteszi.

 

Úgy tűnik - tanúskodnak a szalagcímek -, a francia kulturális intézmények között ezúttal nem volt meg az összhang. A Grand Palais falai között rendezett kiállítást részben az Orsay Múzeum szervezte, de nem akart közösködni a Marmottannal. Utóbbi pedig elzárkózott attól, hogy műveket adjon kölcsön. Az Orsay Múzeum Monet 18 munkáját szerette volna kikérni, közte az Impresszió, a felkelő nap című alkotást, amelyről az impresszionizmus a nevét kapta. A Grand Palais kiállításán szereplő kétszáz mű több mint fele Amerikából érkezett a francia fővárosba.

 

A mostani kiállítások esetében az együttműködés lett volna a legésszerűbb, hisz a két tárlat kiegészíti egymást. A Grand Palais-beli Monet fejlődésére fektet hangsúlyt, kezdeti - még a barbizoni iskola hatására született - alkotásaitól egészen a roueni katedrálist és a londoni Temzét megörökítő sorozataiig. A Marmottan sokkal inkább a festő magán- és családi életének pillanatait mutatja be, beleértve a családtagjairól, mindenekelőtt gyerekeiről készült portrékat is.

 

Monet csak ritkán festett portrékat, ha mégis, sokkal inkább egyfajta emlékképet vitt a vászonra és nem szentelte magát a portré klasszikus műfajának. Elsőszülött fiáról, Jeanról öt festmény maradt fenn, ezek közül egy látható a Marmottan Múzeum február 20-ig látható kiállításán a művész másik fiának, Michelnek a képével együtt. A tárlat több műve az 1960-as években, Michel ajándékaként került a múzeumhoz.

 

Forrás: MTI, Múlt-kor történelmi portál.

 

---

Vladimir Nabokov

Nabokov evolúciós elmélete beigazolódott

 

Vladimir Nabokovot legtöbben íróként ismerjük, pedig a Lolita szerzője szenvedélyes lepke-szakértő is volt. 1945-ben állt elő evolúciós elméletével, amely szerint az általa vizsgált lepkecsoport Ázsiából érkezett volna Amerikába. Akkoriban nem sokat foglalkoztak felfedezésével, de az utóbbi évek genetikai kutatásai bebizonyították, hogy Nabokov teóriája helyes volt. Nabokov interjúiban elmondja, ha családjának nem kell elmenekülni az orosz forradalom elől, ő a lepke-kutatásnak szentelte volna az életét. Második regényéért kapott honoráriumból a Pireneusokba utazott pillangókat gyűjteni. Később az Államokban dolgozott a New York-i Természettudományi Múzeumban és a Zoológiai Múzeumban is. Érdekesség, hogy az egyik kutatócsapat munkájában, amely fél évszázaddal Nabokov elmélete után igazolta helyességét, egy magyar tudós is részt vett: Bálint Zsolt, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa. A genetikai vizsgálatok után a kutatók azt találták, hogy Nabokov még azt is eltalálta, hogy a lepkék öt hullámban érkeztek az amerikai kontinensre. Magyarul két könyve is megjelenik az írónak a következő hónapokban: februárban jön a Másenyka, Nabokov első regénye, márciusban pedig a sok vitát kiváltó utolsó, befejezetlen regény, a Laura.

 

 

Az általa vizsgált Polyommatus a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a valódi lepkék (Glossata) alrendjéhez és a boglárkalepkék (Lycaenidae) családjához tartozó nem. Ide tartozó fajok például az Égszínkék boglárka (Polyommatus bellargus) és a Közönséges boglárka (Polyommatus icarus)

 

 

Vlagyimir Vlagyimirovics (Nabokov Владимир Владимирович Набоков):

 

Született 1899. április 22. Szentpétervár, Orosz Birodalom, elhunyt 1977. július 2. Montreux, Svájc. Nemzetiség: orosz. Szülei Vlagyimir Dmitrijevics Nabokov, Jelena Ivanovna Rukavisnyikova. Felesége Vera Jevszejevna Szlonyim. Gyermeke: Dmitrij Nabokov.

Írói álnevei: Vivian Darkbloom, V. Szirin

Legfontosabb műve: Lolita (1955).

Vladimir Nabokov orosz származású amerikai író, fordító, kritikus, lepkész, sakkfeladványszerző. Anyanyelvén és angolul írt.

 

 

Élete

Nabokov Szentpétervárott született gazdag és befolyásos családban, mint legidősebb fiú. Édesapja Vlagyimir Dmitrijevics Nabokov, édesanyja Jelena Ivanovna Rukavisnyikova. Gyermekkorát későbbi visszaemlékezéseiben (Speak, Memory) tökéletesnek nevezte. A család oroszul, angolul és franciául beszélt, így a kis Vlagyimir három nyelven nevelkedett. Hazafias érzelmű édesapja csalódására előbb tanult meg angolul írni-olvasni, mint oroszul. Az 1917-es oroszországi forradalom elől a család egy krími birtokra menekült, ahol 18 hónapot töltöttek. Szentpétervárra többé nem tudtak visszatérni, a fehérgárdisták 1919-es veresége után pedig száműzetésbe vonultak Nyugat-Európába. A család egy időre Angliában telepedett le, ahol Vladimir a cambridge-i Trinity College-ban bővítette ismereteit a szláv és latin nyelvekből.

 

Apját 1922-ben Berlinben orosz monarchisták tévedésből meggyilkolták. Az igazi célpont Pavel Miljukov, az Alkotmányos Demokrata Párt száműzetésben élő elnöke volt, akinek abban az időben Nabokov apja menedéket nyújtott. Nabokov művészetében örök nyomot hagyott ez az emlék. Több regényében sújt le a végzet hirtelen, előre nem látható módon a szereplőkre. A Gyér világ (Pale Fire) című regényében a költő Shade-et egy orgyilkos véletlenül lelövi, amikor egy volt királyra fogja a fegyverét. Röviddel apja halála után anyja és nővére Prágába költöztek; Nabokov Berlinben maradt, ahol megtalálta helyét az orosz emigráns művészek közösségén belül, mint elismert költő és író. Oroszul írt műveit vagy tíz évig V. Sirin név alatt publikálta. Berlinben teniszleckéket is adott, hogy könnyítsen anyagi helyzetén.

 

1922-ben Nabokov eljegyezte Svetlana Siewert, de mivel nem volt állandónak nevezhető munkája, az eljegyzés 1923 elején felbomlott. 1923 májusában megismerkedett Vera Jevszejevna Szlonyimmal, és 1925-ben összeházasodtak. 1934-ben megszületett egyetlen gyermekük, Dmitri. 1937-ben Berlinből Párizsba költöztek, majd 1940-ben a háború elől az Egyesült Államokba menekültek. A család Manhattan-ben (New York, NY) telepedett le, ahol Nabokov állást kapott egy múzeumban (American Museum of Natural History). New Yorkban ismerkedett meg Edmund Wilson amerikai íróval és kritikussal, aki felhívta Nabokovra bizonyos szerkesztők és kiadók figyelmét.

 

1941-ben Nabokov alkalmazást talált az összehasonlító irodalom előadójaként a Wellesley College (Wellesley, Massachusetts állam) nevű egyetemen. Ez a pozíció, melyet kizárólag az ő számára hoztak létre, biztosította a család megélhetését, és így Nabokov belemélyedhetett az írásba és a lepkék tanulmányozásába. Az egyetemen létrehozta az orosz tanszéket. A család Cambridge-ben (Massachusetts) élt. 1945-ben Nabokov megkapta az amerikai állampolgárságot. Ugyanebben az évben értesült arról, hogy Szergej nevű öccse egy náci koncentrációs táborban meghalt.

 

Nabokov az Egyesült Államok számos pontján tartott előadásokat. Az 1947–48-as szemeszterben egy személyben képviselte a Wellesley-ben az orosz nyelv és irodalom tagozatot. 1948-tól a Cornell egyetemen (Ithaca, New York állam) tanított orosz és európai irodalmat. Előadásai széles körű tudást árultak el, diákjai előadói stílusát briliánsan szatirikusnak nevezték. 1953-ban családjával az Oregon állambeli Ashland-be költözött; itt fejezte be a „Lolita” című regényét, verseket írt, és lepkegyűjtő szenvedélyének hódolt. 1953. október 1-jén Ithacába települtek át.

 

Lepkegyűjtemény

A Lolita sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte. 1960-tól haláláig a svájci Montreux-ben, a Montreux Palace Hotelben lakott feleségével. Innen intézte üzleti ügyeit, és szervezte meg lepkevadászatait az Alpokba, Korzikába, és Szicíliába. 1976-ban ismeretlen eredetű lázzal kórházba került. 1977-ben ismét bevitték egy lausanne-i kórházba, ahol súlyos, hörghurutos vértolulásban halt meg július 2-án. Maradványait elhamvasztották, majd elhelyezték a Clarens nevű montreux-i temetőben.

 

A halála körüli időkben The Original of Laura című regényén dolgozott. Megkérte feleségét és fiát – mint irodalmi hagyatéka megbízottjait –, hogy halála után égessék el a kéziratot. Ezt azonban egyikük sem volt képes megtenni. A befejezetlen regény körülbelül 125 kézzel írt indexkártyából áll, és az író halála óta egy svájci bank páncélszekrénye őrzi. Miután Vera Nabokov 1991-ben meghalt, egyedül Dmitrij, és egy második, ismeretlen személy férhet csak a páncélszekrényhez. A kézirat egyes részeit megmutatták néhány, Nabokovot tanulmányozó tudósnak. 2008 áprilisában Dmitri kijelentette lehet, hogy a regényt ki fogja adatni.

 

Munkássága

Regények, kisregények, versek, színdarabok, fordítások, előadások tartoznak életművébe orosz és angol nyelven. Műveiben a modernizmus és a posztmodernizmus irányzatait követte. Írásaira jellemző az összetett cselekmény, a sokszor tekervényes szójáték, és a betűrím.

Nabokov háromnyelvű neveltetése meghatározta művészi munkásságát. Korai orosz nyelvű írásai közül sokat maga fordított angolra, másokat fia, Dmitrij közreműködésével.

Mint író, hitt az egyéniség fontosságában, és visszautasított minden olyan ideológiát, amely korlátozza az egyéni szabadságot és kifejezésmódot: ezek közé sorolta a diktatórikus rendszereket, sőt, még Freud pszichoanalízisét is. Az utóbbit gyakran parodizálta műveiben.

 

Első kilenc regényét oroszul írta, de a nemzetközi elismerést, mint elsőrendű prózaíró, angol nyelven írt műveivel nyerte el. Lolita című regényét (1955) gyakran emlegetik, mint legismertebb és legfontosabb művét. Témája miatt (egy felnőtt férfi vonzalma egy tizenkét éves lányhoz) a könyv nagy visszhangot, sőt felháborodást keltett publikálása után. Ezután az 1962-ben megjelent Pale Fire (Gyér világ) és az 1969-es Ada című regényeivel biztosította helyét a huszadik század legelismertebb írói között. Sokak szerint a Gyér világ című regénye a legjobb. Ada, a leghosszabb, nem váltott ki egyértelműen pozitív kritikusi véleményt.

 

Nabokov Anyegin (Puskin) angol fordítása sem talált kedvező visszhangra. Puskin epikus művét az orosz lelkivilágról rímekben írta meg, míg Nabokov rímtelen prózára fordította. Ezért sokan kritizálták irodalmi berkekben, közöttük a befolyásos Edmund Wilson amerikai kritikus is, aki segítette pályája elindításában. Kritikusai azzal vádolták, hogy fordításával csak rontott Puskin költői nyelvezetén.

 

Művészetére erős befolyással volt szinesztéta mivolta. A szinesztéták idegrendszerében bizonyos érzéki tapasztalatok (önkéntelenül) más jellegű érzék bizonyos emlékeit idézik fel. Egyes szinesztéták például a leírt számokat mindig színesnek látják, sőt, ugyanazt a számjegyet mindig ugyanolyan színűnek. Az ilyen szinesztéta előtt a betűk nemcsak felidéznek egy színt, hanem azokat eleve színesnek látja. Nabokov gyakran átruházta ezt a tulajdonságát egy-egy regénybeli karakterére. A Baljós kanyar (Bend Sinister) című könyvében egy Krug nevű szereplő a lojalitás szót egy napsütötte arany villának látja.

 

Nabokovot bírálói túlságosan steril írónak, tehát inkább esztétának, nyelvtudósnak tartják, aki nem másért írt regényt, mint a nyelv összefüggéseinek vizsgálatáért. Visszautasított minden, szerinte általános, azaz konvencionális ötletet mellyel egyesek egy regény elbírálását vagy élvezetét megközelítik.

Saját hazájában csak a glasznoszty ideje alatt adhatták ki írásait, amikor 1988-ban Gorbacsov engedélyezett egy ötkötetes kiadást Nabokov műveiből.

 

Nabokov mint rovartani kutató is kiváló volt. Mivel hosszú rovargyűjtő karrierje alatt soha nem tanult meg kocsit vezetni, feleségére, Verára kellett hagyatkoznia, hogy eljuthasson gyűjtőhelyeire. Az 1940-es években, mint kutató dolgozott a Harvard-i múzeumnál (Museum of Comparative Zoology at Harvard University), és ő volt felelős a múzeum lepkegyűjteményének megszervezéséért. Ezen a területen írásai erősen technikai jellegűek. Egy bizonyos lepkefajta megkapta a „genus Nabokovia” nevet munkája iránti tiszteletből.

 

Emigráns évei alatt Nabokov elég sok időt töltött sakkproblémák felállításával és megoldásukkal is. Ezek nagy részét a Poems and Problems című emigráns lap publikálta.

 

Regényei

Camera obscura, (1932)

Meghívás kivégzésre (1938)

Sebastian Knight valódi élete (1941)

Baljós kanyar (1947)

Lolita (1955)

Pnyin professzor (1957)

Gyér világ (1962)

Anyegin / Puskin eredetijéből, oroszból angolra való fordítás (1964)

Áttetsző testek (1972)

Ada vagy Ardor (1969)

Look at the Harlequins! (1974)

The Original of Laura / befejezetlen regény (1977)

 

Forrás: Alexandra.hu / Wikipédia.

 

---

Tarr Béla a Berlinanén zsűri nagydíjával, az Ezüst Medvével, 2011

Tarr Béla

Tarr fején a korona - A torinói ló kapta a zsűri nagydíját a Berlinalén

A csúcson hagyja abba, ahogy kell a világ egyik legtöbbre tartott rendezője. Tarr Béla szombat este a Berlinale zsűri nagydíjával fejezi be pályafutását, miután A torinói ló című filmjében összegezte minden tudását. A filmszakma elitjét felvonultató "A" kategóriás fesztiválon ekkora elismerést évtizedek óta nem kapott magyar film, pedig már a versenyben részt venni is olyan kiváltság, amire az utóbbi időben három-négy évet kell várnunk. A korábban kapott FIPRESCI - díjnál, és berlini zsűri nagydíjánál is többet ért számára, hogy még a díjkiosztó előtt sikerült a filmhez 23 országban forgalmazót találni.

 

 

Amióta Susan Sontag kijelentette a munkáiról, hogy "hősies megerőszakolása a mai filmes normáinknak", vagy amióta azt írta a Sátántangó-ról, hogy "Lesújtó és lenyűgöző a hétórás időtartamának minden pillanata. Örömmel nézném meg hátralévő életem minden egyes évében", azóta Tarr Bélán a filmvilág szeme. Ez tényleg csak nagyon keveseknek adatik meg a Európának ezen részén. És Tarr Béla természetesen nem véletlenül érdemelte ki. Ő ugyanis teljesen másképp értelmezi a film fogalmát, mint a világ filmkészítőinek 99 százaléka.

 

Munkái nemcsak azonnal felismerhetők és mindenféle stílusirányzattól, divattól függetlenek, de olyan távlatokban gondolkodnak, ameddig általában csak a filozófusok mennek el. Tarr művei - és közülük is A torinói ló a legmerészebben - a legvégsőkig mennek el az élet mibenlétének és értelmének kutatásában. Ennek legjellemzőbb eszközei a végletekig nyújtott, hosszú snittek, a fekete-fehér költői képek, a monoton zenei aláfestés, a szereplők arcának meggyötörtsége és hallgatásuk, hétköznapi cselekvéseik. Sztori csak ritkán, és sosem hagyományos módon segíti a nézőt, a párbeszédek nem az életet utánozzák. Nem mindenkinek való ez a fajta filmkészítési felfogás, az biztos.

 

De Tarr Béla erre csak azt mondja: "Én mindig a született intelligenciára apellálok. A mozi demokratikus intézmény, bárki beférhet, és bárki, akinek erre van csápja, van érzékenysége, annak készül ez a film. És nem érzem azt, hogy egyre kevesebb ilyen ember lenne. Az egész fogyasztói társadalom azt szuggerálja, hogy itt egy értékrend van, az ember egydimenziós. Nem igaz. Pont ezt a hozzáállást érzem megalázónak. És ha én azt mondom, hogy az embereknek van méltóságuk, van tartásuk, akkor nekem össze kell szednem magam, és a tudásom legjavát kell adnom azon a mozivásznon."

 

A profi kritikusok is hasonlóan reagáltak egyébként. A legtöbben Tarr korábbi filmjeiben kerestek kapaszkodót, összehasonlítgatták a Werckmeister harmóniákkal és a Sátántangóval. De többen is bevallották, hogy nem tudnak mit kezdeni vele. A Berliner Zeitung újságírója, Anke Westphal szerint például " A torinói ló egy monolit, hozzá közel kerülni nem lehet." A Berliner Morgenpost kritikusa azt írta, hogy "A torinói ló a Berlinalén elképzelhető legnehezebb vizsga." A Screen című szaklap tudósítója, Jonathan Romney pedig azzal érzékeltette a feladat nehézségét, hogy "Tarr minimalista drámájában meghaladta önmagát és Samuel Beckettet is". Egyedül Peter Debruge mondta ki kerek perec a Variety oldalán, hogy nincs megfejtése a filmhez.

 

Tarr maga ennyivel segít az értelmezéshez a vele készült interjúnkban: "Ugyanarról szól, mint az összes többi filmünk, egyfajta kiszolgáltatottságról, egyfajta egymásra utaltságról. A látóköröm a Családi tűzfészektől mostanáig egyre tágult, és valószínűleg ebben a filmben a legtágabb, mert itt a természet, az elemek játszanak fontos szerepet, és valamifajta totalitásra törekvés jelent meg." Ennél mélyebb megfejtésbe szándékosan nem bocsátkozik, azt meghagyja az esztétáknak.

 

 

Talán ez a decemberi hír rámutat a visszavonulási bejelentés valós okára:

 

 

Akadémiát alapítana az elismert rendező

 

 

Nemzetközi filmakadémiát akar alapítani Tarr Béla Kossuth-díjas filmrendező a horvát kulturális minisztérium, Split-Dalmát megye és Split város önkormányzatával közösen.

 

Splitben, a nagy dél-dalmáciai kikötővárosban idén szeptemberben rendezték meg 16. alkalommal az Új Film nemzetközi fesztiválját, amelyen Jancsó Miklós vehette át az életműdíjat. Tarr Béla ezt az elismerést 2006-ban kapta meg a Kárhozat című filmjének vetítése után. Bemutatták a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák című alkotását is, és a rendező azóta is rendszeres vendége a fesztiválnak, mert ottani filmes körökben nagy reputációt szerzett a három, kompromisszumot nem ismerő filmjével.

 

Tarr Bélát a Slobodna Dalmacija című napilap a fekete-fehér film kivételes magyar mesterének tartja. A rendező az újságnak részletezte terveit, miszerint a városban olyan nemzetközi filmakadémiát kellene létre hozni alapítványi formában, amelyben részt venne a horvát kulturális minisztérium, a város és a megye.

 

Split, a római kori Spalato nagyszerű hely ahhoz, hogy az új generáció humanizmust, érzékenységet tanuljon, mert a moralitás keményen benne kell legyen a rendező munkájában - fejtette ki Tarr.

 

Minden hallgatónak - függetlenül a jövőbeni szakosodásától - meg kell tanulni a filmkészítés technikáját a világítástól a kamerán át a képig. A rendezőnek az a véleménye, hogy a tradicionális filmcsinálás az alapja minden további technikai bravúrnak, mert saját elképzelés és ambíció nélkül hiábavaló a technika.

 

A hallgatóknak meg kell tanulniuk a forgatókönyv szövegét analizálni és ismerni kell a különböző dramaturgiai struktúrákat, a szereplők karakterizálását, de ismerniük kell a világirodalmat. Ezért az a javaslata, hogy csak a negyedik évben készíthessék el a fiatalok diplomafilmjüket.

 

Tarr Béla kifejtette, hogy fontos megőrizni az új generációk számára a régiek tudományát, mert a film a személyes és egyben az emberi szabadság tükörképe. "Olyan embereket fogunk válogatni a tanári karba, akik a maguk szakmájában kiemelkedőek és nem úgynevezett művészek" - hangsúlyozta Tarr Béla a dalmáciai lapnak.

 

Forrás: Kultúrpart/MTI

 

 

Tarr Béla a Wikipédiában

 

Született Pécs 1955. július 21. (55 éves)

Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró

Díjak 1982 - Balázs Béla-díj

2001 - Gundel művészeti díj

2003 - Kossuth-díj

2003 - a Jeruzsálemi filmfesztivál életműdíja

2005 - France Culture-díj (a legjobb külföldi rendezőnek járó díj)

2005 - Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/

 

 

 

Munkáscsaládban nőtt fel, amatőrként kezdett filmezéssel foglalkozni. 1977-től a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. 1981-1990 között a Mafilm rendezője, 1981-ben más rendezőkkel közösen megalapította a Társulás Stúdiót, amely négy évig működött. Két évtizede együtt él vágójával, Hranitzky Ágnessel, akit filmjei társrendezőjének tekint. 1987-től működik együtt Krasznahorkai László regényíróval. Filmjeit nagy sikerrel mutatták be többek között Franciaországban, Olaszországban, Izraelben, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban.

 

Tarr Bélát a Guardian című brit lap angol a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi, így a magyar rendező megelőzi Tarantinót, Altmant, Almodovárt és Spielberget is.

 

2007 májusában a Cannes-i fesztiválon Georges Simenon regénye alapján készült A londoni férfi című filmjével vett részt a hivatalos versenyprogramban. Szabó István Hanussen című filmjének 1988-as meghívása óta nem volt magyar játékfilm a fesztivál legfontosabb szekciójában.

 

Tarr tizenévesen kezdett amatőr dokumentumfilmezéssel foglalkozni. Mialatt hajógyári munkásként dolgozott figyeltek fel rá a Balázs Béla Stúdió fiatal filmesei, akik "kívülről behozott" emberként pénzt és nyersanyagot biztosítottak számára. 22 éves volt, mikor a stúdió pénzéből elkészítette első nagyjátékfilmjét, a Családi tűzfészket. Tarr eredetileg dokumentumfilmet akart csinálni egy kilakoltatott pesti családról, azonban a rendőrség nem engedte a helyszín közelébe. Ekkor döntötte el, hogy dokumentum-játékfilmet készít a témáról amatőr szereplőkkel, valós helyszíneken, improvizált dialógusokkal (ami igencsak népszerűnek számított a "budapesti iskola" körében). Az amatőr költségvetésből, bármilyen fizetség nélkül hat nap alatt elkészített film egy csapásra ismertté tette a fiatal rendező nevét és a magyar dokumentarista film leghíresebb alkotásává vált.

 

Tarr-t első filmje bemutatása után felvették a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem), ahol 1981-ben végzett. Főiskolai évei alatt leforgatta a bemutatkozó filmjéhez hasonló, szintén dokumentarista stílusú Szabadgyalogot. Főiskolai vizsgafilmjeként elkészítette a Macbeth tévéjáték változatát Cserhalmi György főszereplésével. Szintén 1981-ben Tarr több más fiatal filmessel megalapította a Társulás Filmstúdiót, melynek feloszlásáig (1985-ig) tagja.

 

1982-ben forgatta Tarr a még mindig dokumentarista stílusú, de immár profi színészeket felvonultató Panelkapcsolatot, melyben Koltai Róbert és felesége Pogány Judit egy lakótelepen élő házaspár mindennapjait ábrázolták meglepő realitással. 1984-ben készült az Őszi almanach, mely a rendező első eltávolodása a realizmustól, egy szándékosan szürreálisabb, stilizáltabb alkotás. (Egyben Tarr egyetlen színes nagyjátékfilmje. Ez a közhiedelemmel ellentétben nem igaz, mert a Szabadgyalog is színes filmje.)

 

Az 1987-es Kárhozat jelentette azt az ugrást Tarr számára, mely meghatározta az elkövetkezendő két évtizedben készített filmjeit. A Krasznahorkai László novellájából, Víg Mihály zenéjével készített film nem csupán egy virágzó munkakapcsolatot, de egy átfogó stílust is elindított a magyar filmművészetben. A fekete-fehér, lepusztult tájon játszódó, lassú és nagyon hosszú (többször akár tíz perces) snittek, a meghatározóvá válnak a rendező művészetében. Ezen filmek időrendi sorrendben a következőek: Kárhozat, Szürkület, Sátántangó, Szenvedély, Werckmeister-harmóniák, ... (nagy szünet egy "hiányzó" Fehér György film: In Memoriam Fehér György) ..., A londoni férfi, és az utolsó film: A torinói ló.

 

Ezt a vonalat viszi tovább az 1994-ben bemutatott, hét és félórás gigantikus mű, a szintén Krasznahorkai műből készült Sátántangó.

 

Filmjei:

A torinói ló (2011)

A londoni férfi (2007)

Európa-képek (2004) (epizód: Prológus)

Prológus (rövidfilm, 2004)

In Memoriam Fehér György (dokumentum, 2002)

Werckmeister harmóniák (2000) - dialógusíró: Fehér György

Fehér György: Szenvedély (1998) - rendező: Fehér György; forgatókönyvíró: Tarr Béla

Petőfi Sándor: Álmaim (rövidfilm, 1995)

Utazás az Alföldön (rövidfilm, 1995)

Sátántangó (1994) - producer: Fehér György

Fehér György: Szürkület (1990) - rendező: Fehér György, konzultáns: Tarr Béla

City Life (1990) (epizód: Az utolsó hajó)

Az utolsó hajó (rövidfilm, 1990)

Hat bagatell (szkeccsfilm, 1989) (epizód: Hotel Magnezit) - összeállította: Fehér György

Kárhozat (1987) - konzultáns: Kovács András Bálint

Őszi almanach (1984) - konzultáns: Fehér György

Macbeth (tévéfilm, 1982)

Panelkapcsolat (1982)

Diplomafilm (rövidfilm, 1981)

Szabadgyalog (1981)

Családi tűzfészek (diploma-vizsgafilm, 1979)

Hotel Magnezit (rövidfilm, vizsgafilm 1978)

 

Szakirodalom

Féjja Sándor: Alkotói portré: Tarr Béla. Budapest: Magyar Filmintézet. kézirat. ké.390.9.

Családi tûzfészek. (szerk. Erdélyi Z. Ágnes) Budapest: BBS, 1979. p. 44.

Kárhozat. (szerk. Komár Erzsi) Budapest: Magyar Filmintézet - MTV-MOKÉP, 1988.

Sátántangó. Budapest: Budapest Film, 1994. p. 64.

Szabadgyalog. (szerk. Gervai András) Budapest: Mafilm Objektív Stúdió-MOKÉP, 1982. p. 44.

Metropolis. Tarr Béla-különszám 1997/nyár

Kovács András Bálint: Tarr Béla. Monográfia (megjelenés előtt)

Gellai Tamás - Kővári Orsolya: Az arcok iskolája. Bevezetés Fehér György operatőr-(tévé) filmrendező világába. (Szerzői filmes Könyvtár; Francia Új Hullám Kiadó, Bp., 2012.)

 

 

A legfrissebb: Tarr egy vitára okot adó interjút adott a napokban. Ennek szövege itt olvasható:

 

"A kormánynak kell mennie. Nem nekem." - a Der Tagesspiegel interjúja Tarr Bélával

 

A torinói ló című filmjével Tarr Béla elnyerte a Berlinale zsűrijének nagydíját. A rendezővel a magyarországi politikáról, és filmek nélküli jövőjéről beszélgettünk.

 

Az interjú eredeti szövege a Der Tagesspiegel honlapján.

 

 

- Őszintén szólva azért vagyok itt, hogy elmondjam önnek: nem hagyhatja abba a filmezést.

 

- (nevet) Úgy gondolom, már mindent elmondtam a filmjeimben, amit csak tudok. Azt szeretné, hogy ismételjem magam, vagy a saját stílusom másolatait készítsem?

 

- És ha legközelebb egyszerűen nem egy Tarr Béla-filmet rendezne?

 

- (nevet) Lehetetlen. Meglátjuk, mi lesz. 55 éves vagyok – túl öreg ahhoz, hogy új életet kezdjek, de túl fiatal a nyugdíjhoz. Szabad ember vagyok. De sajnos már nem egy szabad országból. Magyarország húsz évig szabad volt, ami boldogító állapot, de ennek most megint vége. Egy rossz déjavum van.

 

 

- Mit tesz ön Orbán Viktor nemzeti-jobboldali kultúrpolitikájával szemben?

 

- Mi, magyar művészek tiltakozunk ellene. Nemrégiben Schiff András zongoraművész tett közzé egy nyilatkozatot a kormány, és annak rasszista uszításai ellen. Ezt aláírta Fischer Ádám karmester, Heller Ágnes filozófus, Konrád György író, Jancsó Miklós filmrendező-kollégám, és én. Egy másik tiltakozólevelet, amely a munkakörülményeink tönkretétele ellen szólal fel, kilenc rendezőtársammal együtt írtunk. Ezt 40 külföldi kolléga támogatta az aláírásával, köztük Andrzej Wajda, Theo Angelopoulos, Aki Kaurismäki, Jim Jarmusch és Gus van Sant.

 

- Hogyan változott meg a kulturális klíma Magyarországon?

 

- Pontosan az történik nálunk, amit Németországban Kulturkampf-nak neveznek. A kormány gyűlöli az értelmiséget, mert az liberális és ellenzéki, és ezért hazaárulónak neveznek minket. Heller Ágnest még azzal is megvádolták, hogy pénzt lopott az államtól. Pedig 81 éves, és azt sem tudja, mi a pénz!

 

 

- És hogyan akadályozzák önöket, filmrendezőket a munkában?

 

- A kormány minden támogatás leállított. A producerek fele tönkrement, mozik zárnak be, nekem is három produkciós tervemet jegelték, pedig a pénzügyi partnereimmel már mindent előkészítettünk. De az állami támogatási nyilatkozat ma annyit ér, mint egy darab WC papír. Pedig volt egy jó támogatási rendszerünk, ami még talán a németnél is jobb volt: az alapítvány kuratóriumát a szakma választotta meg demokratikus úton. Most meg van egy kormánybiztosunk, egyfajta cenzor, aki önhatalmúlag dönt.

 

- Valahogy emlékeztet ez A torinói ló-ban a szomszéd monológjára, ami megtöri a pusztaság csendjét: "Jönnek, és lerombolják a világot".

 

- Ha belegondol az ember, hogy ezt a szerzőtársam, Krasznahorkai László a ’90-es évek végén írta… Azt hittük, fikció. Mostanra kordokumentum lett.

 

- Hogyan tudta elérni, hogy a film első beállításában, ahol a lovaskocsi hosszan halad egy dűlőúton, egyáltalán nem billeg a kamera?

 

- Nagyon egyszerű. Egy párhuzamos úton haladt egy teherautó, amire egy kránt szereltünk, azon pedig egy olyan steadycam tompította a rázkódásokat, amit egy joystickkal és egy monitorral irányítottunk. Előfordult, hogy a kamera mindössze 20 centire volt a földtől. A nyitójelenet egyébként 6 percig tart, pontosan olyan hosszú, mint a Sátántangó-ban.

 

- És hogyan találták meg a lovat, az apa és lánya mellett a film harmadik főszereplőjét?

 

- A magyar alföldön, egy cigány lóvásáron, vasárnap reggel. Megláttam ezt a fiatal kancát (hét éves mindössze), és a szomorú szemeit, és tudtam, hogy ez az én lovam. Csakhogy éppen az orrunk előtt adták el, úgyhogy kifizettük a vásárlónak az ár dupláját. Pedig még papírjai sem voltak a lónak!

 

- Nagyon megható az a pillantás, ahogy a férfi leveszi a haldokló állat fejéről a lószerszámot.

 

- Számomra is. Három napig töprengtem rajta, hogyan ábrázoljam a ló halálát anélkül, hogy szentimentális lenne, vagy a nézőből érzelmeket akarna kicsikarni. Előbb dolgozni nem tud, aztán enni, végül inni se. Először arra gondoltunk, hogy a földön fekve mutatjuk, de az nem lett volna jó. Aztán arra jutottam, hogy meztelenítsük le.

 

- Megkérdezhetem, hol él Magyarországon? Egy budapesti bérház nagy lakásában tudom elképzelni.

 

- Teljes tévedés! Egyszer laktam egy nagy, nyugalmas lakásban, még 1989/90-ben, a berlini DAAD művészösztöndíj keretében. Innen már nem is akartam visszamenni az én 76 négyzetméteres, Budapest-belvárosi lakásomba. Találtam vidéken egy nagyon régi épületet - valaha fogadó volt -, és felújítottam. Azóta ott élek. Még egy lóistálló is van az udvarban.

 

- Már akkoriban is gondolt A torinói ló-ra?

 

- Igen. Krasznahorkai László a ’80-as évek közepén tett először kíváncsivá Nietzsche történetével, aki Torinóban megölelt egy megvert lovat. Aztán akkor tértünk vissza rá legközelebb, amikor A londoni férfi forgatásán egy év kényszerszünetet tartottunk. A francia coproducer, Humbert Balsan meghalt, és minden szerződésen, ami az én viszonyomat tisztázta a produkcióhoz, az ő neve szerepelt. Úgyhogy a bankok leállították a projektet. Szörnyű volt az az év.

 

- Visszatérve a munkája elé gördített akadályokra: eljátszik a gondolattal, hogy teljesen külföldre távozik?

 

- Magyar vagyok. Ez a kormány épp új alkotmányt fogalmaz, és húsz évre akar berendezkedni. Mégis nekik kell menniük. Nem nekem.

 

 

Az interjú értelmezésével kapcsolatos Tarr magyarázat:

 

 

Tarr Béla elhatárolódik a vele készült interjútól

MTI|Bujdosó Bori, 2011. 02. 21.

Szőcs Géza szerint félreértelmezhették Tarr Béla szavait.

 

A berlini Tagesspiegel online kiadásában 2011. február 20-án megjelent interjútól kénytelen vagyok elhatárolódni" - közölte Tarr Béla hétfőn az MTI - vel. A filmrendező arra a vele készült interjúra reagált, amelyben neki tulajdonítottak olyan kijelentéseket, melyekben keményen bírálta a kormány kultúrpolitikáját, és többek közt állítólag azt mondta, hogy a kormánynak "mennie kell".

 

Felhívtuk a Berlinben tartózkodó rendezőt, hogy pontosítást kérjünk tőle, az interjúban mely mondatokat idézték tőle helytelenül vagy kontextusukból kiragadva, azonban a rendező erre nem kívánt válaszolni. "A történet részemről ezzel le van zárva. Ma találkoztam az újságíróval, aki a cikket írta, utána adtam ki a nyilatkozatot, amelyben minden benne van, amit el akartam mondani erről. Remélem, a nyilatkozatomat a Tagesspiegelben is leközlik" - mondta az [origo]-nak Tarr.

 

"Az írás stílusa nem az én stílusom. Sem harcolni, sem vitatkozni, sem érvelni nem szoktam ilyen módon. Nagyon megalázónak tartom, hogy mindez bekoszolja filmünk sikerét és fogadtatását, és napi politikai szintre süllyeszti le" - mondta az MTI-nek Tarr, akinek A torinói ló című alkotása a Berlinalén szombaton Ezüst medve-díjat kapott.

 

Tarr Béla mostani nyilatkozatát megelőzte Szőcs Géza kulturális államtitkár interjúja a Hír TV vasárnap esti Kontraszt című műsorában, amelyben úgy nyilatkozott, hogy Tarr neki elmondta, a Tagesspiegel félreértelmezhette az általa elmondottakat. Az államtitkár úgy vélte, hogy Tarr Bélát megrázta az eset. Szőcs szerint Berlinben most ilyen hisztérikus a hangulat. "A magyar liberális értelmiség úgy érzi, hogy veszélybe került az egzisztenciája. Ez nem igaz" - mondta az államtitkár.

 

Hétfőn a Magyar Producerek Szövetsége is megszólalt az ügyben. A szervezet az MTI - vel közölte, gratulálnak A torinói ló sikeréhez és díjaihoz, azonban nem értenek egyet a rendezőnek a Berlinale sajtótájékoztatóján elmondott véleményével, "mert az nem tükrözi a szakma valóságos helyzetét". "Kérjük Tarr Bélát, hogy minden nemzetközi fórumon erősítse meg: kizárólag saját, szigorúan vett magánvéleményét adta elő. Ez sajnálatos egy olyan filmkészítő szájából, aki még a legutóbbi időben is jelentős támogatást kapott a magyar államtól, hogy filmterveit megvalósítsa" - hangsúlyozta Kálomista Gábor, a Magyar Producerek Szövetségének elnöke.

 

Forrás: Origo

 

 

Jellemző részletek Tarr Béla kultikus filmjeiből

 

 

Családi tűzfészek - zárójelenet

(Ha felépül végül a házunk – Fonográf)

Forrás: you tube, gyorkos1

https://www.youtube.com/watch?v=BAHNOlinnP4

 

***

Kárhozat – nyitójelenet

A filmben látható kötélpályás csilleszállítást az Oroszlány határában lévő, azóta már megszűntetett un. „Öreg XX-as” aknánál vették fel.

Zene: Sosztakovics

Forrás: you tube, luvgod

https://www.youtube.com/watch?v=7AR-A32mEZk

 

Kárhozat - Táncjelenet

Megjegyzés: Az oroszlányi Arany Csille étteremben forgatták, helyi statisztákkal.

Forrás: you tube, mystif21

https://www.youtube.com/watch?v=pmzPH2B9P3k

 

***

 

Sátántangó

Egy jellemző jelenet a maratoni hosszúságú Sátántangóból.

Forrás: you tube, PrymeSinistaJinx

https://www.youtube.com/watch?v=6b2xcN8e9-c

 

***

 

A londoni férfi

Trailer:

http://www.imdb.com/video/screenplay/vi4202889753/

 

A nyitójelenet második része

The Man from London opening scene part 2

Forrás: you tube, 00Gattsu

https://www.youtube.com/watch?v=a8HY9Rd_mfA

 

 

 

Sátántangó, 1994                                A londoni férfi, 2007.

Családi tűzfészek, 1979.    Kárhozat, 1988.       Werckmeister             Őszi almanach, 1984

harmóniák, 2000

---

 

 

Baráth Lajos emlékére” című vershez

 

Baráth Lajos mindenképpen a figyelemre méltó és emlékében megőrizendő magyar írók egyike. Ha nem találkozok vele egykoron a vértessomlói kocsmában, és onnantól kezdve nem figyelem munkásságát, nem olvasom könyveit, nem figyelem cikkeit az újságban (ha jól emlékszem a hétvégi Népszabadságban publikált a ’80-as években), talán már én sem emlékeznék rá.

 

Egy kedves anekdota: Lajos bácsi rendszerint a kocsmában ücsörgött, egy műanyag borítású kisasztal mellett. Ha véletlenül idegen tévedt be, - ami akkor fordult elő, ha kirándulók Várgesztesre menvén betértek inni valamit- ő próbált velük beszédbe elegyedni, megtudni híreket, apró történeteket. A hétköznapi emberek, a munkások, és a fiatalok világa érdekelte. Én is így ismerkedtem meg vele. Egy színes, csíkos, fonott rafia táska volt nála, amilyet egy időben a nyugdíjasok vittek magukkal. Abban volt két szelet zsíros kenyér összeborítva. A táska a székére akasztva lógott. Fröccsözgetés, beszélgetés közben, időnként belenyúlt, lecsippentett egy falat kenyeret, és elmajszolta.

 

Később összehozott a sors egy másik íróval, akit Uhrinyi Jánosnak hívtak és csupán csak egy novellás kötete jelent meg nyomtatásban a bányászokról (Leszállás, 1986.), minden más munkája gépelt lapok százain maradt. Nos, János is pont olyan rafia szatyorral mászkált, mint Baráth. Innentől kezdve ezt a színes, csíkos rafia táskát írótáskának hívtuk.

 

Sajnos Baráth Lajosról egyetlen fotót sem találtam a neten. Családjának, rokonainak biztosan sok képe van és gondolom, hogy Vértessomló polgárai birtokában is található néhány fotó az íróról, ezek azonban az egyszerű kereső, érdeklődő számára egyenlőre rejtve vannak.

 

Álljon itt a rövid életrajza:

 

Baráth Lajos

(1935. augusztus 18. Abaújkér - Vértessomló, 2006. július 29. )

Korán árvaságra jutott, nagynénje nevelte. Ácstanuló volt, majd Miskolcon, illetve Diósgyőrben próbált szerencsét 1957-1964 között. Az üzem munkáslapjába írogatott. A kor lehetőséget adott, ezt kihasználva Veres Péter, Illyés Gyula, Váci Mihály gyámsága alatt novelláskötetei jelentek meg. Ekkoriban szinte pezsgett az ország irodalmi élete és a könyvkiadás. A rendszer kultúremírje (Aczél) semmilyen árat sem sajnál, hogy egy saját nevelésű és gondolkodású író-költő generáció jól érezze magát benne, jó minőségű és élvezhető, populáris, de tartalmas írások szülessenek. A realista próza megtalálta az olvasóit. Igaz, a vallás és a világra kitekintés érezhetően tabu téma maradt.

Baráth Lajos ebben az időben alkotott 17 regényt és novelláskötetet, pár filmet, egy drámát és megszámlálhatatlan publikálást és tárcát. Még a német könyvvásárra kijutott magyar szerzők válogatásába is bekerült Móricz Zsigmond és József Attila közé, „Sand” (Homok) című novellájával, mivel a kötet összeállítói szerint a munkás kádárista korra találóbb mű nem is kellett.

Művei:

Ember fehér bottal (elbeszélések, 1962), Házak tábla nélkül (kisregény, 1963), Díszhal (regény, elbeszélések, 1963), Vesznyánka [„Tavaszka”; oroszul], elbeszélés, Moszkva, 1965)

Lopakodó prédikátorok (kisregények, elbeszélések, 1966), Tűz és korom (regény, 1967, oroszul: Moszkva, 1969), Külső körön (regény, 1970), Sortűz (regény, elbeszélés, 1971), A hét százhatvannyolcadik órája, elb., München, 1972; A félelem földje (történelmi regény, 1975), Örökség (regény, 1976), Miért hullámzik a tenger? (elbeszélések, 1977), Kigyelmed, János mester (történelmi regény, 1979), A szörnyeteg (regény, 1979), Hármaskönyv (1983)

Párnámon anyám ujjának melege (elbeszélések, 1983), Vakvágat (regény, 1986), A folyosó (regény, 1989)

Forrás: Wikipédia

Filmje: Átmenő forgalom: FF, magyar tévéfilm, 65 perc, 1973.

Négy férfi üldögél egy út menti büfében - várják, hogy a sofőr megjavíttassa a szolgálati kocsijukat. Hogy valamivel elüssék az időt, történeteket mesélnek egymásnak.

rendező: Gaál Albert, író: Baráth Lajos, operatőr: Szilágyi Virgil

Szereplők: Egri István, Tordy Géza, Végvári Tamás, Bujtor István, Szilágyi István, Tomanek Nándor, Pap Éva

A díszhal, 1963    Lopakodó prédi-     Sortűz, 1971         A félelem földje,    Örökség, 1976

kátorok, 1966                                    1975.

A szörnyeteg,        Kigyelmed, János  Házak tábla nélkül  Párnámon anyám  Vakvágat, 1986

1979.                     mester, 1979.       A félelem földje        ujjának melege,

Örökség, 1983         1983.

Uhrinyi János - Leszállás, 1986

 

---

 

Megadás

 

A Megadás című versem megértéséhez az akkoriban vezetett publikációs naplómból idemásolok egy részt:

 

 

Paphnutius naplója, 47. bejegyzés:

 

 

A vers korábban csak egy blogban jelent meg, melyet évekkel ezelőtt vezettem, hogy első alkalommal közöljem írásaimat /Paphnutius blog – már nem él/. Meglehetősen provokatív. Inspirációja nem személyes. Korábban olvastam Hartdégen Éva Fehér kecske című versét, amely szerzői blogjában jelent meg. … Megdöbbentően realista stílusban írja le egy kecske woodoo szertartás közbeni feláldozását. Azonban a versnek van egy nagyon erős, erotikus felhangja, továbbá felkínálja az átértelmezés lehetőségét is. Amíg a szerző el nem magyarázta, én is félreértettem. Így adott volt a dolog, hogy emberi érzésekre helyezzem át a vers történéseit, egy kiszolgáltatott szerelmes nézőpontjából nézve. Ez a versem elég nagy visszhangot keltett, többen is megkerestek véleményükkel.

 

Néhány hozzászólás és vélemények:

 

K. A. -

Nehéz ehhez hozzászólni, mégis: jó olvasni.

 

Ph. -

 

Hódolat?

Édes karja a világnak.

Átölel?

Szabadulj csendesen.

Kérdések?

Néma feleletek.

 

Paphnutius –

Kedves Ph. és A.!

A neten több mint ezer vers szól a szerelemről, és mindig a jelzők és jelzős szószerkezetek segítségével, valamiféle hamis nosztalgiát sugallnak. Én arra vállalkoztam, hogy ennek az ellentettjét írom meg, cirádák nélkül, mert a szerelem ilyen is!

 

Sz. M. -

Milyen igaz!

Oly sokféle lehet a szerelem:

csak egy elcsépelt szó,

oly sokan nem tudják mire jó.

Sok minden lapul e szóban:

kedvesség, báj és más is valóban.

Várni, remélni, hinni,bízni

akarni,megtartani,megmaradni...

adni,kapni,érezni, tudni...

Vágyni, vágyni, vágyakozni.

Kérni, ölelni, csókolni,

nézni, látni, megérteni...

Átfogni és elengedni.

Meghalni és mégis élni...

ennyi csak: szeretni.

 

 

M. M.

Én csak annyit tudok mondani: ragyogó tehetség vagy! Fel fogod forgatni az oldalt! Rajta! Sok sikert! Egy híved. M.

 

H. P. É. –

… teljesen egyetértek, hogy némiképp sok a szépelgő szerelmes vers, ez az emberi természetből fakad. Én inkább a tiédhez hasonló, \realistább\ szerelem-leírásokat kedvelem. Volt már, hogy pontosan így viselkedtem, mint a te versbéli lányod:-(

S akkor álljon itt az ihlető vers, a Fehér kecske:

 

 

 

A fehér kecske

 

Vajon a szánalom

fogja le a kezem

vagy boszorkány-szívben

ébredő szerelem?

 

Hisz oly szép, oly szelíd,

hó - torka kitárva,

önnönmagát teljesen

odaadó préda!

 

Kezei ernyedten

hevernek a földön,

kísértve a hóhért,

hogy kegyetlen öljön.

 

Nincsen védőbeszéd,

néma a végtelen,

nem ítél el isten,

viselem szégyenem.

 

Rebben az ezüstkés,

piros vérét ontom,

holtak légiói

toroznak a koncon.

 

---

Benin, a voodoo hazája

A voodoo-ról mindenkinek a Karib – térség, főleg Haiti, esetleg New Orleans folklorja jut eszébe. Pedig a voodoo a Nyugat-Afrikában található Beninből ered. Néhány érdekes és hangulatos rövidfilm ennek a kevéssé ismert országnak a hagyományairól.

***

Olokun /woodoo/ tánc, Benin

/Benin Olokun Dance/

Az Edo nép hagyományos nyelvén adják elő ezt a vallási táncot.

Forrás: you tube, johnosu

https://www.youtube.com/watch?v=K2dOVF0W3Sk

***

Az 1914-es, úgynevezett Bini Woodoo háború történetét meséli el ez az egzotikus „színházi előadás”.

/Bini Voodoo war 1914/

Forrás: you tube, johnosu

https://www.youtube.com/watch?v=EcLBtO7wZoY

***

Return To Benin Vol. 1-2.

Egy békehadtestnél dolgozó férfi, aki 1994-1996 között Beninben szolgált, 11 év után 2007-ben visszatér. Erről szó ez a két részes privát film.

https://www.youtube.com/watch?v=VW_3Jcwr3L4

https://www.youtube.com/watch?v=x5G-qdwb5aY

***

A voodoo kellékei, mint piaci áruk. Mindezt az afrikai Beninből, ahol sok millió követője van és ez az államvallás. A zene pedig elsőrangú!

Voodoo Market

Forrás: you tube, oscarwagenmans

https://www.youtube.com/watch?v=jIPjoUtY3QI

***

Voodoo Beninből

Angelique Kidjo - Voodoo Child

Forrás: Indavideo

http://indavideo.hu/video/Voodoo_Beninbol

---

 

Végül egy hazánkfia tudósítása 2009-ből:

 

Németh Géza - A voodoo őshazája – Benin

/Népszabadság| 2009. december 17./

 

Ismerős még valakinek a Dahomey név? Így hívták 1975-ig azt a nyugat-afrikai országot, melyet ma Benin néven találunk a térképen.

 

Ahogy Togo felől átlépjük a határt, mindkét oldalon teherautók végeláthatatlan sora álldogál az út szélén. Ez itt Nyugat-Afrika fő útja, itt szállítják az árut Ghánától Ni gériáig. Amelyik sofőr többet tejel a vámosoknak, az jut át előbb. Rövidesen elérjük Cotonou-t, Benin legnagyobb városát, gazdasági központját, ahol szinte moccanni sem lehet a rengeteg járműtől. Porto Novo, a meglehetősen szerény küllemű főváros egy jókora tó közelében fekszik, onnan kétórás csónakút után érjük el Ganviét, melynek kb. 27 ezer lakosa cölöpökre épült bambuszházakban él. E különös, helyenként mocsaras lakhelyet még a XVII. században választották a környékbeliek, akik a rabszolgasors elől menekültek ide.

 

Utunk során amúgy minden idegenvezető elmesélte, ne higgyük, hogy annak idején a fehérek szaladgáltak a dzsungelben vagy a szavannán, hogy a bennszülötteket összefogdossák. Erre ott voltak a helyi kiskirályok és törzsfők, akik némi ajándék fejében katonáikkal szedették össze saját népük legjavát. Abomey-ben, Benin ma is jelentős városában székeltek egykor Dahomey királyai, akiket alattvalóik istenként tiszteltek. Halálukkor feleségeik egymással versengtek, hogy uruk mellé önmagukat is feláldozhassák. A királyok amúgy sem vetették meg a borzalmakat. Ma is álló palotáikban (ezt ne európai értelemben értsék) akadt épület, melyhez szolgáik százainak vérét használták fel kötőanyagul.

 

Királlyal mi is találkoztunk Ketou városkában. „Palotájában” fogadott bennünket a jorubák uralkodója. E népcsoport zöme Nigériában él, de a király itt székel, pontosabban trónol díszes ruhában, papucsban, kezében a légykergető és a kegyosztó szerepét egyaránt betöltő legyezőfélével. Kezeket a földhöz érintve meg kell hajolni előtte, aztán lehet kérdezni. Engem például az érdekelt, miféle szerepet tölt be köztársaságban egy király. A választ persze elmismásolta, a lényeg, hogy népe körében ő az első számú tekintély.

 

Volt szerencsénk megtekinteni több voodoo szertartást is. E vallás innen ered, több ezer éves, a hajdani rabszolgák vitték magukkal Amerikába, Brazíliába. Több istent is tisztelnek, de amúgy animisták, vagyis minden élőnek és élettelennek vallási jelentőséget tulajdonítanak. A szertartások némelyike dobszóval kísért tánc, esetleg egy kis transzba esés. Ebbe alighanem erősen besegít a régióban bőséggel fogyasztott kölesből készült alkohol is.

 

Megálltunk az út mentén egy szemétdombnál, amelyről kiderült, hogy Nyugat-Afrika egyik szent voodoo helye, messze földről is jönnek ide, még városiak is jobbfajta autókkal – áldozatot bemutatni. A szemétdomb valójában töméntelen csirketollból, állati csontokból, megszáradt vérből álló kupac, beleszúrt rudakon véres fehér rongyok, körös-körül literszámra égetik a pálmaolajat, és éppen állatáldozatra készülnek. Iszonyatos a bűz, egy férfi kezében tyúk, a másikéban kecskegida, aztán amikor a kés is előkerül, már nem bírnám gyomorral, menekülök. A voodoo fontos kelléke a fétis, vagyis isteni erővel felruházottnak tartott tárgyak sokasága, amiket érdemes otthon tartani.

 

Míg a partvidéken tűrhető a klíma, ahogy észak felé haladunk, úgy lesz egyre melegebb, alig elviselhető 35 fok a lehető legmagasabb páratartalommal, amely nem enyhül éjszaka sem. Reggel gyülekeznek a nebulók, akinek telik rá, egyenruhában.

 

Beninben tömérdek törzsi nyelvet használnak, ezeknek nincs írott formájuk, úgyhogy franciául, a korábbi gyarmattartó nyelvén tanulnak írni, olvasni, beszélni. Tanítót nem mindenütt tud fizetni az állam, ezért sokszor önkéntes felnőttek ismertetik meg a gyerekekkel a betűvetés tudományát. Tankönyvről nem is hallottak, munkafüzetre is ritkán telik, marad az irka, a legkisebbeknek meg egy-egy kis fekete fatábla körömnyi krétával.

 

Újabb nap, újabb népcsoportok, mindegyik más nyelvű, másként építkezik, más a hagyományos viselete. Helyenként kis falvakba tömörülnek, sárkunyhókban laknak, másutt egy-egy nagycsalád lakik erődítményszerű vá lyoghá zakban. A 7,5 milliós lakosság zömét a fon népcsoport teszi ki, de vannak jorubák, baribák, metabaribék és nomád, állattenyésztő fulanik is, akiknek asszonyai tarka ruházatot hordanak. Már aki persze, hiszen errefelé gyakori látvány, hogy a nők deréktól fölfelé semmit sem viselnek.

 

A vidék lakói főleg yamgyökeret, hasonlóan gumós kaszszavát, kölest, kukoricát, zöldségfélét termelnek, elsősorban önellátásra, de ha jó a termés, a közeli települések piacaira is jut. Jószerével egyetlen mezőgazdasági szerszámuk a kb. 30 centis nyelű kapa. A nők derékszakadtukig hajlongnak a földeken, hátukon szinte kivétel nélkül csecsemő. Hadd szokják, pár év múltán ők is ugyanezt teszik. Nem mondanám, hogy szegények, hiszen szegények ott vannak, ahol jelen van a gazdagság is, csak elmaradottak. Úgy élnek, mint eleik ezer éve, legföljebb a tökhéjkorsót váltotta föl a műanyag.

 

Az embernek itt járva az az érzése, Fekete-Afrika csakugyan reménytelen, és ez az igazi dráma, nem pedig az, hogy a végén maláriás lettem. Engem itthon pár nap alatt kigyógyítottak, őket ott orvos sosem látja.

 

---

Arman Khalatyan - Újabb behatoló nyomait azonositották a Tejútrendszerben

A Végtelen szerelem című vers mellékleteként készült ez az aktualitásokat és gyönyörű filmeket tartalmazó összeállítás:

 

 

Galaxis-romot találtak a Tejútrendszerben

 

 

 

700 millió évvel ezelőtt a Tejút magába szippantott egy szomszédos kisebb galaxist.

A galaxis-maradványokra a Mary Williams vezette potsdami kutatócsoport talált rá. A csillagáramlásnak az Aquarius nevet adták, mivel a Vízöntő csillagképben helyezkedik el. Az Aquarius-áramlás a galaktikus korongban található, ez megnehezítette azonosítását, a Tejútrendszer saját csillagaitól való elkülönítését.

700 millió évvel ezelőtt a közeli galaxist a Tejút gravitációs hatása szakította darabjaira majd nyelte el a csillagrendszert. Az Aquarius-áramlás viszonylag fiatal galaxisunk külső, ismert csillagáramlásaitól, melyeknek életkora több milliárd év lehet.

A jövőben 3 milliárd éven belül következhet be hasonló kataklizma, amikor a Tejút az Androméda-köddel ütközhet.

 

 

 

Újabb behatoló nyomait azonosították a Tejútrendszerben

 

 

A RAVE felmérés eredményeként egy nemzetközi kutatócsoport új csillagáramlást azonosított, amely egy 700 millió évvel ezelőtt a Tejútrendszer által beszippantott kisebb szomszédos galaxis maradványa.

 

Egy nemzetközi kutatócsoport Mary Williams (Astrophysical Institute Potsdam, AIP) vezetésével egy új csillagáramot fedezett fel a Tejútrendszerben, melynek az Aquarius-áramlás nevet adták, mivel objektumai a Vízöntő csillagképben helyezkednek el. Az áramlás egy valaha a kozmikus szomszédságunkban mozgó kisebb galaxis maradványa, melyet körülbelül 700 millió évvel ezelőtt Tejútrendszerünk gravitációs hatása szakított darabjaira. A felfedezés az Australian Astronomical Observatory UK Schmidt teleszkópjának (Siding Spring Observatory, New South Wales) segítségével végrehajtott, mintegy 250 ezer csillag radiális sebességét szolgáltató RAVE (RAdial Velocity Experiment) felmérés egyik eredménye.

 

Mary Williams a felfedezést Martin Luther King híres mondására utaló szójátékkal jelentette be egy nemzetközi konferencián: "I have a stream". Az Aquarius-áramlás azonosítása egyáltalán nem volt egyszerű, bár a nehézségeket talán mégsem mérhetjük a King álmának valóra válását gátló tényezőkhöz... Williamsék dolgát leginkább az bonyolította, hogy az eddig ismert csillagáramokkal ellentétben az Aquarius-áramlás a galaktikus korongban helyezkedik el, nagyon megnehezítve ezzel csillagainak a Tejútrendszer "saját" csillagaitól történő elkülönítését. Williams szavaival: Bár az áramlás itt volt az orrunk előtt, mégsem láttuk meg.

 

A RAVE adatai alapján Williams és munkatársai a régió 12 ezer csillagának radiális sebességét mérték meg, és úgy találták, hogy közülük tizenöté jelentősen eltér a többiétől: mintegy 15 ezer km/h relatív sebességgel mozognak a Tejútrendszer forgó korongjához képest. Paramétereiket szimulációkkal összevetve kiderült, hogy egy jóval nagyobb áramlásnak a tagjai. A csillagok ezen halmaza egy valaha szomszédos kisebb galaxis részét képezte, ami 700 millió évvel ezelőtt a Tejútrendszer végzetes hatása alá került, ez a folyamat pedig a feldarabolódásával és a részek Galaxis általi elnyelésével járt. Az Aquarius-áramlás különleges abban a tekintetben is, hogy nagyon fiatal, ugyanis a Tejútrendszer külső részein található többi ismert csillagáramlás kora több milliárd év.

A Magellán-áramlás elhelyezkedése az égbolton - A rózsaszín pontok az

Aquarius-áramlás csillagainak Tejútrendszerbeli eloszlását jelölik.

 

A kutatók bíznak abban, hogy a RAVE felmérés során használt, az Aquarius-áramlás azonosítását is eredményező speciális módszerek segítségével további hasonló felfedezések várhatók a jövőben. A RAVE keretében körülbelül 1 millió csillag paramétereinek meghatározását remélik 2012-ig. Williams a kezdetektől résztvevője a projektnek, 2007-től pedig az adatfeldolgozás egyik irányítója Potsdamban. Matthias Steinmetz, a RAVE együttműködés potsdami projektvezetője szerint egyik fontos céljuk annak kiderítése, hogy a csillagáramlások kialakulásához vezető összeolvadási folyamatok milyen gyakran következtek be a múltban és milyen gyakorisággal várhatók a jövőben. Hasonló kutatások eredményeként abban már nagyjából biztosak lehetünk, hogy 3 milliárd éven belül bekövetkezik egy ilyen esemény, mégpedig nem is akárminek, hanem az óriás Androméda-ködnek a főszereplésével. Persze az is előfordulhat, hogy az utóbbi években a közvetlen szomszédságunkban felfedezett törpegalaxisok közül valamelyik előbb érkezik.

 

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban jelent meg.

Forrás: ScienceDaily 2011.02.03.

Szerző: Kovács József, 2011. február 11.

 

 

 

Idegenek a Tejútrendszerben

 

 

Egy új kutatási eredmény szerint a Galaxis gömbhalmazainak körülbelül huszonöt százaléka nem a Tejútrendszerben alakult ki, hanem más galaxisokból vándorolt be az utóbbi néhány milliárd évben.

 

A Tejútrendszer gömbhalmazairól - melyek közül a kisebbek néhány tízezer, a legnagyobbak azonban több millió csillagot is tartalmaznak - már korábban is sejtették, hogy egy részük nem a Galaxisban alakult ki, hanem máshonnan származik. Az ausztrál Duncan Forbes (Swinburne University of Technology) és kanadai munkatársa, Terry Bridges alkotta szerzőpárosnak a Hubble Űrteleszkóp adatbázisait felhasználva most sikerült több halmaz korát és kémiai összetételét meghatározni, s ez alapján következtetni a származásukra. Forbes szerint a nem a Tejútrendszerből származó gömbhalmazok a hasonló elemgyakoriságú (fémtartalmú) "bennszülött" társaikkal összehasonlítva egyértelműen fiatalabbaknak tűnnek. Az elemzés szerint a kintről jött gömbhalmazok aránya elérheti a 25 százalékot is, azaz a Galaxis pusztán ezekkel a gömbhalmazokkal több tízmillió csillaghoz jutott.

 

A Galaxis egyik tipikus gömbhalmaza, az M80 a Skorpió csillagképben

 

A Galaxis egyik tipikus gömbhalmaza, az M80 a Skorpió csillagképben. Az új eredmény szerint a Tejútrendszer mintegy 160 gömbhalmazának körülbelül negyede más galaxisból származik.

[NASA / The Hubble Heritage Team / STScI / AURA]

 

Az eredmény azt is sugallja egyben, hogy a Tejútrendszer története során több törpegalaxist kebelezett be, mint ahogyan azt eddig gondolták. Jelenleg három ilyen beszippantott kísérőt ismerünk, az egyik a SagDEG (Sagittarius Dwarf Elliptical Galaxy), a másik kettő pedig az Ursa Major I és II, ezeket 1994-ben, illetve 2005-ben és 2006-ban azonosították. Azóta csillagaik pozíciói és sebességeloszlása alapján már több gömbhalmazról kiderítették, hogy ezen törpegalaxisokból származhatnak. Forbes ezeket a gömbhalmazokat is megvizsgálta és kimutatta, hogy a rájuk vonatkozó kor-fémesség reláció szintén fiatalabbnak mutatja őket. Becslése szerint a Tejútrendszer 6-8 törpegalaxis akkretálásával összesen 27-47 gömbhalmazt szerezhetett az utóbbi néhány milliárd évben. Érdekes, hogy bár az akkréciós folyamatok során a törpegalaxisok fölbomlottak és egyedi csillagaik elkeveredtek a Tejútrendszer többi csillaga között, gömbhalmazaik - nyilván a csillagaik közötti nagyobb gravitációs vonzás okán - túlélték ezt, és egyben maradtak. Forbes és Bridges eredménye egyrészt erősíti azt az elképzelést, hogy a Tejútrendszerhez hasonló óriásgalaxisok kisebbek bekebelezésével növekednek, másrészt a bennük található gömbhalmazok kor-fémesség relációi alapján lehetőség nyílhat más galaxisok fejlődési történetének feltárására is.

 

Az eredményeket részletező szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society c. folyóiratban fog megjelenni.

 

Forrás: Astronomy Now Online 2010.02.24.

Szerző: Kovács József | 2010. március 10.

 

 

 

Hosszabb és idősebb: új eredmények a Magellán-áramlásról

 

Legalább 40%-kal nagyobb kiterjedésű és emiatt jelentősen öregebb a Tejútrendszer két törpegalaxisából származó anyagáram, ami fontos információ keletkezésének körülményeiről.

felhívás

A déli égbolton látható, Kis és Nagy Magellán-felhő néven ismert ködösség valójában saját Tejútrendszerünk két apró kísérőgalaxisa. A két szabálytalan alakú törpegalaxis 150 ezer, illetve 200 ezer fényév távolságban található saját Galaxisunktól. Immár 30 éve ismert a Magellán-áramlatként ismert gázáram, amely a Magellán-felhőkből kiáradva helyezkedik el Galaxisunk közelében. A gázáram létére számos bizonyítékot fedeztek fel a későbbiekben, mindazonáltal a hatalmas struktúrában szakadások voltak láthatók, így nem volt egyértelmű, hogy a szakadozott foltok valóban egyetlen óriási objektum részei-e.

 

David Nidever (University of Virginia) és kutatócsoportja vizsgálatai segíthetnek megválaszolni a kérdést. A csoport megfigyeléseinek hála a Magellán-áramlásról sokkal teljesebb kép áll a kutatók rendelkezésére. A szakemberek összesen több mint 100 órán keresztül térképezték fel az áramlást a GBT (a Robert C. Byrd nevét viselő Green Bank-i Teleszkóp) segítségével. Az adatokat más rádiótávcsövekkel, például a Puerto Ricoban levő areciboi teleszkóppal, a Westerbork (Hollandia) és Parkes (Ausztrália) műszerekkel végzett megfigyelésekkel is összevetették. A végeredmények szerint az összefüggő áramlás közel 40 százalékkal hosszabb, mint amit az eddigi megfigyelések biztonsággal kimutattak.

 

 

 

A Magellán-áramlás elhelyezkedése az égbolton

 

 

Az áramlás nagyobb méretéből következik az is, hogy a teljes struktúra az eddig számítottnál jóval idősebb: az új adatok alapján becsült kora körülbelül 2,5 milliárd év. Ennek fényében a gázanyag kiáramlása akkor kezdődhetett, amikor a két Magellán-felhő keringésük során igen közel haladt el egymáshoz a múltban. A közelítés során fellépő gravitációs hatások következtében mindkét galaxisban intenzív csillagkeletkezési hullám indult meg. Az újonnan született sok csillag erős csillagszele, illetve a nagy számban szupernóvaként felrobbanó nagy tömegű csillagok vethették ki a gázanyagot ezekből a rendszerekből, amely gázáram ezt követően a Tejútrendszer felé indult. Az eredmény azért lényeges, mert a korábbi modellek szerint az áramlást a két törpegalaxis Tejútrendszerhez közeli elhaladása váltotta ki, azonban az új pályaszámítások alapján ez kizárható.

 

 

Forrás: Science Daily, 2010. január 5.

Szerző: Molnár Péter | 2010. február 02.

 

 

 

***

 

Egy látványos rövidfilm az agy és az Univerzum kapcsolatáról:

 

The Brain and the Universe

Video project about the complexity of the brain and the universe

Forrás: you tube, bcbcb123

https://www.youtube.com/watch?v=yBcEVsJ67oU

 

 

***

 

Egy szenzációs animációs film a Külső - Világűrről:

 

Outer Space

Little Movie about Nasa & Hubble.

 

All original Movies & Animation to find under: http://www.nasa.gov/

All original Pics to find under:

http://hubblesite.org/

 

Soundtrack - Aeon Flux

Forrás: you tube, BuxBlue

https://www.youtube.com/watch?v=3YblxcFFcTw

 

 

***

 

Earth view from outer space

Csodás képek egy földközeli műholdról, a külső-űrből, asztronauták dolgoznak a világűrben, Endeavour űrsikló, Nemzetközi űrállomás, Hubble űrteleszkóp, űrhajósok a Holdon.

(Some pictures taken from near earth orbit and from outer space showing our beautiful earth, astronauts working in space, space shuttle Endeavour, International Space Station (ISS), the hubble telescope and astronauts walking on the moon)

Zene: Prague Philharmonic Orchestra - Out of Africa

Forrás: you tube, ganimed1976

 

https://www.youtube.com/watch?v=mve7hRaoH8U

 

 

***

---

Renoir Önarckép, 1875

170 éve született Pierre-Auguste Renoir, francia impresszionista festő

 

Százhetven éve, 1841. február 25-én született Pierre-Auguste Renoir francia festő, az impresszionizmus kiemelkedő mestere. Festményeinek érzelemgazdagsága, a női test szépségének ragyogó ábrázolása különleges helyet biztosít számára a festészet történetében.

 

Szabó apja csak nehezen tudta eltartani hét gyermekét, ezért költöztek 1844-ben Párizsba. Renoir már 13 éves korában dolgozni kezdett egy porcelánfestő műhelyben, ahol hamar felfigyeltek kézügyességére, s a legelegánsabb darabok festését bízták rá. A gépesítés miatt azonban a manufaktúra bezárt, Renoir ezután alkalmi munkákból élt, misszionáriusok számára festett képeket, legyezőket dekorált.

 

1862-ben kezdte meg művészeti tanulmányait, ekkoriban találkozott és barátkozott össze Alfred Sisley-vel, Frédéric Bazille-lal és Claude Monet-val. A hírnév nem kapta szárnyra egy csapásra, kezdetben sokszor még festékre sem volt pénze, vevőt nem talált képeire, hosszú évekig csak küszködés volt osztályrésze. A francia-porosz háború idején önkéntesként vonult be a lovassághoz, a párizsi kommün idején a kommünárok kémnek nézték a Szajna-parton festegető Renoir-t, életét csak a véletlen mentette meg. Elveszítette egyik legfőbb támogatóját és barátját, lakóhelyet kellett változtatnia, ami festészetét is átalakította.

 

Barátaival új irányzat kidolgozásán fáradoztak, az impresszionisták első közös kiállítását 1874-ben szemlélhette meg a közönség. A többiek inkább tájképeket festettek, Renoirt az ember érdekelte és csakhamar több portréra is megrendelést kapott. Apró, sokszínű ecsetvonásaival érzékeltette a légkör vibrálását, a lombokon áttörő fényt, az emberi bőr ragyogását (Az evezősök reggelije, Madame Charpentier és gyermekei, A páholy). Egyre több megrendelést kapott, így anyagi gondjai megszűntek, sőt kedvére utazhatott is - járt Algériában, Spanyolországban és Itáliában, Szicíliában negyven perc alatt festette meg Richard Wagner portréját.

 

Az 1880-as évek elején túllépett az impresszionizmuson, felfedezte Raffaello és Ingres művészetét, a rajz és a vonal szerepét, a fegyelmezett klasszicizmus felé fordult - e korszakának terméke a Nagy fürdőzők. 1890-ben megnősült, három fia született, közülük Jean ismert filmrendező lett, egyre többször festette a családi élet bensőséges pillanatait, s visszatért a színek hangsúlyozásához.

 

1892 után súlyos ízületi gyulladás támadta meg, amely végül kínszenvedéssé változtatta számára a festést. 1907-ben a Földközi-tenger mellett telepedett le, de állapota tovább súlyosbodott. Bár tolókocsiba kényszerült, élete végéig dolgozott, az utolsó időszakban kezéhez szíjazott ecsettel, sőt szobrokat is készített utasításai alapján előmunkált agyagból. A festő 1919. december 3-án halt meg Cagnes-sur-Merben.

 

Renoir kedves témája volt a női test szépségének ábrázolása, szívesen festett nyüzsgő társadalmi eseményeket is. Képeiről életöröm, derű, szépség árad, fürdőző női éppúgy ragyognak, mint virágcsokrai - talán ezért is kedvelik műveit világszerte.

 

 

Forrás: MTI, Stop

***

 

Renoir legszebb festményei:

 

Pierre - Auguste Renoir Paintings

Forrás: you tube allpaintings

https://www.youtube.com/watch?v=dn8eSVABMc0

 

***

 

Renoir és a nők:

 

Feminine sensuality (Renoir)

Pierre - Auguste Renoir

(Limoges 25-02-1841 / Cagnes 03-12-1919)

Forrás: you tube meesterschilders

https://www.youtube.com/watch?v=9ZEMGEuxO70

 

 

---

The-English-Garden-2009

Robert Frost – Almaszedés után

/videó melléklet/

 

***

 

Robert Frost szavalja saját versét:

 

Forrás: you tube, poetictouchannel

https://www.youtube.com/watch?v=OHwNSeUv93k

 

***

 

Egy másik verzió:

 

"After Apple Picking" by Robert Frost

Forrás: you tube, SpokenVerse

https://www.youtube.com/watch?v=Cs3GsHhwBC8

 

***

 

Egy harmadik, de nekem tetszik:

 

Forrás: you tube, meganmurphy1212

https://www.youtube.com/watch?v=SoWOgcW0mz8

 

***

 

Ennél a verziónál a szemléltetés mellett a szöveget is kiírták:

 

After Apple-Picking by Robert Frost

Forrás: you tube, xoaxdotnet

https://www.youtube.com/watch?v=04W8spkraxs

 

***

 

A vers hatására készült amatőr videó:

 

After Apple Picking-Silent film

Silent film project for Loyola Catholic Schools Video Editing class

Forrás: you tube, kilik41

https://www.youtube.com/watch?v=rUhj2nPz2O8

 

***

 

Csak angolul értőknek, akik szeretik az angolszász humort:

 

Egy este Robert Frosttal

Két fiatal amerikai bolondozik. Az egyik maga a költő reinkarnációja 2004 teléről, a másik az ifjú Sean Connery, aki skót nyelvjárásban magyarázza, szavalja a verset. Eközben Frost eljátssza a vers történéseit (1. rész), majd a vers keletkezését is (2. rész). Angol nyelvű humoros, nem túl ismert videó.

 

An Evening With Robert Frost (Part 1 of 2)

Sean Connery discusses Robert Frosts poem, "After Apple Picking." Winter 2004.

Forrás: you tube, randomdude000

https://www.youtube.com/watch?v=tEdTDaimjWg

 

https://www.youtube.com/watch?v=J0IG8SfKh3c

 

***

 

Ez már tényleg csak azoknak, akik mindenre kíváncsiak:

 

Robert Frost interjú

/Robert Frost Interview/

 

Ebben a változatban amerikai középiskolások készítettek egy jelenetet Robert Frostról. Azért érdemes megnézni, mert nem lenne baj, ha a magyar iskolákban is próbálkoznának irodalmi alkotások ilyen megközelítésével, például dráma, vagy irodalom órákon:

Chris Huang interviews Robert Frost. Featuring Eric Strack and Jon Kaplow

Forrás: you tube, jkaplow21

https://www.youtube.com/watch?v=66qe0Rm3kF0

 

---

2010. július 16-án az Új-Buda területére szóró Fúzió rádióban Deák Gábor /Márkus/ vendége voltam, ahol közel másfél órás programban sok versem, fordításom és egy-két rövidebb prózai írásom került felolvasásra.  A műsor címe azért volt két szülinapos egy mikrofon, mert Deák Gáborral egy napon van a születésnapunk. A Tollal.hu írodalmi oldal beharangozóját teszen itt közzé:

Két szülinapos- egy mikrofon

Fantasztikus születésnapi interjút, beszélgetést hallhattok a Fúzió rádió, "Látogatóban Margaretnél egy csésze teára" című műsorában Nagy István Paphnutiusszal.

Márkus következő interjújának alanya nem csak saját írásait, verseit olvassa fel, de a szerzőről, magáról is többet megtudhatunk. Kedves Szerzőtársak: ismerjük meg a Tollal.hu egyik oszlopos tagját, aki Inszeminátor után másodikként lesz a rádió és Margaret vendége.

Tartsatok velünk szombat 14 órától, a Fúzió rádió hullámhosszán. www.fuzioradio.hu

 

 

A stúdióban készült:

Nagy István Paphnutius

---

 

Adivasi asszonyok tüntetése valahol Bengáliában





Anuradha Thakur

/India/

Anuradha Thakur indiai festőművész. élénk színeivel, izgalmas témáival egy új világot tár a szemlélő elé. Különösen igaz ez azokra, akik az egzotikus kultúrák iránt vonzódnak. Művészetére Amit Makwana Bombay-i művészen keresztül figyeltem fel.

Autumns Harmony - Őszi harmónia

Anuradha Thakur rövid életrajza

Anuradha Thakur 1960. október 26-án született az indiai, Maharashtra államban, Ahmednagar-ban. A Bombayhoz (Mumbai) közeli nagyvárosban, Puneban szerzett diplomát a művészeti egyetemen. Művészetében az Adivasi nők életét ábrázolja. Az Adivasik ősi törzsek Indiában. Jó néhány államában élnek, többek között Maharastraban is, ahonnan a festőnő származik. Képeiből sugárzik a gyermekkori élmények, a törzsi hagyományok, az ottani nők életének ismerete, a hagyományok tisztelete. A természet, a harmónia és a folyamatosság.

Alkotás közben törzsekkel élt Gadchiroliban (Maharashtra állam), Bhujban (Gujarat állam), és Észak – kelet Indiában. Életképei autentikusak. Egyszerű vonalakat használ, nem törekszik a részletekbe menő, naturalista ábrázolásra, de megragadja a lényeget. Több alkotásán csupán fekete – fehér színeket használ, ezzel is kiemelve az itteni emberek, az itteni élet egyszerűségét. A színek és formák egységet alkotnak képein, és megőrzik, továbbörökítik az Adivasik hagyományait.

Anuradha Thakur egy kiállításán, Goán, 2008-ban.

Egy animációs film, amely az Adivasi kultúra pusztulását mutatja be:

Adivasi

A film a Kelet-Indiának azt a területét mutatja be, ahol Adivasi emberek küzdenek ősi, törzsi területeikért, a terjeszkedő bányászvállalatokkal. A kormány pedig az erőszak eszközeivel a bányavállalatokat támogatja. Illusztráláshoz a filmben Idital stílust használtak (Idital Saora Adivasi művészet).

A nyitó dal az élet ünnepléséről szól: Deya Daya, egy Koya Adivasi dal. A második felében a Gungunnak, egy tipikus Adivasi eszköznek, a hangját használják. A film egy emlékállítás azoknak az embereknek, nőknek és gyerekeknek, akiket megöltek a rendőrök Kashipurben, (2001) & Kalinga Nagar (2006).

Music courtesy: IRDWSI/M V Bhaskar

https://www.youtube.com/watch?v=oCG7zp6n3og

***

Tribal India "Adivasi"

Az Adivasi általánosságban a törzsi életformában élő indiaiakak is jelenti, mintegy 68 millió embert, India lakosságának több mint 8 %-át.

Sok ilyen törzs van. A nagyobbak:

Saora tribe, Munda, Khasi, Porja (oriya), Bonda, banjara tribe, dimasa tribe, harni, Gabra, Bhil tribe, Chenchu, Pashtun, Betammaribe, Lambada, Gondu, Kolom, Hakki Pikki, Toda (nilgiri), Kota, Paniya, Kurumbas, Irulas, Paniyas, Kothar, Kattunaikkar, Kuruchiar, Kurumbas, Kasavas, irulas, Cholanaickans, Paniyas, Kadukuruba, Sholigas, Badagas, Kotas,

Muduvars

Csodálatos betekintést ad a törzsi életbe ez a nagyszerű fotóprezentáció:

Forrás: you tube, VedicHawaii

https://www.youtube.com/watch?v=t_hIuq--aoo

Amit Makwana, a Bombayban /Mumbai/ élő tervező, grafikus, költő Anuradha Thakur művészetéről:

Igen.

Igen!

A hold az, ami lágyítja tónusaid:

csodálatos színek,

fantasztikus formák;

vásznaidon az élet másik oldalát láttatod.

Különleges színeid és részlet-gazdag formáid szépséges egységet alkotnak és létrehozzák a formai csodát.

Témáid harmóniában egyesülnek még akkor is, ha néha úgy tűnik, a szemlélődő a kontrasztba szorulva érzi magát.

Te megmutatod az utat, hogy kellene az életet élni.

Anuradha Thakur! Példád követendő,

művészeted tanulmányozni kivételes kiváltság.

Music Of Life 2.

Díjak: Több alkalommal kapott Állami Díjat hazájában, 1982, 1983, 1992, 2008.

Kiállítások: több mint egy tucat kiállítása volt India legnagyobb városaiban. Az elsőt Puneban, 1982-ben, ahol számára minden kezdődött. Azóta sokfelé: Mumbai, Hyderabad, Bangalore, és egy nagysikerű kiállítás 2008-ban Goán.

Music of Life

Végül az indiai kultúra nagy szerelmesének John McLaughlinnak egy 1974-es felvétele az indiai zenészekből álló Shaktival:

John McLaughlin and Shakti

Forrás: you tube, sky40

https://www.youtube.com/watch?v=7h2uL8lk2lM

***

---

Örkény István

Az Elrendeltetett című vers melléklete:

Örkény István – Végzet

 

 

A végzet mindig foglalkoztatta az embereket. Az eleve elrendeltetett minden ember félelme. Az egyik leghíresebb példa a magyar irodalomból Örkény István egypercese:

 

 

Örkény István - A végzet

 

 

 

Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők.

Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.

Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.

Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak.

A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.

Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.

És most viszi!

 

 

***

 

Az egyperces novella feldolgozásai:

 

 

A végzet

Örkény István egypercesének ötperces filmadaptációja

f2br02b

https://www.youtube.com/watch?v=GNvGqGBcWZ8

 

***

 

A végzet

Animációs rövidfilm Örkény István egyperces novellája alapján

davidadamzoltan

https://www.youtube.com/watch?v=_SGG5qK9SbE

 

***

 

VÉGZET (short version)

tezstmajom

by right of novel: Örkény- A végzet

https://www.youtube.com/watch?v=m6ht6Uo7Y6U

 

***

 

 

Örkény István a Wikipédiában:

 

Örkény István (Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24. sírja Budapesten. Farkasréti temetőben van.) Író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője.

 

Örkény jómódú zsidó polgárcsaládban született a tízes évek elején. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott 1934-ben.

 

1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott, mint vegyészmérnök. A világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza.

 

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.

Az ötvenes években ismerkedett meg Radnóti Zsuzsa irodalomtörténésszel, akivel 1965-ben kötött házasságot.

 

József Attila-díjjal jutalmazták 1955-ben és 1967-ben. 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. 1973-ban Kossuth-díjat kapott.

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még halálos ágyán is dolgozott. Halála óta felesége gondozza hagyatékát és életművét.

 

Írói munkássága

Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.

 

Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel. A háború után 1947-ben jelent meg a Lágerek népe, melyben a munkaszolgálat időszakát dolgozta fel. Szintén ebben az időszakban írt termelési regényt is, mely színvonalában mélyen alatta maradt más műveinek. 1952-ben jelent meg a Lila tinta című elbeszélése, amit az akkori kultúrpolitika ellenszenvvel fogadott. 1956 után első ízben 1963-ban jelenhetett meg műve, a Macskajáték című kisregény.

 

A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.

 

1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében (Isten hozta őrnagy úr). Néhány más művéből is készült filmes feldolgozás (például a Macskajátékból).

 

1971-től a Szépirodalmi Kiadó megkezdte életművének kiadását Időrendben címmel.

 

Dramaturgként1949-ben az Ifjúsági-, majd 1951–1953 között a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgjaként dolgozott. A Voronyezs című színművének bemutatását nem engedélyezték, s később is sokszor és sokat vitatkozott egy-egy darabja bemutatása érdekében. Jelentős sikert a Tóték című műve Thália Színház-beli bemutatójával aratott 1967-ben. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színre darabjait Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban.

 

Színpadi műveit gyakran novelláiból, kisregényeiből írta át, mivel az ezekben rejlő helyzet- és jellemkomikum a színpadon érvényesült igazán.

 

Művei

Tengertánc (elbeszélések, 1941)

Amíg idejutottunk (vallomás, 1946)

Hajnali pisztolylövés (elbeszélés, 1947)

Lágerek népe (szociográfia, 1947)

Budai böjt (elbeszélések, 1948)

A borék (vígjáték, 1948)

Idegen föld (elbeszélések, 1948)

Voronyezs (színmű, 1948)

Házastársak (regény, 1951)

Koránkelő emberek (riportok és elbeszélések, 1952)

Négy vidám jelenet (1953)

Hiszek a szabadságban (1954)

Hóviharban (válogatott elbeszélések, 1954)

Ezüstpisztráng (elbeszélések, 1956)

Nehéz napok (regény, 1957)

Macskajáték (1963)

Jeruzsálem hercegnője (elbeszélések, 1966)

Nászutasok a légypapíron (elbeszélések, 1967)

Egyperces novellák (1968)

Időrendben (válogatott elbeszélések, 1971)

Időrendben (színművek, 1972)

Időrendben (arcképek, korképek, 1973)

Glória, Macskajáték, Tóték (3 kisregény, 1974)

Vérrokonok (dráma, 1975)

Meddig él egy fa? (elbeszélések, 1976)

„Rózsakiállítás” (regény, 1977)

Az utolsó vonat (elbeszélések, 1977)

Kulcskeresők (színmű, 1977)

Élőszóval (drámák, 1978)

Négykezes regény tanulságos története (regény, 1979)

Forgatókönyv (tragédia, 1979)

Novellák (1–2. k., 1980)

Párbeszéd a groteszkről (1981)

Kisregények (1981)

Babik (kisregény, 1982)

Drámák (1-3. k., 1982)

Önéletrajzok töredékekben. Befejezetlen regények (1983)

Pisti a vérzivatarban (groteszk játék, Szolnok, 1983)

Egyperces novellák (1984)

Lágerek népe (1984)

Visszanézve. Arcképek, korképek (1985)

Négyeskönyv (1987)

 

---

Gerome festménye Diogenészről

Antikolt történetek, Rendőri intézkedés című vers melléklete:

 

 

Szinópéi Diogenész

 

Diogenész a mai Törökországban található Szinópé nevű városban született. Apja neve Hikesziasz volt és pénzváltással foglalkozott. Kezdetekben Diogenész is apja mesterségét folytatta. Később Delphoi-ban, vagy saját városa déloszi jósdájában megkérdezte, hogy mihez kezdjen, hogy híres legyen. Ezután pénzhamisításon kapták, és menekülnie kellett a városból. Ezután Athénba ment, és Antiszthenész tanítványa lett. Kezdetben Antiszthenész nem akarta maga mellé fogadni Diogenészt, ugyanis senkit nem tűrt meg maga mellett. Diogenész azonban kitartónak bizonyult, s így amikor egyszer Antiszthenész egy bottal rácsapott, a következőt válaszolta neki: „Üss csak! Úgysem találsz fát, amely elég kemény ahhoz, hogy elverj magadtól, amíg úgy látom, van mondanivalód”.  Ettől kezdve a tanítványa volt és száműzött lévén igen egyszerű életet élt.

 

Hordóban lakott a piac mellett, mezítláb járt télen is. Nyáron kitolta hordóját a napra, télen pedig szobrokat ölelgetett, hogy eddze testét.

 

A szinópéi Diogenész életéről Diogenész Laertiosz felezéseiből tudunk. Diogenész Laertiosz legkevesebb három forrást használt fel a szinópéi Diogenész életrajzának megalkotásához, így három Diogenész portré rajzolódik ki előttünk. Az egyik portré egy goromba, különcködő Diogenészt ábrázol, aki állandóan az emberek megbotránkoztatásán mesterkedik: hordóban (πίθς) lakik, mindenkire van egy sértő szava, vendégségben levizeli a jelenlevőket, az agorán, mindenki szeme láttára önkielégítést végez. A másik portré szerint Diogenész egy igen művelt „szellemi parazita”, akinek megjegyzései inkább élcelődők, mint sértőek, vagy megvetőek. Végül a harmadik portré egy bölcs Diogenészt mutat, aki átlátja a világ dolgait, ha akarná a világ legjobb apja, államférfia, vagy gazdálkodója lehetne – ő azonban mindezt nem akarja. Ehhez a portréhoz egy történetet szokás csatolni: amikor Diogenészt kalózok rabolták el, majd a rabszolgának adták el egy Xeniadész nevű férfinak ő egyetlen beszélgetéssel annyira meggyőzte gazdáját, hogy az rábízta egész gazdasága irányítását és a gyerekei neveltetését is. Diogenész már előre szólt, hogy az ember, aki megveszi őt, az egy gazdát fog vásárolni. Diogenész felvirágoztatta a gazdaságot, a gyerekből pedig művelt, igazságos és erényes embereket nevelt. Állítólag az ő birtokukon öregedett és halt meg, és Xeniadész fiai temették el.

 

 

Körülbelül kilencven éves korában halt meg Korinthoszban. Diogenész Laertiosz elmondása szerint halálának oka vagy öngyilkosság, vagy egy mérges polip elfogyasztása okozta mérgezés volt, vagy a kutyák tépték szét. Tanítványai temették el az Iszthmoszi Kapu közelébe. Emlékére márványoszlopot állítottak, a tetején egy kutyával.

 

Szinópéi Diogenész életéről és nemhétköznapi viselkedéséről számos, szellemes anekdota maradt fenn. Ezrekről Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei című könyv IV. könyv 2. fejezetében olvashatunk. Ilyen történet például az, hogy mikor megkérdezték tőle, hogy melyik város polgára, azt felelte, hogy „a kozmosz polgára vagyok”. Egy másik történet szerint mikor a fürdőből kijövet valaki megkérdezte, hogy sok ember van-e bent, azt felelte, hogy nem. De amikor azt kérdezte valaki, hogy tömeg van-e, azt felelte, hogy igen. Állítólag gyakran azt kiabálta, hogy az istenek jó és könnyű életet adtak az embereknek, de ez feledésbe merült az anyagi javak hajhászása közben.

 

Egy napon, meséli Métroklész a Történetekben, Diogenész betért ifjak lakomájára úgy, hogy fél arca le volt borotválva. Az ifjak megverték. Ezután felírta a nevüket egy táblára, és azt a nyakában hordozva járkált. Az ifjak köznevetség áldozatául estek.

 

Valaki így dicsekedett előtte: "Legyőztem a férfiakat a püthói játékokon" Erre ő így felelt: "Férfiakat én győztem le, te csupán szolgákat."

 

"Öreg vagy már -mondta neki valaki- lazíts hát" " Na ne mondd. - felelte - Ha a stadionban futnék, akkor a célhoz közeledve lazítanom kellene? Nem éppen akkor kellene erőm megfeszítésével futnom?

 

A nagy értékű dolgokat potom pénzért megveheted - mondta - ,az értéktelent meg drágán. Egy szobrot háromezer drahmáért kapsz, egy mérő árpalisztet meg két rézgarasért.

 

Egy ember filozófiát akart tőle tanulni, ő meg kezébe nyomott egy heringet, és felszólította, hogy kövesse. Az egy idő után megunta, és eldobta a halat. Diogenész nevetve mondta: Barátságunk tönkrement egy heringen.

 

Megpillantott egyszer egy kisfiút, ki a tenyeréből ivott. Nyomban kidobta tarisznyájából az ivópoharát és tányérját és ezt mondta: "Ez a kisfiú legyőzött engem egyszerűségben."

 

Nagy Sándor különösen tisztelte őt, és amikor Kraneioszban sütkérezett a napon, Nagy Sándor ezt mondta neki: "Kérj tőlem, amit akarsz" Erre ő: "Ne álld el előlem a napot". Egyszer valamikor Nagy Sándor így szólt: "Ha nem Nagy Sándor volnék, Diogenész szeretnék lenni"

 

Fényes nappal lámpást gyújtva mászkált az utcán, és és ezt ordítozta: "Embert keresek!" - Ebből is látszik, hogy az emberek pénzhajhászása miatt nem vette őket emberszámba. Máskor elüvöltötte magát: "Hé emberek". Amikor odagyűltek köré, akkor szétcsapott köztük bottal, hogy az embereket hívta.

 

Gyakran hangosan kifakadt, hogy az istenek egyszerű életet adtak az embereknek, ám ezt nem veszik észre az édességekre és illatszerekre vágyakozásukban.

 

Valaki sikeresnek nevezte Kalliszthenészt amiatt, hogy részesül Nagy Sándor sikereiben. Erre ő: "Inkább szerencsétlen, hiszen akkor reggelizik és ebédel, amikor Nagy Sándor jónak látja."

 

Egy alkalommal a piactéren önkielégítést végzett, és így szólt: "Bárcsak az éhséget is elűzhetném az üres hasam dörzsölésével!"

 

Amikor korholták, hogy tisztátalan helyekre járkál ezt felelte: "A nap is besüt a pöcegödrökbe, mégse lesz piszkos."

 

 

Diogenész állítása szerint, csak az erényes élettel érhetjük el a boldogságot. Az erényes élet pedig csak úgy lehetséges, ha megszabadulunk minden fölösleges anyagi javunktól és csak a legalapvetőbb dolgainkat tartjuk meg. Az anyagi javaktól való függetlenségre azért van szükség, hogy az ember felismerje, hogy csak egyetlen dolog van az ő saját birtokában: a lelke.

 

Forrás: Wikipédia

 

 

***

 

Görög zene a 2-3. századból:

 

Ancient Greek music - Lament (2-3th century AD)

Ancient Greek music - Lament

MarimarKr

https://www.youtube.com/watch?v=xotPWR5I8RY

 

---

Dionüszosz és Ariadné, Louvre

Antikolt történetek, Egy szerelmi sztori című vers szöveg- és videó melléklete:

 

 

Ariadné

 

Ariadné (görögül Αριάδνη) krétai királylány a görög mitológiában, Minósz és Pasziphaé leánya. Beleszeretett a Krétába érkező Thészeuszba, és tanácsot kért a nagytudású Daidalosztól, miképpen segíthetné választottját a félig bika, félig ember Minótaurosz ellenében. Ariadné tündöklő koszorút, a történet későbbi változataiban aranyfonal-gombolyagot adott Thészeusznak, aki a szörny legyőzése után a fonal segítségével kitalált a labirintusból. A győzelem után Thészeusz magával vitte Ariadnét. Útközben kikötöttek Délosz, majd Naxosz szigetén, ahol Ariadné eltévedt, más változatok szerint Thészeusz hagyta ott Pallasz Athéné vagy Hermész tanácsára. Megint más változatokban Dionüszosz megjelent Ariadné előtt és házassággal biztatva rávette, hogy maradjon a szigeten. Ismert a történetnek olyan változata is, ahol Thészeusz partra tette az állapotos, rosszulléttel küszködő Ariadnét. Naxoszon Dionüszosz rátalált Ariadnéra, feleségül vette és több gyermekük született: Oinopión, Sztaphülosz, Euanthész, Peparethosz és Thoasz. Ariadné további sorsáról szintén több változat ismert: az egyik szerint Ariadnét Oinarosz, Dionüszosz papja vette feleségül, más elbeszélésben az elhagyott lány felakasztotta magát, vagy belehalt a szülésbe.

 

Euripidész hatására Ariadnét már az ókorban elhagyott szerelmes lányként ábrázolták. Pompejiben fennmaradt egy falfestmény az alvó Ariadné mellől elhagyott Thészeuszról, de ismert több ókori műalkotás (érem, szobor és vázakép), amelyek a felébredt és tanácstalan Ariadnét ábrázolja. Az ókori irodalomban Ovidius „Hősnők levelei” című ciklusában és Catullus egyik költeményében a szerelmes Ariadné vádolja Thészeuszt. Az operairodalomban Ariadné története egyike a leggyakrabban megzenésítetteknek: Claudio Monteverdi (1608) után Robert Cambert (1674), Johann Sigismund Kusser (1692), Nicola Porpora (1714 és 1733), Reinhard Keiser (1727), Benedetto Marcello (1727), Georg Friedrich Händel (1734), Leonardo Leo (1735), Baldassare Galuppi (1763), Georg Anton Benda (1775), Ignaz Holzbauer (1780), Joseph Haydn (1790), Vincenzo Righini (1795), Richard Strauss (1916), és Darius Milhaud (1929) dolgozták fel.

 

 

***

 

 

Antik görög ütőszene:

 

Greek Percussion Music - Orestes Stasimon

 

Graduates from the Music School of Pallini are recording the Stasimon from Euripides Orestes for the demo of Postcards, a collaborative performance-based project by the composer Minos Voutsinos and the visual artist Fotis Flevotomos.

Percussion Supervisor: Ersi Droukali

Musicians: Manolis Bountalakis, Katerina Anagnostidou, Ilias Nikitopoulos, Evi Andrioti, Fotini Kokkala

Forrás: you tube, fflevo

https://www.youtube.com/watch?v=aMat91-a9F0

 

 

 

 

Thészeusz legyőzi a Minótauroszt. mozaik

 

Thészeusz

 

Alakja a görög mondavilág aranykorába vezet vissza bennünket – tetteinek nagysága alapján Héraklész-szel és Akhilleusz-szal rokonítható. A mitológiai hagyomány mellett azonban léteznek életének olyan momentumai is, amelyek megtörtént történelmi eseményekhez kapcsolódnak. Ezért Thészeusszal kapcsolatban keverednek a mesés és a valós elemek. Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művében Romulus-szal állítja párba, akivel számos közös tulajdonságot megállapít: „Az egyik megalapította Rómát, a világ egyik leghíresebb városát, a másik pedig fővárossá tette Athént. Mindketten részt vettek nők elrablásában; egyikük sem kerülte el családja balszerencséjét, mindketten magukra haragították rokonaikat, életük végén mindketten elvesztették honfitársaik bizalmát – ha azt, ami nem látszik költői túlzásnak, igazságnak tekintjük.”

 

Plutarkhosz igen előkelő családfát rajzolt Thészeusznak: apai ágon Erekhteusztól, anyai ágon Pelopsztól származott. Már születési körülményei sem szokványosak, ugyanis apja, Aigeusz egy jóslatot kapott a Püthiától, hogy addig ne háljon feleségével Aithrával, amíg Athénba nem érkezik. Aigeusz azonban nem tartotta ezt be, s nászukból született Thészeusz. Az ifjú azonban távol nevelkedett az apjától, nagyapja, Pittheusz udvarában – Aigeusz pedig meghagyta Aithrának, hogy csak akkor bocsássa hozzá a fiút, hogyha Thészeusz képes egy szikla alól az odahelyezett sarut és kardot kihúzni.

 

Itt rögtön egy mesés elemet kapunk: Thészeusznak bizonyítania kell rendkívüli erejét azzal, hogy a sarut és a kardot megszerzi. Aigeusz joggal várhatta ezt fiától, aki tettével méltóvá vált arra, hogy Aigeusz gyermeke legyen. Thészeusz azonban nemcsak emberfeletti erővel rendelkezik, hanem hős tettek véghezvitelére is vágyik. Plutarkhosz ez alapján Héraklészhez hasonlítja Thészeuszt, aki tizenkét munkája után elfoglalta helyét a legnagyobb hérószok között.

 

Thészeusz hőstettek sorát akarta véghezvinni: erre a Troizénből Athénba vezető úton lehetősége is nyílt; „erőszakoskodni nem fog senkivel, de ha bántják, akkor visszaüt.” Ugyan sokan figyelmeztették Thészeuszt, hogy a szárazföldi út veszélyeket rejt, de ő hajthatatlan maradt – így ehhez az úthoz fűződnek első eredményei. Megölte a fenyőhajlító Szinniszt, végzett egy Phaia nevű hatalmas vaddisznóval és egy Szkürón nevű rablóval. Megölte Periphétészt is, akinek buzogányát mindenhová magával vitte – csakúgy, mint Héraklész az oroszlánbőrt. Nem szerepel az életrajzban, de ekkor győzte le Prokrusztészt is, aki arról volt hírhedt, hogy az ágya méretéhez igazította az áldozatait – aki túl alacsony volt, annak megnyújtotta a lábát, aki túl hosszú, annak levágta. Ezután Thészeusz megérkezett Athénba. Először apja felesége, Médeia ismerte fel, aki rögtön elhatározta, hogy valahogy megszabadul az ifjútól. Ezért rábeszélte Aigeuszt, hogy itasson vele mérget, de a lakomán a király felismerte a saruról és a kardról fiát, és ezért felborította a méreggel teli kelyhet. Nemsokára a Pallantidák háborút indítottak Thészeusz ellen, mert már korábban is meg akarták szerezni Athén trónját, de Thészeusz megérkezésével még nagyobb akadály gördült az útjukba. Az ifjú azonban könnyűszerrel legyőzte őket. Láthatjuk tehát, hogy Thészeusz számára nehéz út vezetett a trónhoz – részint a családtagok akadályozták őt, részint egyéb ellenfelek.

 

Majd Plutarkhosz részletesen tárgyalja a Minótaurosz történetét, amely Thészeusz egyik leghíresebb kalandja. A krétai király, Minósz fiát, Andrógeuszt megölték az athéniak, ezért Athén városát éhínség és járványok tizedelik, valamint Minósz is elégtételt követelt. Hogy kiengeszteljék az isteneket az athéniak, kilencévente hét fiút és hét leányt küldtek Knósszoszba, akik a félig ember-félig bika Minótaurosznak lettek az áldozatai a számára épített Labürinthoszban. Thészeusz önként jelentkezett az ifjak közé, mivel úgy vélte, hogy képes legyőzni a szörnyet. Apja, Aigeusz arra kérte, hogy vigyen magával fekete és fehér vitorlát - a hazatéréskor fehérrel jelezze, ha sikerrel járt, míg a fekete vitorlát társai tűzzék ki, ha Thészeusz elesne a küzdelemben.

 

A krétai királylány, Ariadné azonban beleszeretett Thészeuszba, és minden erejével azon volt, hogy segítse őt. Adott neki egy gombolyag fonalat, hogy miután legyőzte a Minótauroszt (aki egyébként a testvére volt), ki tudjon találni a labirintusból. Thészeusz ezzel a segítséggel véghez is vitte a feladatát. Ezután Deukalión támadta meg (Minósz másik fia), de vele is végzett Thészeusz, majd kiszabadította a fogságban sínylődő athéniakat. A hazafelé úton azonban hálátlannak bizonyult: Naxosz szigetén kitette az alvó Ariadnét, és továbbhajózott. Thészeusz meg is fizetett a tettéért: hazafelé elfelejtette kicserélni a fekete vitorlát fehérre, ezért apja bánatában egy szikláról a tengerbe vetette magát.

 

„Aigeusz halála után Thészeusz nagy és csodálatra méltó vállalkozásba kezdett; egyetlen városi közösségbe egyesítette az attikaiakat.”[1] Vagyis elhagyjuk a mesék világát, és átlépünk a valós történeti események mezejére. Az ókori görögök synoikismos-nak nevezték a város egyesítését, és Thészeusznak tulajdonították eme tettet. Az összetelepülésnek valószínűleg a megnövekedett lakosság lehetett az oka, így a települések határai összeértek.

 

Plutarkhosz Thészeusz jó tulajdonságait az egyesítéssel kapcsolatban is kidomborítja: a király meggyőzte a lakosokat, hogy jobb lesz nekik így, és közös prütaneiont és tanácsházát építtetett. Megalapította a Panathénaia és a Metoikia ünnepét és kezdeményezte az iszthmoszi játékok megrendezését. Ez utóbbi esetében szintén Héraklészt akarta követni, aki Zeusz tiszteletére létrehozta az olümposzi játékokat. Tehát megállapíthatjuk, hogy híres épületek és ünnepek kapcsolódnak Thészeusz nevéhez, aki nemcsak mesés tetteket hajtott végre, de városszervező tevékenysége is jelentős. Thészeusz nemesekre, földművesekre és kézművesekre osztotta a társadalmat. Ezeket a társadalmi rétegeket egyenlőnek ítélte meg, de úgy vélte, hogy mindegyiknek más-más a feladata. Itt is az igazságos uralkodó képe bontakozik ki tehát előttünk. Ezek után hadjáratot vezetett a Fekete-tenger partjára az amazónok ellen (Plutarkhosz szerint Héraklésszal együtt). Ott foglyul ejtette Antiopét (más néven Hippolütét), az amazónok királynőjét, majd később feleségül vette. Később az amazónok megostromolták Athént, de nem sikerült bevenni – ezt a tényt helynevek sora bizonyítja, véli Plutarkhosz. Hálából Thészeusz megalapította az Orkómoszion ünnepét, amelyet az amazónoknak mutattak be.

 

Antiopé halála után Thészeusz feleségül vette Phaidrát, aki Ariadné testvére volt (tehát Minósz és Pasziphaé lánya, Deukalión és a Minótaurosz testvére). Antiopétől született Thészeusznak Hippolütosz nevű fia, akibe Phaidra őrült szerelembe esett. Fel is fedte az ifjú előtt érzelmeit, de visszautasításra talált nála. A visszautasítástól vérig sértve azzal vádolta férje előtt Hippolütoszt, hogy erőszakot akart elkövetni rajta. Thészeusz haragjában azt kérte Poszeidóntól, hogy büntesse meg elvetemült fiát, s az isten eleget is tett a kérésnek. Amikor a rágalom rábizonyult, Phaedra felakasztotta magát. Ezt a tragikus történetet már Euripidész is megírta Hippolütosz című drámájában, majd az újkorban Jean Racine, francia tragédiaíró elevenítette fel a történetet, és alkotta meg remekművét, a Phaedrát.

 

Thészeusz Peirithoosszal való barátságának történetét szintén részletesen meséli el Plutarkhosz: Peirithoosz elhajtotta Thészeusz marháit, aki ezért üldözőbe vette. Peirithoosz szembefordult vele, majd a két hérósz megcsodálta egymás szépségét és erejét. Újdonsült barátja meghívta a lapithák országába Thészeuszt, ahol szembekerült a kentaurokkal – ekkor találkozott volna először Héraklésszal, akit bevezette az eleusziszi misztériumokba.

 

Állítólag együtt rabolták el Helenét Artemisz Orthia templomából – sorsot vetettek, hogy melyikőjük legyen, így lett Thészeuszé – később együtt harcoltak a Dioszkuroszok ellen. Elmentek Épeiroszba, a molosszus király lányának kezéért, itt Peirithooszt vadállatok tépték szét, mivel a királylányt el akarta rabolni. (Más forrás szerint Peirithoosz az alvilágbeli felejtés padján maradt.) Thészeusz távollétében felbolydult Athén élete. Menesztheusz volt az első demagóg, aki feltüzelte az athéniakat Thészeusz ellen, és behívta a városba a Dioszkuroszokat (vagy Tündaridák, mivel Tündareosz spártai király gyermekei), akik húgukat követelték. Thészeusz anyja, Aithra is fogságba került. Héraklész vendégségben járt Aidóneusznál, hogy kikérje Thészeuszt, akit még mindig fogságban tartott. Közben az athéniak derekasan harcoltak a támadók ellen, de lassan kezdett fogyni Thészeusz híveinek száma. Hálából a szent helyeket átkeresztelte Hérakleionoknak Athénban. Ezután elhajózott Szküroszba, mert nagyon meggyöngült a hatalma, s ott is halt meg. Segítséget kért Lükomédésztól az athéniak ellen, de vendéglátója ehelyett felvezette egy magas sziklára, s onnan lelökte. Egy másik variáció szerint megbotlott és úgy esett le a szikláról (Athénban Menesztheusz volt a király). Testét a méd háborúk után, Kimón idejében hozatták vissza Athénba, s ott nagy tiszteletnek örvendett.

 

 

***

 

 

Antik görög zene: Himnusz a Naphoz:

 

Music of Ancient Greece - Hymn to the Sun - by Christodoulos Halaris - Ancient Greek Music

Forrás: you tube, sfentonas11

https://www.youtube.com/watch?v=B5fN6ekycm8

 

---

 

Hadész és Perszephoné,

Antikensammlungen, München,  kora- hellenisztikus kor

Az antikolt történetek, A halál küszöbén című vers melléklete:

 

 

Hadész

 

Hadész (görögül ᾍδης vagy Ἅιδης, „láthatatlan”) az alvilág istene, a holtak ura a görög mitológiában. Római megfelelője Pluto, Dis vagy Dis Pater; etruszk megfelelője Aita.

 

Gyakran magát az alvilágot, a holtak birodalmát is Hadésznek nevezték. Kronosz és Rheia gyermeke, a hat olümposzi nagy közé tartozott, tehát Zeusz és Poszeidón testvére. Amikor a három testvér felosztotta egymás között a világot, Hadész kapta meg az alvilágot, aminek igazán nem örült az istenség eleinte, de aztán beletörődött posztjába.

 

Hadész a föld alatti kincsek, a még fel nem tárt bányák istene is, ezért gyakran „a leggazdagabb” jelzővel illették. A legendák szerint Hadész a halottak hozzátartozóinak fájdalomkönnyeiből és sóhajaiból alkotta meg a föld érceit.

 

Hadész birodalmát élők nem igazán látogatták, ezért a holtak urának nem volt tudomása arról, hogy mi történik a föld felszínén vagy az Olümposzon. Voltak azonban segítői, akikkel kormányozta az alvilágot. Ebonitból készült fekete trónján ülve utasította Thanatoszt és Hüpnoszt, szorgos segítőit. Kharón is hű alattvalói közé tartozott, aki a holtak folyójának (a Sztüxnek) révésze volt. Az isten birodalmának kapuját kívülről a Gorgók őrizték, míg bentről a háromfejű kutya, Kerberosz. Hatalmas birodalmát fekete tüzes paripái (Orphnaiosz, „a sötét”, Aithón, „az égő”, Nükteusz, „az éji” és Alasztór, „a bosszú”) által húzott szekerén járta be, kezében jogarával, amelynek láttán minden holt lélek engedelmességre kényszerült. Hadésznak egy sisakja is volt, amely láthatatlanná tette a viselőjét: ezt a küklopszok készítették a holtak urának. Erről kapta maga az isten is a nevét (’láthatatlan’), és arra utal, hogy a halál mindenhol ott lehet, váratlanul a semmiből is előléphet.

 

Gyermeke nem született a holtak királyának; felesége azonban volt: Perszephoné, az alvilág királynője, akit a felszínről rabolt el, és feleségül kényszerített magához. Az idő múlásával azonban Perszephoné is megkedvelte a zord istent. Hadésznak azonban el kellett engednie nejét, mert annak anyja, Démétér elhanyagolta a földet, amíg eltűnt leányát kereste, ami katasztrófához vezetett volna. Zeusz nyomására tehát Hadésznak fel kellett engednie Perszephonét. Az alvilág ura azonban rávette kedvesét, hogy egyen egy gránátalmát, mielőtt felmegy, és mivel Perszephoné nem tudta, hogy aki az alvilág ételeiből eszik, az a holtak birodalmához lesz kötve mindörökre, jóízűen beleharapott a gyümölcsbe. Zeusz enyhítette ezt a szabályt, és a leány az évnek csak egyharmadát volt köteles az alvilágban tölteni.

 

Ha egy halandó leszállt a holtak birodalmába, onnan nemigen tért vissza élve a felszínre. Mégis járt pár halandó az alvilágban: egyrészt eltávozott hozzátartozóikért mentek le oda, hogy kikönyörögjék az istentől, engedje el szeretteiket. Ezt azonban csak egyetlenegyszer sikerült halandónak elérnie, mégpedig Orpheusznak, aki szívbemarkoló énekével érintette meg Hadészt. Mások szörnyek legyőzéséért fordultak meg az alvilágban, így például Héraklész a Kerberoszt verte láncra. Odüsszeusz, Aineiasz és Thészeusz is megjárta a holtak birodalmát.

 

Hadész volt az egyetlen isten, akinek nem avattak nagy szentélyeket, és nemigen tartottak neki nagy ünnepeket. Az emberek ugyanis még a nevét sem szerették kiejteni, nehogy magukra vonják az isten figyelmét. Hadészt az Olümposzon sem igen kedvelték az istenek. Ha azonban áldoztak az isten tiszteletére, akkor mindenképpen fekete állatot öltek le neki: főleg fekete bárányt és bikát, amelyek vérét egy tálban gyűjtötték össze. Amikor Hadészhoz imádkoztak az emberek, tenyerüket a föld felé tartva és azt ütve könyörögtek az istenhez, hogy így hívják fel a figyelmét. Neki szentelt növény volt a nárcisz, valamint a bánat jelképe, a cédrusfa.

 

 

---

 

 

 

Jai Perdu Mon Euridice dalverseny

 

Jó alkalom Hadész kapcsán kitérni Orfeusz történetére. Ennek a szívszorító mesének Gluck operája az Orfeusz és Eurydiké állított méltó emléket. Ezzel önálló mellékletben fogok foglalkozni. Az operának van egy hires áriája, a Jai Perdu Mon Euridice, amelyet mindenki előad, aki csak számít. Arra gondoltam, hogy lehetne egy virtuális áriaversenyt rendezni számukra. A you tubon található számtalan verzió közül kiválasztottam hatot.

 

Magdalena Kozena, Csehországból:

A párizsi Teatro Musical de Paris Orfeusz előadásából, 2000-ből.

Rendezte: Robert Wilson.

Forrás: you tube, kynnusk

https://www.youtube.com/watch?v=CDaBlBrsuJA

 

Maria Callas, görög származású amerikai, minden idők egyik leghíresebb mezzoszopránja:

Forrás: you tube, brightside18

 

https://www.youtube.com/watch?v=PF5FhF_t5i4

 

Anna Larsson, Svédorszából

Anna Larsson, 1995-ben debütált svéd kontraalt énekesnő. Bár az ária kétszer is megszakad rövid riportrészletek miatt, érdemes megnézni. Olyan fantasztikusan tüntették el Larssont, mint nőt.

Forrás: you tube, stevensonjames55

 

https://www.youtube.com/watch?v=Z2gblWQe7ts

 

Vesselina Kasarova, Bulgária. 1988-ben kezdte karrierjét, amely azóta is tart. Gyönyörű hangja mellett, nem elfelejtendő ez a fiatalkori képe sem.

Forrás: you tube, Arashi110

 

https://www.youtube.com/watch?v=umzgovi_bUY

 

Juan Diego Florez, Fotó: David_Shankbone

Juan Diego Flórez. A férfiakról sem szabad elfeledkezni, akik szintén szívesen éneklik a Jai perdu mon Eurydice-t. Juan Diego Flórez, az 1973-ban Peruban született tenor, napjaink legelfoglaltabb sztárja. 2004-es "Great Tenor Arias" című stúdió albumról szól a dal.

Forrás: you tube, forallyouknow

 

https://www.youtube.com/watch?v=G-EF9Vaqafs

 

Roberto Alagna, a francia és szicíliai ősökkel rendelkező tenor, 1963-ban született, és nagyon népszerű a világ operaszinpadain. Ez a koncertrészlet a Versaillesi Kastélyban készült 2009 júliusában. Rendezte: Michel Plasson.

Forrás: you tube, hautv

 

https://www.youtube.com/watch?v=xEbryryg6hk

 

 

---

 

A világ "kivilágítása" napjainkban

A csillagok című vers melléklete:

 

 

Fényesebb a világ, mint valaha

 

Elsőre azt hihetnénk, a fényszennyezés csak a csillagászok munkáját befolyásolja, de valójában a pazarló közvilágítás közvetlen környezetkárosító tényezővé vált.

 

 

ELHOMÁLYOSULNAK A CSILLAGOK

A fényszennyezés nem más, mint az esti égbolt mesterséges fényforrásokkal közvilágítás, reklámok, stb. történő felesleges megvilágítása. A fényszennyezés miatt csökkennek az égi objektumok kontrasztjai a Földről nézve. Romlik a halványabb csillagok és ködök megfigyelhetősége.

 

 

Ökológiai szempontból a fényszennyezés összezavarja az élővilág ritmusát. A szentjánosbogarak száma egyre csökken a fényszennyezés miatt, s ez még csak a jéghegy csúcsa. Új mérések szerint az állatokat összezavarják az éjszakai fények, a tengeri teknősök a sötét hiányában például teljesen elvesztik tájékozódási képességüket. A madarak párválasztása, szaporodása meghiúsul.

 

A természetben a vízszintesen poláros fény elsődleges forrása a vízfelszín, azonban főleg a szitakötőknek a kivilágított aszfalt is víznek tűnik, ezért borítják be a szélvédőt egy autóút után rovarok tetemei.

Az USA "kivilágítása" 1950 - 2025 között

 

A világon az arizonai Tucson az egyetlen hely, ahol szabályozni kezdték az éjszakai fényhasználatot. Magyarországon először Dág község önkormányzata alkotott a fényszennyezés megakadályozására irányuló rendeletet.

 

Hazánk „legfénytisztább” területe jelenleg a zselici régió, ahol az ország egyetlen csillagos égbolt parkja működik.

Magyarország kivilágítva

---

 

Tarr Béla

Werckmeister harmóniák

Werckmeister harmóniák

Fekete-fehér, magyar-német-francia-olasz filmdráma, 145 perc, 2000.

Stereo

 

rendező: Tarr Béla, Hranitzky Ágnes

író: Krasznahorkai László

forgatókönyvíró: Tarr Béla

zeneszerző: Víg Mihály

operatőr: Medvigy Gábor, Novák Emil, Patrick de Ranter, Rob Tregenza, Erwin Lanzensberger, Gurbán Miklós

jelmeztervező: Beckl János

producer: Szita Miklós

gyártásvezető: Téni Gábor, Gerhardt Lajos, Koncz "Csövi" Gábor

vágó: Hranitzky Ágnes

 

Lars Rudolph , Valuska János szerepáben

 

Szereplők:

Lars Rudolph (Valuska János)

Peter Fitz (Eszter György)

Hanna Schygulla (Eszter Tünde)

Kormos Mihály (Factotum)

Kállai Ferenc (Igazgató)

Lázár Kati

feLugossy László

Dzsoko Roszics

Derzsi János

 

A történet egy magyar alföldi kisvárosban játszódik. Csikorgó, igazi hideg van - hó nélkül. Több százan állnak a főtéren felállított cirkuszi sátor körül, hogy végre megláthassák az attrakciót, egy bálna kitömött tetemét. Jönnek mindenfelől. A környező tanyákról, az Alföld különböző zugaiból és az ország egészen távoli vidékeiről is. Néma, arctalan, rongyokba burkolódzó tömeg követi az otromba szörnyet. Ez a furcsa állapot - az idegenek megjelenése és a rendkívüli fagy - megzavarja a kisváros békésnek amúgy sem nevezhető rendjét. Az emberi viszonyok felborulnak, a történet ambíciózus szereplői úgy érzik, kihasználhatják a helyzetet, az amúgy is passzivitásra ítélt emberek pedig még nagyobb bizonytalanságba zuhannak. Az elviselhetetlenségig fokozódó feszültséget a bálna mögött lapuló, arctalanságba burkolódzó Herceg figurája robbantja fel. Puszta megjelenése is elegendő ahhoz, hogy elszabaduljanak a gyilkos indulatok. Nem kíméli a tudományosság mögé bújó kívülállást, sem a kamaszos lelkesedést, a kispolgári kényelemféltést, a családot - semmit, amit az európai kultúra az utóbbi évszázadokban magatartásformaként konzervált

 

Díjak és jelölések:

 

Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2001)

díj: A Berliner Zeitung olvasóinak különdíja

 

32. Magyar Filmszemle (2001)

díj: legjobb film

díj: Külföldi kritikusok Gene Moskowitz díja

díj:Magyar Filmszemle (2001) - Fődíj: Tarr Béla

 

 

Magyar Filmkritikusok Díja (2002)

díj: legjobb színész – Lars Rudolph

díj: B. Nagy László-díj – Tarr Béla

 

Chicago-i Filmkritikusok Szövetségének Díja (2002)

jelölés: legjobb idegennyelvű film

 

 

Forrás: Port.hu, Wikipédia

 

 

http://dm.vipsolutions.hu/link.php?URL=aHR0cDovL2ZpbG0uaW5kYXZpZGVvLmh1L3ZpZGVvL2Zfd2VyY2ttZWlzdGVyX2hhcm1vbmlhaw%3D%3D&Name=&EncryptedMemberID=MjYxNTQyOQ%3D%3D&CampaignID=1159&CampaignStatisticsID=961&Demo=0&Email=nagy.istvan.paphnutius@gmail.com

 

Forrás: IndaVideo

 

Werckmeister plussz

Ha valaki kíváncsi mások véleményére is a filmmel kapcsolatban, itt vannak a filmről megjelent kritikák:

Gregus Zoltán

A tisztánlátás melankóliája

Filmtett, 2001.03.15.

 

 

„állat és isten némasága között áll a szó, arra várva, hogy révületbe szédülve ő maga elhallgasson” (Broch)

 

Ha tételezhető egy a gondolati lírának megfelelő műfaji megnevezés a film területén is, akkor Tarr Béla művészete, a ‘nagyok’ filmjeihez hasonlóan, ide lenne sorolható – ahol a gondolatok lassan, az elidőző csöndben születnek. A Sátántangóból is ismerős az idő kellő intenzív kitartása, de itt a lassú és gyors időszekvenciák ritmikusabb váltakozása, a hangsúlyos képi motívumok és szerkesztések visszatérése, és ezáltal a kép megakasztása, mint a megjelenőnél való elidőzés jellemzi a Werckmeister harmóniákat.

 

A kezdő képsor, az olajkályha tüzének lefojtása (a lehető legközelebbi premier plánban) záráskor a kisvárosi kocsmában, egyfajta baljós apokaliptikát vetít előre: úgy tűnik a dolgokat az értelem fényével besugárzó ideák világa leáldozóban van. Sajátos ‘apokaliptika’ ez, mivel a dolgok igazi arcának megmutatkozása a végidőkben nem jelenti az igazban való gyarapodást, sőt a film végéről visszatekintve mintha nem jelente semmi mást, mint azt a silány ‘tisztánlátó realizmust’, ami csak a mindentől lecsupaszított hatalmi harcot látja maga előtt az ösztönös/állati túlélésért, ahol a rögzített ‘igazság’ is az uralhatóság érdekébe állított. Mindez nem csak valamiféle archaizáló harmónia-igény felbomlására utal, hanem ugyanolyan mértékben az emberi eltűnésére is, de inkább a csendes beismerés formájában, a humanizmus apológiája nélkül. Ezt sejteti a Valuska (a film központi alakjának) világában bekövetkezett törés, hiszen minden ‘elszálltsága’ (a közösség által félkegyelműnek tartott jelleme) és gyermeki ártatlansága ellenére ő a legjózanabb szereplő. Túlságosan is nem emberi mivoltában ő képviseli az emberi mértékét. A törés [Kehre] bravúros megoldása abban áll, hogy (a korházi vandalizmus után) az ábrándokból való kilábalás ‘tisztánlátásra’-ébredése (‘normális’ emberré válása) és elnémulása/őrülete egybeesik, mintha a világ varázstalanításával nem lenne hely benne az ember számára, kivéve az elmeosztály zártrészlegét. Különös módon ezt képileg sokkal inkább visszaadja a horizont és a rá merőleges két, felül zárt vasúti sínpár közé szorulva-lefojtva menekülése, mint a zártosztály ‘ketrecei’.

 

És mégsem ilyen sötét a helyzet. A harmónia/apokaliptika megismétlődik, bár lényegesen más felhanggal, a kocsmabeli emberekkel – a záróra reménytelen, de mindig visszatérő kitolása végett – bemutatott ‘szférák zenéjé’-ben, a film alaphangulatát is megadó kozmikus-táncban. A hangsúlyeltolódás abból adódik, hogy egyrészt, mikor a teljes napfogyatkozásnál tart a rituálé, akkor a kamera felfelé történő elmozdulásával belép a képbe a kocsma fényét adó lámpa, mintegy rácáfolva ezzel a fény és meleg hiányára és erősítve Valuska lelkesedését, a történet számára való megvilágító erejét, másrészt Valuska története a Nap előbukkanásával folytatódik, ami újra beragyogja és lakhatóvá teszi a földet. Ez a ciklikus mozgás a történet végkifejletében is visszaigazolható Eszter úr (Valuska fordulatával azonos, bár fordított előjelű váltásában, világra-ébredésében) minden nap visszatérő, gondoskodó odafordulásában. Kettőjük összetartozása (a világ minden alakulása és nyomorúsága ellenére) megőrzi a lemondásban való visszatérést, az ajándékozás lehetőségét.

 

Az örök visszatérés mint a fény/sötétség folytonos váltakozása a kozmogóniai mítoszt idézik, a keletkezés és pusztulás mítoszát. Ebből adódóan mindvégig kettős jelentéssel bír: egyrészt a azon ciklikus idő túlhatalmát jelenti, ami görcsös és spekulatív magyarázatokat követel (a városba érkező konténert vontató traktor lámpáinak fénynyalábja, ami sorjában letapogatja/lepásztázza az út menti házak oldalait, a sötétből a fénybe, majd újra sötétbe vonva őket), másrészt mint ami az együttes történetiség kibontakozásának lehetőségét hordja magában (az utcai megvilágítás fény-árnyék játéka, mikor Eszter úrhoz igyekszik Valuska). A fény/sötétség játékában a film előreveti azt, hogy az ember végpontjaira, isten és állat közöttiségére megy ki a játék.

 

A kiválasztott

Valamiképpen minden szereplő megszállott, egy láthatatlan/megjeleníthetetlen hatalom uralma alatt áll és egy beláthatatlan ‘harmónia’ ügyében szorgoskodik: a tömeg ettől retteg (mindenki csak hallomásból ismer ezt-azt) és szintén annak engedelmeskedik (a Herceg nem látható, csak az árnyéka); a ‘Mindenes’ tolmácsolásából tudjuk, hogy egyedül a Herceg látja a dolgok között az egészt, ami nem más, mint a rom, a homogenitás ‘harmóniája’; Eszterné mániákus ‘tisztogatási szervezkedése’ egy torz (amilyen őrjítő a sok virágos minta a lakásában), és a láthatatlan ellenségből táplálkozó hatalomra irányul; Eszter úr egy le nem játszható, nem megjeleníthető harmónia ügyében mesterkedik. Ezen teleologikus gondolkodás alól Valuska kivételt képez, hiszen ő már birtokolja a harmóniát. Bár Valuska ‘szféráinak zenéje’ szintén távol áll a megjeleníthetőtől, mivel már annyira a sajátját képezi, hogy csak ő látja, benne él, de mégis közeli. Sajátos harmónia-látásáról van szó, ami már-már közelít az elmebetegek ‘minden mindennel összefügg’ látásmódjához, de itt inkább költésről van szó, és nem csoda, ha a film is általa láttat, ő az, aki mindig előbukkan a vászon jobb alsó sarkában, a nézőnek háttal, amiben nem az elfordulás, hanem a követésre szólítás (a jelenetekbe való beavatás) mutatkozik meg.

 

Valuska beavató minőségéhez tartozik az, hogy igazából nem vesz részt a közösség tevés-vevésében, a rítus eljátszásakor is csak a háttérből igazgatja (akárcsak Tarkovszkij stalkere) a lábukon már-már alig álló embereket, és közben értelmez, fordít, mesél. Valuska bevezető mondata (“Kezdetben szinte … észre sem vesszük, milyen rendkívüli események szemtanúi vagyunk”) tömören jellemzi egész filmbeli magatartását, ő az aki beavat/láttat, és ebben azonos a filmmel. A hely, ahol tevékenyen megnyilvánul a fiú, az a gondozás, a közvetítés tere, nem csak (postásként) ember és ember között, hanem halhatatlan és halandó, a filmen látottak és nézője között, ő maga egy rés, amelyen át – miként egyszerre mondja a kocsmabeli embereknek és a film nézőjének – “mi egyszerű emberek is megérthetünk valamit a halhatatlanságból”. Igaz, hogy ez eljátszott örökkévaló rend is halandónak minősülhet, ha a tudományos oldalát tekintjük, de ez a játéknak csak a mit kérdését illeti, a hogyanja már költészeten és a dolgokra rácsodálkozni képes hangoltságon alapul, egyszóval archaikus rítusként jelentkezik. Köztes helyzeténél fogva közvetít, és bár ő az aki mindenről értesül, mégsem tud semmit az episztemikus tudás értelmében, nincs ‘tisztában’ a dolgok állásával és leginkább ez tünteti ki őt, emeli ki a mindennapiságból, amit a már mondott és újramondott uralja; de ugyanakkor ez az, ami őt a hatalmi játszmák áldozatává teszi.

 

Valuska angyali (a távolságot és közelséget egybegyűjtő) közvetítő szerepére kitüntetetten utal az a képi megoldás is, mikor a zárás után rója szokásos útját, egyszerre van a földön és égi szeretteinél: a kamera egyre inkább eltávolodva tőle a vászon felső közép-szélére helyezi az egyre kisebbedő és kevés fénnyel körülvett, szokásos útját rovó fiút, s lassan az egész világos folt szinte nem lesz több a vászon javarészt feketéjében, mint egy távoli csillag fénye, és miközben (tekintetét felénk fordítva, mintegy bevonva a film távolába) szembe jön velünk, egyre inkább távolodik. Ráadásul az utcai lámpák fényében feltűnő fény/árnyék ritmikus váltakozása bekapcsolja a kultúránkat átható platóni barlanghasonlatba, mint a szférák közti átjárásra képes kiválasztottat. De ahogy az ideák sem puszta kézhezállókként vannak jelen, hanem egy saját erőfeszítést nem nélkülöző és mégsem kierőszakolható ajándékként/belátásként adódnak, úgy a Valuska-féle ‘fényben-állás’ (ami nem tarthat örökké, hiszen halandóságánál fogva csak közvetít) is egy sajátos részvételt igényel. Ezzel szemben a konténer-bordázat rejtett kinyilvánítása, hogy nincsen semmi, ‘mélyebb, mögöttes’ lényeg, még nem jelenti azt, hogy az egyetlen számunkra kijelölt út: beleragadni a dolgok hétköznapi, ‘tisztánlátó’ egyértelműségébe. A saját látásmódot/mértéket felszámoló általános(ítás) retorikájaként is értelmezhető a konténer hullámlemezének mintázata. Innen tekintve a film záróképében a városka üres főterén kiterített óriásbálna, megfosztva minden vonzerőtől és tisztelettől (már-már beleolvad a mindent elnyelő szürkeségbe), mint a manipulációnak való kiszolgáltatottság és minden enigmatikus jelleg kiterítetté válását formázza meg. Az emberben, beleértve aljas és kiszámíthatatlan tetteit is, már nem tükröződik semmi az isteni teremtés csodájából, hiszen minden megmagyarázható a tudományosság által, ami a szenzációéhség kielégítésének megfelelően mindent az érdektelenbe fordít át.

 

Az utalás térítése

Tarr előszeretettel használ egy kettős ellenmozgást Valuskával kapcsolatban, érzékeltetve ezzel sajátos pozícióját: kívül- és közelállását. A kamionláda bevonulásának képi megjelenítése, ahol a fiú feje feltűnik a vászon jobb alsó sarkában, egészen eltörpülve és fénybeli kontrasztot alkotva a konténer lapos nagyságához képest, majd a baloldalra kerülve betölti azt, miközben a borzasztó hangrobajjal elhaladó traktor egyre kisebb, azt sejteti, hogy Valuska egy folytonos centrifugális mozgást teljesít be a hétköznapiságot jelentő városkához képest, anélkül, hogy valamikor közéjük tartozott volna (a film végére már teljesen eltávolodik a lába a talajtól). Vagy ott van Eszter úr és Valuska néma, végtelenül hosszúnak tetsző gyaloglása a kisváros utcáján, ami szintén egy kontrapontált mozgást idéz az előrehaladással szemben a körbenforgásra ill. helybenmaradásra utaló háttérben visszatérő ablakokkal. Ők már évek óta ugyanazt teszik, ki-ki a maga dolgát. Az ugyanannak örök visszatérése, akár a gondolkodás útját is beleértve, ami folyton visszatér önnön kezdeteihez, de ami nem a semmit sem tudáshoz vezet, hanem inkább a gondolkodásban rejlő számító teleológia felfüggesztéséhez.

 

Az ilyen megoldások, az elvárások ellenében működő ‘átverések’ nem az általuk kiváltott hatást célozzák, hanem a szembesítést a nem kiszámíthatóval és ily módon a nem uralhatóval, ami a megszokott hétköznapitól vagy a beidegződött sémáktól mentesített láttatás érdekébe állított.

 

A Werckmeister inszcenírozott világáról vajmi keveset tudunk meg, inkább utalások történnek a zsigeri jelenlevő harmónia-igényre, az emberire vagy annak hiányára, az állati világtalanságra, és mindezek ellenére úgy tűnik láttunk egy történetet. Tarr képi-elbeszélő technikája számtalan, egyaránt valószínű kulcsra ad lehetőséget, vagyis egyiket sem emeli az egyedüli érvényes rangjára, hiszen mindenre csak utalás történik. A kibontakozó eseményt nem csupán önmagára vonatkoztatja vissza, de alighogy felállítja az analógiát (a mű kibomló képsora és egy ‘világ’ között), már le is bontja azt. A Werckmeister végén úgy tűnik, mintha Valuska őrülté vált volna, bár erre vonatkozólag nincs egyetlen egy bizonyosságot nyújtó fogódzónk sem. Az utalás úgy működik, hogy az analógiából rendszeresen kihúzza a minthát: így a megosztható világhoz képest egy ‘belső’, sajátot adó esemény válik az utalás homályban maradó tagjává. Az utalás minthájában jelentkező ‘átverés’ nem egy egyszerű csavar a film végén, amiből rádöbbenünk, hogy az egész film alatt átvertek bennünket, hanem úgy vezet félre, hogy rádöbbenünk arra, hogy ez a félre már mindig is a saját volt, a saját értelmezésünk és értelemadásunk. Az eltérés/sajáthoz-térés feszültségben bontakozik ki a filmbeli harmóniák és disszonanciák szövete: a láthatatlan megmarad a (filmen) látható viszályában. A Werckmeister a harmóniát (a maga sajátosan áthúzott vagy széttagolt formájában) úgy teljesíti be, hogy nem megvalósítja, hanem jelöli, miközben hatályon kívül helyezi, sőt lerombolja.

Bársony Éva,

A kétségbeesés szépsége

Népszava, 2001. február 1.

 

 

Ma este a harmadik évezred első hazai filmszemléjét Tarr Béla Werckmeister harmóniákcímű filmjének bemutatója nyitja meg. Ünnepi pillanat. Nem protokolláris értelemben, sőt abban a legkevésbé. Mert ez a Krasznahorkai László regénye alapján készült film - akárcsak Tarr előző filmjei, köztük a már kétségtelenül a mai nagyformátumú rendezőt mutató Kárhozat és kiváltképp a Sátántangó - nem éppen a protokolláris eseményeken pofavizitet tartó protokollközönség ízlése szerinti szenzáció. Szenzáció viszont a Tarr hosszú felvételekre épülő, mágikus erejű képi kifejezésmódjára érzékeny nézőnek, aki fenntartások nélkül követi a rendezőt a kétségbeesés megrendítő látomásainak kínzóan komor és költőien szép útján.

Lenyűgöző és félelmetes az a világ, amelybe a két és fél órás film vezet. Már az esetlen poézisében szívszorítóan gyönyörű kocsmai nyitójelenet sugallja, hogy itthon vagyunk: ez a kisváros, ahová cirkuszi mutatványként egy óriásbálna kitömött teteme érkezik, s a titokzatos Herceg felléptét hirdetik a plakátok, valahol ott bújhat meg a Sátántangó sivár helyszínének közvetlen szomszédságában. Mintha egyetlen hosszú éjszakába süppedtek volna az utcák az ablak nélküli falaikat mutató néma házakkal, Tarr fekete-fehér filmjén a nap nélküli napfelkelte csak szürkületet hoz, fény nélkül. Ami a Sátántangóban a vigasztalan eső, az itt a virradat nélküli félhomály. Medvigy Gábor operatőr hosszan kitartott képein egyszerre vadul valóságos és látomásszerűen irracionális ez a világ, amelynek történéseiből - még amelyre nincs is egyértelműen kimondható magyarázat - a nézőben magában épül fel fokozatosan valami megfoghatatlanul erős élménye eme emberi állapot elviselhetetlenségének.

A városka holdbéli utcáit járja, néma házaiba kopogtat be a film fiatal hőse, egy szelíd arcú, ártatlan lelkű fiú, Dosztojevszkij Miskin hercegének magyar kisöccse (Lars Rudol)). Az egyetlen lény, akinek az együgyű tisztaságában ott a ragyogás: a jóság és önzetlen segíteni akarás. Egyszerre szemtanú és áldozat, összekötő és kívülálló, az egyetlen, aki hisz az öreg zenetanár (Peter Fitz) ideális világában, a Werckmeister harmóniák valóságában. Ugyanakkor az egyetlen, aki megérzi a cirkuszi mutatványra összegyűlt rongyos horda némaságában az irtózatos fenyegetést, s lesz a "rendcsinálók" komisszárból és kápóból összegyúrt vezérének (Hanna Schygulla) kezében a kisszerű hatalomvágy kiszolgáltatott eszköze.

Tarr filmjében a fiú útját kísérjük végig a kocsmabéli éterien szép Nap-Föld-Hold mozgásjátéktól a tragikus végkifejletig. Az ő szemével látjuk a városkát és lakóit, az anarchiát és a gyilkosságokat. Az események mozgatórugóiból annyit értünk meg, amennyit ő, a csak hangját és árnyékát mutató Herceg rejtélye előttünk is titok marad, s az óriásbálna irtózatos teteme - akárcsak a fantasztikus szállítóeszköz megérkezése az éjszakába süppedt utcákon - nekünk is csoda és döbbenet. A logikusan szóba foglalható "megfejtés" nélkül mégis mélyen átéljük és érezzük ennek a komor és átláthatatlan világnak a szétziláltságát, artikulálatlan feszültségét. Amikor a fojtott indulat kirobban a némán várakozó férfihordából, az elszabadult agresszió végigsöpör a városon. Tarr apokaliptikus jelenetben mutatja a pusztítást, egy kórház szétverését, amelynek döbbenetesen szép pillanatában a felemelt botok célpontjaként váratlanul egy csontsovány öregember meztelen teste fordul felénk. Íme, az ember. A hangok és égitestek vágyott harmóniái helyett a megalázottság és kiszolgáltatottság valósága.

Hajtóvadászattal zárul a film. A fiú otthagyja a várost, ahol mindenkit meggyilkoltak, akihez köze volt. Egyenlőtlen a párharc, a magányos fiúalak fölött ott köröz a prédájára leső helikopter.

Megrázó, katartikus élmény a Werckmeister harmóniák.

 

 

Veress József

Látomás a káoszról

Népszava OnLine, 2001. február 9.

 

 

A híre, a nemzetközi fogadtatás szuperlatívusz-áradata megelőzte Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmfreskóját, amely viszonylag hosszú ideig várt a hazai bemutatóra (már a tavalyi cannes-i fesztiválon vetítették). A kilencvenes évek elejéig szokás volt nálunk külföldi kritikákból vett dicshimnuszokkal felajzani a közvéleményt - kifogva a szelet a nehezen lelkesedők vitorláiból vagy ideológiai fügefalevelet keresve. Ma már ilyesfajta trükkökre nincs semmi szükség. Senkit sem zavar, ha olykor a külföldiek olvasata eltér a mieinktől, s értő híveink gazdag tartalmakat, formanyelvi bravúrokat, mély értelmű gondolatokat "látnak bele" olyan alkotásokba, melyekre itthon kevésbé vagyunk fogékonyak, ám az esetek nagy többségében nincs efféle feltűnő aszinkron.

A Werckmeister harmóniák esetében egyébként személy szerint azt ajánlom: anélkül, hogy mások ízlésnormáit abszolutizálnánk, higgyünk mindazoknak az angol, francia, német stb. szaktekintélyeknek, akik ismernek bennünket, állandó vendégeink hagyományos évi mustráinkon, s általában nem szoktak fukarkodni sem a kemény bíráló szavakkal, sem a lelkes elragadtatás gesztusaival.

Tarr Béla munkája egy immár impozáns életmű újabb jelentős állomása, mindazonáltal a folytatás és a permanencia markáns bizonyítéka is. A szerzőtárs és inspirátor, Krasznahorkai László említette egyik nyilatkozatában - "kívülről", szemlélőként szintén ez a benyomásunk -: a negyvenes éveinek közepén járó, de már régen kiforrott stílusú, összetéveszthetetlenül szuverén látásmódú, szigorú következetességgel építkező rendező folyton ugyanazt a filmet forgatja és állandóan ugyanazokról a kérdésekről beszél. Könnyű élménnyel, azonnal dekódolható üzenetekkel nem szolgál, a mozgalmas cselekménynél többre becsüli kedvelt motívumai variációit, az atmoszféra hitelességét, a sajátos tér- és időjátékokat, a hangulatok hullámzását, a könyörtelen szemlélődést, a nullpontig visszapergetett cselekvéseket és robbanó indulatokat, a szikrázóan szürke fekete-fehér beállításokat, az irgalmatlanul hosszú snitteket. Az alkotások a tehetetlenség tragikumáról, a pusztulás és szétesés borzalmairól, az agresszió iszonyatáról, a melankólia méltóságáról szólnak. Tarr Béla filmjei keserű látomások, nyugtalanító víziók, csöppet sem passzolnak azokhoz a győzelmi jelentésekhez, melyekkel mostanában igyekeznek elkábítani bennünket. Súlyos tragédiájának egét csak "csöppnyi ragyogás" borítja, mivel meggyőződése konzekvens: "Mániám, hogy a szereplőt olyan helyzetbe kergessem, amelyből nem tud kiszabadulni, és kénytelen legyen kiadni magát."

A Werckmeister harmóniákban egy tiszta szándékú fiatalember küzd a fantomokkal: józan tanú, segítőkész vigasztaló szeretne lenni, mégis lehetetlen helyzetbe hozzák a körülmények. Alföldi kisvárosban vagyunk, ahol óriási attrakcióra: egy kitömött bálna megtekintésére gyűlnek össze a didergő-szótlan emberek. Titkok köde kavarog a félhomályban és a sötétség mélyén. Aztán egyszer csak elszabadul a pokol, s dühödt féktelenségbe csap át a néma tehetetlenség. Ebben a miliőben nincs tere többé a naiv hitnek, az odaadó lángolásnak, a racionális filozofálásnak. A téboly mindent maga alá temet. A Werckmeister harmóniákat összeroppantja a brutalitás (a címbeli Mester egy XVII. századi orgonista-zeneszerző volt). "Nincsen remény" - kalapálják belénk a hajtóvadászatot megörökítő záróképek a lehangoló tanulságot.

A film bővelkedik szuggesztív jelenetekben. A Naprendszer működését kocsmai rögtönzésként illusztráló expozíció lélegzetelállítóan szép: lírai és szomorú, metaforisztikus és nyers, emelkedett és földhözragadt. Félelmetes a helikopter héja-mutatványa. Dübörgőek a csendek. Lidércnyomásosak a kórházi vérengzés képsorai. Medvigy Gábor matt felvételei a mondanivaló szolgálatában ragyognak. A kameramozgások különösen bravúrosak. A színészi együttesből kiemelkedik Lars Rudolph és a régen látott Hanna Schygulla. Vig Mihály zenéje fontos komponense a műnek.

Mívesen megszerkesztett, harmonikusan kiegyensúlyozott film született a kilátástalan káoszról és a nyomasztó bizonytalanságról.

 

 

Forgách András,

Kitartó pillantás

Mancs, 2001. február 8.

 

 

Mottó (apám vicce 1948-ból):

"A körúti presszó előtt egy tábla van kitéve. Rajta a felirat:

SZIMPLA - 1 Ft, DUPLA - 2 Ft, TRIPLA - 3 Ft, KÁVÉ - 5 Ft"

 

 

Értékes film az, amiről jókat lehet vitatkozni - mert a vélemények erősen eltérnek egymástól, már a film megnézése előtt is eltérnek, mert a film, mivel olyan sokat beszélnek róla, már előre megosztja a nézők véleményét, megnézés után meg pláne, mert vagy túl lassú, vagy túl fekete-fehér, vagy túl morbid, vagy túl részletező, és különbözni akar mindenáron, és nagyon valamilyen, ugyanakkor nyilvánvalóan fontos dolgokat érint, de nagyon sajátságos időérzékre, fényérzékre, történetmondásra épít, vagyis annyira karakteres (személyes, fölismerhető, megjósolható) eszközökkel dolgozik, amelyeknek könnyű elfogadásához pozitív előítéletekre van szükség, elfogultságra. Ezért vitát gerjeszt, ám senki nem vonja kétségbe szándéka komolyságát. Az ellenirányból nézve modorosnak tűnik: és az ember vagy szereti ezt a modort, vagy sem, vagy elfogadja, vagy sem. Az ember tisztelettel ellentmond, szenvedélyesen utálja, vagy pedig hevesen rajong érte. Hívei vannak és ellenfelei. Tarr filmje ilyen: Sok mindent lehetett tudni róla előre, alapja, Krasznahorkai regénye is ismert volt, Tarr pedig látszólag a korábbi filmjeiből kiszámítható irányba indult el. Persze mégsem: mint a tapasztalt szerencsejátékos, észrevétlenül irányt változtatott, van, akinek ez föl sem tűnik: és éppen ez az irányváltoztatás az igazán érdekes (erről is jót lehet vitatkozni): a rövidebb filmbe beleépíti a hosszabbat, a történetet kidolgozza: elmozdul a mese vagy opera irányába, a rögeszméknek új dramaturgiai értékük lesz, térszerkezetük, a súlyos vidéki arcok és bőrkabátosok a téren nem annyira fenyegetőek, mint inkább tömegükkel és térbeli elhelyezkedésükkel fejeznek ki valamit, ahogyan gyülekeznek az ezüstösen ragyogó cirkuszi kamionkocsi körül, amelyikben ott a hatalmas hal és a parányi Herceg.

Jó film az, amit élvezettel újra meg lehet nézni, és akkor még jobb lesz, bele lehet feledkezni; amivel kapcsolatban az embernek mindenféle váratlan gondolatai támadnak, amiket sürgősen föl kell jegyeznie, vagy el kell mondania a legjobb barátjának. Tarr filmje ilyen: el lehet nézelődni minden képén, nézni, hogy mi hol található, milyen egy ágy, milyen egy magnetofon, milyen egy vonulás, milyenek a fények, hogyan történik - például a rendetlenség keletkezése kórházi lincselés közben, aprólékosan, vagy egy csendélet egy éjszakai portás birodalmában: neon alatt fehérre festett üres fogas, tévéállvány, ahogy valaki függönyt akaszt fel egy ablakra alulról, vagy befűt a fürdőszobai kályhába, vagy ahogyan a portás becsukja hajnalban az újsághordó után az ajtót, vagy az üres üvegek tömege az ablakpárkányon, a mosogatás közben csörömpölő edények hangja, az, hogy hogyan kerül egy üzemi konyhán ételhordóba étel - és közben el lehet bambulni (nem mindenki ért ehhez a bambuláshoz, van, aki csak az érdekességet, a szüntelen mozgalmasságot tudja elviselni).

Jelentős film az, amivel kapcsolatban az ember az alapkérdéseket kezdi el föltenni. Hogy egyáltalán mi az a kép, mi az a szekvencia, mi az, hogy vágás, mit jelent a zene, mit jelent egy zörej, mit jelent a lépések hangja, a felboruló tárgyak zöreje, a némaság. Hogy mi az értelme a színnek, a fahrtnak, a svenknek, a közelinek. Hogy mi az, hogy valami ott van a képen, hogy valami egyáltalán jelent valamit. Tarr filmje ilyen: ahogyan a sötét utcán végighalad a bálnát hozó cirkuszi kamion, először csak a házak falán jelenik meg a fénye, távoli hangot hallunk, a kép bal felét ravaszul kitakarja egy oszlop vagy házsarok, tehát megvastagodik a fekete keret, titkos takarás jön létre, szűkített képmező, és ebből a takarásból bújik elő a kocsi első reflektora: tehát már van, mielőtt volna, a házak fala csillog az utcai lámpák fényében, amit most maga a fénykibocsátó teherautó takar el: tehát sötétség keletkezik ott, ahol a fényszóró közeledik, elcsúszva egymáshoz képest időben, fény és sötétség, mégis ugyanott és ugyanakkor. Felcsillanó ablakok, elsötétülő házfalak és egy parányi műszerfaltól megvilágított ember a vezetőfülkében: a falak és ablakok és oszlopok fekete-fehére, mindez mozgásban, mozdulatlanul. Ilyen etűdöt arról, hogy mi az a fény és mi az az árnyék, nem emlékszem, hogy láttam valaha.

Nagy film az, ami felnagyítja a legkisebb részletet is, fontossá teszi, és életben tartja a minőséget, megmutatja azt, hogy lehet gondosan, részletről részletre haladva univerzumot teremteni. Amihez egy cím is elég, hogy felidézze, mintha egy szakadék nevét mondanánk ki, amibe egykor belenéztünk. Amiről sokan beszélnek, vagy akik beszélnek róla, fontosak a számunkra, amihez születő mitológia kapcsolódik, emlékszünk rá, mert valamit felhozott a mélyből. Sejtések vannak benne arról, hogy mi volt tíz éve, és mi lesz ötven év múlva, az idő mozog bennük. Sejtések vannak benne arról, hogy miként történik az idő. Jóslás és látlelet. A benne felbukkanó arcok, a színészarcok olyanok, mint a tájak, gyerekkorunk tájai vagy egy külföldi utazáson látott, soha el nem felejtett vidék. Tarr filmje ilyen: a színészek arca, mint a tárgyaké, a tárgyaké, mint az embereké. Schygulla elpusztult, kissé puffadt arcát rebbenékeny mosolyával tartja elénk: könnyű, makacs, ezüstös arc. Lars Rudolph nyílt, sebzett, ártatlan kamaszarca, az, ahogyan az újságokat (harmadszorra sikerült elolvasnom Lázár Kati szortírozó monológja alatt a fiú kezében: Kárpáti Igaz Szó) bedobja egy kisvárosi fekete hajnalban a postaládákba, ahogyan a konzervbab-főzelékbe kenyérdarabokat szór, és boldogan, az állati létezés boldogságával kavarja kanalával, eszik belőle, és elmereng a kozmosz törvényein. Peter Fitz szigorú melankóliája, képessége a beletörődésre. Nem német arcok ezek. Csak arcok. Egyetemes arcok. És az utcatáblák - Harrer cipész kétszer kirakott házszáma egy eldugott utca végén. Az egyik már elkopott, a másik új. Ennek is jelentősége lesz. Ahogyan Harrer a súllyal kitámasztja a kamraajtót. Ahogyan a zsák hagymát hasához szorítva elviszi valahova. Ahogy Valuska csókolommal köszön boldognak-boldogtalannak. Ahogy Börcsök rajongva nézi az éjszakai portás kopasz, kócos fejét, főzeléktől zsíros ajkait.

Remekmű az, ami a föntiek elmondását fölöslegessé teszi. Arról nem kell beszélni, mert van, létezik, mindent elvisel, mint egy hegy vagy erdő, vagy a tengerpart egy eldugott öble, vagy a szél, vagy egy dallam. Tarr filmje ilyen.

 

 

 

 

- bari -, PORT.hu

Werckmeister harmóniák

2001. február 6.

 

 

A történet a világ peremén, egy magyar kisvárosban játszódik, ahol az utóbbi vészjósló időkben furcsa dolgok történnek. Amellett, hogy egyre többet szünetel az áramszolgáltatás és a szemétszállítás, s nőnek a szeméthegyek az út szélén, szaporodnak a patkányok, néha kidől egy víztorony vagy egy óriási fa gyökerestül, s omladoznak a házak, nos emellett a főtéren letáborozik egy magát cirkusznak nevező óriási teherautó, melynek mindennap kinyitják sötét rakterét, s az oda jegyet váltó látogató megtekintheti "A világ legnagyobb óriásbálnáját" vagyis annak oszló tetemét. Ezen kívül a cirkuszosok időnként előhozakodnak "a természet egyéb titkos szenzációjival" is, vagyis kihozzák a közönség elé a "herceget", aki egy apró termetű gnóm, s hitleri és bosszúálló mennykő-isteni ambíciókkal hirdeti a világ elpusztításának időszerűségét. Beszédeivel az anarchia katonáivá képzi ki a környező falvakból, tanyákról odasereglett egyre növekvő néma tömeget...

Az észrevétlenül s permanensen zajló világvége története ez is, miként Krasznahorkai többi regénye (lsd. például utolsó megjelent könyvét, a Háború és háborút), s Tarr Béla legutóbbi filmjei, a Kárhozat vagy a Sátántangó (melyet szintén Krasznahorkai regényből készítettek, s szintén közösen). A középkori ember képzelete foglalkozott ilyen erősen a végítélet gondolatával, csak ő még hitte, hogy van Isten. Krasznahorkai és Tarr történeteiben azonban az Isten nélküli világvége érzés állandósul, melyekben már nincs különbség rend és anarchia között, hiszen mindkettő a káosz felé gravitál. Werckmeister harmóniák a halott Istenre, az emberi rend és tudat által agyonkínzott, elpusztított szentségre való utolsó pillantás.

A Sátántangó megtekintése - nevezzük munkának, szórakozásnak vagy pihenésnek - (szünetekkel együtt) kemény 8 órás odaadást igényel nézőitől, mert, hogy köztudottan ilyen hosszúra sikerült. Ehhez képest e mostani film két és fél órája rövidnek tűnik. Hosszúságukból adódó különbség köztük, hogy a Werckmeister harmóniák tovább viszi ugyan a korábbi Tarr filmek képi világát, a lassú tempót, a hosszú, meditatív snitteket, a tér mélység végtelenbe tágítását, de a szöveg feltűnően sűrűbbé válik, s itt a Sátántangó narrátorának szerepét monológok veszik át. Nyilvánvalóan jóval több mindent kellett kihagyni a regényből, mint a korábbi filmben, bizonyos szereplők, történetszálak eltűntek, vagy csak röviden összefoglalva vannak jelen (például a regény bevezetőjét alkotó rész, mely a város "rendkívüli állapot"-át írja le), s a karakterek némileg átkomponálódtak. Az eseményeket időrendben, Valuska szemszögéből látjuk. A regénybeli Eszterné katonás, pécsi ildikósan vehemens személyisége - aki látszólag a történések háttérbeli mozgatója - változik át leginkább. Köszönhető ez talán a szerepet alakító Hanna Schygulla karakterformálásának is. A filmbéli Eszternét többnyire Tünde néninek hívják, s tekintete inkább tündéri, démoni, mint gonosz, vagy ostoba, túlvilági figura, de kicsit közelít a Sátántangó féle Jirimiás alakjához is.

Kedves Lágotagó! "Atrakció! Fantasztikus atrakció!" - hirdeti a regénybéli cirkuszplakát - "Nagysikerü europai tourney után! Budapest város mozijaiban a WERCKMEISTER HARMÓNIÁK! Magánosoknak, véletlenül arra járóknak, bölcs bolondoknak különlegesen ajánlott.

 

 

---

Frans Hals - Portret van René Descartes

René Descartes

latinosított nevén Renatus Cartesius

 

 

1596. 03. 31-én, ezen a napon, vagyis 415 született René Descartes francia matematikus és filozófus. Két korábban közöl verseimhez is köthető. A gondolkodás művészete (philo-sophia) című versemben még idézem is egy kérdés formájában, valamint a Geográfia című versemnek is ihletője, hiszen matematikusként megalkotta a Descartes-féle koordináta rendszert, amely aztán alapja lett a későbbi nagy térképészek (Gauss, Kruger, Mercator, stb) munkásságának.

 

 

A nyugati filozófia megteremtőjének is mondhatjuk.  Filozófiájának alaptétele: "Cogito ergo sum.", azaz "Gondolkodom, tehát vagyok." Munkássága nagyon ellentmondásos, nevezhető az idalizmus és a materializmus alapgondolkodójának is. Egyszerre racionalista és fundamentalista. Idealista a metafizikában, materialista a természettudományokban.

 

 

1596. március 31-én született, Touraine megyében, La Haye településen, Franciaországban. MA m város a nwvét viseli: Descartes. Csupán 54 évet élt. 1650. február 11-én halt meg, Stockholmban.

Érdeklődése szerteágazó volt, metafizika, episztemológia, etika, teológia, matematika. Nagy hatással volakt rá a görög gondolkodók, például Platón, és Arisztotelész. Középkori ihlatői voltak Canterbury Anselm, Aquinói Szent Tamás, William Ockham, Suarez, Mersenne

Filozófiai nézetei sok gondolkodóra hatottak, például Spinoza, vagy Pascal.

 

 

Vele kezdődik az újkori filozófia antropológiai fordulata, valamint ő volt az analitikus geometria egyik megalapítója. Műveiben az egzakt természettudományok eredményeit és a matematika módszereit alkalmazta. Filozófiájában a szubjektum erős hangsúlyozása és a lehető legnagyobb bizonyosságra való törekvés a jellemző. Szembefordulva a skolasztikus filozófiával, az addigi hagyományos világnézettel, valamint a puszta hit alapján elfogadott előítéletekkel, az összes addigi igaznak elfogadott ismeret lerombolását, majd racionális érvelések útján való újjáépítését tűzte ki fő feladatának. Innen alakult ki az ismert descartes-i kételkedés, és a biztos, megingathatatlan alap keresése, melyet Descartes az öntudat bizonyosságában vélt megtalálni.

 

 

Életének néhány mozzanata

 

Nemes, ám nem gazdag, sem híres családból származott. Apai ágról való nagyapja orvos volt, apja pedig jogász, 1586-tól pedig Bretagne "parlamentjének" tanácsosa.

 

Tanulmányait a IV. Henrik által alapított La Fleche-i jezsuita líceumban kezdte, amely egyike volt Európa legkiválóbb iskoláinak. Itt elsajátította a latin nyelvet. 1610-ben részt vett IV. Henrik szívének a temetésén, ez és más hasonló események royalista érzületet alakítottak ki benne. Élete során több ilyen jellegű eseményen vett részt: 1619-ben, II. Ferdinánd koronázásakor Frankfurtba látogatott, majd a velencei dózse és az Adria jelképes házasságkötésén is részt vett. Életében fontos szerepet játszott több királyi hölgy is: a száműzetésben élő Erzsébet, pflazi hercegnő, később pedig az önmagát száműző Krisztina svéd királynő, akinek sajátos kívánsága, a kora hajnali filozófialecke néhány nap alatt halálát okozta.

 

A Collège Royalt 1612-ben vagy 1614-ben hagyta el, majd 1616-ban jogi licenciátust szerzett a poitiers-i egyetemen, 1618-ban pedig Hollandiába utazott – apja kérésére –, hogy a bredai katonai akadémián a kor hadmérnöki tudományát elsajátítsa. Bredában, Nassaui Móric herceg seregében megismerkedett Isaac Beeckman nevű fizikussal, aki a "csodálatos tudomány", a matematika és a fizika felé fordította érdeklődését. Ő vezette rá Descartes-ot arra a felismerésre, hogy mekkora jelentősége van a matematikának a többi tudomány módszertana szempontjából.

 

1619-ben hosszabb utazásra indult. Először Koppenhágába ment, utána Lengyelországba, Magyarországra, Ausztriába és Csehországba is ellátogatott. Télre egy az Ulm melletti parasztházba költözött, ahol a fizika matematizálására vonatkozó problémákkal foglalkozott. Itt történt, hogy – említése szerint – csodálatos álmot látott, amelyek saját álomfejtésével együtt meghatározták további életútját.

 

 

Az álmok, amelyek tényleg meghatározták későbbi cselekedeteit:

 

Descartes az első álmában az utcán találta magát, valahová menni készült. Azonban egyszerre csak árnyékok vették körül, akik ijesztgetni akarták őt. Jobb oldalába erős fájdalom nyilallt, nem tudott felegyenesedni, s az erős szél többször is megforgatta a bal lába körül. Ekkor egy líceum épülete tűnt fel előtte, ő pedig elhatározta, hogy valamiképp be fog jutni oda. Miután bejutott a nyitott kapukon keresztül az épületbe, a kápolnába ment imádkozni. Útban a kápolna felé egy ismerőssel találkozott, akinek elfelejtett köszönni, ezért megfordult, de az erős szél megakadályozta, hogy az ismerős után menjen. Ekkor valaki a nevén szólította, majd azt mondta, hogy keresse meg N. urat, mert az szeretne adni neki valamit. Descartes-nak ekkor úgy tűnt, hogy egy dinnyét lát. Közben a szél is megszűnt fújni és mindenki meg minden szilárdan állt a lábán, ugyanekkor őt továbbra is valami hol erre, hol arra sodorta.

 

Miután felébredt álmából, éles fájdalmat érzett, s úgy vélte, egy gonosz szellem akarta megtéveszteni. Mivel nem tudott rögtön visszaaludni, a világban jelenlévő jóról és rosszról elmélkedett, amíg újból álom jött a szemére. Ezúttal mennydörgést hallott, kinyitotta a szemét és azt látta, hogy a szoba szikrákkal van tele. Ezt követően újból felébredt.

 

A harmadik álmában egy szótárt talált az asztalán, melyről nem tudta, hogyan került oda, a szótár mellett egy költői antológia volt. A címe Corpus Poetarum volt. A könyvet kezébe vette és fellapozta. A könyv Ausonius egyik költeményére nyílt ki, melynek első sora a következő volt: Quod vitae sectabor iter? (Melyik életutat fogom választani?). Ekkor egy ismeretlen férfi jelent meg előtte, aki egy másik költeményt is ajánlott elolvasásra, az Est et non (Igen és nem) kezdetűt. Descartes keresni kezdte a költeményt, azonban sehol nem találta. Közben eltűnt a szótár is, majd újból megjelent az asztal másik sarkán, azonban már hiányos volt, végül a könyv is és az ismeretlen férfi is eltűnt.

 

Az álma egy részét még álmában értelmezte. Úgy vélte, a szótár a tudás teljességét, az antológia pedig a filozófia és a bölcsesség összekapcsolódását jelentette. További értelmezésében pedig úgy vélte, hogy a két költemény a morálteológiát, illetve az emberi megismerés igazságát és hamisságát jelentette; az igazságszellem ebben az álomban föl akarta tárni előtte a tudományok összességét.

 

A harmadik álom, a jövőt hivatott megmutatni (az első kettőről úgy vélte, hogy a múltra vonatkozott). Az első két álom Isten jelzése volt, azt szerette volna közölni vele, hogy eddigi élete nem volt oly bűntelen. A templom irányába fúvó, erős szél a gonosz szellem volt, amely erőszakkal kísérelte meg eljuttatni oda, ahová egyébként magától is el akart jutni. A villámlás az "igazság szellemének a jele volt, amely leszállt, hogy birtokba vegye őt".

 

 

Új élet kezdete

 

A jósálmokat követően Descartes életeszméje megváltozott, úgy érezte, hogy ettől kezdve csak az igazság kutatásának kell szentelje az életét. 1625-től 1628-ig Párizsban élt, ahol tagja volt egy Marin Mersenne ferences szerzetes körül alakult tudós társaságnak.

 

Descartes hajlamos volt az elkülönülő, magányos életvitelre. Fennmaradt róla egy anekdota is, mely szerint párizsi tartózkodása idején egy alkalommal megszökött ismert szálláshelyéről, és egy olyan negyedben vett ki szobát, ahol senki nem ismerte. Szállásadója miután hetek múlva rábukkant, a kulcslyukon leste, miként tölti egész délelőttjét az ágyban, és hogyan hajol az ágy végére szerelt asztalkához néha, hogy írjon valamit.

 

" A késői felkelés létszükséglet volt Descartes számára. (…) amint Krisztina svéd királynő utasította, hogy hajnali ötkor a palotában legyen, napokon belül meghalt" – írta Rainer Specht.

 

1628-ban újból Hollandiába költözött. Akkoriban Hollandia Európa többi részéhez képest a szabadság és a tolerancia földje volt. Fontos tudományos műhelyek – egyetemek, akadémiák – voltak országszerte. Descartes többnyire a városon kívüleső házakban lakott, gyakran váltogatta lakhelyeit, állatboncolásokat csinált, s megismerkedett a korszak legkiválóbb tudósaival. Ekkoriban az egyik szolgálóleánytól gyereke született, akit a református templom anyakönyvébe jegyeztek be a következőképpen: Vader: Reyer Jochems, Moeder: Hijleana Jans; Kint: Fransintge. 1650-ben, atyja halálának évében meghalt a lánya is. A negyvenes években Descartes filozófiája kapcsán heves viták zajlottak le a tudományos társaságokban, annyira, hogy egyes egyetemeken meg is tiltották nézeteinek tárgyalását. Eközben maga a filozófus háromszor is elutazott Franciaországba, 1644-ben, 1647-ben és 1648-ban is. 1647-ben megismerkedett az ismert fizikus, matematikus és filozófus Blaise Pascallal.

1649. szeptember 1-jén, Krisztina királynő meghívására Stockholmba utazott. Ezt követően nemsokára, 1650. február 11-én, tüdőgyulladásban meghalt.

 

 

 

Descartes filozófiája:

 

Gondolkodásának, filozófiájának módszerét az "Értekezés az ész helyes vezetésének módszeréről", című műben fejtette ki. Ez a következő, a matematikából kölcsönvett szabályokból állt:

 

Minden előítéletet kerülve csak azt kell igaznak elfogadni, ami tisztán és világosan felfogható. (clare et distincte percipere)

A problémákat mindig a lehető legtöbb részre kell bontani.

A legegyszerűbb tárgytól "mintegy fokozatosan" kell a bonyolultabb felé haladni.

A rendszer teljességét felsorolással kell biztosítani.

A módszer célja az, hogy az embert eljuttassa az "egyszerű természetekhez" (analitikus módszer): "ezeknek közvetlen evidenciával beláthatóknak kell lenniük (intuíció)." Ezt követően, az ilyen ismeretekből, ("certe et evidenter cognoscere") kell a következtethető tételeket dedukálni, azaz levezetni.

 

A szabályokról részletesebb leírással találkozhatunk az 1629-ben íródott Szabályok című műben, melyet mint Descartes igazi módszertani művét tartanak számon.

 

A kételkedés

A descartesi filozófia kiindulópontja a kételkedés: a módszerével olyan arkhimédészi támpontot szeretne találni, amely nem vonható kétségbe. Majd erre a szilárd alapra támaszkodva, könnyű következtetésekkel bonyolultabb, de vitathatatlan igazságokhoz kívánt eljutni. A kételkedés első lépése saját összes véleményének a megdöntése. Mivel az eddigi ismeretekről nem tudni elég bizonyosan, hogy helyesek-e, ezért az összes addigi ismeretet el kell vetni és az új, biztos alap megtalálása után újjá kell építeni a tudást. Descartes gondolkodásának egész fundamentumát aláásta, hogy nem csak az érzéki észlelésben kételkedik, hanem az emlékezet teljesítményében is, végül pedig a legevidensebb dolgokban is: "nem lehet, hogy tévedek, valahányszor a kettőt és hármat összeadom?" Hiszen lehet, hogy Isten, vagy egy gonosz, fondorlatos szellem (genius malignus), az embert mindenben félre akarja vezetni.

 

Descartes ideiglenes etikája

 

Tekintettel arra, hogy erkölcsi ítéleteink is kétellyel illethetők, Descartes ezeket is elvetette. Ezek elvetése után azonban szembe kellett néznie azzal a kérdéssel, hogy miféle morális szabályokat kövessen az ember, abban a köztes időben, amikor a neveltetése során elsajátított morális tudás igazságában már kételkedik, de a morális evidenciákra még nem bukkant rá.

 

Hogy a fent leírt problémát kiküszöbölje, Descartes felállított egy ideiglenes etikát, amely három vezérelvből állt. Az első elv: engedelmeskedni a haza törvényeinek, a szokásoknak és a vallásnak. A második elv: ha elköteleztük magunkat egy világnézet mellett, akkor biztos ok nélkül ne változtassunk rajta. A harmadik elv: a vágyak fékentartásáról szól. Az ember mindig annyit reméljen, és csak annyit akarjon a sorstól, amennyit kaphat. Inkább magát igazítsa a világhoz, mint a világot az ő gondolataihoz, inkább magát győzze le, mint a sorsot.

Elmélkedések az első filozófiáról

 

"Gondolkodom, tehát vagyok"

Az elmélekedések során keresett biztos pontot, Descartes az öntudat bizonyosságában vélte megtalálni. A szubjektum öntudata az a fundamentum, amelyre filozófia összes többi részét fel kell építeni.

De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni, szükségképp kellett, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb felvetései sem képesek azt megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem.

Értekezés a módszerről IV. rész 925.

A gondolkodás képessége egyben azt is jelenti: tudok magamról. A gondolkodás képessége Descartes értelmezésében tág fogalom, jelenti valamennyi tudatos tevékenységet: kételkedést, észlelést, szeretetet stb.

 

 

Descartes dualizmusa

 

A kételkedés után fennmaradt gondolkodó dolog (res cogitans), azaz az éntudat, melyben egybeesik a szellem, illetve a lélek, illetve értelem, illetve az ész, és amelynek azok a tulajdonságai vannak, hogy: "kételkedik, belát, igenel, tagad, akar, nem akar, amely képszerűen is elképzel és érez" szembenáll a kiterjedt testi világgal (res extensa).

 

A testi világot más dolgok jellemzik, mint a gondolkodó én világát. Ilyen jellegzetességek a mozgás, az alak, nagyság és számosság, hely és idő. Ezeket nevezzük elsődleges tulajdonságoknak. Ezek továbbá racionálisak, mert mennyiségileg és matematikailag megragadhatók.

 

A két szubsztancia tanában: res extensa és res cogitans éles dualizmus fejeződik ki: a kiterjedt testek és a tiszta gondolkodás egymástól teljesen külön szeparált birodalma létezik a világban a nemteremtett és a kiteljesedett isteni léten kívül.

 

Isten létének igazolása

A kételkedés folyamán fennmaradt "én létezem" az öntudat bizonyosságának a foglya maradna, ha a kételkedés során szétrombolt viszonyt a külvilághoz nem próbálná meg helyreállítani. Descartes az istenbizonyíték által megdönthetetlenné váló ítéletek segítségével próbálja az egyensúlyt helyreállítani.

 

Isten létének a bizonyításához saját tudatának a képzetéből indult ki, majd Canterburyi Szent Anzelm ontológiai istenérvéhez kapcsolódott. Descartes szerint az eszmék vagy magából a tudatból, vagy a külvilágból származnak, vagy egy felsőbb hatalom ültette azokat az ember elméjébe. Isten eszméjénél azonban a külvilág nem jöhet szóba, mert a külvilág egyáltalán nem képes tiszta képzeteket nyújtani. Azonban az ember önmagából kiindulva sem képes Isten eszméjéhez eljutni.

 

Ezután arról elmélkedve, hogy kételkedem, tehát lényem nem egészen tökéletes – mert azt világosan láttam, hogy a megismerés nagyobb tökéletesség, mint a kételkedés – azt kérdeztem magamtól, hogyan jutottam egy nálamnál tökéletesebb dolog gondolatára, s evidens módon felismertem, hogy az csak olyan természetű dologtól származhatik, amely valóban tökéletesebb nálam. (Értekezés a módszerről IV. 960.)

Ez az érv támasztja alá, hogy az ok mindig több léttartalmat rejt magában, mint az okozat. Ugyanezen okból nem lehet ontológiailag alacsonyabb eszme oka a magasabbnak, az isteni szubsztanciának:

 

Természetes eszünk egészen tisztán átláttatja velünk, hogy a ható és a teljes okban legalább annyi valóságnak kell lennie, mint okozatában…, hogy ami tökéletesebb, azaz amiben több a valóság, az nem lehet okozata vagy következménye a kevésbé tökéletesnek. (Elmélkedések az első filozófiáról III.)

A saját végességünk felismeréséből következően képtelenek vagyunk a végtelen szubsztancia megismerésére, befogadására, külső segítség nélkül.

 

Bár rendelkezem a szubsztancia képzetével, hiszen magam is szubsztancia vagyok, ez azonban nem lehet a végtelen szubsztancia képzete, mivel magam véges vagyok. Ilyen képzet csak valóban végtelen szubsztanciából keletkezhet. (Elmélkedések az első filozófiáról III.)

Isten eszméje tehát velünk született eszme (idea innata). Mivel már velünkszületett eszme, ami független a külvilágtól, ezért a legnagyobb fokú bizonyosság illeti meg. A legnagyobb fokú bizonyosságból pedig következik annak igazságossága is, mivel ez lényegi hozzátartozója az "ens perfectissimum"-nak, a beteljesült létnek. Ezért a genius malignus hipotézise is összeomlik: Isten igazsága garantálja a világ és a rá vonatkozó ismeretek helyességét.

 

 

Matematikai tevékenysége

A matematikában elsősorban a geometriai munkássága miatt ismert, amit az Értekezés a módszerről mű függelékeként közölt Geometria nevű munkában ír le. A Descartes-féle koordináták (Lásd Descartes-féle koordináta-rendszer) (amit számos más nyelven latin nevéről Cartesian-nak neveznek) segítségével egy pont helyzetét az x, y koordinátákkal adhatjuk meg. Descartes aritmetizálta az euklideszi geometriát, azaz míg az euklideszi szemlélet a belső tér nélküli, matematikai pontból és egyenesből indul ki, mint alapfogalomból, addig Descartes középpontba állítja az origót, a centrumot, és a belőle sugárzó alapirányokat: a vertikális és a horizontális tengelyt. A descartes-i koordináta-rendszernek köszönhetően egy görbe algebrai egyenlettel leírható. A két egyenes által meghatározott sík minden pontja megadható egy számpárral; a két, egymásra merőleges tengely metszéspontja (az origó) koordinátái az (x,y) = (0,0) pont.

 

Ennek a geomertiának a lefektetése utut nyitott a térképészettel foglalkodó gondolkodók elótt. A földfelszín egyenetlenségeit síkba konvertálni komoly kihívás volt. Henger és palást felütetekre átvetítés, gömbformára alkalmazás igen komoly feladat volt. Mindenképpen említsük meg a Gauss-Krüger féle hengervetületet, vagy Mercator munkásságát.

Descartes Geometria című könyve három részre oszlik: az első kettő témája az analitikus geometria, a harmadik könyv algebrai fejtegetéseket tartalmaz.

 

 

A fizika területén tett kutatások

Descartes ismerte fel először, hogy a változások mindig kölcsönhatások következményei. Ez segítette Newtont a törvényeinek megalkotásában.

Értekezés a módszerről 1637-es kiadásának címlapja

 

Filozófiai hagyaték:

okkazionalisták, kartezianizmus (spinozisták), fenomenológia, stb

A Descartes-hoz kapcsolódó gondolkodók egyik legjelentősebb csoportja az okkazionalisták köre volt. Ők a descartesi antropológia és metafizika együtteséből indultak ki, főként abból a descartes-i tanításból, amely szerint a világ minden pillanatban új, amennyiben rászorul Isten teremtő aktusára, valamint néhány olyan kijelentésre, miszerint az érzékek által közvetített testi jellegű ingerek pusztán csak alkalmat (latinul: occasio) adnak arra, hogy az elmében létrejöjjön az észrevevés. Jelentősebb okkazionalista gondolkodók J. Clauberg (1622—1665), G. de Cordemoy (1626—1684), L. de la Forge (1632—1666), A. Geulincx (1624—1669) és N. Malebranche (1639—1715).

 

A másik, az okkazionalistáknál sokkal ismertebb, Descartes tanait követő gondolkodó a kartezianizmus "reformátorának" nevezett Baruch Spinoza (1632—1677) volt. Ő a descartesi metafizikában leírt szubsztanciákból indult ki, azonban a két descartes-i szubsztanciát (res extensa és res cogitans), az egyetlen szubsztancia (Isten) végtelen sok attribútumai közül valóknak tekintette. Ennek megfelelően, az Etika című művében újjáépítette az egész karteziánus gondolkodási rendszert, majd kritizálta is azt.

 

Egy másik ismert gondolkodó G. W. Leibniz, aki bár karteziánusnak nem nevezhető, de aki gondolatait részben a "karteziánus kihívásra" adott válaszként fejtette ki, a Metafizikai értekezés művét azzal kezdte, hogy igyekszik elhárítani a vádat, amely Istennek, mint a legtökéletesebb lénynek a meghatározásával szemben fölhozható, azaz, hogy ez a fogalom ellentmondásos volna.

 

A felvilágosodás korában, különös tisztelettel fordultak a gondolkodók Descartes "az értelem természetes világosságának" elsőbbrendűségét hirdető műveihez. A Descartes-kommentátorok kétféleképp közelítették meg a műveket: ahol lehetett ateista illetve materialista következtetéseket vontak le, ahol pedig nem, ott az előítéleteitől szabadulni nem tudó filozófust marasztalták el. Jó példa erre a kettősségre Holbach: A természet rendszere (ami egy kommentár a descartes-i istenérvekhez) és Condorcet: Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története című művek.

 

A felvilágosodás gondolkodóihoz hasonlóan a német idealizmus nagy gondolkodóit, Schellinget és Hegelt is kettősség jellemzi a descartes-i gondolkodással kapcsolatban. Egyfelől a felszabadítót látják benne a skolasztika dogmáitól, ugyanakkor egyfajta tartózkodást is tanúsítanak e teljesítmény kapcsán. A következőket mondta erről Schelling: "Ennek a teljes elszakadásnak mindazonáltal megvolt a szükségszerű következménye, hogy a filozófia mintegy a második gyermekkorba lépett vissza, egyfajta éretlenségbe, amin a görög filozófia szinte már az első lépésével túljutott".

 

A fenomenológia "atyja", Edmund Husserl annyira fontosnak ítélte meg Descartes "annyira metafizikai" fejtegetéseit, hogy azt állította, a saját maga által létrehozott transzcendentális fenomenológiát akár "újkartezianizmusnak" is lehetne nevezni, ha nem kellene a karteziánus filozófia szinte összes ismert tanításait elutasítani. A descartes-i módszeres kételkedésnek mint külső világ létezésére vonatkozó ítéleteink felfüggesztését, a "transzcendentális epoché" gyakorlását előíró módszernek Husserl alapvető jelentőséget tulajdonít, azonban ugyanakkor azt is állította, hogy Descartes az egész gondolkodásra nézve végzetes hibát követett el, amikor eljutva a "gondolkodom, tehát vagyok" tételhez, nem volta le az ebből adódó radikális következtetéseket.

 

 

Descartes fontosabb művei:

Compendium musicae (Zenetudományi kézikönyv)(1618-1619)

Regulae ad derictionem ingenii (Szabályok az értelem vezetésére) (1619)

Le Monde ou Traité de la Lumiére (A világ avagy tanulmány a fényről) (1632-33)

Discours de la Méthode, Dioprique, Météores, Geometrie (Értekezés a módszerről, Dioptrika, Égi jelenségek, Geometria)(1632-33)

Meditationes de la prima philosophia (Elmélkedések az első filozófiáról) (1637)

Meditationes de la prima philosophia (2. kiadás) (1642)

Levelezések Erzsébet hercegnővel, Principia Philosophiae (A filozófia alapelvei) (1643)

Specimina Philosophiae, seu Dissertatio de methodo, Dioptrice et Meteora (Filozófiai írások, avagy értekezés a módszerről stb.) (1644)

Meditationes metaphysique (Metafizikai elmélkedések) (1644)

Principes de la Philosophie (Az 1642-es mű francia fordítása)

Description de la corps humain (Az emberi test leírása) (1647)

Les Passions de lAme (A lélek szenvedélyei) (1649)

La Naissance de la Paix (A béke születése – balettlibretto) (1649)

La Recherche de la vérité par la lumière naturalle (Az igazság kutatása a természetes világosság által (megírási ideje bizonytalan)

 

Forrás: a Wikipédia szócikkének felhasználásával készült.

 

 

***

 

Zenei aláfestésnek Descartes kortársát, az  olasz Giulio Caccinit (Tivoli, 1551. október 8. - Firenze, 1618. december 10.) ajánlom. Kora barokk olasz zeneszerző, a Bardi-féle firenzei Camerata egyik vezéralakja, korának legbefolyásosabb zeneszerzője volt. Talán leghíresebb és mai sokak által repertoáron tartott Ave Maria-ját adja elő Olga Pyatigorskaya.

 

 

Caccini - Ave Maria

Olga Pyatigorskaya

Forrás: you tube, Pjatigorska

https://www.youtube.com/watch?v=gbzXLWNYAO0

 

 

 

---

Franz Joseph Haydn

 

A Krisztus hét szava a keresztfán című szonett-ciklus melléklete.

 

Franz Joseph Haydn

 

Osztrák nemzetiségű zeneszerző, karmester, énekes, impresszárió, pedagógus.

Született a Német-római Birodalomban, Rohrau nevű településén 1732. március 31-én és elhunyt az Osztrák Császárságban, Bécsben 1809. május 31-én

 

Minden műfajban nagyot alkotott, legyen az opera, oratórium, szimfónia, vonósnégyes.

 

Hihetetlenül termékeny volt. Száznégy szimfóniát (egyes források szerint száznyolc), több mint 20 operát, négy oratóriumot. 20 versenyművet írt zongorára és csembalóra, kilencet hegedűre, hatot gordonkára, valamint tízet egyéb szólóhangszerre). Ezenkívül divertimentókat, több mint 60 vonósnégyest, 31 zongora-, 66 vonós- és 125 barytontriót, számtalan áriát, dalt, és több mint háromszáz népdalfeldolgozást komponált.

 

 

Egyszerű bognár fiaként látta meg a napvilágot. Édesapja amatőr zenész volt, aki szívesen zenélt saját szórakoztatására, így Haydn már kiskorában kapcsolatba került a zene világával. Szülei eredetileg egyházi pályára szánták, de egyik rokonuk rábeszélésének engedve elküldték Hainburgba zenét tanulni. Itt figyelt fel a jóhangú fiúra a bécsi Szent István-dóm karnagya, aki aztán felvette a templom kórusiskolájába. Így került Haydn Bécsbe, ahol lehetősége volt megismerkedni a korszak zenei újdonságaival, az akkor népszerű zeneszerzők munkásságával.

 

1749-ben hangja mutálása miatt kitették a kórusból, s ezután hónapokon keresztül alkalmi munkákból élt. Pietro Metastasióval bérelt lakást, aki beajánlotta Nicola Porporánál. Így Haydn rövid ideig a híres mester segédje lett, akitől alkalma nyílt elsajátítani a zeneszerzés fortélyait. 1750-ben a fiatal zeneszerzőnek alkalma nyílt bemutatkoznia a színházi életben is. Ez megváltóztatta az életét. 1759-ben Karl Joseph Morizon (1717–1783) gróf szolgálatába lépett, majd a következő évben megnősült. 1761-ben az Esterházy-udvar alkalmazottja lett mint másodkarnagy, majd Johann Georg Werner halála után első karnagy lett. Haydn vezette az udvari zenekar mellett az udvari operatársulatot, valamint ő vezényelte le a herceg napi kamarazenéléseit is. 1766-tól Esterházy Miklós egyre gyakrabban tartózkodott Fertődön, így Haydn kiszorult a bécsi zenei életből.

 

Az 1770-es évek végén viszonyt kezdett Luigia Polzelli énekesnővel. Az 1780-as évek közepén ismeretséget kötött Wolfgang Amadeus Mozarttal, akinek művészetéről mindig nagy tisztelettel nyilatkozott. 1790-ben meghalt Pompakedvelő Miklós herceg, így Haydn nagyobb szabadságra és mozgástérre tett szert. Elfogadta Peter Salomon hegedűművész londoni meghívását, és elutazott a brit fővárosba. Angliában Haydn zenéje nagy népszerűségnek örvendett, a mester koncertjei nagy sikereket arattak. Haydn ekkor komponálta a 12 londoni szimfónia első hat darabját. A következő év áprilisában tért vissza Bécsbe, ahol tanítványául fogadta a fiatal Beethovent, aki azonban végül más zenetanár után nézett. Haydn felismerte Beethoven tehetségét és ennek hangot is adott. A következő évben visszatért Londonba, ahol újabb sikeres hangversenyeket adott, megírta a londoni szimfóniák utolsó hat darabját. A királyi család szerette volna rábírni, hogy telepedjen le végleg Angliában, de Haydn visszatért Bécsbe.

 

A zeneszerző utolsó éveit a császárvárosban töltötte, ahol megírta két német nyelvű oratóriumát: A Teremtést és Az évszakokat. Mindkettővel nagy sikereket aratott. Közben azonban egyre romlott egészségügyi állapota, egyre gyakrabban gyötörte reumás lábfájása, amelynek köszönhetően egy idő után házhoz kötötten élt. Közben fokozatosan megszűntek a kötelezettségei a hercegi udvarban. 1809-ben nagyon letörte az osztrákok veresége a franciákkal szemben. Május 26-án rosszul lett, orvosa már nem tudott rajta segíteni, és 31-én meghalt.

 

 

***

 

 

Haydn – Trombitaverseny, 3. tétel

Tine Thing Helseth - trombita

Tine Thing Helseth, norvég trombíaművésznő debütáló lemezfelvételét készítette Norwegian Chamber Orchestra közreműködésével 2008 februárjában A norvég tv egy 30 preces dokumentumfilmet készített az akkor 20 éves, rendkívül tehetséges hölgyről Ennek egy részlete látható ebben az zenei klippben.

Forrás: you tube, simaxclassics

 

https://www.youtube.com/watch?v=ASB6hFUat4g

 

***

 

Ennek a vonósnégyesnek a második tételét “használja” Németország nemzeti himnuszként:

 

Joseph Haydn String Quartet op 76/3 emperor in C-major (mov 2/4) Poco Adagio cantabile

Quatuor Mosaiques

 

https://www.youtube.com/watch?v=Rc34Jr9udlU

 

***

 

Ajánlom mindenki figyelmébe ezt az ismeretlen orgonadarabot:

 

Gárdonyi Zsolt: Krisztus hét szava a keresztfán

(Variációk egy magyar passió-korálra),

Közreműködik: Kovács Szilárd – orgona

 

Forrás: you tube, draliszcsavok

 

https://www.youtube.com/watch?v=ZlWzYirWihs

 

 

 

---

Bródy János

Bródy János 65 éves

 

Bródy János éppen ma, április 5-én tölti be 65. életévét. A páratlan szövegíró, költő, zeneszerző, zenész életéről szóló információkat hivatalos weboldalán találtam.

 

Bródy János hivatalos weboldala: www.brody.mediastorm.hu

 

 

 

Életút - Mentler Krisztina

 

 

"Bródy Jánosról széles e hazában nagyjából mindenki tudja, hogy mit jelent a neve, személyisége, azt is, hogy a magyar kultúrtörténet meghatározó alakja, hogy a magyar nyelvű popzene meghonosítója, hogy általa lett hivatalosan is elfogadott ez a műfaj, hogy a szigorú és féltékeny társművészek képviselői az ő művészetét elismerik és becsülik.

Azt is sokféleképpen megírták már, hogy 1964-ben érettségi után került az Illés együttesbe, abba a legendás zenekarba, amelyik nem csak saját nemzedékének életérzését, gondolkodását tudta dalokban kifejezni. Sokaknak segített eligazodni vagy éppen a dalszövegek alapján tanultak meg szabadon véleményt formálni, személy szerint Tininek - ahogy őt a közönség hívja - köszönhetően. A külső és belső feszültségek következtében 1973-ban felbomlott az Illés.

 

Következett a Fonográf korszak. Ezekben az években is sok maradandó, időtálló dal született, mert a Fonográf nemcsak egy zenekar volt, hanem alkotóműhelyként is működött. Itt készültek Koncz Zsuzsa és a Halász Judit lemezei is, melyeknek értelmi szerzője elsősorban Bródy János volt. Szövegeit ebben az időben még erősebben cenzúrázták, mint korábban, de ő mindig megtalálta a lehetőségét annak, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen.

 

Bródy János önálló előadói pályafutása 25 évvel ezelőtt az Egyetemi Színpadon kezdődött. Az ILLÉS és a FONOGRÁF zenekarban eltöltött évek után olyan dalok születtek, melyek személyes hangulata, érzelmi elkötelezettsége vagy ironikus intellektualizmusa szinte megkövetelte, hogy szerzőjük maga álljon velük közönség elé. Olyan idők jártak akkor, mikor dalokban tört a felszínre sok mélyen elfojtott érzés és gondolat. Bródy János a maga szerénynek mondott előadói képességeivel is hitelesen és mindenki által érthetően fogalmazta meg nemzedékének álmait és csalódásait, és első felvételeinek népszerűsége következtében hamarosan a hatóságok által gyanakodva figyelt és a hivatalos kultúrpolitikusok bánatára közkedvelt szereplője lett az ifjúsági klubok hálózatának.

 

Első lemeze 1980-ban jelent meg „Hungarian Blues” címmel olyan felejthetetlen dalokkal, mint a „Filléres emlékeim” a „Földvár felé félúton”, a „Mama kérlek”, és a Bródy dalok jelbeszédes módján helyzetjelentést adó „Maszkabál”.

 

Második albuma a „Ne szólj szám” volt1984-ben, melynek címadó dalában még ma is érezhető a korszak alapvető életérzése, és azóta tudjuk, hogy van olyan, hogy „Egy hétig tart egy szerelem”. Ezen az albumon jelent meg sok-sok év után újra a hatvanas évek nemzedékének egykor betiltott himnusza, a „Ha én rózsa volnék”.

 

A nyolcvanas évek végén következett a „Hang nélkül”, melyen az „Engedd, hogy szabad legyek”, az „Átmeneti állapot” és a „Zárt osztály” már nyíltan szólt a változás iránti vágyról, de emlékezetes maradt a „Légy hű magadhoz” vagy „A fiam meg a lányom”, melyben a szerző új szerepköréről tudósított.

 

„Az utca másik oldalán” című összeállítás 1994-ben jelent meg, ironikus és kritikus hangvételével már az új korszak ellentmondásait tükrözte máig ható érvénnyel olyan dalokban, mint a „Tangó LeMondó” és a „Haggyá’ má’ békibe’”, de művészi hitvallást is jelzett a „Mit tehetnék érted”, „A földön járj” vagy az „Őszinte bohóc”.

 

A zenekarok feloszlottak, átalakultak, de Bródy János folyamatosan képes volt önmagát adni és gitárral a kezében, mint a hétköznapok krónikása járta az országot, ironikus mosollyal idézve a reménytelen szerelem és a beteljesült csalódás közti rövid átmeneti boldogságot, vigasztalva a meg nem valósult álmaikból ébredő szorongókat.

 

Hét év után, az új évezred kezdetén „Kockázatok és mellékhatások” címmel jelent meg a legújabb album, melyről a viharos éveket megélt szerző így nyilatkozott: “A dalok és szövegek tekintetében nem kell orvoshoz vagy gyógyszerészhez fordulni. A lemezen szereplő 12 szám túlnyomó többsége, mint a címadó dal is, az életünkben sűrűn előforduló kockázatokról és mellékhatásokról szól. Többek közt arról, hogy törékeny ünnepeink és bizonytalan hétköznapjaink közepette miért nem válnak be a rendkívül nagy hírveréssel beharangozott sikerreceptek és boldogságpirulák, és arról, hogy a nemkívánatos következményekről általában csak nagyon keveset hallani. Én a magam módján, dalformátumba sűrített személyes tapasztalataimat szeretném átadni minden érdeklődőnek. Természetesen örülnék, ha ezek az általam hasznosnak tartott információk minél több emberhez jutnának el, de miután különleges reklámokra nincs pénzünk, ezúton szeretném megköszönni a gyógyszergyáraknak, hogy az új albumom címét már évek óta hirdetik.”

 

Jelentős színházi tevékenysége is. Szövegei 9 színpadi mű anyagát adják:

 

Kőműves Kelemen, 1982.

István, a király, 1983.

Dr. Hertz, 1988.

A kis herceg, 1985.

Fehér Anna, 1989.

Will Shakespeare, vagy akit akartok, 1997.

A kiátkozott, 1997.

Veled Uram, 2000.

Volt egyszer egy csapat, 2005.

 

Nehéz a titkot megfejteni, de erdei körökben az a nézet, hogy a dallamokban őrzött képzelet minden másnál érzékelhetőbben idézi fel már-már elfelejtett emlékeinket, és Bródy Jánost nem véletlenül tekintik igazi mesternek az egyszerű dalokban ráolvasó varázslatot sejtő misztikusok és racionális lélekelemzők egyaránt. A Kossuth-díjas zeneszerző - szövegíró - előadóművész pályafutásának eddig legteljesebb áttekintése nemrég került forgalomba a Vince kiadó gondozásában Göncz Árpád ajánlásával.

 

Örömmel közöljük, hogy megjelent Bródy János összes eddig írt dalszövegét időrendben tartalmazó kötet, mely hasznos és tartalmas segítségül szolgál az eltűnt idők nyomában járó felfedezőknek, és kockázatok és mellékhatások nélkül erőt ad és vigaszt nyújt az utca másik oldalán járóknak is.

 

Hungarian blues,1980.                                  Ne szólj szám, 1984

 

 

A nagy klasszikus.

 

Ha én rózsa volnék

 

(1973, Koncz Zsuzsa: Jelbeszéd)

 

Ha én rózsa volnék

nem csak egyszer nyílnék

Minden évben négyszer

virágba borulnék

Nyílnék a fiúnak

nyílnék én a lánynak

Az igaz szerelemnek

és az elmúlásnak

 

Ha én kapu volnék

mindig nyitva állnék

Akárhonnan jönne

bárkit beengednék

Nem kérdezném tőle

hát téged ki küldött

Akkor lennék boldog

ha mindenki eljött

 

Ha én ablak volnék

akkora nagy lennék

Hogy az egész világ

láthatóvá váljék

Megértő szemekkel

átnéznének rajtam

Akkor lennék boldog

ha mindent megmutattam

 

Ha én utca volnék

mindig tiszta lennék

Minden áldott este

fényben megfürödnék

És ha engem egyszer

lánckerék taposna

Alattam a föld is

sírva beomolna

 

Ha én zászló volnék

soha sem lobognék

Mindenféle szélnek

haragosa volnék

Akkor lennék boldog

ha kifeszítenének

S nem lennék játéka

mindenféle szélnek

 

https://www.youtube.com/watch?v=KOLdMB4uBNk

 

 

 

Egy másik klasszikusa:

 

Hungarian Blues

 

(1980, Bródy János: Hungarian Blues)

 

Büszkén viseled a farmerruhát

s a tévén bámulod Amerikát

A dzsekiden címke, hogy central department

a gumit rágva nézed a westernt

De ha szívből akarsz énekelni

és könnyes szemmel álmodozni

A Hungarian Blues -

csak azt, amit a cigány húz

 

Ha bálba mész és a zenekar játszik

dögösen járod a diszkó-fánkit

De éjfél után sörbe úszva

a hazaszeretettől nekibuzdulva

Szívből akarsz énekelni

és minden magyart átölelni

A Hungarian blues (édesapám)

csak az, amit a cigány húz

 

Vonzanak a kalandregények

és bámulod a reklámnőket

Tudod, hogy mi a jó autómárka

s a dollár többet ér, mint az ára

De szívből akarsz énekelni

a hűtlen szerelmed elsiratni

A Hungarian Blues -

csak az, amit a cigány húz

 

Hallgatod a slágerlistát

és ismered a siker titkát

Ha elindulsz, hát nyugatnak indulsz

és Clevelandból, ha visszabúsulsz

És szívből akarsz énekelni

a fájó múltat elfeledni

A Hungarian Blues - mi lenne más

csak az, amit a cigány húz

 

Hát húzd rá cigány, húzzad jobban

búsulni való kedvem van

Száz forintnak ötven a fele

egye meg a fészkes fekete fene

Nem lehet az ember fából

ki kell rúgni az országból

Hej így tedd rá, hej úgy tedd rá

Hej ide babám, na ezt kapd ki

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=FCmrwt2QJrc

 

 

Hang nélkül,1989.                                       Az utca másik oldalán, 1994.

 

Néhány kevésbé ismert dalszövege:

 

A felkelő nap háza

 

(1992, Nagy Feró: kislemez)

 

Nézz reám, ó Istenem

Rossz úton járok még

A felkelő nap háza vár

És úgy érzem, nincs remény

 

Bár szívem mindig tiszta volt

Mégis bűnre tért

A felkelő nap háza hív

 

És elvakít a fény

Bocsásd meg nékem bűneim

Bocsásd meg Istenem

A felkelő nap háza vár

És vigaszt nyújt nekem

 

Ó anya, tanítsd meg gyermeked

Hogy megértő legyen

Harcba hív a gyűlölet

És békét nem terem

 

Átok ül még szívemen

Bocsásd meg Istenem

A felkelő nap háza vár

És vigaszt nyújt nekem

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=YZNHOYfom6U

 

 

***

 

 

Zúg az óceán

 

( 2002, Sebestyén Márta: 12 nő)

 

Hol az út is véget ér

Hol a nap nyugodni tér

Ahol él az Ős Talán

Zúg az óceán

 

Hol a vándor parthoz ér

Lepihen a szenvedély

És az álom ablakán

Zúg az óceán

 

Látod, végtelen a tánc

Lelkedről lehull a lánc

Szétáradnál, mint a tenger

És érzed már, hogy nincs határ

Szabadon, ha száll a dal

 

Elringat és vígasztal

S hallod már talán

Zúg az óceán

 

Zúg az óceán ...

 

 

Volt egyszer egy Bródy János koncert, 1995     Kockázatok és mellékhatások, 2001

 

 

Tigrisugrás

 

(2000, Fonográf: Használat előtt felrázandó)

 

Több éve már, hogy megszülettél

még mindig nem tudod, ki vagy

Azt hitted, tigris él szívedben

de ugrásaid elszámítottad

 

Több éve már, hogy útra keltél

nem tudod még most sem, merre jársz

Bolyongsz a dzsungel sűrűjében

de biztonságot sehol sem találsz

 

Ne feledd el, hogy nem vagy büszke vár

Ne feledd el, hogy nem vagy napsugár

 

Ne feledd el, hogy szélvihar sem vagy

Ne feledd el, hogy nem vagy több

mint egy csepp víz az Óceánban

de őrizd meg a tengerben magad

 

Több éve már, hogy felfedezted

miért szenvednek a tigrisek

Boldog vagy, ha végre megtalálod

 

azt, ki téged igazán szeret

 

Ne feledd el, hogy nem vagy büszke vár

Ne feledd el, hogy nem vagy napsugár

 

Ne feledd el, hogy szélvihar sem vagy

Ne feledd el, hogy nem vagy több

mint egy csepp víz az Óceánban

de őrizd meg a tengerben magad

 

 

***

 

 

Talán egy nap

 

(1967, Hacki Tamás középlemez)

 

Az erdő sűrű, mégis áttör rajta a napsugár

Egyedül járok én, de szívem mindig téged vár

Elképzelem, talán egy nap majd újra itt leszel

Jó lesz veled, csak az a rossz, hogy addig várni kell

 

Az égen felhők szállnak, arcomba fúj a szél

Nehéz azt megszokni, hogy nem vagy itt, hogy elmentél

Elképzelem, talán egy nap majd újra itt leszel

Jó lesz veled, csak az a rossz, hogy addig várni kell

 

 

A dal nem ugyanaz, de nagyon jó és aktuális, Horváth Kornéllal, Lattmann Bélával:

 

https://www.youtube.com/watch?v=woN3w-53864

 

***

 

 

Szép Új Év

 

(2007, Mahó Andrea: Más lesz a holnap)

 

Még néhány perc, és ránk köszönt

Egy újabb év az égen fönt

S itt lenn a föld vad táncot jár

Az új világ előttünk áll

 

Nem szükséges fényes díszlet

Ami kell, az itt van rég

Ha velem vagy, boldog lesz majd

A Szép Új Év

 

A régitől búcsúzni kell

A Szép Új Év már oly közel

Későre jár, miénk az éj

Miénk e dal s a szenvedély

 

Nem szükséges fényes díszlet

Ami kell, az itt van rég

Ha velem vagy, boldog lesz majd

A Szép Új Év

 

Éjfélre jár jöjj hát közel

Egy új kaland kezdődik el

Egy újabb év, egy új esély

S a szívünkben a szenvedély

 

Nem szükséges fényes díszlet

Ami kell, az itt van rég

Ha velem vagy, boldog lesz majd

A Szép Új Év

 

Nem szükséges fényes díszlet

Ami kell, az itt van rég

Velem maradj, s boldog lesz majd

A Szép Új Év

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=ZiyLFlkOvYY

 

 

***

 

 

Semmi sem tökéletes

 

( 1986, Halász Judit: Boldog születésnapot )

 

A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes

Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres

Az örökös vándorút véget soha nem ér

S ha nincsen gyökerünk - elvisz a szél

 

Mindenkinek vannak különös vágyai

De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki

Lehet belőle száz is, az az egy többet ér

S ha elfelejtenéd - elvisz a szél

 

Jól csak a szívével lát az ember

Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan

Az igazságot átérzi a lelkünk

De te is tudod, hogy kimondhatatlan

 

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk

A csillagévek óráin egy perc az életünk

Az ember önmagában semmit sem ér

Ha nincsen barátunk - elvisz a szél

 

Jól csak a szívével lát az ember

Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan

Az igazságot átérzi a lelkünk

De te is tudod, hogy kimondhatatlan

 

Minden sivatag egy kutat rejt valahol

S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol

Az ember ezen a Földön csak egyszer él

S ha nincsen barátod - elvisz a szél

 

 

A weblapon az összes dalszöveg olvasható!

 

---

 

Liszt Ferenc Pécsett

Pályázat - Liszt Ferenc és az irodalom

 

 

"Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám" A Tollal.hu portál és a ClubNetCet Egyesület pályázatot hirdet irodalmi kötet és "hangos könyv" (CD) létrehozására.

 

Világhírű zeneszerzőnk, Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére a Tollal.hu partnereivel együttműködve fontos feladatának tekinti, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel népszerűsítsük a művész életét és korát. 2011-ben elérkezett az idő, hogy közös munkával méltóképpen tisztelegjünk hazánk és a 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, korunk egyik legnagyobb zongoraművésze előtt.

Pályázatunk célja Liszt Ferenc és az Emlékév munkájának népszerűsítése, a klasszikus zene és értékének megismertetése olvasóinkkal, számtalan csatornán keresztül, munkánk elismerőivel, támogatóival, továbbá a vakok és gyengén látók, idősek szervezeteivel, intézményeivel.

A Tollal.hu internetes portál és a ClubNetCet Egyesület további partner civil szervezetek bevonásával pályázatot hirdet tollforgatók számára, hogy az irodalom eszközeivel mutassák be, mit gondol a 21-ik század embere a világhírű géniuszról. A pályázat témája nem csak Liszt Ferenc munkássága, de teret kap szoros kapcsolata az irodalommal és persze a nőkkel is. A 200 éve született Liszt Ferenc sok női szívet meghódított életében, s ez a folyamat a halálával sem ért véget, hiszen zenéjének, személyiségének máig sok csodálója akad. Személyiségének ezen területe is megihle theti a pályázatra jelentkezőket, műfaji, formai megkötés nélkül. 1 pályázó maximum 3 írással pályázhat.

A pályázatot 2011. április 4-én hirdetjük meg.

Tervezett beküldési határidő: május 15, majd június 30-ig tesszük közzé a nyertesek névsorát. Az általunk meghirdetett pályázaton a részvétel elektronikus úton történhet, a már szokásos regisztrálási és feltöltési feltételekkel, Liszt jeligével. A művek maximális terjedelme 5000 karakter.

Nevezési díj nincs.

A beérkezett pályaművek végső értékelését irodalmi személyiségek és a projektben résztvevő szervezetek munkatársai végzik. A legjobb művekből CD-kiadványt készítünk előadóművészek közreműködésével, stúdió technikával.

 

Mivel partnerünk a ClubNetCet Egyesület pályázatot nyújtott be a Liszt Ferenc Emlékévet koordináló bizottsághoz, így nyertes pályázat esetén egy 100 oldalas kötetet, emlékszámot, adunk ki a legjobbnak talált művekből.

 

A hanganyag és a kiadvány bemutatóját a téli ünnepkörhöz közeledve - az ajándékozás örömének gyönyörűségével, a Tollal Irodalmi Szalon rendezvényeinek keretén belül tartjuk meg, ahonnan természetesen nem maradhat el Liszt Ferenc csodálatos muzsikája sem.

További kiemelt partnerünk az Alkotók, Művészek és Művészetpártolók Egyesülete, Muzsikus Club Kulturális Egyesület (Muzsikus Rádió) valamint a Viadukt Alapítvány Társadalmi Kommunikáció Fejlesztéséért.

 

Díjak (sorrend alapján, a terjedelem mértékéig):

CD- hanghordozón történő megjelenés,

nyertes pályázatunk esetén antológiában részvétel,

az első tíz helyezett kedvezményes áron vehet részt az idei Poéta pikniken,

a díjazottak ünnepi műsorban mutatkozhatnak be,

20-15-10 ezer forint értékű könyvcsomag az első három legjobb szerzőnek.

 

Kérdéseiket a szerkesztoseg@tollal.hu címre küldjék.

 

 

***

 

Kedvcsinálónak Roger Daltrey, mint Liszt, Ken Russell Lisztománia című kultikus filmjében. Zene: Rick Wakeman.

 

 

Rick Wakeman Lisztomania Theme Loves Dream

Forrás: you tube, lepa26

https://www.youtube.com/watch?v=LXIPTxhcJo4

 

***

 

ROGER DALTREY - Orpheus Song ( LISTOMANIA )

Forrás: you tube, ALLILOVEBUTNOTMIN

https://www.youtube.com/watch?v=b12mhfU4308

 

***

 

LISZTOMANIA - LOVES DREAM

Forrás: you tube, SCREENINGROOM3

https://www.youtube.com/watch?v=A-Wik8iV9FI

 

---

Ted Neeley – Jézus Krisztus

Jesus Christ Superstar (1973)

Részletek

Forrás: you tube, RlCBNH

 

1HQ) Overture (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/vCfgnMNDcRo

 

2HQ) Heaven On Their Minds (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/dDzxn66W3uM

 

3HQ) Whats The Buzz - Mystifying (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/mhViRRmCvTI

 

4HQ) Then We Are Decided (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/xEzuDKaFGFI

 

5HQ) Everythings Alright (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/5Ia-8_14-M4

 

6HQ) This Jesus Must Die (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/9_mdqbJaKA0

 

7HQ) Hosanna (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/DAY3K85xx3U

 

9HQ) Pilates Dream (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/MJ2-e9JSRsM

 

10HQ) The Temple and Lepers (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/0FJ1LP4HysQ

 

11HQ) I Dont Know How To Love Him (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/0ZIWYBr6IKU

 

12HQ) Damned For All Time-Blood Money (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/_FC8BcAiM-Q

 

13HQ) Last Supper (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/gHsk2cykVSo

 

14HQ) Gethsemane (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/jnHMfWI-kAw

 

15HQ) Arrest-Caiaphas-Peters Denial-Christ-Pilate (((Stereo))) {HQ}

http://youtu.be/U2UM5iDxbBQ

 

17HQ) Could We Start Again Please (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/Mp2Yx_XMCdI

 

18HQ) Judas Death (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/edjF9_WdOoU

 

19HQ) Trial Before Pilate & 39 Lashes (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/A2HMVjv1nvU

 

20HQ) Superstar (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/4_HIXP4e7BI

 

21HQ) The Crucifixion (((Stereo))) {HQ} (Repost)

http://youtu.be/ER64Oe77NR8

 

 

Jézus Krisztus Szupersztár – A film

(Jesus Christ Superstar)

 

Rendező Norman Jewison

Producer Norman Jewison, Robert Stigwood, Patrick J. Palmer

Főszerepben

Ted Neeley – Jézus Krisztus

Carl Anderson – Iskarioti Júdás

Yvonne Elliman – Mária Magdolna

Barry Dennen – Poncius Pilátus

Bob Bingham – Kajafás

Josh Mostel – Heródes

Kurt Yaghjian – Annás

Philip Toubus – Péter

Larry Marshall – Zelóta Simon

 

A Jézus Krisztus Szupersztár (Jesus Christ Superstar) egy 1973-as Oscar-díjra jelölt musicalfilm, amely a Tim Rice és Andrew Lloyd Webber által rendezett azonos című rockopera adaptációja. A filmet Norman Jewison rendezte, a két főszereplőt, Ted Neeleyt és Carl Andersont 1974-ben alakításukért Golden Globe-díjra jelölték.

 

A film Jézus Krisztus életének utolsó pár napját mutatja be, modern látványvilág és képi eszközök segítségével, Júdás tragikus alakjára összpontosítva.

 

 

Cselekmény:

 

A film elején színészcsoport érkezik hippikre jellemző, virágmotívumokkal kifestett kisbusszal a forgatás helyszínére, egy izraeli sivatagba, majd némi előkészület után („Overture”) elkezdődik a cselekmény.

 

Júdás egy dombon ülve figyeli Jézust és híveit, de aggasztja a férfi növekvő népszerűsége – szerinte Jézus csupán egy ember, nem pedig Isten, mint ahogy azt a követői hangoztatják, ezért félelem tölti el mozgalmuk lehetséges következményeire gondolva („Heaven On Their Minds”).

 

A többi apostol a jövőbéli terveiről és információkról faggatja Jézust, de ő nem hajlandó elárulni nekik semmit. Mária Magdolna egy nedves kendővel próbálja megnyugtatni Jézust, aki ezt kellemesnek találja („Whats The Buzz?”). Júdás megérkezik és kijelenti, hogy Jézusnak nem kellene Magdolnával kapcsolatba kerülnie, mert a nő zavaros múltja nincs összhangban Jézus tanításaival. Jézus dühösen közli vele, hogy hagyja békén Magdolnát és ne vessen rá követ, mert az ő lelkiismerete sem tiszta. Ezután azzal vádolja az apostolokat, hogy azok nem törődnek vele („Strange Thing Mystifying”).

 

Egy új dalban, mely a filmhez készült, bemutatkozik a főpap, Kajafás és helyettese, Annás. Kajafás is tart Jézus népszerűségének emelkedésétől, mert ha a tömeg királlyá koronázná, azt a rómaiak nem néznék jó szemmel. Annás először igyekszik megnyugtatni, de aztán elfogadja Kajafás álláspontját és a tanács összehívását javasolja a probléma megvitatására („Then We Are Decided”).

 

Mária Magdolna balzsammal masszírozza Jézus arcát, hogy lecsillapítsa, de a nyugodt hangulatot Júdás ismét elrontja; szerinte a balzsamra költött pénzt inkább a szegényeknek kellett volna adni. Jézus rendreutasítja azzal, hogy szegények mindig lesznek, de ő nem fog örökké élni („Everythings Alright”).

 

A papok tanácsa összeül és a tagok megvitatják Jézustól illetve a mozgalmától való félelmeiket. Kajafás úgy hiszi, csak egy megoldás létezik: Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlóan Jézusnak is meg kell halnia, a nemzet érdekében („This Jesus Must Die”).

 

Jézus és követői örömittasan bevonulnak Jeruzsálembe, de Kajafás felszólítja a tömeget, hogy oszoljon fel, mert lázadástól tart. Jézus ezt megtagadja, ezután beszél az egybegyűltekhez („Hosanna”). Később az egyik apostol, Zelóta Simon és a hívek egy csoportja hangot ad Jézus iránti csodálatának („Simon Zealotes”). Jézus ezt nagyra értékeli, de amikor Simon a tömeg római megszállók elleni fellázítását javasolja, szomorúan utasítja el a tanácsot, mivel szerinte nem értik meg az ő valódi céljait („Poor Jerusalem”).

 

Bemutatkozik Poncius Pilátus, Júdea római helytartója, aki elmeséli, hogy álmában egy különös galileai férfival (Jézussal) találkozott, akinek haláláért majd őt fogják felelőssé tenni („Pilates Dream”).

 

Jézus híveivel a templomhoz érkezik, melyet modern árukkal és droggal üzletelő kereskedők, valamint prostituáltak szálltak meg; a bőszült Jézus feldúlja az árusítóbódékat és távozásra kényszeríti a kufárokat. Ezután búsan sétálni indul, de egy csapatnyi leprással kerül szembe, akik mind gyógyulást remélnek tőle. Jézus kénytelen felismerni, hogy egyedül nem képes mindannyiukat meggyógyítani („The Temple”). Magdolna vigasztalása után Jézus nyugovóra tér. Kiderül, hogy Mária szereti őt, de kétségek gyötrik, mert Jézus annyira más, mint azok a férfiak, akiket korábban megismert („I Dont Know How To Love Him”).

 

Júdás kétségei a tetőfokára hágnak; meglátogatja a papokat és kifejezi nekik nyugtalanságát, de fél Jézus elárulásának lehetséges következményeitől („Damned For All Time”). A papok ezt kihasználva pénzt ajánlanak neki, melyet a férfi először visszautasít, de Kajafás érveinek hatására – melyek szerint a pénzzel segíthetne a rászorulókon – Júdás elárulja nekik, hol találhatják meg Jézust, a tömegtől távol („Blood Money”).

 

Az utolsó vacsora során Jézus felfedi, hogy tudja, Péter megtagadja, míg Júdás elárulja majd őt. Jézus és Júdás között heves szóváltás alakul ki, melynek csúcspontján Júdás elviharzik a helyszínről. Az apostolok álomba merülése után Jézus a Getsemáne-kertben szabad utat enged érzéseinek a közelgő halállal kapcsolatban („Gethsemane /I Only Want To Say/”).

 

Júdás egy csókkal árulja el mesterét, akit a katonák elvezetnek. Az apostolok készek harcba szállni az őrséggel, de Jézus ezt megtiltja nekik. Jézust a főpap házába viszik, istenkáromlás vétségében bűnösnek találják és Pilátus elé küldik („The Arrest”).

 

Péter eközben kénytelen háromszor megtagadni Jézust, hogy a saját életét megmentse („Peters Denial”). Jézust Pilátus elé viszik, aki – nyilvánvalóan nem ismerve fel az álmában látott embert – gúnyolódni kezd vele. Mivel ő nem ítélkezik zsidók felett, ezért Heródes elé küldi Jézust.

 

A rikító öltözéket viselő Heródes izgatottan várja Jézust, hiszen annyi mendemondát hallott már róla. Csodatételekre próbálja meg rávenni a foglyot, cserébe szabadulást ígérve, de látva Jézus ellenállását az eleinte kedélyes Heródes egyre dühösebb lesz, míg végül a katonákkal elviteti a szeme elől a férfit („King Herods Song”).

 

Az apostolok és Mária Magdolna visszaemlékeznek a kezdetekre és azt kívánják, bárcsak jobban odafigyeltek volna az eseményekre („Could We Start Again Please?”). Jézus szenvedéseit látva Júdáson bűntudat lesz úrrá és a papok hiába bizonygatják neki, hogy helyesen cselekedett, Júdás a földre hajítja a vérdíjat, elrohan és felakasztja magát egy fára („Judas Death”).

 

Jézust visszaviszik Pilátushoz, aki őrültnek tartja őt, de véleménye szerint nem követett el bűnt. Az emberek azonban Jézus halálát követelik, ezért Pilátus megkorbácsoltatja, hogy ezzel csillapítsa le a vérszomjas tömeget („Trial Before Pilate and 39 Lashes”). Pilátus közömbössége hamar dühbe csap át, mikor látja a tömeg abszurd követeléseit és Jézus érthetetlen beletörődését a halálba. Felismerve, hogy helytartói pozícióját csak a kivégzéssel őrizheti meg és Jézus amúgy is meg akar halni, elrendeli a keresztre feszítést.

 

Miután Pilátus mossa kezeit, megnyílik az ég és a mennyből a fehér ruhás Júdás ereszkedik alá egy ezüst színű kereszten. Júdás szerint Jézus napjainkban népszerűbb lehetett volna, mint az ő korában és azon töpreng, vajon Jézus elismeri-e többi nagy vallásalapítót („Superstar”).

 

A kérdésekre nem kap választ, Jézust a halálba küldik („Crucifixion”). A jelenet alatt baljós hangulatú, instrumentális zenemű hallható, csupán Jézus mond pár mondatot, melyek a Bibliából származnak („Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek”; „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet”).

 

A végső dal alatt („John Nineteen: Forty-One” – az a szövegrész, mely során a Bibliában Jézust eltemetik) a színészek lebontják és összepakolják a díszleteket, majd felszállnak a kisbuszra, mellyel a helyszínre érkeztek. A kamera végigpásztázza a helyszínt, de a Jézust alakító színész feltűnően hiányzik. Az utolsó jelenetben egy rejtélyes alak sziluettje látható a lenyugvó nap előtt (valójában egy izraeli juhász volt az, aki betévedt a forgatás helyszínére – a rendező Jewison meghagyta a jelenetet, mert hátborzongatónak és egyben tökéletes befejezésnek találta a filmhez).

 

Forrás: Wikipédia

 

---

Jericho

Jerikó

 

Arabul Aríhá, héberül Yeriho, latinul Hiericus: város az Izrael által megszállt Ciszjordánia területén, a Holt-tenger északi előterében, a Jordán folyó völgyében, a folyótól 8 km-re nyugatra, Jeruzsálemtől 35 km-re észak-keletre. A 250 m-rel a tengerszint alatt elhelyezkedő Jerikó a Föld legmélyebben fekvő lakott települése. A világ legrégebbi városaként tartják számon az ősi kereskedelmi és karavánutak mentén a Jordán gázlójánál létrejött települést.

 

A város lakosainak száma napjainkban kb. 25.000 fő. Környékén banán-, narancs-, citrom-, grépfrút-, gránátalma-, datolya- és zöldségtermesztés folyik. Nevezetes üdülőhely és gyógyfürdő.

 

Műemléki nevezetességei: Tell es-Szultán (az Elisá-forrás melletti 21 m magas domb mélyén 23 – egymás fölé épült – település maradványait tárták fel), a Karantál-erőd romjai (i. e. 2.sz.), a Hisám-palota (8.sz.) maradványai.

 

 

A város története

 

Jerikó a közel-keleti neolitikum egyik legfontosabb lelőhelye (Tell-esz-Szultán). A legkorábbi emlékek az ún. Natúfi-kultúra korából valók (i. e. 10-9. évezred). A letelepült életmód a település gyors fejlődéséhez vezetett (i. e. 8300-7400). Minthogy vízlelőhely közelében feküdt, alighanem fontos kereskedelmi gócpont volt. A Holt-tengerről való só és bitumen (szurok) cserélhetett itt gazdát türkizért, a porceláncsiga kagylójáért és obszidiánért (ebből a vulkáni üvegből szerszám készült). A város lakói meggazdagodtak, és fallal vették körül városukat, védelemül az irigy szomszédok ellen. Napjainkban is látható a nyugati oldalon az 5,75 m magas kőfal, a világ legkorábbi ilyen építménye. A nyugati oldalon feltártak egy, a fal belső oldalához csatlakozó kőtornyot. A településen közel 2000 ember élhetett. A következő korszak (kb. i. e. 7400-5800) leghíresebb leletei azok az emberi koponyák voltak, amelyeken fehér agyagból rekonstruálták az arcvonásokat. A koponyák talán az ősök kultuszát jelzik. A városi civilizáció a korai bronzkorban alakult ki. I. e. 2300 körül új betelepülők, az amurrú törzsek érkeztek a területre. Jerikó i. e. 1325 körül elpusztult. Ezt a bibliai hagyomány kapcsolatba hozza az izraeli törzsek korai bevándorlásával. Józsué könyve (5,6) írja le Jerikó bevételét, mely szerint „amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.” Szintén a Bibliában A királyok első könyve 16. fejezetében említik, hogy i. e. 9. században Acháb uralkodása idején a bételi Hiél építette újjá Jerikót. Ez a korszak valószínűleg a babiloni fogság kezdetéig tartott.

 

Hellenisztikus története egy másik jerikói lelőhelyen, Abu el-Alajikon követhető nyomon, ahol Hasmoneus és Nagy Heródes kori paloták, fürdők és kertek kerültek elő.

 

Régészeti feltárások

Az első ásatásokat Charles Warren végezte 1868-ban. Ernst Sellin és Carl Watzinger ásta ki Tell es-Szultánt 1907 és 1909 között, Túlul Abu el-Alajikot 1911-ben. 1930 és 1936 között John Garstang vezetett ásatásokat, majd 1952 és 1958 között Kathleen Kenyon végzett nagyszabású feltárást modern technikával.

 

A mai város

Izrael 1967-ben az ún. hatnapos háborúban Jerikót is elfoglalta, majd ez volt az első város, melyet az 1994-ben, Osloban kötött egyezmény alapján átadott a Palesztin Hatóságnak. Így Jerikó 2005. március 16-án került újra palesztin ellenőrzés alá a 2005. februárjában, Sarm es-Sejkben megkötött egyezmény - amely lezárta a második intifádát – szerint is. Az izraeli hadsereg azonban továbbra is fenntart ellenőrző pontokat a stratégiailag fontos útkereszteződésekben.

 

Jerikóban található az a börtön, ahol egy izraeli-palesztin egyezmény alapján 2002 óta Ahmad Saadat, a Palesztin Felszabadítási Népfront vezetője ül, akit az izraeli kormány Rechavam Zeevi turisztikai miniszter megöléséért tett felelőssé. Az egyezmény betartását brit és amerikai megfigyelők felügyelték, akik azonban 2006. március 14-én eltávoztak. Röviddel ezután az izraeli hadsereg megostromolta a börtönt, ennek következtében megújultak a palesztin tiltalkozó megmozdulások és a nyugati államok polgáraival szembeni túlkapások.

 

Forrás: Wikipédia

 

 

Heródes palotájának romjai

 

 

Jerikó a Magyar Katolikus Lexikonban

 

Jerikó (vsz. a héb. jareah, hold szóból: a hold városa): a világ legrégibb városa a Jordán völgyében. - Már Josephus Flavius azzal a kb. 350 m hosszú,150 m széles, tojásdad alakú dombbal azonosította, mely ma Tell-esz-Szultan néven ismert. A domb lábánál fakadó bővízű forrás az egyébként kiaszott, trópusi vidéket ~ körül oázissá változtatja. A viruló datolyapálma-ültetvényekből ered a Pálmák városa elnevezés (MTörv 34,3; Bír 3,13; 2Krón 28,15; bár a Bír 1,16 Támárra, vonatkoztatja, mely a Holt-tengertől D-re fekszik). Nagy Heródes a régi ~tól DNy-ra egy új várost épített, téli székhelyül. A jelenlegi Eriha falu annak a városnak a maradványa, melyet a régi és „új” ~tól K-re a keresztesek építettek. - Józs 6 egy régi hagyományt foglal magában, mely ~ pusztulását az →Ígéret földjének elfoglalásával hozza kapcsolatba; a romok még sokáig fönnmaradhattak, hogy egy ilyen hagyomány elevenen élhetett az emlékezetben, és a képzeletnek is etiológiai anyagot szolgáltathatott az eredeti adatok epikus feldolgozásához. A beszámoló korára egyebek közt abból lehet következtetni, hogy még ismeri azt a vigasztalan állapotot, melyet a romhalmaz jelentett, és a pusztulást Józsue átkával hozza kapcsolatba. A város körül az oázison Benjamin fiai telepedtek meg (Józs 18,21), de a moábiták kir-ának, Eglonnak az uralma alá kerültek (Bír 3,13). - 2Sám 10,5: Dávid küldöttei ~ban találtak menedéket. Kr. e. 870 k. - különösen a moábiták közelsége miatt - Hiel szükségesnek látta, hogy újra felépítse a várost és falait (1Kir 16,34). Ebben az időben a próf-k működésének volt a színhelye ~: Illés és Elizeus meglátogatta a várost (2Kir 2,4; 18). A forrás vizének gyógyító erejét Elizeusnak tulajdonították, ezért Elizeus-forrásnak nevezték el (2,19.22; ma Szultán-forrás). A fogság után újra benépesítették Izr. fiai ~t (Ezd 2,34). 1Mak 9,50: Bakchidesz erődöt épített ~ban (Kr. e. 160), ez lehetett Dok a Dzsebel Karantalon, ahol Makkabeus Simont meggyilkolták (16,11-17), v. a két vár (Taurusz és Threx) egyike ~tól D-re ill. DNy-ra. Az új heródesi város fontos székhely és határváros volt, vámmal (Lk 19,1-5: Zakeus). Utolsó jeruzsálemi útján Jézus ~ban gyógyította meg a vak Bartimeust (Mk 10,46-52; Lk 18,35-43; Mt 20,29-34: 2 vak). - Ásatások. Tell-esz-Szultánban a Ch. Warren által elkezdett, majd hamarosan félbeszakított ásatások (1868) után E. Sellin és C. Watzinger újra kísérletet tett ~ föltárására (1907-09), és 2 város körüli védőfalat sikerült is felszínre hozni. Az egyik a domb lábánál futott körbe, és terméskövekből rakott, hatalmas védőfallal ellátott sánc volt (C fal); ezt a régészek izr. munkának tartják. A másik fal a domb felső szélén épült (D fal), ezt kánaáninak tekintik. A domb ÉNy-i sarkánál még egy 3. falat is felfedeztek a D fal alatt (A fal), melynek régebbinek kellett lennie. 1930-36: egy brit expedíció J. Garstang vezetésével arra a következtetésre jutott, hogy a D fal egy régebbi B falra épült. Ez az A falnál is régebbi B fal a korai bronzkor utolsó szakaszából (Kr. e. 2100 k.) maradt fönn. A nagy C fal a középső bronzkor elején (Kr. e. 19. sz. vége) épülhetett és Kr. e. 1600-ig használhatták. A Kr. e. 1550 k. épített D fal vsz. földrengés következtében pusztult el, de pusztulása idejét illetően eltérnek a vélemények, pedig fontos, mert úgy vélték, hogy a D fal kapcsolatba hozható Józs 6-tal. Garstang szerint Kr. e. 1400 k. pusztult el a D fal; L. H. Vincent úgy vélte, elég cseréplelet áll rendelkezésre a kései bronzkorból ahhoz, hogy Kr. e. 1250 mellett szóljanak. A legrégibb rétegben Garstang a csiszolt kőkort vélte felfedezni. 1952-58: K. M. Kenyon vezetésével angolok és amerikaiak közösen folytatták a munkát azzal a céllal, hogy többet tudjanak meg a korai csiszolt kőkorra eső időről és végérvényesen tisztázzák a D fal pusztulásának kérdését. A kutatások Garstang felfedezését (csiszolt kőkor) igazolták. Nagy visszhangot keltett egy hatalmas városfal 6 m magas darabjának a felfedezése ugyanabból a korból; ennek alapján ~ a világ jelenleg ismert legrégibb városának bizonyult. Később ennek a falnak belső oldalához erődül hozzáépítettek egy 13,50 m magas és 9 m átmérőjű tornyot. A szóban forgó kort művelődéstört-ileg 2 szakaszra tagolták: egy korábbi (A) szakaszra, melyből kerek alapok maradtak fenn, mintha sátrakban laktak volna, és egy Kenyon által B korszaknak nevezett, későbbi szakaszra, amikor is a lakóhelyek négyszögletesek voltak. A radiokarbon vizsgálat eredményei az A szakaszt illetően Kr. e. 6800-ra mutattak. Ebben az időszakban ~nak 2-3000, földműveléssel foglalkozó lakosa lehetett. Fennmaradtak egy öntözőberendezésnek és egy gabonaőrlésre használt kézi malomnak a maradványai. Az A réteg alatt Kenyon még egy 4 m-es másik réteget is talált, melyben korábbi, nomádok által épített kunyhók nyomait sikerült felfedezni. Ezt a réteget protoneolitikumnak nevezte el. -

 

A korai bronzkorból (Kr. e. 3100-2300) származó várárok-várfal-rendszer nagyon bonyolult. 17 építési v. újrafelépítési szakaszát lehet megkülönböztetni. Úgy látszik, hogy a D fal is ide tartozott (Garstang a kései bronzkorhoz kötötte), legalábbis az ÉNy-i sarkon, ahol megtalálták egy, a földrengés következtében kifelé dőlt, korai bronzkorból való falnak a maradványait. Más, azóta megvizsgált szakaszokra is áll ez a feltevés (D-en 1 m-es hamuréteg mutat arra, hogy valamelyik ellenség megkísérelte a falak, sőt esetleg az egész város felgyújtását). Vsz. a többi részre is áll a szóban forgó feltevés, mert a D fal mélyebben húzódik, mint az a malterral rakott fal, mely a középső bronzkori támfalat takarta. Ez a malterral rakott fal Garstang szerint ahhoz a védelmi rendszerhez szolgált alapul, melyet Hiel a Kr. e. 9. sz: épített. A középső bronzkorban ~ falait 3x újították föl. Ez a hikszoszok uralmának kora, melynek Amószisz fáraó (ur. Kr. e. 1552-27) vetett véget. Ekkor Egyiptom Kánaánt is leigázta, s közben (Kr. e. 1550 k.) ~t is elpusztították. Úgy látszik, hogy ez után a pusztulás után ~ több mint egy évszázadig lakatlan volt; csak Kr. e. 1350 táján mutatkozik a városban újra élet: sírok kerültek felszínre, és a tellen (dombon) egy ház maradványai közül egy kemence és egy korsó. A kései bronzkorból eddig még nem sikerült falmaradványokat találni. Ez azzal függhet össze, hogy a tell felső rétegeit elegyengették, ill. lehordták, mielőtt a kutatómunka megkezdődött. A Ny-i oldalon a kiásott árok töltelékében a középső bronzkorból való kövek után közvetlenül vaskori anyag következett. A vaskorból fennmaradt egy építmény, mely a C fal mellett húzódó árok töltelékéből készült, és ezenkívül még néhány sír is. A maradványok a Kr. e. 900-600 közti időre mutatnak. - Az amerikai J. L. Kelso és J. B. Pritchard irányításával 1950-51: végzett ásatások eredményeképpen sok cserép került felszínre a kalkolitikumból és a bronzkorból, de épületmaradványokat nem találtak. Nagy Heródes először felújította azt a hellén erődítményt, melyhez a Threx és Taurus tornyok egyike tartozhatott, és melyről Strabo feljegyezte, hogy Kr. e. 63: Pompeius lerombolta, de nem sokkal később egy nagyobb szabású épületegyüttest emelt a helyére, mely mint jellegzetesen róm. építészeti alkotás az egész K-en egyedülálló volt falazási módjában (opus reticulatum). Egy hasonló technikával épült, exedrával és számos fülkével ellátott, több mint 110 m hosszú díszes falról, mely előtt csatorna húzódott, teljes biztonsággal megállapítható, hogy díszkert részéül szolgált. Egy ennek közelében föltárt nagyobb (kb. 86 x 46 m) épületről nem lehet vitathatatlanul bizonyítani, hogy gimnázium volt-e, v. palesztra.

 

 

***

 

 

A Jerikói történet számtalan művészt ihletett meg. Íme a könnyűzenész termésből egy ős punk, egy újabb punk és egy blues-rock változat.

 

Beatrice – Jerikó

 

A 78-88 című duplalemezről.

Forrás: you tube, Zigike007

http://youtu.be/0BntgyHdNSA

 

***

 

The Prodigy – Jericho

 

From the album of Experience

Forrás: you tube, JoeStephens78

http://youtu.be/C7C8xjY9H7w

 

***

 

Tom Petty and the Heartbreakers - Jefferson Jericho Blues

[OFFICIAL VIDEO]

The official music video for Jefferson Jericho Blues, from the new album Mojo by Tom Petty and the Heartbreakers, available June 15, 2010.

 

Forrás: you tube, tompetty

http://youtu.be/5LAA6lF6uFI

 

---

Marie Chouinard

A Tánc című vers melléklete:

 

Marie Chouinard

 

 

 

Kanadai táncos, koreográfus, saját társulatának igazgatója, 1955. május 14-én született.

Mintegy 6 alkalommal járt társulata Magyarországon.

 

A következő 4 you tube linken a Body Remix - Goldberg Variations című előadásuk 10 perces összefoglalóját lehet látni. Aki kíváncsi a 30 perces változatra is, az a következő 3 linket is nézze meg.

Ha valaki ilyet nem látott még, annak először megdöbbentő. Én azt hiszem nem elvesztegetett idő végignézni. Ezt a darab Budapesten is látható volt. Az Ellenfény-Online Kortárs Tánc- és Színházművészeti oldalon megjelent egy beszélgetés a művésszel, Marie Chounarddal. A linkek után ez a riport olvasható.

 

Ha a zenei ihletésre is kíváncsi vagy, olvasd el, a riport után J.S. Bach: Goldberg-variációk BWV 988 művéről, című írást.

 

Aki pedig szeretné a Goldberg variációkat egyenként is megismerni, annak a melléklet végén közzéteszem azok listáját.

 

 

Először is a TÁNC:

 

 

Chouinard compagnie: body remix - great segments

http://youtu.be/X0Q8BRT58Zo

Body Remix - Goldberg Variations, Part 1. Marie Chouinard.

http://youtu.be/Y2R5Pz4T15U

Body Remix - Goldberg Variations, Part 2. Marie Chouinard.

http://youtu.be/QGs90Pin4Vc

Body Remix - Goldberg Variations, Part 3. Marie Chouinard.

http://youtu.be/7NCTcxyC-WU

 

 

Ellenfény – Online

Kortárs Tánc- és Színházművészet

Archívum 2006/6

 

 

 

Nem voltak csontjaik

Beszélgetés Marie Chouinard-ral

 

 

A Tavaszi Fesztivál keretében volt látható a Thália Színházban a Marie Chouinard Company: BODY_REMIX / GOLDBERG VARIATIONS című előadása balettcipőkre és protézisekre, majd a Trafóban a társulat egy régebbi darabját is bemutatták. A világszerte különös innovációs technikáiról ismert kanadai koreográfus, Marie Chouinard nem turnézik a társulattal, Montreálból, telefonon adott nekünk interjút.

 

 

– Amikor a hetvenes években megjelent a kanadai tánc szcénán, egyfajta enfante terrible-ként sokkolta a közönséget. Meztelenül táncolt, gázmaszkban fulladozott, vödörbe vizelt a színpadon, sárral kente be a testét. Ez kortárs tánc volt akkoriban? Ma hogyan látja ezt?

– Akkor sem tudtam, és most sem tudom, hogy kortárs táncnak hívhatom-e a munkáimat, csak abban vagyok biztos, hogy igényes művészi munkát végzek, amiben intellektus és tánc is van, meg talán egy kevés dinamit. Egyszerűen embereket, testeket használok fel, az emberek idejét, mozgását és ritmusát. 1990 óta van ehhez egy társulatom.

 

– Ma a legjobb kortárs koreográfusok között tartják számon. Milyen érzés avantgarde művészből népszerűvé válni?

– Rengeteg öröm van benne, a világhír csak ennyibe került, meg abba, hogy ma is ugyanolyan érdeklődéssel és kíváncsisággal dolgozom. Ha úgy vesszük, most is avantgarde vagyok, ma is érdekelnek a gondolatok a mozdulatok mögött. 1978 óta mást sem csinálok, csak figyelmesen hallgatom a testek lüktetését, egészen addig, amíg nem tudom új rendszerbe foglalni azokat. Mindig az elejétől kezdem, és átrendezem a klasszikus struktúrákat, lehetőleg úgy, hogy az előadást látva a néző is rácsodálkozhasson saját testének misztériumára.

 

– Mi izgatja a leginkább a munka során, a technikák, a dramatika?

 

– Az alkotás a legfontosabb, maga az alkotás folyamata. Az érzékelés, az éberség, az odafigyelés, az energiák. A módszereim egyszerűek: az öröm, az érdeklődés, az elmélyülés.

 

– Pár éve nem áll színpadra. Mint táncos nyugdíjba vonult?

– Dehogyis, minden napom tréningezéssel telik, tehát táncolok. Imádom a táncot, de inkább alkotónak tartom magam, mint előadónak, vagyis az alkotás most jobban érdekel. Szeretek színpadon lenni, de, ha a munkámra inkább koreográfusként van kereslet, akkor azt kell csinálnom. Egy nap visszatérek, legalábbis mindenkinek ezt ígérem, aki hiányol.

 

– Mondjon néhány szót a Budapesten bemutatott legújabb bODY_rEMIX című előadásról. A nemzetközi kritikusok egy része felrója önnek, hogy gyógyászati segédeszközöket használ ugyan, de nem azért, mert foglalkoztatják a korlátozott mozgásúak problémái.

– Igazuk van, nem a szociális érzékenységem miatt koreografáltam ezt a darabot, hanem inkább matematikai, illetve építészeti elgondolásból. Azt szeretném megmutatni, hogy ha újabb szerkezeteket alkalmazunk a mozgáshoz, akkor nemcsak a mozgás, de a testfelépítés is megváltozik. Ha belegondolunk az evolúció folyamatába, az élőlényeknek először nem voltak csontjaik sem, csak hosszú idő alatt alakult ki az a mozgás, amit mi emberek végzünk ma, ráadásul ez sem tökéletes, mert a gerincünk még nem heverte ki a két lábon járást. Nem tanultunk meg járni sem rendesen.

 

– Ön szerint merre folytatódik a mozgás evolúciója? Az implantátumoké a jövő?

– Annak ellenére, hogy nem látjuk szabad szemmel, természetesen állandóan folyik az evolúció, de túl rövid az életünk ahhoz, hogy a nagyobb változásokat megérhessük. Nincsenek utópikus elgondolásaim az üggyel kapcsolatban, csak abban vagyok biztos, hogy meg fogunk hódítani más bolygókat egyszer. Vagy leigázni, az talán jellemzőbb. Szükségünk van a fejlődésre a mozgásban is, de egyet mondok: leginkább tudati fejlődésre van szüksége az emberiségnek.

 

– Miért szeret nagy zenei mesterműveket felhasználni a darabjaihoz? Most például Johann Sebastian Bach Goldberg-variációit. Nem befolyásolják túlságosan az előadást?

– Az eredeti műből most csak épp egy rövid rész van benne, a többi zenét a Goldberg-variációk variációinak lehet nevezni, a házi zeneszerzőm készítette, és igazi kortárs zene. De valóban többször építettem már a klasszikusokra, mert őket tartom a legmegbízhatóbbnak. Lehet, hogy több száz évvel ezelőtt éltek, de a tudati evolúciónak egy magasabb szintjén léteztek, és ezért érvényesek ma is azok számára, akik értik őket.

 

– Az újra koreografált, már említett szólóit Bécsben láttam pár éve. Meghökkentően aktuálisak. Miért tartja őket műsoron a mai napig, ráadásul úgy, hogy mások táncolják Ön helyett?

– Mert megkértek rá, hogy csináljam meg, és én mindig igent mondok a felkérésekre. Egyébként nagyjából ezért van műsoron minden előadásunk folyamatosan. A szólók attól még, hogy mások csinálják, az én alkotásaim, és így legalább van lehetőségem rá, hogy kívülről is megnézzem.

 

– Miért nem utazik a társulattal?

– Néha azért elmegyek, de, amikor egy munka kész van, annyira azért már nem érdekel. Ráadásul termékenyebb vagyok, ha itthon tartózkodom. Nemcsak koreografálok, hanem filmforgatókönyvet írok, kisfilmeket csinálok, workshopokat tartok. Most épp egy operán dolgozom, de erről semmit nem mondhatok most.

 

 

J.S. Bach: Goldberg-variációk

Ismertető

J.S. Bach: Goldberg-variációk BWV 988 művéről Forkel – Bach első életrajz írója – így írt az 1743 körül megjelent műről:

 

“Ezt a variációs modellt, amelynek minden variáció mintájául kellene szolgálnia, noha érthető okokból egy sem követi – az egykori szász udvari orosz követnek Keyserlingk grófnak köszönhetjük, aki gyakran tartózkodott Lipcsében, és magával vitte oda a már említett Goldberget, hogy Bachnál zenét tanuljon. A gróf sokat betegeskedett, és olyankor álmatlan éjszakái voltak. Goldbergnek, aki a házában lakott, a gróffal szomszédos szobában kellett az éjszakát eltöltenie, és az álmatlanság idején valamit játszania kellett a grófnak. Egyszer a gróf azt mondta Bachnak: szeretne néhány klavierdarabot Goldberg számára, amelyek olyan szelídek és vidámak, hogy némileg felvidámítanák álmatlan éjszakáit. Bach úgy vélte, ezt a kívánságot legjobban variációsorral tudja teljesíteni, noha ezt a műfajt az állandóan azonos alapharmónia miatt ezt hálátlan munkának tartotta. Azonban, amint ebben az időben már minden műve a művészi tökély példája volt, keze alatt ezek a variációk is azzá lettek. Bachot talán egyetlen művéért sem jutalmazták meg ennyire, mint ezért. A gróf aranyserleggel ajándékozta meg, színig töltve 100 Lajos-arannyal.”

 

Bach témaként egy a feleségének klavier könyvecskéjébe majdnem 20 évvel korábban bejegyzett Aria basszus szólamát választotta. Tulajdonképpen e szólam fölé írta meg Bach a variációs sorozatát. A téma érdekessége, hogy korábban Purcell és Buxtehude is felhasználta műveiben ugyanezt a basszust. A Goldberg-variációk tematikai rendjében megfigyelhető, hogy minden harmadik variáció kánon. A tizenötödik Canone alla Quinta után Bach vélhetőleg egy szünetet tervezett be. Ez épp a mű felére esik. Ezt követi egy Ouverture, mely bevezeti a második variációs részt. Bach impozáns német barokk stílusban sorban mutatja meg az „Unisono, Seconda, Terza, Quarta, Quinta, Sesta, Settima, Ottava, Nona”, azaz a témától különböző magassággal belépő kánonokat. Bach ezzel is fejleszt, oktat, de legfőképpen elgyönyörködteti a hallgatót. A reneszánsz imitációs technikáiból kifejlődő kora-barokk kezdetek zenei vívmányai mind benne vannak az érett bachi billentyűs zenében is, így a Goldberg-variációkban is.

 

A mű végén az Aria visszatérése előtt a Quodlibet szólal meg, s benne két népdal feldolgozása: Ich bin so lang nit bey dir gwest és a Kraut und Rüben haben mich vertrieben. J.S. Bach e műve egy igazi eszencia.

 

Johann Sebastian Bach (1685-1750): Goldberg Variationen. A harmonia mundi 2010-ben kiadott CD lemezén Andreas Staier játszik csembalón. A kiadó a CD mellett egy DVD kiadványt is kínál, melyen a néző és az előadó kontaktusba is kerülhet. Ajánljuk figyelmükbe Andreas Staier művészi Bach interpretálását!

 

 

 

Sebastian Bach (1685 – 1750)

Goldberg-Variationen BWV 988

 

 

1. Aria [46]

2. Variatio 1. a 1 Clav. [158]

3. Variatio 2. a 1 Clav. [142]

4. Variatio 3. Canone all’ Unisuono. a 1 Clav. [232]

5. Variatio 4. a 1 Clav. [059]

6. Variatio 5. a 1 o vero 2 Clav. [132]

7. Variatio 6. Canone alla Seconda. a 1 Clav. [110]

8. Variatio 7. a 1 o vero 2 Clav. al tempo di Giga [148]

9. Variatio 8. a 2 Clav. [216]

10. Variatio 9. Canone alla Terza. a 1 Clav. [235]

11. Variatio 10. Fugetta. a 1 Clav. [134]

12. Variatio 11. a 2 Clav. [216]

13. Variatio 12. Canone alla Quarta. a 1 Clav. [227]

14. Variatio 13. a 2 Clav. [419]

15. Variatio 14. a 2 Clav. [227]

16. Variatio 15. Canone alla Quinta. a 1 Clav. Andante [437]

17. Variatio 16. Ouverture. a 1 Clav. [243]

18. Variatio 17. a 2 Clav. [142]

19. Variatio 18. Canone alla Sexta. a 1 Clav. [131]

20. Variatio 19. a 1 Clav. [113]

21. Variatio 20. a 2 Clav. [228]

22. Variatio 21. Canone alla Settima. a 1 Clav. [257]

23. Variatio 22. a 1 Clav. alla breve [131]

24. Variatio 23. a 2 Clav. [217]

25. Variatio 24. Canone all’ Ottava. a 1 Clav. [232]

26. Variatio 25. a 2 Clav. Adagio [85]

27. Variatio 26. a 2 Clav. [22]

28. Variatio 27. Canone alla Nona. a 2 Clav. [142]

29. Variatio 28. a 2 Clav. [216]

30. Variatio 29. a 1 o vero 2 Clav. [224]

31. Variatio 30. Quodlibet. a 1 Clav. [213]

32. Aria da Capo e Fine [438]

 

---

A Sejtelmes felhő című vers melléklete:

 

 

Egry József

 

FÉNYHIDAKON ÁT - Egry József gyűjteményes kiállítás a KOGART - ban

2011.04.02 - 2011.07.31

 

Egry József (1883-1951) a modern magyar festészet egyik legmarkánsabb képviselője. A „Balaton festője” néven vonult be a hazai köztudatba, de életműve technikában és témában rendkívül gazdag, amely magán viseli a múlt századelő szellemi újításainak jegyeit.

 

Korai képeinek főszereplője az utca embere: járókelők, rakodómunkások, matrózok, cselédlányok, bohémek, akik Rejtő Jenő lezser regényalakjait idézhetik a néző emlékezetébe. Az 1920-as évek elején kerül művészetének középpontjába a Balaton, nem véletlenül, mert a szűkszavú, zárkózott festő kisebb megszakításokkal a tó partján élt haláláig. Oldott, levegős technikája, amely a védjegyévé vált az olajpasztell, grafika és az olajfestmény határán mozog. Szokatlan és sajátságos képalkotási módja elsősorban az atmoszférikus jelenségek, mint, a víz, pára, levegő, de legfőbbképpen a fény érzékeny, látomásszerű megragadására törekszik. Képeivel kapcsolatban gyakran használják a lírai jelzőt, sőt két elemzője Kállai Ernő és Genthon István Ady költészetének tájábrázolásával, hangulatával állítja őket párhuzamba.

 

A tárlat a teljesség igényével kívánja bemutatni Egry József életművének kiemelkedő darabjait a pályakezdéstől alkotó munkásságának befejezéséig.

Aranykapu

Kapcsolódó programok:

 

Egry József művészete május 11-18-25. 18.00-19.30

A három előadásból álló sorozat Egry József sokrétű festészetébe enged bepillantást.

 

Rajzpályázat gyermekeknek 2011. július 17-i beadási határidővel.

 

Múzeumpedagógiai foglalkozások május 7-21-28., június 4. 14.30-16.30

Kelj át velünk a fényhídon, és ismerd meg Egry József festészetét! Foglalkozások gyermekeknek és családoknak, egymásra épülő tematikájú, de külön-külön is látogatható alkalmakkal.

 

Ingyenes tárlatvezetések a KOGART Önkéntes Program keretében május 1-től minden szerdán 15 órakor és minden vasárnap 11 órakor.

 

A kiállítás az alábbi időpontokban zárva tart:

•május 13-án (pénteken) 15h-tól

•május 21-én (szombaton) 10.00-13.30h-ig

 

A KOGART Ház H-1062 Budapest, Andrássy út 112.

 

Egry József - Szent-Kristóf a Balatonnál, 1927.

A tárlat gerincét az Egryre jellemző, napfényben fürdő balatoni tájképek alkotják, de a pályája elején készült, eddig kevéssé ismert festményekkel is megismerkedhetnek az érdeklődők. A több mint száz festmény és 10 grafika a kiállítóház második és harmadik emeletét teljesen megtölti - mondta el Fertőszögi Péter művészettörténész, a kiállítás kurátora.

 

Hozzátette, hogy az anyagot tucatnyi jelentős hazai közgyűjteményből és 25 magánkollekcióból válogatták. A képek mellett a kiállításon nagy hangsúlyt kapnak a művész személyes dokumentumai, fényképei, írásai, relikviái is, ezáltal adva teljes képet Egry festészetének minden fontosabb korszakáról, műveinek különféle tematikájáról és technikai gazdagságáról.

 

Egry József (1883-1951) a Balaton festőjeként vonult be a köztudatba, de életműve technikában és témában rendkívül gazdag, magán viseli a múlt századelő szellemi újításainak jegyeit. Egry a magyar művészettörténetben olyan egyéni és sajátos festői világot képvisel, amely egyedülálló nemcsak a hazai, hanem az egyetemes festészet történetében is. Oldott, levegős technikája, amely a védjegyévé vált, az olajpasztell, a grafika és az olajfestmény határán mozog - magyarázta a művészettörténész.

 

A művész életébe a képek mellett Zsigmondi Boris Az ecset poétája - Egry József című, a kiállítás alatt folyamatosan vetített 1972-es dokumentumfilmje enged bepillantást.

 

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány tavaly, a Márffy Ödön-kiállítással kezdte meg a 20. század meghatározó modernista életműveinek bemutatását. Ebbe a sorba illeszkedik most Egry József is, akinek 1971-ben, vagyis pont negyven évvel ezelőtt volt utoljára gyűjteményes kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában - jegyezte meg Fertőszögi Péter.

 

25 magángyűjtemény és tucatnyi hazai közgyűjtemény ritka kincsei is láthatók. A mintegy száz festmény és grafika mellett most négy hónapig megtalálhatók itt a művész személyes dokumentumai, fényképei, írásai, relikviái is.

A zárkózott festő kisebb megszakításokkal egész életét a Balaton partján élet, ezért nem meglepő, hogy az 1920-as évekre a Balaton kerül művészetének középpontjába. Műveiben egyedülálló technikával rögzítette a víz, pára, levegő és a fény balatoni káprázatát.

Forrás: KOGART Galéria, Múlt-kor történelmi portál / Bella Café / Napvilág.net

 

 

Egry József

 

Forrás: Wikipédia

 

Badacsonytomaj látképe, fénykép (2006)Egry József (Zalaújlak, 1883. március 15. – Badacsonytomaj, 1951. június 19.) magyar avantgárd festő. Az expresszionista és a konstruktív stílusok mentén alakította ki egyedi természetelvű szemléletét.

 

 

Élete, munkássága

 

Napszámos paraszt családban született. Autodidakta módon kezdett festeni, majd Lyka Károly segítségével egy évet Párizsban töltött. Onnan került a Képzőművészeti Főiskolára Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellé. 1910-től volt kiállító művész. 1911-ben kijutott Belgiumba, ahol nagy hatassal voltak rá Meunier festő és szobrász kikötő munkásokat formáló alakjai, néhány évig maga is a város peremén élő munkásembereket festette összefoglaló stílusban arany-barnás színvilágban.

 

Az I. világháborúban gyakorlat közben súlyos baleset érte, mely után a badacsonyi hadikórházba került gyógyulni, itt ismerte meg későbbi feleségét, aki önkéntes ápolónőként tevékenykedett a kórházban. 1918-ban feleségül vette Pauler Juliskát. A következő években a házaspár otthona a feleség keszthelyi háza. A nyarakat a Pauler család badacsonytomaji présházában töltötték.

 

Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Eleinte az expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz, egyéni erővel festett zaklatott, nyugtalan képeket. Olaj-pasztell vegyes technikát fejlesztett ki, hogy a fényköri jelenségekhez alkalmas testtelen felületekkel dolgozhasson.

 

A fénytől átjárt atmoszféra maradt a témája mindvégig. 1924-1929 között megtalálta a rendet. „Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, mikor festek.” „Aki belép a természetbe, elveszti reális valóját.” Szivárvány képét a Grünewald isenheimi oltárán látott szivárványos félkör halál utáni lét szimbóluma inspirálta. Ezt bevonta saját fényjelenség-megfigyeléseibe. Önarcképei és a Kikiáltó, ami rejtett önarckép, magányosságának dokumentumai.

 

Részben a háborús sérülése következtében bekövetkező egészségi állapot-romlása miatt olaszországi utakra ment, főleg Sziciliába. Taormina (1930), majd Nervi (1938) című alkotásai ezekről az utakról származtak. Az ott látott erős fények megszilárdították elképzeléseit.

 

Művei egy témát variáltak, legfőképpen a balatoni tájat. Egyszerre szétbont és szerkeszt. A természetelvűség új értelmezése ez, amely teljesen eredeti hang az európai festészetben.

 

Utolsó befejezett műve az 1944-es Aranykapu.

 

1948-ban az elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. 1951-ben halt meg a Badacsonytomajban, az ottani temetőben nyugszik. Özvegye 1957-ben hunyt el.

 

 

Kiállításai:

1909-ben kollektív kiállításon vett rész a Művészházban.

Kiállításai voltak Berlinben (1926), Drezdában (1926), a Tamás Galériában (1928, 1930, 1933), az Ernst Múzeumban (1939). Emlékkiállítást 1951-ben rendeztek tiszteletére a Fővárosi Képtárban. 1957-ben a brüsszeli világkiállításon mutatták be képeit.

 

Híres művei:

Éjjeli menhely előtt (1907, MNG)

Ádám és Éva (1909)

Kikötői munkások (1912)

Szent Kristóf a Balatonnál (1927, Bakony Múzeum, Veszprém)

Szent Kristóf a faluban (1927, MNG)

Önarckép napsütésben (1927, MNG)

Szivárvány (1930, MNG)

Visszhang[5] (1936, MNG)

Nap a víztükörben (1937)

Aranykapu (1943-44)

Társasági tagságai:

Gresham-kör

KUT

Európai Iskola

Díjai:

Ernst-díj (1924)

Szinyei Merse Pál Társaság tájképdíja (1926)

Állami nagydíj (1945)

Kossuth-díj (1948)

 

Külső hivatkozások Egry Józsefről:

Egry József élete, képei, hung-art.hu

Egry József Múzeum, Badacsonytomaj

Egry József élete, fotója, festményei - TerminArtors.com

 

Nádas, 1937.

 

 

---

 

Charles Mingus

Charles Mingus

 

 

 

Mingus Big Band - Jazzwoche Burghausen 1999

30. Internationale JazzFestival, 1999, Germany

Forrás: you tube, uvisni

44 perc élő jazz!!!!!!

http://youtu.be/W13oSl4utzA

 

Műsor:

- Gumbia Jazz Fusion

- Sweet Sucker Dance

- So Long Eric

 

Mingus Big Band:

 

Ku-Umba Frank Lacy - trombone, vocal

Conrad Herwig - trombone

Dave Taylor - bass trombone

Antonio Hart - alto sax

Mike Sim - alto sax

Seamus Blake - tenor sax

John Stubblefield - tenor sax, vocal

Ronnie Cuber - baritone sax

Kenny Rampton - trumpet

Alex Sipiagin - trumpet

Philip Harper - trumpet

David Kikowski - piano

Boris Kozlov - bass

Johnathan Blake - drums

 

 

Mingus Big Band

 

 

Charles Mingus

Életrajz

 

 

1922. április 22-én született az arizonai Nogalesben, Egyesült Államok, 1979. január 5-én hunyt el. Mingus sohasem ismerhette meg a valakihez tartozás érzésének fényűzését. A vegyes származására (brit, kínai, svéd és afro-amerikai nagyszülők) utaló reakciók a harag erős érzését és az üldöztetés érzetét váltották ki belőle. Ez az elidegenedés, saját mély érzékenységével és sorsának dramatizálására való hajlamával párosulva, a heroikus nyugtalanság és ragyogás művészi karrierje elegendő fűtőanyagot adtak kivételesen briliáns művészi életútjához. A korai zenei tapasztalatokhoz az európai klasszikus zene szigorúsága éppúgy hozzátartozott, mint a helyi Holiness Church kongregációjának spontán érzelmi áradásai, amelyben mostohaanyjával vett részt. Az utóbbi a bluesos vokáltechnikák, a bánatos kiáltozások, a prédikátor és a hallgatóság viszont reakciói, vad vibrátó és melizmatikus improvizáció, mindez ütőhangszerek és pozanok kíséretében, ezeket olvasztotta a big band korai gospel-előfutárába, amely mély befolyást gyakorolt Mingus zeneszerzői és előadói stílusára. A másik fontos hatótényező a Duke Ellington zenekar volt, valamint Richard Strauss szimfonikus költeményei, Debussy, Ravel, Bach és Beethoven művei. Mingus időközben abbahagyta a pózán tanulást, majd a középiskolában a csellóról a nagybőgőre váltott.

 

Lloyd Reese-nél tanult zeneszerzést, és Red Callender ajánlására a New York Philhamonic bőgősétől, Herman Rheimschagentől vett leckéket. Virtuóz bőgőtechnikát fejlesztett ki, a nagybőgő fogólapját a zongora billentyűzetéhez hasonlóan kezdte használni. Első profi bőgősszerződéseit a New Orleans-i jazz két nagyjától, Kid Orytól és Barney Bigardtól kapta, majd 1943-től 1945-ig a Louis Armstrong Orchestrában dolgozott, 1947-ben Lionel Hamptonnal bőgőzött. Virtuozitásának első jelentős, országos elismerését 1950-ben kapta, amikor a Red Norvo Trio tagja volt. Generációjának olyan jelentős úttörőivel dolgozott együtt az ötvenes években, mint Charlie Parker, Miles Davis, Thelonious Monk, Bud Powell, Sonny Stitt, Stan Getz, Lee Konitz, Dizzy Gillespie, Quincy Jones és Teddy Charles. 1953-ban rövid időre csatlakozott Duke Ellington zenekarához, ám művészileg sokkal többet profitált azzal a példaképével készített albumból, amelyet Money Jungle címmel Max Roach társaságában 1962-ben rögzítettek. Mingus a fekete bőrű menedzsment és a művészek vezette lemezmárkák egyik úttörője volt, 1953-ban megalapította a Debut lemezmárkát, majd 1964-ben a rövid életű Charles Mingus labelt. Korai kompozíciói vegyes sikert arattak, főként azért, mert nehezen talált olyan együttest, amely képes volt komplex elképzeléseit megvalósítani. 1953-tól 1955-ig, saját workshop-együttesének megalakulásáig műveivel részt vett a jazz Composerss Workshop munkájában. Itt takarékoskodhatott a leírt kottákkal, mert szóbeli és zenei instrukcióit a zongorán és a bőgőn körvonalazhatta.

 

Mingus zeneszerzői egyedisége először ezen körülmények közepette kezdett kivirágzani, amiben olyan zenészek segítették, mint Dannie Richmond, Roland Kirk, Jaki Byard, Jimmy Knepper és Booker Ervin, akik a lehető legjobban kidolgozták Mingus elképzeléseit. Sok innovációja közül az egyik leglényegesebb, hogy nem a megszokott kórusstruktúrákat használta, a kvázi-“klasszikus" megkomponált anyag a free és csoportos improvizációk passzázsaival kontrasztáll, gyakran különböző tempóban és hangfajban, a komplex darabokban a finoman kialakított zenei motívumok egybehurkolódnak. Az interaktív improvizációk “társalgási" formáját fejlesztette ki, és új utakat nyitotta melodikus nagybőgőjátékban. Az olyan darabok, mint a The Black Saint And The Sinner Lady (1963) roppant vitalitást, a valamennyi jazzstílusban való elmélyedést mutatják a New Orleans-i jazztál és a gospeltől a bebopig és a free jazzig. Másik többrészes darabja, a “Meditations For A Pair Of Wire Cutters" az 1964-es Portrait albumból azok közül való, amelyeket részenként, különbözőcímeken alakított ki. Részleteket lehet hallani az 1963-as Mingus Plays Piano című albumon, a cím ekkor “Myself When I Am Real". Eric Dolphy tragikus halála után az újrakeresztelt darab ,Praying With Eric" címmel szólt, Dolphy sok Mingus-darabból hozott kicsodákat, ám a legtöbbet e darabért és e darabban tette.

 

A hatvanas évek közepén anyagi és pszichológiai problémái kezdték megviselni, amint azt Thomas Reichman 1968-as Mingus című filmjében láthatjuk, hallhatjuk. Ebben a periódusban intenzíven turnézott, egy olyan együttest mutatott be, amely valódi ensemble-játékot produkált. 1971-ben Guggenheim-ösztöndíjat kapott kompozíciós tevékenysége elősegítésére, és bámulatba ejtő önéletrajza, a Beneath The Underdog kiadására. A könyv egy összejövetellel indul, amelyet a pszichiáter vezet és a mű Mingus önismeretének, intelligenciájának, szenzivitásának és öndramatizáló tendenciájának feltárása. Turnéit gyógyíthatatlan betegsége folytán fokozatosan kialakuló paralízise ellenére folytatta, és új felvételeket is készített. “Revelations" című darabját 1978-ban a New York-i Filharmonikusok Gunther Schuller vezényletével mutatták be, aki azután 1989-ben az Epitaph-ot is új életre keltette. Még szintén 1978-ban Mingust Jimmy Carter fogadta a Fehér Házban, és egy all star koncertet tartottak a tiszteletére. 56 éves korában, Mexikóban érte utol a halál, amelynek hírére sok zenész tisztelgett emléke előtt koncertekkel. A Mingus Dynasty együttes folytatja művei előadását.

 

Mingus korának törekvéseit oly módon összegezte, amely felülemelkedik minden faji és kulturális válaszfalon, miközben ezzel párhuzamosan rámutatott a faji és szociális igazságtalanságokra. A Meditations 1964-es bemutató előadásának közönségéhez bevezetésképpen így szól: “Ezt a darabot akkor komponáltam, amikor Eric Dolphy elmesélte nekem, hogy lenn Délen a koncentrációs táborokhoz hasonló helyek vannak, [...j, ahol el vannak választva egymástól [...] a zöldek meg a vörösek, vagy valahogy így, az egyetlen különbség az elektromos kerítésektől, hogy nincsenek gázkamrák és kemencék, amelyekben elégessenek bennünket - még nincsenek. Azért írtam a Meditations című darabomat, hogy szerezzünk egy-két drótvágót, mielőtt még valaki más puskákat szerezne." Élete és művészi teljesítménye kavargásában, fájdalmas elmúlásában Mingus egész élete saját művészi alkotása lett. Valóságos jelképe a 20. század derekának, melynek fő tendenciáit jobban és értékesebben fejezte ki minden más jazz zenésznél.

Mingus

 

Albumok:

• Red Norvo Jazz Trio (1951),
• Spaulding Givensszel: Strings And Keys (1951),
• The Red Norvo - Charles Mingus - Tal Farlow? Trio (1951),
• Autobiography In Jazz (1953),
• Quintet Of The Year/Jazz At Massey Hall (1953),
• Charles Mingus And Thad Jones (1955),
• Jazz Composers Workshop No 2 (1955),
• Mingus At The Bohemia (1955),
• Pithecanthropus Erectus (1956),
• The Clown, másik címe: Reincarnation Of A Lovebird (1957),
• Gunther Schullerrel, George Russell-lel: Adventures In Sound (1957),
• Jazz Workshop Presents: Jimmy Knepper (1957),
• East Coasting (1957)
• Dukes Choice, újabban A Modern Jazz Symposium Of Music And Poetry címmel (1957),
• Weary Blues Langston Hughes-zal (1958),
• Easy To Remember, Billie Holiday-jel és másokkal (1958),
• Wonderland, Jazz Portraits címen is ismert (1959),
• Blues And Roots (1959),
• Mingus Ah-Un (1959),
• Nostalgia In Times Square (1959),
• Mingus Dynasty (1959),
• Pre-Bird, újabb címe: Mingus Revisited (1960),
• Mingus At Antibes (1960),
• Charles Mingus Presents Charles Mingus! (l9ó0),
• Mingus (1960),
• The Jazz Life (1960),
• Newport Rebels (1960),
• Tubby Hayesszel: All Night Long (felvétel: 1960),
• Oh Yeah! (felvétel: 1961),
• Tonight At Noon (1961),
• Hooray For Charles Mingus (felvétel: 1962),
• J-For-Jazz Presents Charles Mingus (felvétel: 1962),
• Duke Ellingtonnal, Max Roachcsal: Money Jungle (1962),
• Town Hall Concert (1962),
• The Black Saint And The Sinner Lady (1963),
• Mingus Mingus Mingus Mingus Mingus (1963),
• Tijuana Moods (1964, felvétel: 1957),
• Town Hal! Concert [Portrait] (1964),
• Live In Oslo (felvétel: 1964),
• Charles Mingus Sextet Live In Europe Vols 1, 2 & 3 (felvétel: 1964),
• The Great Concert Of Charles Mingus (felvétel: 1964),
• Mingus In Europe Vols 1 &2 (felvétel: 1964),
• Charles Mingus In Amsterdam (felvétel: 1964),
• Mingus In Stuttgart (felvétel: 1964, két lemez),
• Right Now! (1964),
• My Favourite Quintet (1965),
• Mingus At Monterey (1964),
• Music Written For Monterey (1965),
• But Not Heard (1965),
• Statements (1970),
• Charles Mingus In Paris (felvétel: 1970),
• Pithy canthropus Erectus, más néven: Blue Bird, más néven: Reincarnation Of A Lovebird (felvétel: 1970),
• Charles Mingus In Berlin (1970),
• Charles Mingus And The New Herd (1971),
• Let My Children Hear Music (1971),
• Charles Mingus And Friends In Concert (1972),
• jazz jamboree (1972),
• Charles Mingus Meets Cat Anderson (1972),
• Mingus Mingus (1973),
• Mingus At Carnegie Hall (1974),
• Cumbia And Jazz Fusion (1977),
• Three Or Four Shades Of Blue (1977),
• Lionel Hampton Presents: The Music Of Charles Mingus, más néven: His Final Works (felvétel: 1977),
• Me Myself An Eye (1978),
• Something Like A Bird (1978),
• The Charles Mingus Memorial Album (1978),
• Joni Mitchell-lel: Joni Mitchell - Mingus (1978).

 

Antológiák:

• The Mingus Connection (1957, felvétel: 1951-53),
• The Debut Recordings (felvétel: 1951-57),
• Autobiography In jazz (felvétel: 1952-53),
• Vital Savage Horizons (felvétel: 1952, 1961-62),
• The Atlantic Years (felvétel: 1956-1978),
• Better Git It In Your Soul (felvétel: 1959),
• The Complete Candid Recordings Of Charles Mingus (felvétel: 1960),
• Charles Mingus/Cecil Taylor: Rare Broadcast Performences (felvétel: 1962,1966),
• He Impulse Years (felvétel: 1963),
• Portrait (felvétel:1964,1966),
• ReEvaluation: The Impulse Years (1973, felvétel: 1963-64),
• The Art Of Charles Mingus (1974),
• Passions Of A Man (1979, felvétel: 1956-61, 1973, 1977),
• Nostalgia In Times Square (1979, felvétel: 1959),
• Great Moments With Charles Mingus (1981, felvétel: 1963-64),
• Mingus, The Collection (1985, felvétel: ötvenes évek),
• Charles Mingus - New York Sketchbook (1986, felvétel: ötvenes évek),
• Charles Mingus - Shoes Of The Fishermans Wife (1988, felvétel: 1959, 1971),
• Abstractions (1989, felvétel: 1954,1957),
• Charles Mingus -Mysterious Blues (1989, felvétel: 1960),
• Charles Mingus (1990),
• Charles Mingus (1991),
• Charles Mingus -The Complete Debut Recordings (1991, felvétel: 1950-es évek),
• Meditations On Integration (1992, felvétel: 1964).

 

További információ:

Charles Mingus: Beneath the Underdog.

Brian Priestley: Mingus: A Critical Biography.

 

Forrás: Passzio.hu, Jazz-zenészek Lexikona

 

 

Mingus Big Band

 

 

Mingus big band 93 - 3 Self-portrait in 3 colours

Forrás: you tube, KLAJBERZABLE

http://youtu.be/Vb2Wx_n8eIs

 

 

***

 

Mingus Big Band "Song with Orange"

Mingus Big Band in Tokyo New Years Eve 2005

Part 1

http://youtu.be/BJhh-HdEZhY

Part 2

http://youtu.be/5dKqjLgc7vg

Forrás: you tube, sparkletelevision

 

***

 

Charles Mingus - Flowers For A Lady (1974)

July 28, 1974; Umbria Jazz Festival, Todi, Italy

Charles Mingus (bass), Dannie Richmond (drums), Don Pullen (piano), George Adams (tenor sax), Hamiet Bluiett (baritone sax

Forrás: you tube, stellardweller

http://youtu.be/gkTEfrmqxws

 

 

---

Páskándi Géza

Páskándi Géza

 

 

Páskándi Géza (Szatmárhegy, 1933. május 18. – Budapest, 1995. május 19.) erdélyi magyar író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista, a Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója.

 

 

Korai versei a második világháború utáni első költőnemzedékhez kapcsolják. Többek közt Majakovszkij, Ady, Dsida Jenő és a magyar népdal hatott verseire, abszurd drámái, színművei mellett a gyermekirodalom területén is maradandót alkotott. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem harmadéves hallgatója magyar szakon, közben az Utunk című irodalmi lapnál is dolgozott. 1957 márciusában letartóztatják, és az 1956-os diákszövetségi reformtervhez fűzött kiegészítései miatt, az állam és közrend elleni izgatás vádjával hat év börtöbre ítélik. A börtönbüntetést a Duna-delta egyik munkatáborában töltötte. Szabadulása után Bukarestet jelölték ki kényszerlakhelyéül, ahol könyvtári raktárosként, majd bibliográfusként dolgozott. 1967-től jelenhettek meg ismét írásai. Feleségül vette Sebők Annát (Páskándiné Sebők Anna).

 

1971 és 1973 között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének lektoraként, szerkesztőjeként működött. 1974-ben települt Magyarországra, ahol a Kortárs folyóirat munkatársa, majd 1991-től a Nemzeti Színház dramaturgja lett. Az Erdélyi Magyarság című lap és a Magyar Televízió Magyarok című műsorának szerkesztőbizottsági elnökeként is működött. A Magyar Írók Szövetségének választmányi tagja lett, és 1992 és 1995 között a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjává választották. Írói munkássága több elismerésben részesült: 1977-ben József Attila-díjat, 1993-ban Kossuth-díjat, 1999-ben posztumusz Szép Ernő-díjat kapott. Legismertebb gyermekirodalmi művei: Szebb a páva, mint a pulyka (versek) 1968, A szalmabábuk lázadása (meseregény) 1985, film készült belőle 1999-ben Palásthy György rendezésében A Nagy Légyölő (meseregény) 1991

 

 

Művei:

Piros madár (versek), 1956

Holdbumeráng (versek), 1966

Szebb a páva, mint a pulyka (gyermekversek), 1968)

Zápfog király nem mosolyog (mesék), 1969

Az eb olykor emeli lábát (párbeszédek, színművek), 1970

Tű foka (versek), 1972

A vegytisztító becsülete (elbeszélések), 1973

Beavatkozás (krimi-regény), 1974

Színművek: A rejtekhely, Időszak, A hülyegyerekek avagy A vándorköszörűs, A sor, Magvető, Budapest, 1974

A szárnyas bocs (mesék), 1975

Papírrepülő eltérítése (versek), 1976

A sárikás anyós (eposzok), 1979

Tréfás-pipás-kupakos (gyermekversek), 1979

A királylány bajusza (mesejátékok), 1984

Erdélyi triptichon (drámák), 1984

A szabadság színeváltozásai (esszék), 1984

A szalmabábuk lázadása (meseregény), Móra, Budapest, 1985

A szörnyszülött (elbeszélések), Szépirodalmi, Budapest, 1985

Üvegek (novellák), 1986

Az árnyékfejtők (regény), Szabad Tér, Budapest, 1988

A sírrablók (regény), 1989

A Nagy Dilettantissimo (versek), 1990

A Nagy Légyölő (meseregény), 1991

Az Árpád-házi Triptychon (drámák), 1994

Begyűjtött vallomásaim (önéletírás), 1996)

Műveiből készült filmek [szerkesztés]Holnap lesz fácán, 1974, rendező Sára Sándor

Tornyot választok (TV-film), 1975, rendező Mihályfi Imre

Hány az óra, Vekker úr?, rendező Bacsó Péter

A szalmabábuk lázadása, 1999, rendező Palásthy György

Árnyékban, 1999, rendező Seprődi Kiss Attila

 

Díjak, kitüntetések:

Román Írószövetség Díja

József Attila-díj, 1977.

Magyar Művészetért Alapítvány Díja, 1991.

Kortárs-díj, 1992.

Kossuth-díj, 1993.

Szép Ernő-díj, 1997.

 

 

Forrás: Móra Kiadó, Wikipédia

 

 

 

PÁSKÁNDI GÉZA

versei

 

 

 

Páskándi Géza: Rosszat álmodó /Kisgyermekem fölsír születésekor/

Lukács Sándor

http://youtu.be/_GFQP2q0ITY

 

 

***

 

 

Újesztendő reggelén

 

 

Reggel korán – újesztendő,

tollal teli dunyhabendő –

jó meleg, jó meleg,

ma kicsit később kelek.

 

Nézem, milyen hosszú hurka,

pedig az élete kurta,

s kacsingat rám gömbölyded

orcája a gömböcnek.

 

Mit kíván, mit kíván

kinn a zörgő kicsi szán?

 

Tiszta pitvart,

sose ótvart,

ügyes kezet, leleményt,

nem pörsenést, kelevényt.

 

Mosoly, ne légy mostoha,

szeressen az iskola,

barátok is – szívesen,

s könyvecskéim színesen.

 

Mit kíván, mit kíván

egyebet a kicsi szán?

 

Amit kíván, meglesz százszor,

ni, már ugrom is az ágyból.

 

 

***

 

 

NYULAK MIATYÁNKJA

 

A nyúl miatyánkja rövid:

az ámen előtt lelövik:

 

Bokrot ugrom Miatyánk

Nincsen időm nagy imára

Jön a vadász Miatyánk.

 

 

***

 

 

Zenélő ábécé

 

 

A        aranyalma almon alszik

Á        ásó áskál ásítozva

B        bokor berekbe bóbiskol

C        Cirmos cincogót cirógat

Cs       csordák csengője csöndesül

D        dúdol dajka, dünnyög dunyha

E-É      estike édesen első

F         fű fáradtan fészkelődik

G        Göncöl gördül, gúnár gubbaszt

Gy       gyér gyepen egy gyönyörű gyík

H        házi bácsi, hú de horkol!

I          illat illan, illedelmes

J         jászolhoz jut jámbor jószág

K         kiskakas kobakja kókad

L-Ly     liliom selyemre lankad

M        mackó mormog, málna moccan

N         nádszálnyi nesz s nagy csönd násza

Ny       nyulacska nyúl nyoszolyára

O-Ó     ordas ormos ólálkodik

Ö-Ő     őzike ösvényen ődöng

P         pille pillog, pók pislákol

R         réten ritka ruca rebben

S         Sajó sután sutba surran

Sz        szúnyog szunnyad szenderülve

T-Ty     tikkadozva tyúk téblábol

U-Ú     utas úttalannak indul

Ü-Ű     ürge ücsörög üregben

V         valahol vadvirág virrasztani

Z         zizge zuzmót zerge zörrent

Zs        zsurló, zsálya zsongva zsendül

 

Itt az este, itt az éjjel

a zenélő ábécével!

 

 

***

 

 

Madárijesztő

 

Ki ez az ember?

Szakálla kender,

ujjasa rongyos,

olyan toprongyos.

 

Karó a lába,

két szeme kába,

áll ott magába,

nem is hiába.

 

Varjakat rémít,

röpít az égig,

verebet ijeszt.

Több búza így lesz.

 

 

Lakner Tamás - Páskándi Géza: Madárijesztő

http://youtu.be/BJSTovUM_IQ

 

 

 

***

 

 

CSENDÉLET

 

Az asztalon:

kopasztott lúd;

kézirat verssel, -

papírvágó-kés,

tintában lúdtoll,-

s fölötte leng a csend,

a csend s az összefüggés.

 

 

***

 

 

Sárgult képek lányai

 

A sárgult képek lányai

a fényképészhez mentek.

A gép – akkor még fiatal! -

hát hamm! bekapta mindet.

 

 

***

 

 

Vannak

 

Vannak leányok úgy sütik le szemük

Hogy közben évszázad telik

Vannak hópelyhek úgy hullanak le

Hogy közben megfagy az ég

Vannak leányok akik ha hó hull

Lehunyják szemük

 

 

***

 

 

Barackmag-rímek

 

Vannak egészen ifjú lányok

Olyanok mint a barackmag

Már cukornak nem adják maguk

De nem is dobják – savaknak.

Egészen fura bibelők

Éjjel-nappal vésnek-faragnak

Csupa-csupa medálion

Megannyi ARC lesz a barackmag.

 

 

***

 

 

FAVÁGÓK

 

Két ember fűrészel: dől előre-hátra

Mintha egymás izzadt

Keze után nyúlnának

Baráti kézfogásra

S nem érik el: köztük a fűrész

 

 

***

 

 

HÁZSZÁM

 

szám voltál egy bérház oldalán:

Elkoptatott a postások szeme.

 

 

***

 

 

BOGÁR-SIRATÓ

 

Hogy is történt? Fejemen vágytál

átrepülni -

s hajamba fönnakadtál.

Fésülködtem:

holttested kivetette a fésű.

 

Elnéztem őrült szárnyaid szilánkját,

kockáztató kis tested romjait,--

néztelek,

mint erdőtaréjú hegycsúcs

bolond pilóták csontját, -

szánalmat zúgva.

 

 

***

 

 

KŐ-DILEMMÁK

 

Sírkő legyek? hej, unalmas!

Hegyek orma? hej, hatalmas!

Utcakő? hisz rám taposnak...

Vesekő? az orvosoknak?

Szobor legyek? ledöntenek,

azzal tán, hogy kiöntenek...

Parittyakő? olykor csábít, -

s ha tudnám, hogy jó sokáig,

örökkétig egy-egy Dávid

röpítene - Góliátig!

 

 

***

 

 

EGY BOLHA VALLOMÁSA

 

Egy bolha, ki csípem a Teremtményt,

most vallok:

vagyok szerény

- nem nagy erény -

kis bolha.

Mindenem volna

időbe-térbe,

s van mit aprítanom a vérbe.

Ha nem csípek - csipegetek.

Ha nem csurran - csöppen,

s én meglelem, mi élelem

e csöppben.

Nem nagy ivások:

kis szívások,

sóra-petróra

kellenek, -

de nem lelek

az életemben

szellemet!

Az ökröt kolumbácsi

s bögöly

csípi, láttam,

s egy fiúcskát a bácsi

fülöncsípett a házban - -

jó, jó - hökkentem ekkor én,

de ki csípi a bolhát?

 

Mert mindenkit csíp valami:

viszkettet üvegpor, csalán,

de láttál már bolhák oldalán

piros kis pöttyöket talán?

Hát ki csípi a bolhát?

 

Nem érzed, milyen misztikus,

hogy a bolha, ha akarózik

is neki, sose vakarózik?

Hát ki csípi a bolhát?

 

Azt nem tudom, hogy mi lesz holnap.

Ám azt se sejtem, mi lesz ma.

Mert megkergít a dilemma:

Ki csípi a bolhát?

 

 

***

 

 

SZITAKÖTŐ

 

 

Szitakötőt fogtam

nyáron a habokban, -

szitakötő halálát

én is elzokogtam.

 

Szitakötő-szárnyakon

pipiskedő árnyakon

én is tünedeztem.

Egy életen, egy halálon

el-elhüledeztem.

 

Szita-kötő, szita-kötő,

valahova elszárnyaló,

víz sugarát meg-megszövő,

valamikor beárnyaló.

 

Ki tud engem röptön-fogni?

Ki tud sorsomon zokogni?

Ki tud szárnyamon elszállni?

Ki halottak mellett hálni?

 

Szita-kötő, szita-kötő,

ó, te velem elszárnyaló,

lehajoló fűzfán-tűnő,

szűz vizemet beárnyaló.

 

Ki fog engem röptön fogni?

Ki a sorsomon zokogni?

Ki a szárnyamon elszállni?

Ki halottak mellett hálni?

 

 

 

 

Színek után

 

Talpig fagyban a jegenyék

Kék kék kék

 

Szaladj kisfiam a tejért

Fehér fehér

 

A birsalmát várva várta

Szekrényünkön egy kosárka

Sárga sárga

 

Vágóhídön döng a bika

Pokoltüzes az orrlika

Zsíros-piros

 

Él pedig de mintha halna

Barna barna

 

Talán a fehérség szülte

A fekete csak átszűrte

Szürke-szürke

 

Őszes ágon varjú-gerezd holló-szállat

Nagykendője az anyámnak

Fehéreim koromlója

A szivárvány Koporsója

Bűn barnája vérem sója

Fekete

 

Kékségünkön átszáll

A pirosság nyila

Lila

 

Elmennék a kékkel

Sötétes fecskékkel

Fanyar-szájú nőkkel

Kardvonó felhőkkel

 

Vad-zöldet varázslok

Pirosat parázslok

Sárga epét hányok

Hívnak lila lányok

 

Jaj kit is segítsek

Kit is színesítsek

Kékítőt kékítsek

Barnát feketítsek

 

S milyen szín is vagyok

Hogyha kék-zöld vagyok

Szobámban megfagyok

Sárgítnak a nagyok

 

Elmennék elmennék

Szarvas-űző messze

Csöngettyű-fehérnek

Varjú-ház ereszre

 

Megállnék megállnék

A kékségek táján

S lennék pici rúzsfolt

Szűzmária száján

 

 

***

 

 

SÁNTA VÉNUSZ

 

 

Fény volt ő is, de eljutott az árnyig.

Kölyök-vággyal meglestem sánta Sárit.

Komisz legények döntötték a sárba,

mert könnyen hull, kit elhagyott a lába.

 

A teste térdig tékozló tökély volt,

s nyakára röppent néhány fura-kék folt,

részeg fogaknak vaksi vétek-varja,

és nem volt csősz, hogy onnan fölzavarja.

 

S egy boros férfi, mint múltunk törökje,

ma Sárin mankót s szenteket tör össze,

mint barbár, ki a falhoz szobrot lódít,

egy sánta Vénuszt, fordított milóit.

 

 

***

 

 

Pillangószárny

 

 

Pillangó szárnya kivetül

a térbe, a térbe, a térbe.

Felhőkre néz az alázat:

hulljon-e, hulljon-e térdre?

 

Pillangó szárnya a mennybe cikáz,

vissza-se-látva, se nézve,

Rajongó Lenti Alázat

vinnyog, ha jajdul a térde.

 

Nyúlok vakon a szárnya után,

s pillangó vére,

mindenség hímpora hullong

ujjam begyére.

 

 

***

 

 

A rekedt Armstrong

 

Rekedt Armstrong, meghűlt rokonom,

vigyázz, mert ősi torokrák a dal,

eredeti és örökölhető.

Hangszálaid harapója: gorilla állkapocs,

rokokó-csontú madárka: dallam

roppan a roppant torkaid öblén:

karcsú vitorlást öl meg az örvény:

Bel Canto süllyed.

Ó énekelj,

rekedten is,

ha már dalolni idelöktek!

 

 

***

 

 

Temetőbogarak

 

 

Nézd, hogy sürögnek! Hogy vonják, cibálják

a tetemet, az elhulló halottat,

Örök

kegyetlen,

szomjú szorgalommal,

nem énekelve s nem mondva igét,

temet ez a szörnyű fekete nép.

 

Ki lökte őket kínzó küldetésre?

Milyen átok, vagy titkolt elhívás van

bogár-szívükben, hogy a pusztulásban

célt leljenek,

és soha semmi másban?!

 

Nézd, hogy futkosnak! S nem szomorú ez.

Ha másnak sajgás, jaj, nekem vigaszt ad

e nyüzsgő gyász,

mert engem nem igazgat

a balga isten éppoly balga papja.

 

S ha éltél eddig

fülledt izgalomban,

hogy lelsz-e lényt,

akiben irgalom van

és eltemet,

most boldogan nyugodj meg!

 

Van férge földnek,

rovara rögöknek,

kik fantasztái valami öröknek

és földetlenül nem hagynak, ne rettenj,

mert nem marad itt senki temetetlen!

 

 

***

 

 

Hagyakozás

 

Van egy pipám: matróz-pipa.

Örökölje ezt Gusztika.

 

Van egy könyvem: ezt titokban

annak adják, kitől loptam.

 

Lazicsék az esték árnyán

törjék be a pakli kártyám.

 

Késett honoráriumom

Kálmán fecsélje el rumon.

 

A szobám annak adatik,

aki éppen benne lakik.

 

Annak adom tündérlakom,

ki tud bemászni ablakon.

 

Ágyam alatt egér cincog -

Lajos macskámé, amit fog.

 

Irigy orrok alá tormát

dörzsölök: a sorsom ormát.

 

Jobb, ha inkább fügét mutat

versem nekik, semmint utat.

 

Szép ajándék: egy rím-készlet:

a nagyon rossz költőké lesz.

 

Életszegény novellisták

kapnak majd egy téma-listát.

 

Ja, egy elhalasztott vizsga!

Tegye le egy óvodista.

 

A szeretőm, ha még szeret,

fogja meg az emlékemet.

 

A siheder-Ádámoknak

kosár tiltott almát hozzak.

 

Búsak mosolyom őrizzék,

búmat vígak lúdbőrözzék.

 

Édesanyámé a szívem,

amilyen volt, oly szelíden.

 

Eléggé új szürke ruhám

apámra simuljon puhán.

 

Őrizze a kabát övét;

viseltem én is az övét.

 

Nagynénémnek pápaszemet

vegyetek, ha kapni lehet.

 

S nekem csak egy csomag szivart,

se ideges, se oly zavart

 

ne legyek, ha számon kérik,

miért éltem annyi évig.

 

(A Holdbumeráng c., 1996-ban a bukaresti Irodalmi Könyvkiadónál megjelent kötet nyomán)

 

 

---

 

 

 

 

 

Pilinszky János

(Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.)

 

 

 

Pilinszky János a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, ún. „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt, lévén a Nyugat, s szellemi utódának, a Magyar Csillagnak megszűnése után az Újhold (folyóirat) körül csoportosultak[16], mely lapnak 1946. és 1948. között társszerkesztője is volt; mindemellett munkatársa volt mind a Vigília, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapoknak is.

Költészetén megfigyelhető a 40-es évek alatti lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus. Nem tartozik a hagyományos értelembe vett, szakrális témájú, papírók katolikus irodalmába, minthogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat.

Művészetére hatott többek között Weil, Dosztojevszkij, Hölderlin, Rilke, Kierkegaard, Pascal, József Attila, Babits Mihály, Nagy László, Sheryl Sutton.

 

 

***

 

 

Novemberi száműzetés

 

Megyek. Omló hajad zápora elkisér még,

s te máris elveszítesz örökre, kedvesem!

Ki az, ki visszatért valaha is? Egy éj -

léptek nesze a múlt jajongó kavicságyán!

 

Egy lomb szédülete! - De soha a fasor,

soha a tél fele igyekvő szerelem.

 

Magányos zongora kesereg a vidéken,

s én loholok vakon, kalapomat letűrve,

mig ellep tétován s alámerül november,

könnyeim télvizében mig arcod elmerűl.

 

visszatér oda, honnét nincs visszatérés,

örökre eltemetve és temetetlenűl

a kezdet és a vég ködtenger-fenekére,

hogy harminc év után is kisértsen odalent.

 

 

 

 

Pilinszky János szavalja saját verseit:

 

 

Pilinszky János - Mire megjössz

Forrás: you tube, talleros

http://youtu.be/nOMzPhyrVgQ

 

***

 

Pilinszky János – Kráter

Forrás: you tube, talleros

http://youtu.be/1n6iPp0NqWA

 

***

 

Pilinszky János - Harbach 1944

Forrás: you tube, babberci123

http://youtu.be/ajjU2nIE-mM

 

***

 

Pilinszky János – Impromptu

Forrás: you tube, babberci123

http://youtu.be/-45HVm1Q5QA

 

***

 

Pilinszky János - Francia fogoly

Forrás: you tube, Libiomfi

http://youtu.be/2tl8Wth_uhI

 

 

 

---

Petri György

 

Petri György

 

Petri György (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.) költő, műfordító, újságíró.

 

Élete

 

Budán, a Vízivárosban, a Medve utcai Általános Iskolában kezdte tanulmányait, majd a Toldy Ferenc Gimnáziumba járt. Gyermekkorában a Batthyány téri Szent Anna-templomban ministrált.

 

Fiatal korában Kepes Sárához fűzte szerelem, aki öngyilkos lett. Feleségül vette Mosonyi Alízt, tőle született Anna nevű lánya. Második felesége Harsányi Éva volt, Petri Lukács Ádám édesanyja.

 

1966-tól az ELTE magyar-filozófia szakára járt. 1974-től szabadfoglalkozású író. 1975 és 1988 között publikálási tilalom alá helyezték, versei szamizdatban és külföldön jelentek meg. 1981-től 1989-ig a Beszélő című szamizdat lap szerkesztője volt és fontos figurája a magyar demokratikus ellenzéknek. 1989-től haláláig a Holmi szerkesztőbizottságának is tagja volt. Ezekben az években Pap Marival élt együtt.

 

Első versei a Kortársban és az Élet és Irodalomban jelentek meg, majd évekre elhallgatott. Első kötete, a Magyarázatok M. számára sikert aratott.

 

1994-ben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje; még azon év őszén kilépett a pártból.

 

1996-ban az országgyűlésben Torgyán József interpellált, elfogadhatatlannak tartva Petri György (és Esterházy Péter) Kossuth-díját: az Apokrif (és az Így gondozd a magyarodat!) című opusok kapcsán vallás- és nemzetgyalázó szerzők támogatásával vádolta meg a liberális kormány kultúrpolitikáját. Petriéket Radnóti Sándor és Pető Iván vette védelmébe.

 

1998-ban bizonyosodott be, hogy gégerákja van. 2000. július 16-án halt meg, temetése július 22-én volt Dunaalmáson: a ravatalnál Réz Pál, a sírnál Várady Szabolcs búcsúztatta.

 

Művei

 

* Magyarázatok M. számára (1971)

* Körülírt zuhanás (1974)

* Örökhétfő (1981)

* Hólabda a kézben (1984)

* Azt hiszik (1985)

* Valahol megvan (1989)

* Ami kimaradt (1989)

* Valami ismeretlen (1990)

* Petri György versei (1991)

* Szerb János: Ha megszólalnék (1990)

* Sár (1992)

* Beszélgetések Petri Györggyel (1994)

* Versek, 1971-1995 (1996)

* Petri György művei (1996)

* Amíg lehet (1999)

* Petri György munkái I. - Összegyűjtött versek (2003)

* Petri György munkái II. - Összegyűjtött műfordítások (2004)

* Petri György munkái III. - Összegyűjtött interjúk (2005)

* Petri György munkái IV. - Próza, dráma, vers naplók és egyebek (2007)

 

Műfordítások

 

* Molière: Drámák, színművek (1995)

* Volker Braun: Versek

 

Díjai

 

* Az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1986)

* A Mikes Kelemen Kör Díja (1988) (Hollandia)

* Déry Tibor-jutalom (1989, 1994)

* A Jövő Irodalmáért Díj (1989)

* József Attila-díj (1990)

* Az Örley Kör Díja (1990)

* Az Év Könyve Jutalom (1991)

* A Soros Alapítvány Életműdíja (1992)

* A Színházi Kritikusok Céhének Különdíja (Molière Don Juanjának fordításáért) (1995)

* Nagy Imre-emlékplakett (1995)

* Weöres Sándor-díj (Soros) (1995)

* Kossuth-díj (1996)

* Nicolaus Lenau-díj (1997)

* Pro Urbe Budapest (1998)

* Üveggolyó-rend (1998)

 

Forrás: Wikipédia

 

 

***

 

VERSEK:

 

Mosoly

 

Meg fogok halni. Nem is oly sokára.

S ez olyan könnyű szédülettel tölt el,

Mint ifjúkoromban – kezdő dohányost –

Az erkélyen reggelente leszívott

Első néhány slukk. Ez azóta elmúlt,

Persze, ahogyan elmúlt annyi minden.

Hovatovább csak egy maradt velem,

De az igen, Istennek hála érte!

A szem mohó, éhes kíváncsisága,

A nézés gyönyöre, hogy minden látvány

A maga más-más módján színöröm:

Egyforma szép a szurok és csurgatott méz,

És egy kazánház tekergő csövei

Burkolva üveggyapottal és sztaniollal.

Vagy egy tengerszem türkizzöldje kék fenyők közt

És a levegő üveghitege. Egy eldobott

Üres cigarettásdoboz céltalan zörgő

Összevissza szálldogálása az út betonján

a változó szél szeszélye szerint. A mosoly

egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,

egy szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,

valamint a feszes húsú ifjú leány

csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,

miből, bár csak egy kissé, túl sokat mutat,

ám ez nem baj: a szépség

fűszere és forrása – a hiba.

De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,

És a piacon a halárúsnő pontyvértől és harcsanyáltól

Iszapos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze –

Mert az angyal a részletekben lakik.

 

 

***

 

 

Lehetne

 

Lehetne szép. Lehetne véled.

Lehetne szép. Lehetne élet.

Persze van is: élet és véled

(vagyis, amit én annak vélek).

Merészen hiposztazálom,

hogy élek, és nem egy rossz álom,

hogy sört iszom, hogy folyton félek

attól, hogy meghalsz, amíg érek

haza, meg hogy későn érek

a szónak minden értelmében,

hogy lelkem sötét, mint az ében,

és bár szólnak mellettem érvek

egy nem-tudom-milyen vitában,

igyekszem ettől nem agy-sérvet

kapni, én vízivárosi kisértet,

egyezzünk ki a fix TALÁN-ban.

Ps.: Ez egy lehetséges megoldás.

Talán. A lét megmászhatatlan falán

kezdetleges (sz)eszközökkel araszoló

amatőr alpinistának. Dehát ez már csak

így van barátaim. Mindent koppanásig.

"Aki dudás akar lenni

pokolra kell annak menni."

 

 

***

 

 

Kívánok jobbulást

 

 

Aggódva olvasom, bár némileg feszengve,

miniszterelnök úr, hetente

az Ön egészségi állapotáról kiadott közleményeket.

Történészként emlékeznie kell,

volt hajdan egy retteghető vezér,

egy ország kénytelenült figyelni, hogy a vizeletében mennyi a fehérje,

hiszen olvasnunk kellett a Szabad Népet,

ezt a mindennapi próbareggeli-pépet.

Azt tudtuk magunktól, hogy milyen a foga fehérje,

és szívből kívántuk, hogy patkoljon el.

Ön persze erre nem szolgált rá semmivel.

Persze Ön nem egy Sztálin, legföljebbb egy möchtegern,

poszt-Bethlen: nur eine Schale ohne Kern.

De semmivel nem is szolgálta meg

a kiérdemelhető tiszteletet.

A politikust nem illeti meg a részvét-

Nagy Imre is csak teljesítette a kötelességét.

(Bocsássa meg nekem ezt az allúziót,

bár kétségtelenül Ön is szétrombolt bennem egy illúziót,

jóllehet részesíthetném Önt azért köszönetben,

hogy egy Illusion perdue-vel gazdagabb lettem.)

Olvasom, hogy Ön csak sterilizált újságokat olvashat,

remélem a betűk, szavak azért nem írattatnak át.

Habár Ön egy sereg szolgával és hülyével vétette körül magát,

meg kell mondanom, jócskán alábecsülve ezzel önmagát.

Aztán a táncoló medve elszabadult, hagyta kiszakadni orrából a karikát.

Lehet, hogy így kellett, vagy csak így lehetett ezt csinálni,

homo politicusnak Ön biztosan nem akárki.

De homo moralisnak? Az egész koagulációs politikus had

az Ön háta mögött csahol vagy gyáván kushad.

Van söpredéke, vannak ál-Dimitrijei,

csak népe nincs, azt nem nevelte ki,

nem is akarta, a küldetéstudat, a gőg

elhomályosította az ítélőerőt.

Bár ne így lett volna. Bár lehetett volna valami mást!

Kívánva Önnek is, az országnak is jobbulást,

maradok polgártársi tisztelettel

sem alattvaló, sem trónkövetelő, csak egy ember.

 

 

***

 

 

Az első kávé

 

Többnyire korahajnalt ébredek

tavasztól őszig. Feleségem még alszik.

Leóvakodok a recsegő falépcsőn (vagy a

meredek létrán), mikor hol lakunk éppen.

Csinálok egy nescafét (csak úgy a bojlercsapból,

nem bírom már túl forrón) sok cukorral, tejszínnel,

ha nincs, tejjel, ha az sincs – akkor az sincs.

Ülök a szépen öregedő bőrfotelben

(a nemes bőrök szépen öregednek, bár mostanában,

mélyről, a bensejéből tengerifüvet köhög,

minden hajnalban van alatta egy kis alomra való),

és tünődök az ablakokig tülekvő,

bámészkodó lombok rosszulneveltségén.

Nem bosszankodom fel, ehhez még korán van –

egy ecetfa meg egy mit tudom én milyen fa.

Ülök a (mikor hol lakunk éppen)

tornác kőlépcsején vagy a kertbe

kiselejtezett széken, a fekete meg a fehér

szukától meg a változó számu macskától

körülvéve, és az illő távolságot

tartó fák láttán eltünődök:

ideje volna megmetszeni őket (nem nekem, persze)

meg hogy a meggyfán van még néhány szem meggy,

csak hát ki mászna fel a legszélső, hajlékony ágakra?

Az egyik macskát betaníthatnám erre, ha a macska

idomítható lenne, de ehhez – állítólag – túl intelligensek,

függetlenek és hálátlanok – a dögök!

Közben elfogy a kávé. Indulhatok a

(mikor hol lakunk éppen) H.-völgyi vagy H. utcai

kocsmába egy decire. Ez a nap is –

 

 

***

 

 

Hagyjuk

 

Hagyjuk

a vén negyvennyolcas retorikát

A Csészényi Istvánt, Befőti Sándort,

s a jó Kisüth Lajost

a Haza Napját

Hagyjuk a meszes

csigolyákként sajgó forradalmakat

a tábeszes zászlórudakban.

Nem érdekesek.

 

Hazug haza sem kell. Legyen mindenki maga. Amennyire tud,

nem ámítva magát, s mást. Kiművelhető és szétlőhető fejjel

figyelve bokor és cserép mögül,

s szükség esetén a fejet behúzván.

 

 

Megjelent: Beszélő, 2007. május, 12. Évfolyam, 5. Szám

 

 

 

***

 

 

Halálrajz

 

 

Ki ezt, ki azt.

Rettegünk, rakosgatunk -

Ki hitte volna,

lepergetni életünk,

mint egy spulnit!

 

Reméltem, rendezett

kiskertben mívelek költészetet;

mint sufniban a vén, teszek-veszek.

 

Nem így,

másként alakul,

de ahogy, úgy van jól.

Nem adatnak a hűs nyárvégi esték,

csak a hirtelen, hideglelős öregség.

 

De úgy fordulok be az ismerős úton,

hogy a megállóig már nem. És tudom -

 

 

***

 

 

Petri György haikuszerű versei

 

 

 

Még bugyborékol.

A járókelőszerű, ki majd hírt ád,

lepöccenti az egyencigarettát.

 

 

BAGATELLE

 

57 kiló lepkeszárny

sor összeragadt pillanatom.

Vonszolódok a beváltóhely felé.

 

 

NAGY BÁLINTNAK

 

Mint fenyők ködbe – – –

fáradtságba, undorba

bugyolálódik a jóakarat.

 

Ha heten: öten.

Öten: akkor hárman.

S ha hárman: akkor inkább ketten.

 

A többiek

többségükben kibírhatatlanok.

Magunkon kivül:

 

vagyunk egynéhányan.

S magukon kivül vannak

egynéhányan.

 

A levegőég herseg

(vadászgép szeli át)

mint rétesalma húsa.

 

Kik jönnek most az agya-

fúrt politikusok után? Buta

katonák? Újabb agya-

 

fúrt politikusok?

Laza póráz?

Börtönök? kussok?

 

Kivándorol egy ország önmagából?

Megjött a villamosod.

Siess. Szerbusz.

 

 

SZERELMES VERS

 

A tények összegyűltek ellenem,

szerelmem, és nem-valónak mutatnak.

Nevetés? Vacogás? "Fogadj fiadnak!"

 

 

BÜSZKÉLKEDÉS

 

Nézz szét ezeken a.

Ezt mind én hagytam abba.

Amikor a legkevésbé szerettek volna abbamaradni.

 

 

A BÜNTETÉS

 

Mi lesz velem, itt

a halál őrlőfogán.

e ragyás szirten?

 

Eszelős, bosszuálló

mosollyá gyűrődnek

a Föld ráncai.

 

Milyen némán,

hirtelen érik meg a

büntetésre a bűn.

 

 

AIR

 

a világ fénylik

mint egy halott gyík

mint egy mézcsöpp

 

a világ fénylik

mint rózsafa bútor

mint öregember keze

 

a világ fénylik

mint kép fölött

az üveg

 

 

***

 

 

Füst alkohol zene

 

 

Füst alkohol zene

iramlik és szüremlik

hangzás és hallgatás

táplálja mossa

a türemlő meg lappadó

szerelmet

 

Füst alkohol zene

anyafolyadéka lebegtet-ringat

uszadékfát

a napsütötte ár

 

Narancs gurul Pohár

Fogaid közül kék

füst göngyölödik

a szőnyegen kuporogsz

még összegyűrt tömött

fény

ejtőernyő

a zuhanás előtt

fekete bimbó!

 

 

***

 

 

Ábránd

 

 

Szeretnék klasszikus, lezárt

rendet vinni a pusztulásba;

remény a jóra: már kizárt.

Haljak meg úgy, hogy más ne lássa.

 

Sors bona, nihil aliud.

Aki majd csontomat kiássa,

annak üzenem: ide jut

Isten mindegyik képe mása.

 

S mennyország azért nem lehet,

illetve nem szabad, hogy légyen,

mert a dögletes szeretet

velünk maradna mindenképpen,

 

visszája sem kell: a pokol

(abban volt-van-lesz némi részem

- deszka nyüszít a láncfűrészen) ---

 

készületlen s mindenre készen

üldögélek a napsütésben:

jöjjön a megváltó sehol.

 

 

***

 

 

A FILOZÓFIÁRÓL

 

„Esik az eső!” – mondja a kisfiú.

„Na és?” – mondja a mama.

Megfosztva a gyermeket

a felismerés-kimondás örömétől.

És így tulajdonképpen

minden rossz szándék nélkül

elkezdi leszoktatni a csemetét

a csodálkozásról. És már be is iratta

– akaratlanul – a tanfolyamra,

amit úgy hirdetnek:

„Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?”

 

 

***

 

 

A fakír

 

Fölkúszni fürgén a kötélen,

aprófogással tűnni-szökni

a sűrű, tűrhetetlen zajból,

a csomósodó kásából, mely

körülöttem fröcsköl és fortyog.

 

Szökni, alákacsintva orvul,

magasba-dobott kötélen!

 

Kitárt karokkal hullani

az elenyésző égen átal,

és földet érni, végetérni

egy iszonyatos puffanással.

 

 

***

 

 

Apokrif

 

Zakatol a szentcsalád

Isten tömi Máriát,

József nem tud elaludni,

keres valami piát.

Nem lel, felkel. Pizsamára

húz fel inget és gatyát,

lemegy a Háromkirályba,

hogy egy fröccsöt legalább ---

--- "Megint Isten?"

--- "Az hát, megint."

Sóhajt, nagyot húz, és legyint:

--- "Különben,

múltkor kivertem a huppot.

Ha az orrom előtt dugtok!

--- de így megmondtam a Marinak,

legalább tartsad a pofád,

úgyis szól mint a földrengés

mindig az a rohadt ágy,

közben - de komolyan! - ne halljak

több ha-ha-ha-halleluját!"

 

 

 

 

Orbán Ottó - PETRI GYÖRGY HALÁLÁRA

 

A makacs élő lassan elfogyott,

lerágta róla a húst a rák.

Könnyen kapta ölébe a Fekete Vőlegény

a csonttá soványodott, szakállas arát.

Csak csont és bőr és fájdalom,

mint Radnóti gyászversében Babits,

bár Petrinek kábítószerül ott volt még a cigaretta

s a szívószálon át szürcsölt sör is.

Botrányos lázadó... Versei anyagává hódította

a német filozófiát s az ÁVÓ-t,

hogy szökött fogolyként járva a korszakos sötétben

elérhessen egy napsütötte sávot.

Az élet az, ami lázad itt, piál és verset ír,

ô nyújt kezet a kőszobornak,

és nagy lezseren vonogatja a vállát,

hogy fene se bánja, mit hoz a holnap.

S testvérünk ő, a költő ő és a zord bohóc!

Sebzett gégéjén át a lelke vagy mije kilebben,

s a kekeckedő gyertyaláng kialszik

a rá zúduló kozmikus hidegben.

 

2000. július 17.

 

 

 

---

Liszt Barrabás Miklós festménxén

 

 

 

Lisztről: Baka István / Szomory Dezső

 

 

 

 

Baka István

(Szekszárd, 1948. július 25. – Szeged, 1995. szeptember 20.) magyar költő, műfordító.

 

 

Nagyszülei mindkét ágon iparosok voltak. Édesanyja Tolnáról, lengyel – szerb –o sztrák keveredésű családból származott, édesapja szekszárdi volt. ..." plebejus vagyok" - határozta meg önmagát, " nem vagyok sem népi sem urbánus." ..."nekem szellemi hagyományokat kellett keresnem, könyvekből. Tehát ami nekem hagyomány, az szinte mind könyv." Hétéves koráig Bátán és Tamásiban laktak. 1956 márciusában költöztek vissza Szekszárdra. Második osztályban már Vernét és Jókait olvasott, nyolcévesen verset írt. A Garay János Gimnáziumban érettségizett 1966-ban, orosz tagozaton. Önképzőkör, színjátszó kőr, versmondás, zene, Tolsztoj és Dosztojevszkij eredetiben: a diákévek legboldogítóbb elfoglaltságai. A szegedi József Attila Tudományegyetemen (ma: SZTE) végzett magyar–orosz szakon.

 

1971-1972-ben leningrádi ösztöndíjasként kezdett orosz verseket fordítani. 1972-től két évig Szekszárdon középiskolai tanár volt, majd 1974-től haláláig Szegeden lakott. A Kincskereső című gyermekfolyóirat munkatársa, majd főmunkatársa lett. A Móra Ferenc Kollégium jelentős irodalmi rendezvényeinek gyakori résztvevője. Ilia Mihály, a Tiszatáj főszerkesztőjének kezdeményezésére a folyóirat állandó, megbecsült munkatársa. Köteteivel és műfordításaival a nyolcvanas évek második felétől országos ismertséget szerzett. 1992-es megindulásától kezdve közölte a Holmi című folyóirat, valamint több jelentős irodalmi orgánum a Hiteltől a Jelenkorig. 1993-tól műfordítói kollégiumot vezetett a szegedi egyetem bölcsészkarán. Súlyos betegség után hunyt el.

 

2005-ben emlékszoba nyílt a költő-műfordító tiszteletére a szekszárdi Babits Mihály Emlékházban.

 

2009. augusztus 1-jétől, a szekszárdi 5-ös számú Általános Iskola viseli nevét. Az országban először neveztek el iskolát róla.

 

Forrás: Wikipédia

 

 

 

BAKA ISTVÁN

LISZT FERENC ÉJSZAKÁI

 

Liszt Ferenc éjszakája

a Hal téri házban

 

A gyertyaláng - rózsálló asszonyöl - ellobban a sötétség összezáruló combjai között. A levetett reverenda, mint kidőlt tintatartó, éjszakával szennyezi be a szobát. Némán fénylik Isten díszkardja: a Tejút. Most kellene meghallanom a szférák zenéjét, de a mennybe, mint ősszel felázott talajba a krumpli, belerohadtak az angyalok.

 

Csend van. Köröttem alszik Magyarország. S horizontja, e csókra csücsörítő száj, nagyokat cuppant álmában, és nyálát csurgatja: Légy hálás, hogy a miénk vagy, Franci! S én hálás vagyok. Csak meg ne lásd, hogy a rapszódiák aranysújtása megfakult molyette díszmagyarodon, én szegény hazám. Bemuzsikáltalak az Európa

 

Grand Hotelbe, s nem vettem észre, hogy neked a konyhán terítettek. Most már mindegy. Aludj hát, és csak álmodd viszontcsókját az égnek. Én

 

föl nem riasztlak többé. Kulcsra zárva, mint koporsó, a zongora. A gyertya

 

megunt kísértését kioltva, némán

 

nézek a fenn rozsdásodó Tejútra,

 

s a térre, hol a halaskofák standjain pikkelyek csillagképei ragyognak - halbűzös, fejtetőre állított Mindenség, amelyben az angyalokból keményítőt főznek vagy krumpliszeszt, és a kokárda a lőlap közepe.

 

Mefisztó-keringő

 

És most a Sátán hegedűje

a brácsát nagybőgőt leinti

s a nyálzó klarinétvisítást

a párok döbbenten megállnak

de nem bír tiltakozni senki

mert ólomsúlya lett a tüllnek

s a hölgyek izzadt szirmai

mint párzás közben megfagyott

csigák tapadnak össze és

belőlük mégis oly bizsergés

fut szét a dermedett tagokba

hogy koszorúvá borzolódik

a hajzatuk s a férfitestek

drótvégen lógó bábui

szikrák kék záporába vesznek

S rákezd a Sátán hegedűje végigcsusszan a húrokon

a vonó és kettérepednek

a tükrök ablakok s a serleg

a kézből szétszilánkozik

bor fröccsen és brokát hasad

függöny hullámlik mintha úri

szél fújna arkangyalhajat

a táncosok riadtan állnak

de egyszercsak középre lebben

az első pár s a szerteáradt

zenére lassan körbering

és mint akik e jelre vártak felbolydult izgatott seregben

forogni kezd a többi mind

S húzza a Sátán hegedűje

liheg a nagybőgő a brácsa

a klarinét lohol nyomába

remeg a bálterem remeg

s vonagló kékes ajkait

széjjelnyitja a temető

odvas fogai sírkövek

vacogva villannak elő

örvénylik részegen a valcer

míg a föld megundorodik

és gyomortartalmát kihányja csontváz-szerpentin koponya-

konfetti esőzik a bálra

és örvénylik aranyfog rendjel

a holtak fölkavart pora

S vonít a Sátán hegedűje

nyüszít a brácsa felsikolt

a klarinét hörög a bőgő

élők között kering a holt

A. nagykövetné s B. a császár

ébenfa mellett rőt virágszál

a parketten száguldozik

C. államelnök görbe lábu

nejét forgatva Noszferatu

mily szép nyak elábrándozik

s mint hattyúdöggel a kanális fagylaltszinű ruhákkal máris

felhabzik forr a bálterem

s bár túlcsordul megállni nem

engedi a szilaj keringő

S húzza a Sátán hegedűje

húzza de egyszercsak leinti

a nyálzó klarinétvisítást

a brácsát nagybőgőt megállnak

a párok már nem járja senki

s míg izzadt tagjaik kihűlnek

s csak lihegésük hallani

a Sátán meghajol kopott

frakkját végigsimítja és

eltűnik s ekkor új bizsergés

fut szét az elzsibbadt karokba roggyant lábakba folytatódik

a bál s a nő- és férfitestek

drótvégen rángó bábui

új táncok mámorába vesznek

 

Balcsillagzat

(Liszt Ferenc: Unstern, Sinistre, Disastro)

 

Balcsillagom, te szárazon csikorgó

homokszem Isten fogai között

hová rohansz a kristályhéju, forgó

szférákon át, mint földi üldözött,

kitől házat, hazát és anyanyelvet

elvettek, és körötte kürt rivall,

s mégis, mint víz alól, a mennyet

szippantja távcsők nádszálaival

Balcsillagom, te égi eb, ki rúgott

beléd, miféle ütlegek elől

loholsz, kilógó nyelvvel és behúzott

farokkal, s bár tetőled tündököl

a földi éj, a szégyened sugárzik

csak a sikátor-mindenségben, és

angyal röhög, felfegyverezve állig,

mögötted, s szárnya éles, mint a kés

Balcsillagom, szétszaggatott uszályod

vonszolva, véres öllel futsz tova,

akár egy égi Szúza meggyalázott,

zsoldos elé lökött menyasszonya,

s nincs menedék, a barbár palotában

dőzsöl a gőgös, parvenü görög...

Balcsillagom, lobogj az éjszakában,

gyalázatunk, akár a fény, örök

 

Szürke felhõk

(Liszt Ferenc: Nuages gris)

 

Felhők lefittyedt börredői

a golyvás alkonyati égen -

valaha másnak láttalak

most - lüktető hüllőtoroknak

- míg nézem hogy pattannak el

a fények mint zongorahúrok

lehajtod tarajos fejed

megvillan ősgyík-fogsorod -

valaha másnak láttalak

most - már tudom hogy elemésztesz

leszek hókása sár az olvadás

bádogzajában szürke zengés

- leszek a végsőt pattanó húr

vemhed az éjszaka előtt

 

Gyászmenet

(Liszt Ferenc: Funérailles)

 

Sötétlő sírhalmok között

vakon vonul a gyászmenet

hol a koporsó hol a holt

a pap s a kántor hol lehet

hol a gödör s ki ásta meg

Esővert sírhalmok között

némán bolyong a gyászmenet

arcuk lezárt koperta nyelvük

pecsétviasszá dermedett

makognak bár ki érti meg

Felázott sírhalmok között

süketen áll a gyászmenet

lélekharang szól messziről

réznyelve hol s kiért rezeg

s kit hív ha egy se hallja meg

Besüppedt sírhalmok között

kővé meredt a gyászmenet

kőhomlokokról víz pereg

ködfoszlány és varjúcsapat

rebben kering kiért minek

Megdermedt sírhalmok között

málladozik a gyászmenet

kőnéma kővak kősüket

körötte idegen nevekkel

állnak a fejfák sírkövek

Dérlepte sírhalmok között

szétporladt rég a gyászmenet

harangszó csendül messziről

rézhangja lélekként lebeg

ki hallja még ki érti meg

PORUNKRA ÉGI SÍRGÖDÖR

CSONTKORHADÉKA HÓ PEREG

 

 

 

Baka István néhány verse a you tube – ról:

 

 

Baka István: Gecsemáné

Forrás: you tube, 0wanderingstar0

http://youtu.be/pe4m7PANcho

 

Kasó Tibor - G.Molnár György - Baka István : Őszi esőzés

Forrás: you tube, kiralyno56

http://youtu.be/nT2Oi99FwjI

 

 

Baka István: Van Gogh börtönudvarán

Forrás: you tube, villano2100

http://youtu.be/aFcPx8M_IFQ

 

Wahl László - "Baka István: Én itt vagyok"

Forrás: you tube, versmondok

http://youtu.be/VSLAFucp5pE

 

 

***

 

 

Szomory Dezső

Író, újságíró, színműíró; (1869. június 2. Pest - 1944. november 30. Budapest)

 

 

Életrajza, pontokban:

1885 - tudósításokat ír a Pesti Hírlap részére

1887 - Jászai Mari -szerelem

1890 - 1906 Párizs, London

1896 -első dráma bemutatója: "Péntek este"

1920 - Vígszínház "háziszerzője"

1936 - utolsó drámájának bemutatója: Bodnár Lujza

1939- darabjait letiltják a magyar színpadokról

1944 - halála

 

Életútja részletesebben

 

Iskolai tanulmányait az "Evangélikusoknál" és a "Piaristáknál" végzi. Eredetileg édesapja zenei pályára szánja és ebből a célból a Zeneakadémián folytat tanulmányokat. Itt Nikolits Sándor mellett többek közt Liszt Ferenc tanítványa. Tanulmányait megszakítja, s újságírónak áll. 16 évesen korában már a Pesti Hírlap munkatársa, igaz apró tudósításokat ír. A fiatal Szomory egy véletlen találkozás révén a híres díva Jászai Mari szerelmét vívja ki. A majd kétszerannyi idős művésznő rajongása, s Szomory kapcsolata társasági téma. Megbotránkozást vált ki, a színésznővel szembeni támadások felerősödnek. Talán e közjátéknak köszönhetően, no meg érlelődő katonai bevonulása elől Párizsba utazik 1890-ben. Majd két évtizeden keresztül Párizsban, majd Londonban él önkéntes emigrációban, mígnem az ellene szóló elfogatóparancs érvényét veszti, ami a hadkötelezettségének elmulasztásáért járt volna.

 

Szomory a szerző

 

Még javában párizsi emigrációját tölti, amikor első színdarabját elfogadja, és játszásra ajánlja a Nemzeti Színház Drámabíráló bizottmánya, s a "Péntek este" c. dráma kezdi a sort a Szomory színdarabok későbbi folyamának. Párizsban a Quartier Latin-ben lakik, és újságírásból tartja fönn magát. Jó barátságot ápol a kortárs francia írók soraival, de legkiváltképp Alphonso Daudet tünteti ki jó barátságával, valamint Munkácsy Mihály művészi körébe kerül, újságoknak dolgozik, sőt egy francia novelláskötete is megjelenik.

Lelkében, vágyaiban itthon él, de nem jöhet haza, mert körözött katonaszökevény. Maga helyett cikkeit és novelláit küldi haza. Távolléte alatt két novelláskötete is megjelenik itthon, neve kezd ismert lenni az újakat kereső századfordulói magyar irodalomban. Csak ő maga nincs a hazájában. Holott egyre jobban gyötri a honvágy, de nem a hazai polgári világhoz, ahonnét származik, hanem ahhoz a magyar nemesi-udvari körhöz, amelyet megszépítve képzel el. Írói stílusa itthon nagy viták kiváltója, ugyanakkor eredeti fordulatos nyelvi játékai, fordulatos cselekményű drámái kapcsán kedvelt színpadi szerzővé válik

 

Újra itthon

 

Stílusa eltér a normális beszédtől, fő célja inkább a szabatos beszéd, az olyan szófordulatok sora, amelyek lehetőség szerint, mind jobban lefedik a mondanivalót, a valódi jelenségeket. Minden egyes szó elhelyezkedése, hosszú töprengés végeredménye, minden mondatnak kimódolt jelentősége van, a következő mondatok felvezetéséhez. Dialógusainak íve szinte megrajzolható, valahonnan tartanak valahová, s a darab kulminációs pontjában, a sok ágon futó eseményszál, egymás hatását felerősítve vezetik katarzishoz a nézőt. Máskor meg muzsikát keres a beszédben, minden másnak adott pillanatban alárendelve, s ezért egyik-másik munkájában néhol zavarosnak, érthetetlennek tűnik.

 

1906-ban tér végleg haza, s hazai jó barátok híján magányos tagja a Nyugat nagy nemzedékének. A tizenhét év Párizsban nem múlik el nyomtalanul, londoni, római élményei elő-előtörnek írói munkásságában. Magánéleti manírjai, az úri elegancia, az élet nagy játékaihoz tartozott nála, épp úgy, mint a valóságban lukas zsebű, külsőleg mágnás szerepköre is. Pózolt, s nagyképűnek ható fellépése élesen kettéosztotta maga körül az embereket, ellenzőire és barátaira. Kisstílű gyűlölködései kollégáival szemben pedig állandó derültség forrása. Molnár Ferenc, de legfőképp Lengyel Menyhérttel szemben viseltet ellenszenvvel. Jól illusztrálja mindezeket a Vígszínház Hermelinjének próbái során felmerülő helyzet is. A darabban van egy szójáték, amelyet hosszas csaták eredményeként a rendező saját felelősségére kihagy a darabból: "...Veszek neked nyestet, menyétet, Lengyel Menyhértet..."

Emberi gyarlóságai és esendőségei azonban mit sem vonnak le irodalmi munkásságának értékeiből, kvalitásából. A színdarabjai biztos sikerprodukciók, színpadi szerzőként ünnepelt sztár, sok százszor játsszák már darabjait az óta is. Drámái tömegeket vonzanak, igazi sikerdarabokat tudott írni, és a nézők az érdekes cselekményért tudomásul veszik a túl egyéni, és a sok elemből összeszőtt költői nyelvezetét is. A Szomory-alakok a színpadon, Szomory-nyelven beszélnek

 

A szomoryzmus

 

1920-tól fogva a Vígszínház háziszerzőjének számít. A szomoryzmusok, ahogyan szófordulatait illetik, elhíresültek, beleépültek ma már a mindennapjainkba, a köznyelv gazdagodását eredményezve. Gyakran egy-egy újabb szófordulat során megfeledkezünk annak eredetéről. Így van ez Szomory esetében is.

Színházi próbákon végig jelen van, és ez maga a gyötrelem, ahogy ezt Csathó Kálmán a Nemzeti Színház főrendezője visszaemlékezéseiben említi. A mondatainak szóhasználata nem a természetes beszéd része, s így egy-egy szó kihagyásával, megmásításával próbálkozó színészeket, lett-légyen az a nagyhírű országos sztár Ódry Árpád, leinti, s újra próbáltatja a jelenetet. Mondataiból nem enged. Mesélik, volt hogy negyvenszerre is megszakíttatta a próbát, amit a legnagyobb türelmű rendező, s színész sem bír hosszú ideig, idegekkel.

Ilyenkor elmagyarázza, hogy az ő szövege megbonthatatlan, mert zene. A ritmust, a mondatok kicsengését és az egésznek a sajátos lüktetését tudatosan komponálja meg, s minden változtatás a legfőbb szépséget rontja el benne, azt, amiért valójában íródott.

Nézzünk egynéhány feledhetetlen Szomory sort illusztrációként:

 

"...E zengő tumultus Párizsban ébredt, s a nagy olasz kertekben íródott, ahol kaméliák virulnak a szélben, és az arcomon egészen sápadt volt. Mert ez idő tájt sokat csavarogtam a nagyvilágban, hazátlanul, elhagyatva és magamban ültem Párizs tetejében a háztetők, kürtők és kémények fölött egy kis sárga lámpa fényében. És odalenn a babiloni éjszakának vörhenyes selyemfátyla lengett. Ó, gyönyörű, kietlen, reménytelen éjszakák! És a nagy olasz kertekben magamban ültem, s távoli kis angol folyók partján, amit nem szabad, hogy elfelejtsek, mert a víz üde, s illatos volt, mint egy fiatal női kéz, és gyötrő homlokomon enyhítőn perdült tova csillogó gyémántcsöppjeivel. Mindez oly szép volt, mert minden oly fájdalmas volt, s oly kedvesek és enyhék, akik velem éltek akkor: királyok, akik megemelik a kripták márványfedelét kísérteties kézmozdulattal..." részlet A nagyasszonyból.

 

Visszavonultan

 

Az 1939-es törvények darabjait leparentálják a színpadokról, ő maga a nemkívánatos személyek sorába kerül. Személyével kapcsolatos ambivalens érzések erre az időszakra kiélesednek, felerősödnek. Sokan szeretik, rajonganak érte, mások szépelgőnek titulálják, szemére vetik, hogy egy álomvilágban él, aki a szegények és nélkülözők millióival nem törődik, származása kapcsán, jobboldali körök nyílt sajtótámadásának célpontjává válik, gúnyolják, sőt egy alkalommal utcán tüntetnek ellene. Divat lesz bizonyos politikai körökben őt támadni, bár vélhetően sokuk egyetlen Szomory kötetet sem olvasott életében, (sőt a magyar irodalom más kiválóságaitól sem olvasnak sokat), mások meg épp intellektusát, művelt, sok nyelven beszélő és író, kifinomult stílusát tekintik példának. Támadói "kutató szeme" átsiklik a magyar drámairodalom legszebb magyar történelmi drámái felett, amelyek Szomory színpadi munkásságának gyöngyszemei. Ilyen, a Nagyasszony, amelyben II. József császár történetét dolgozza fel, vagy az adott történelmi szituációval, összefüggő és párhuzamba hozható II. Lajos király drámája, az összeomló világ, lírai látomásaként megírt módon magaslik ki, a többi historikus színpadi munkái közül.

 

Ugyanakkor anekdoták tucatjai keringenek különc megnyilvánulásairól, szokásairól, jellegzetes megjelenéséről a kávéházak teraszain. 1940-től azonban el-elmarad ezekről a számára oly kedves közösségi helyekről, visszahúzódó, és magába zárkózó lesz, bujkálnia kell, szorong.

 

Ő maga a háború előrehaladtával egyre megtörtebben, visszavonultabban és öregurasan él a már bombázásoktól hangos Budapesten. Testvérét Szomory Emilt haláltáborba kényszeríti a sors, s talán épp egyszerre, egyidőben távoznak e világból 1944 novemberében. Élt hetvenöt évet.

 

 

Forrás. www.szineszkonyvtar.hu, 2003.

 

 

 

Szomory Dezső: Liszt Ferenc

Megjelent: Nyugat, 1911. 20. szám

 

 

Liszt Ferenc, ha szabad bevallanom, legfinomabb emlékeim közül való - titán zongorász, aki benne van az életemben, mint egy fénylő torony a tengeri éjszakában. Benne van az életemben, ennek nincs nagyobbszerű jelentősége, sőt legjobb volna lemondani a hideg ítélkezés javára s nem az egyéni érzés kis szögletéből látni és figyelni az embereket és a dolgokat.

 

Holott az igazi csengés e nagy zenésszel szemben csak az lehet, amit a szív érez és fog fel az ő briliáns s mégis fájdalmas életéből, amelyben minden realitás, s az ő kifürkészhetetlen zsenialitásából, mely úgyszólván egy múzeumi ereklyének maradt. És még egyszer, csakis a magánérzés döntő és kedves, Lisztre emlékezvén, s ami ezen túl van, vajon lehetne-e más, mint egy csomó üres szó, tumultuózus tévedés s tanári tájékozatlanság, öröm nélkül, lendület nélkül, ahogy a szomorú tudósok szoktak. A rideg és ostoba ítélkezők frazeológiájában van, igaz, egy konklúzió: az tudniillik, hogy Liszt Ferenc, mint minden vándorművész különben, romantikus egyéniség volt s továbbá, hogy az élete - az ő élete! - hasonlatos amaz olcsó és könnyű tárcaregényekhez, melyekben a szerző jóvoltából a hősnek minden sikerül. Ki vitatná ezt s micsoda ember volna az, aki ilyenben vitatkozna?

 

De minthogy a lényeg mégis az, hogy az életem benne van az ő nagyszerű emlékében, csak ehhez térhetek vissza, bár ez is csak, elismerem, zavaros ügy, s nem is jelent többet egy Heine-féle idézetnél, mely mindig jelent valamit. Nyilván ismerni méltóztatik azt a régi történetet, mikor Heine Henrik a hajdani szélmalmot látta meg s így kiáltott fel szegény: "A malom összeomlott s nem maradt meg belőle, csak a szél!”

 

 

Oh, a szél, éppen ez az, tessék belátni, ami fontos a nagy romok körül, az illatos szél, ami átfújja a márvány törmeléket s a vad növésű repkényeket rajta lágyan megremegteti...

 

Mikor hajdan Londonban egy obskurus boarding-house asztalának a legvégében ültem egymagamban, gyakran hallottam a többi boardosok részéről titokzatos jelzések között, melyek felém irányultak, ez ájtatosan elbámuló s langyosan irigy szavakat: "Do you see this pale fellow there, he is certainly a son of Liszt.”

 

Ez idő tájt csakugyan külső látszatok bizonyos atyafiságba hozhattak Liszt Ferenccel, és abban nekem is volt valamelyes presztízsem, hogy dús hajam a nyomorban sörény formájúvá nőtt. Továbbá az eklatáns emberekhez és az ő művészetükhöz való ragaszkodás talán némi fizikai reflex-szel is feldíszíti az embert, mert az igazság az, hogy Liszt Ferencből, míg úgynevezett tanítványa voltam, amint Rafaelnek voltak festék-pepecselői, intuitíve többet értettem meg, mint egy csomó zenetudós együttvéve, akik mind békés és rendes családi életet élnek. Az egész titok s meglátás mindössze annyi volt, hogy én mindig leszámítottam e kivételes jelenség értékéből a roman feuilleton dicsőségeket, a lábainál heverő eksztatikus grófnőket és a holtukig siránkozó Sayn-Wittgenstein hercegnőket, sőt azt a megdöbbentően heroikus feljajdulást is kihagytam a kritikámból: "Les morts ne minteressent pas”, mellyel Liszt a Wagner Richárd halálát kísérte, s mellyel azóta ingatag jóakarói karakterizálni próbálták őt.

 

Senki, még Hanslick sem, még Bülow sem és senki a kísérői közül Liszt Ferenc lelkéhez annyira nem férkőzött közel, mint jómagam bizony, egy véletlen pillanatban igaz, mikor úgy láttam egy régi épület művész szobájában, hogy egy fekete papi talárt viselő, ősz hajú óriás, Haynald bíboros kezéhez hajolt és ájtatosan megcsókolta e kezet.

 

Liszt Ferenc mint ember, úgynevezett "homme du monde” volt a szónak legteljesebb és legeszményibb értelmében. Merő józanság jellemzi őt és csak a valóság, az izzó valóság érdekelte. Műveinek plaszticitása, sőt maga az ő fulmináns előadóművészete is e reális tulajdonságokból eredt s a szédület és mámor érzését nyilván azért keltette hallgatóiban, mert művészetének rejtélye a realitás volt. Rubinstein egy nehézkes cyclop, Chopin egy remegő fantom mellette, aki a Pantheonban zongorázik George Sandra meredő szemekkel. Liszt a sas, a térben imponáló, megdöbbentő, elragadó isteni sas, a távlatban fönséges és rendkívüli, viszont a közvetlenebb szemlélődés alatt már durvább hatású, sőt bántó is a részletekben.

 

Amit alkotott, mind nagy, zengő, tumultuózus és reális. A transzkripciói, különösen azok, melyekhez a Wagner művei szolgáltak, fergetegszerű erővel hozzák közelebb hozzánk, ami művészileg inkább sejtető és tünedező, s az egész wagneri homályt olykor valami csodálatos realitással világítják át. A zene Goethéje ez a nagy művész. Mindig tudta, hova megy - homme du monde -, még akkor is, mikor Rómába ment, mindig tudta, mit akar, s az összes titkok megfejtését csakis a valóságban kereste. Nem mélyedt el, de kicsattant. Nem belül keresett, de mindent a napfényre hányt ki s heves, reális egyénisége oly rendkívüli erővel hatott, hogy nem egyszer úgy tűnt egynémely hangversenyén a legjobb percekben, hogy felkapja a zongorát és a közönség közé hajítja. Mindent kitalált, mert soha semmiben nem szenvedett. Mivel nem volt magyar, nem szenvedett. Mert hiszen magyar rapszódiáit ő sem nevezte ábrándoknak, s sohasem ábrándozó, s némi gyászos humor van abban a hazai tendenciában, mely e rendkívüli embert bizonyos faji tulajdonságok díszében hajtaná leráncigálni a mi nyomoraink közepébe.

 

Liszt épp annyira magyar, mint amennyire Lord Byron volna az, ha Lady Byron véletlenül Tátrafüreden szüli költő gyermekét. A legszorgosabb kutatás sem fedezhet fel e nagyszerű vándorban úgynevezett "fajmagyar” tulajdonságot. Semmiféle érzés- és érdekbeli közössége nem volt velünk, de sőt sehol még nyoma sincs benne annak az ösztönszerű faji tulajdonságnak, mely az eltitkolt vagy leplezett eredetet is át tudja törni olykor, az önfeledt vagy intimusabb pillanatokban.

 

Politikai érzéke sohasem lévén, hála istennek, másrészről kulturális köteléke sem lehetvén velünk sajnos, a véletlen születésnél egyéb aligha fűzte hozzánk. Mindabból, ami a mi világunk költészete, fájdalma és öröme, semmit föl nem foghatott, s művészi nagysága éppen onnan ered, hogy a mi nagy és kis nyomorunktól teljesen függetlenül a szabad sas lehetett. Belőlünk, a mi hazai muzsikánkból egyetlenegy hang sem törpíti le, s Liszt az az ember, aki ideálisan szabad volt, és mert is szabad lenni!

 

Mindezt nyilván másik is tudják, mások is kitalálták, de én már rég sejtettem ezt, mielőtt az idő ledöntötte a malmot s csak a szél maradt meg kissé megnőve s felduzzadva azóta.

 

Már rég, még hajdan, amikor hosszú esztendők kóborlása bennem is elmetszette a honi fonalakat s egy messzi távlatból nézve a három hegy s a négy folyó hazáját, minden merő kimérának tűnt. Ez akkor volt, amikor Londonban zenéltem, s az élettől fáradt boardosok felém pislantottak az asztalnál este: "He is certainly a son of Liszt.”

 

 

VÉGE

 

---

 

Kertész Ákos

 

Kertész Ákos nyílt levele az Amerikai Népszavához

 

 

Kedves Bartus Laci!

 

Ez látszólag magánlevél, de én író vagyok, a magánleveleim (nagyon kevés kivétellel) is mind nyílt levelek, az én életformám az, hogy hangosan gondolkodom.

 

Nem léptem be a Kohányi Társaságba, és a tagdíjaimmal nem járultam hozzá – anyagilag is – az Amerikai Népszava online fennmaradásához; azt hittem elég, ha cikkeimet ingyen küldöm el a lapnak. Tévedtem. Ma már tudom, belátom, és igyekszem jóvátenni.

 

Aki egy kicsit is odafigyelt a publicisztikámra, tudja, hogy nem-igen foglalkozom a Fidesszel, egyszerűen nem érdekel. Unom, mert tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat, közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt.

 

Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. „Ezért a népért úgyis mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!”

 

Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert bár az én testre-szabott, morális alapú szocializmusom – aminek a lényege, hogy mindig az eltaposottak, a kifosztottak, a cserbenhagyottak, a nehézsorsúak mellett állok –, nem azonos soha az éppen aktuális „pártszocializmussal”, mégis ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll. És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs.

 

Ezen a jobboldal röhög, a baloldal elereszti a füle mellett, mert pillanatnyi érdeke, hogy ne hallja meg. Amúgy persze létérdeke volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, ezek is magyarok. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok. A valóságos állatokra gondolok, vagyis ez nem erkölcsi ítélet, egyszerű ténymegállapítás.

 

Ezért vagyok rémült, hogy ha még Te is berekeszted a szolgáltatást, végleg megszűnik számomra minden felület, és te tudod, hogy ez nem egzisztenciális kérdés. Nem ebből élek. Lassan semmiből se élek.

 

Én nem vagyok a kapitalizmus híve, de azt tudom, hogy olyan üzenetet kár föltenni a társdalom kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni. Amire semmilyen kereslet nincs. (Ettől még nem abszolutizálom a piacot.) De kétségbeesve látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe, és amit én tudok, az nem kell senkinek, arra nincs vevő. Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg.

 

Szabad országokban a szabad embereket pedig meg sem érinti az a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök.

 

A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

 

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.

 

Így aztán nem is kapott soha föloldozást!

 

Mivel mindez a magyar jobboldal hitvallása, ideológiája, éthosza, csak a baloldal szelleme lenne képes változtatni rajta, csak a progresszív, haladó, demokrata baloldal volna képes megváltoztatni, és ezzel megváltani a magyart, méltóvá tenni arra, hogy az európai közösségnek (kis áttétellel: a szabad világ közösségének) egyenrangú tagja lehessen. A nyolcvanas évek közepétől, Gorbacsov föllépésétől kezdve nem lehet a szovjet-bolsevista elnyomásra hivatkozni. Azóta a baloldal már önmaga felelős önmagáért, a magyarságért, az országért. Önmaga felelős azért, mert elherdálta minden pozitív szellemi vagyonát, teljes történelmi örökségét Dózsa Györgytől Petőfin és Adyn át Károlyi Mihályig, Bibó Istvánig, Nyers Rezsőig, a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig, az örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt, hogy teljes tudatzavarban, szervezetileg lerobbanva, kifosztva, védtelenül áll a diktatúra támadásával szemben. De közben az egész baloldali elit és tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is, mert sebesülten és haldokolva hátrahagyta őket a vesztett ütközetek után a harcmezőn, és sorsára hagyta a védelmére szoruló civil lakosságot is. És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolna a diktatúra ellen, a kiskapukon át menti a rablott vagyonát és az irháját.

 

Mert belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré tesz minket: az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.

 

Magyarországot vajon nem határozza-e meg a Simicska & Puch Co. működése? Természetesen bizonyítékom nincs, de lidérces álmaim, véresen logikus következtetéseim vannak, mint sok társamnak, barátomnak, elvbarátomnak is.

 

Mindezekről hol beszéljek, ha már nincs Amerikai Népszava sem?!

 

Én várom az AN online visszatérését, énrám számíthatsz te is minden olvasóddal – olvasóinkkal – együtt, és hiszem, hogy találtok megoldást, és ha csak egy kicsi is múlik rajtam, és képes vagyok rá, segítek, ameddig bírok.

 

Őszinte híved

 

Kertész Ákos

 

 

***

 

 

Kedves Ákos,

 

megtiszteltetés a leveled, ahogyan a cikkeid is azok, a barátságod is. Amint azt korábban is jeleztem, kizárólag a hírszolgáltatás áll le, vagyis az, ami pénzbe kerül. A híroldalak nem frissülnek a továbbiakban, amíg nem lesz rá fedezet, illetve csak olyan mértékben, amilyen mértékben én vagy néhány önkéntes munkatársunk ezt meg tudjuk tenni. A website online hírújság funkcióját kell felfüggesztenünk, minden más marad. Így maradnak a publicisztikák is, ezért ha bármikor írást küldesz nekünk, az meg tud jelenni, és megtiszteltetés lesz számunkra.

 

Egyébként pedig tudod, hogy mennyire egyetértünk a leveledben írtakkal.

 

Baráti üdvözlettel, Bartus László

 

 

***

 

 

Az Amerikai Népszava a Kertész Ákos elleni támadásról 2011. szeptember 12. hétfő 20:59 | AN

 

 

Az Amerikai Népszava a Kertész Ákos elleni támadásról

"Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány-népek langy szivû sihederje, Verje csak, verje, verje."

 

Budapest – A jobbikos Farkas Gergely azt kérdezte a kormánytól, hogy kezdeményezik-e a köztársasági elnöknél az író Kossuth-díjának megvonását. Halász János államtitkár a kormány nevében adott válaszában leszögezte: Kertész Ákos cikke elfogadhatatlan és védhetetlen, a kormány pedig visszautasít “minden rágalmat, amit Magyarországra, vagy a magyar népre mond bárki”. Éppen ezért “Kertész Ákosnak bocsánatot kell kérnie, amennyiben nem kér bocsánatot, a kormány szemében méltatlanná válik a Kossuth-díjra” – tette hozzá. Az Amerikai Népszava a kormány nyilatkozatával kapcsolatban közleményt adott ki. A közlemény az alábbiakban olvasható.

 

“Az Amerikai Népszava szerkesztősége felháborítónak tartja, hogy az Orbán-kormány nevében bárki bocsánatkérésre szólítson fel írókat, művészeket, beleszóljon az írói szabadságba, elbíráljon irodalmi leveleket. Különösen egy olyan kormány, amely soha egyetlen alkalommal nem szólított fel senkit bocsánatkérésre a nyíltan rasszista és fajgyűlölő beszédek miatt, még a Parlament falai között sem. Felháborítónak és cinikusnak tartjuk, hogy egy nyíltan antiszemita és rasszista nézeteket valló párt kezdeményezésére a magyar kormány a Kossuth-díj visszavonásával zsaroljon és fenyegessen meg egy magyar írót, semmibe véve annak szólásszabadságát és művészi szabadságát. Az Orbán-kormány ezúttal is összejátszik a Jobbikkal, kódoltan antiszemita gyűlöletet gerjeszt, és nyíltan is egy szélsőjobboldali gyűlölet- és hecckampány mellé áll.

 

Az Orbán-kormány elmulasztotta a gyűlöletbeszédet elítélni akkor, amikor nem művészek, hanem politikusok nyíltan uszítottak magyar állampolgárok ellen, származásuk, vallásuk vagy bőrszínük alapján. A kettős mérce jelzi, hogy felháborodásuk nem őszinte, hanem hangulatkeltést és politikai célokat szolgál. A Jobbik kezdeményezése kódoltan antiszemita indíttatású, amit az Orbán-kormány nem utasított vissza, hanem felkarolt. Ez a tény nagyobb aggodalomra ad okot, mint egy író magánvéleménye.

 

Szeretnénk remélni, hogy a liberális közvélemény ugyanúgy kiáll Kertész Ákos szólásszabadsága mellett, mint ahogyan ezt évtizedek óta teszi a nyíltan náci beszédhez való jogot védelmezve, ha nem ért vele egyet, akkor is.

 

Az Amerikai Népszava Szerkesztősége kiáll Kertész Ákos szólásszabadsága és írói szabadsága mellett. Általánosságban is visszautasítja, hogy politikusok ítéletet mondjanak művészek kijelentései, alkotásai felett. Az Orbán-kormány nem vitathatja el, hogy bárki – különösen egy művész a saját stílusában – kritizálhassa akár a hazáját és a nemzetét is. Egy kormány nem illetékes és nem hivatott arra, hogy esztétikai kérdésekbe avatkozzon, és azokban a döntőbíró szerepét játssza.

 

Nem művészek esetében is kijár a vélemény szabadsága mindenkinek. A jelenleg érvényben levő bírói gyakorlat szerint a vélemény szabadsága védelmet élvez a szokatlan, a meghökkentő, a durva és sértő vélemények megfogalmazása esetében is. Egy kormány nem hivatott arra, hogy bíróságok kompetenciájába tartozó ügyekben döntsön, illetve az igazságszolgáltatást felülbírálja.

 

Ha az Orbán-kormány a magyar irodalomból ki akar irtani minden olyan szerzőt és alkotást, amely első értelmezésben sértő a magyar nemzetre nézve, akkor törölnie kell a tankönyvekből Petőfi Sándort, József Attilát, Ady Endrét és számos magyar költőt, írót, akik ugyanazt írták korábban, amit Kertész Ákos, vagy más módon fogalmaztak meg sértőnek interpretálható véleményeket a magyarságról. Ady Endre még a “faj” szót is rendszeresen használta.

 

Az Amerikai Népszava álláspontja az, hogy Kertész Ákos irodalmi levele a szakmai közvéleményre és a civil társadalomra tartozik, a politikának ezekbe a kérdésekbe nem lehet beleszólása. A levelet mély hazaszeretet és a magyarság sorsáért való aggódás és felelősség járja át. Ízlés dolga, hogy a stílust vagy a megformálást, a megfogalmazást tekintve ki hogyan viszonyul a szöveghez. Egyes szavak használatáról és értelmezéséről folyhat társadalmi és szakmai vita, de a hatalom nem avatkozhat ezekbe a vitákba.

 

Azt pedig, hogy a magyarok esetenként alattvalóként viselkednek, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a demokráciát felszámoló és a jogállamiságot megszüntető Orbán-kormány diktatórikus ténykedését szinte szó nélkül eltűri.

 

Az Amerikai Népszava Szerkesztősége”

 

 

***

 

 

Kertész Ákos helyreigazít

 

A “Kertész Ákos nyílt levele az Amerikai Népszavához” című publicisztikámban szereplő mondatot: “A magyar genetikusan alattvaló” – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Örömmel értesültem, hogy a holokauszttal kapcsolatban az elmaradt bocsánatkérés ügyében helyreigazítottak mások.

Ezzel az ügyet lezártam.

Kertész Ákos

 

 

 

Bartus László: A helyreigazítás helyreigazítása

 

Nem szokás helyreigazításokat helyreigazítani, de ezt most mégis megtesszük Kertész Ákos helyreigazításával.

 

1. Szeretnénk tisztázni, hogy a holokauszttal kapcsolatban az a szembenézés és bocsánatkérés, amelyet Kertész Ákos az Amerikai Népszavához írt levelében hiányolt, soha nem történt meg. A helyreigazítás nem erre vonatkozik.

 

Kertész Ákos ugyanis azt írta, hogy „a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amely se be nem vallotta, se meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.”

 

A magyar népre ez a megállapítás igaz, mindez a mai napig nem történt meg. Ezért van annyi antiszemita és náci nézeteket valló magyar ember. Ahogyan az egyik nyugateurópai lap írta, Budapest Európa antiszemita fővárosa, ami így is van.

 

A Kertész Ákosra nehezedő pszichikai nyomásnak és lelki terrornak tulajdonítjuk azt, hogy a helyreigazítása e tekintetben pontatlanságot tartalmaz. Helyreigazításának szövege ugyanis kizárólag Görgey Gábor volt kulturális miniszter bocsánatkérésére utal, amely a magyar kormány nevében a Dohány utcai Zsinagógában hangzott el. Kertész Ákos azonban nyilvánvalóan nem az efféle kormányzati protokolláris bocsánatkérést hiányolta az eredeti levelében, noha ez is fontos. Ám e tekintetben bocsánatkérésben nem volt hiány: Horn Gyula is bocsánatot kért a magyar kormány nevében, Jeruzsálemben saját fülemmel hallottam, amikor Szentiványi István akkori külügyi államtitkár is bocsánatot kért. A legutóbbi kormányfői hivatalos bocsánatkérésen is személyesen jelen voltam, amikor az Egyesült Államokban hivatalos látogatáson tartózkodó Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a washingtoni holokauszt-múzeum megtekintése után a könnyeivel küszködve kért bocsánatot Magyarország nevében a holokauszt során elkövetett bűnökért.

 

A hivatalos bocsánatkérések, amelyek nagyon fontosak, elhangzottak. Több is annál, mint amiről Kertész Ákos tud. De a magyar nép szembenézése a holokauszt során elkövetett bűnökkel nem történt meg. Mindezt azért szeretnénk leszögezni, nehogy valaki abban a tévedésben legyen, hogy Kertész Ákos helyreigazítása erre vonatkozna.

 

2. Kertész Ákos helyreigazította azt a kifogásolt mondatát, amely miatt durva támadások érték, és amelyet – kizárólag a „genetikusan” szó szerencsétlen használata miatt – mi sem tartottunk helyénvalónak.

 

Szeretnénk azonban leszögezni, hogy normális esetben egy ilyen téves szóhasználat esetén a következő történik: barátai vagy az olvasók szólnak az írónak, hogy „kedves Ákos, talán nem vetted észre, hogy ez a kifejezés nem egészen azt jelenti, amit mondani akarsz, nem beszélve arról, hogy eléggé félreérthető.” Erre Kertész Ákos megnézi, homlokára csap, és azt mondja, hogy „jaj, de jó, hogy mondjátok, erre nem is gondoltam, hát persze, hogy nem ezt akarom mondani”, és kicseréli ezt a szót. Ennyi a történet. De Magyarország nem egy normális ország. E kifejezés okán dühöngő antiszemita és náci hecckampány indult, a kormánysajtó hathatós támogatásával, a szerző zsidó származását állítva a középpontba. Mindezzel igazolva Kertész Ákos állításait, amelyek a magyar nép holokauszttal kapcsolatos adósságaira és antiszemita fertőzöttségének mértékére utalnak.

 

Az Amerikai Népszava Szerkesztősége nevében elismerjük a felelősségünket abban, hogy erre a szóra (a barátok és az olvasók helyett) nem mi hívtuk fel a szerző figyelmét, aminek egyetlen oka az, hogy nem vagyunk fajgyűlölők, akiknek ez a kifejezés azonnal feltűnik. Mi egészen más jelentést tulajdonítottunk a szónak, pontosan azt, amit a szerző is szánt neki.

 

Helyesnek tartjuk, hogy Kertész Ákos világossá tette, hogy ezt a szót nem az őt támadó nácik észjárása szerinti tartalommal használta.

 

3. Visszautasítjuk azokat a jobb- és baloldalról történő interpretációkat, miszerint az Amerikai Népszava és Kertész Ákos lapunknak írott levele „gerjeszti az antiszemitizmust”. Egy írás esetében csak fajgyűlölők tartják nyilván a szerző származását. Egy zsidó származású szerzőnek bármilyen gondolata, amellyel a közönség nem ért egyet, nem támaszt vagy gerjeszt antiszemitizmust, kizárólag antiszemiták körében. Így csak antiszemita gondolkodik. Egyetlen ember bármely véleményét kizárólag antiszemiták tulajdoníthatják az egész zsidóságnak. Ebből következik, hogy Kertész Ákos gondolatai semmiféle antiszemitizmust nem gerjesztettek, ezektől az antiszemiták száma nem lett több (de kevesebb sem). E levél csupán alkalmat adott arra, hogy a már létező antiszemiták kiokádják magukból azt a mocskot, amely beteg szívüket és lelküket fogságban tartja. Ha nem így lenne, bármilyen néphez tartozó művész akármelyik megnyilvánulása azzal fenyegetne, hogy azok körében, akiknek nem tetszik a produkció, a művész egész népére vonatkozó rasszista érzeteket kelt. Méghozzá – e logika alapján – jogosan. Visszautasítjuk ezt a beteg gondolkodást, a neurotikus paranoiát, és sérelmezzük azt, hogy a nem antiszemiták nem léptek fel kellő eréllyel a Kertész Ákos ellen támadt antiszemita mocsokkal szemben, és nemcsak magárahagyták, hanem egyesek még be is álltak a vádlók sorába. Szégyelljék magukat. Tisztelet a kevés számú kivételnek.

 

4. Az Amerikai Népszava továbbra is fenntartja korábbi álláspontját, miszerint Kertész Ákos levele a szólásszabadság és az írói szabadság körébe tartozik. Felháborítónak tartja, hogy az Orbán-kormány a náci szellemiségű Jobbikkal karöltve elvitatja az író szabadságához való jogát, és állami szintre emelte az antiszemitizmust. Kikéri magának, hogy egy nyíltan gyilkos náci nézeteket valló párt a szájára vegye bárkivel kapcsolatban a „fajgyűlölet” kifejezést. Felszólítja az Orbán-kormányt és a fideszes többségű magyar parlamentet, hogy először a saját soraikat tisztítsák meg a fajgyűlölőktől, először a Parlament falain belül vonják felelősségre a nyíltan antiszemita és cigánygyűlölő megnyilvánulásokat, utána kezdjenek irodalmi levelek esztétikai elemzésébe, és művészek szabadságának korlátozásába.

 

5. Kertész Ákos levelének többi részével továbbra is egyetértünk, és ajánljuk sorait megfontolásra.

 

6. Ezzel az Amerikai Népszava is lezártnak tekinti a Kertész Ákos-ügyet.

 

 

 

Kertész Ákos

 

Kertész Ákos (Budapest, 1932. július 18. – ) Kossuth-díjas magyar író, filmdramaturg.

 

1950-ben érettségizett Budapesten, s mivel polgári származása miatt nem vették föl az egyetemre, 12 évig karosszérialakatos volt az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban, 1954-1966 között az V. sz. Állami Autójavító Vállalatnál. Közben állami ösztöndíjjal elvégezte az egyetemen a magyar-népművelés szakot (1961-1966). 1966-1992 között a Mafilm dramaturgja, forgatókönyv- és dialógusírója volt. Innen ment nyugdíjba 60 évesen, de a filmszakmával továbbra ápolta a kapcsolatot, regényeiből, idegen irodalmi anyagokból, rendezői ötletből, stb. számtalan forgatókönyvet és tévéjátékot írt. 1994-1997 között az Élet és Irodalom c. hetilap szerkesztője és főmunkatársaként működött. Jelenleg a magyar nyelvű Amerikai Népszava publicistája. Számos film, tévéfilm forgatókönyvének írója vagy társszerzője. Színpadra írt saját műveit külföldön is bemutatták. (Makra, 1972; Névnap, 1973; Sziklafal/Özvegyek, 1976; Huszonegy, 1984; Családi ház manzárddal, 1984.) Regényeit, kisregényeit lefordították idegen nyelvekre. Aki mer, az nyer című kisregénye bolgárul Szófiában jelent meg 1984-ben, ugyanitt szintén bolgár nyelven Makra című regényét 1988-ban adták közre. Több művét francia, román, német, cseh, lengyel, orosz, szlovák, svéd, észt, japán, spanyol stb. nyelveken jelentették meg. Fő regényei, színpadi művei az 1960-as, 1970-es évek magyar társadalmának tükrei a munkás fiatalok, a munkásrétegek szemszögéből. Színpadi műveit ma is játsszák Magyarország határain túl is, egyik legsikeresebb darabja az Özvegyek című, amelyet egész Kelet-Közép-Európában játszottak és játszanak, sőt még Örményországba is eljutott.

 

Művei

 

Hétköznapok szerelme (1962)

Sikátor (1965)

Makra (1971)

Névnap (1972)

Kasparek (1979)

Családi ház manzárddal (1982)

Aki mer, az nyer (1984)

Huszonegy (1984)

A világ rendje (1984)

Zakariás (1990)

Másnaposság (1990)

A gyűlölet ára (1992)

Akár hiszed, akár nem: válogatott írások, 1974-1994: novellák, publicisztikák, vallomások (1994)

Tündérmesék (1999)

A tisztesség ára (2000)

Zé és más történetek (2000)

Még a kapanyél is elsülhet (2001)

Prófétát a lelátókra! : esszék, publicisztikák, egyéb csacskaságok, 1999-2002 (2002)

Brúnó, Borcsa, Benjámin… (2004)

A Nap utcai fiúk (2006)

A romazsaru : bűnügyi regény. Javított kiad. (2009)

Égszakadás, földindulás : napló miniatúrák : kisesszék és publicisztikai írások : Könyvhét, 1998-2009 (2009)

Még a kapanyél is elsülhet : történelmi regény (2010)

Zakariás : regény (2010)

Tigrisbunda (2011)

Jónás Ninivében : publicisztikák, esszék 2002-2010. (2011)

 

Díjak, elismerések

 

SZOT-díj (1966)

József Attila-díj (1972, 1984)

A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1981)

Az Év Könyve Jutalom (1990)

A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1991)

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992)

Arany János-díj (1999)

Hazám-díj (2002)

Budapest díszpolgára (2002)

Magyar Köztársasági Érdemrend (2004)

Kossuth-díj (2008)

 

Forrás: Wikipédia

 

---

 

 

Két szenzációs on-line kiállítás történelem és művészetkedvelőknek.

 

www.memorialmuseums.org

 

Adatbázis a második világháború áldozatairól

Ugyancsak a második világháborúhoz köthető annak a portálnak a témája, amely szeptember közepén vált nyilvánossá. A www.memorialmuseums.org című angol és német nyelvű honlapon azt lehet megtekinteni, milyen emlékhelyek, emlékművek és múzeumok emlékeznek Európa-szerte a második világháború és a holokauszt áldozataira.

 

***

 

www.gdk-research.de

 

Hitler és pucér nők vázával: nácik kedvenc képeiről nyílt online adattár

Több mint tízezer olyan műalkotás fotója vált nyilvánossá egy csütörtökön élesedett online adatbázisban, amely azt mutatja be, milyennek akarta a náci államvezetés a kortárs német művészetet. A nácik a tájképeket és az erotikus témájú műveket szerették a legjobban, ugyanakkor sokkal nagyobb sikert értek el akkor, amikor az általuk elkobzott és elfajzottnak ítélt művekből rendeztek gúnyos propagandakiállítást. Az is kiderül az adattárból, hogy melyik náci vezető mennyit költött, és pontosan melyik képet vásárolta meg.

 

Egy online kiállításon nyilvánosságra hozták annak a kiállítássorozatnak a képeit, amely a náci kultúrpolitika művészetfelfogását mutatta be. Az online-képarchívumot hétfőn mutatták be Münchenben, a www.gdk-research.de című oldalt csütörtökön este 9-kor élesítették.

A Große Deutsche Kunstausstellung (magyarul: Nagy Német Művészeti Kiállítás) című művészeti szemlét 1937-1944 között nyaranta rendezték meg Münchenben, a Német Művészet Házában. Az első kiállítás kis híján kudarcot is vallott, a válogatás ugyanis nem nyerte el Hitler tetszését. "A Führer tombol a dühtől" - jegyezte fel Goebbels a naplójába. Ezért átrendezték a kiállítást, ahol 1937-től kezdve minden évben be lehetett vásárolni a nácik ízlésének megfelelő dísztárgyakból. Innentől kezdve 44-ig ez volt a nácik legnagyobb és legfontosabb művészeti seregszemléje.

 

Évtizedeken át porosodtak hat albumban

 

A kiállításon bemutatott műtárgyakról precíz fotódokumentáció készült: lefényképezték a termeket, illetve minden egyes kiállítási tárgyat is egyenként. Ilyen módon összesen 12 550 műalkotást katalogizáltak fotókon. Ezeket hat vaskos, barna fedeles fotóalbumba rendezték, amik évtizedekig érintetlenül feküdtek a Művészettörténeti Központi Intézet müncheni raktárában. Ezek képezik a most megnyílt online archívum anyagát. Az anyagot bemutató müncheni kutatók a Spiegelnek azt mondták, tulajdonképpen csak a véletlenen múlt, hogy a háború végén nem dobták ki ezeket az albumokat, főleg miután a művészettörténetben gyakori jelenség, hogy a közelmúlthoz nem szívesen nyúlnak a kutatók.

2009 szeptemberében viszont az intézet kutatói közös munkába kezdtek a müncheni Művészet Háza és a berlini Német Történeti Múzeum munkatársaival. Megvizsgálták a felvételeket, majd a teljes anyagot digitalizálták, és az interneten hozzáférhetővé tették a nagyközönség számára.

 

Többen voltak kíváncsiak az "elfajzott művészekre"

Az első Nagy Német Művészeti Kiállítással párhuzamosan rendezte meg Joseph Goebbels az Entartete Kunst (Elfajzott művészet) című hírhedt kiállítását ugyancsak Münchenben, melynek során 32 német múzeumból 650 konfiskált műalkotást mutattak be. A helyzet különlegessége, hogy mindkét kiállítást szinte napra pontosan egyszerre nyitották meg, és míg a kigúnyolt művészeti alkotásokat bemutató tárlat több mint kétmillió látogatót vonzott, a Nagy Német Művészeti Kiállításra mindössze 420 ezer ember volt kíváncsi

 

Banális, helyenként közönséges

A Spiegel szerint első ránézésre feltűnik, hogy a kiállítások anyaga "elég banális, gyakran kifejezetten közönséges". A művészeti alkotásokról készült képek közül néhány korábban is ismert volt, de ezek csak mintegy tíz százalékát teszik ki a 12 550 katalogizált műnek. Ebben a tíz százalékban monumentálisnak, diadalmasnak és robusztusnak tűnik a náci időszak művészete, a műalkotásokon maga Hitler és a hadserege is felbukkan.

Az albumokból ezzel szemben egyértelműen kiderül, hogy a Harmadik Birodalom esztétikáját nemcsak ez a fajta monumentalitás jellemezte. A képeknek csak egy csekély része közvetít nyílt náci propagandát, ugyanakkor a kiállítási tárgyak jól tükrözik a rezsim giccsbe hajló világképét. Meglepően sok a női erotikus kép - pucér nők vázával, pucér nők táncolnak, fürdenek, nyújtózkodnak, lepedőn fekszenek -, a virágcsokros csendélet, és nagy számban fordul elő biedermeier ábrázolás és természetkép is. Utóbbira példa egy olyan fotó, amelyen egy szarvas látható holdvilágnál. Ami pedig a technikákat illeti, sok az olajfestmény, a bronzszobor, a porcelánfigura. A Spiegel szerint összességében mindent áthat a kispolgári realizmus szelleme és sok a giccs.

 

Ugyanakkor Christian Fuhrmeister és Stephan Klingen, a müncheni Művészettörténeti Központi Intézet kutatói megjegyezték, hogy a kiállítások anyaga kevésbé egységes, mint amire számítottak. Ők ezt azzal magyarázzák, hogy nagyon sok művész állított ki a szemléken. (A művészek listáját itt tudja megtekinteni.)

 

A virtuális kiállítás

A látogató maga döntheti el, hogyan indul a virtuális kiállításra. A legegyszerűbb, ha évszámra, mondjuk 1940-re klikkel. Kiválasztja például a harmadik, teremrészletet ábrázoló fotót, ott az egerével rámegy az egyik képre - alatta a szerző és a cím -, amelyre rákattint, és eljut a kiállított festményig, ami egy hullámok között hánykolódó hajó.

Az adatbank különlegessége, hogy a képanyagot kiegészítették az árakra és vásárlókra vonatkozó részletekkel is, így nemcsak évre, hanem témára, szerzőre, vásárlóra - amennyiben az a hatalom valamely tagja volt és nem egy magánszemély -, technikára és a vásárlási összegre is keresni lehet. Eszerint a legtöbb birodalmi márkát olyan szerzők munkáiért fizették ki, akik nem igazán maradtak meg az utókor emlékezetében. Azt is meg lehet tekinteni, mit vásárolt Hitler és Goebbels, és a barna fotóalbumokat is lehet lapozgatni.

 

A fotóalbum lapozgatható, innen is rá lehet klikkelni a kiállított műtárgyak fotóira

 

Hitler milliókat adott ki

Hitlernél többet senki sem vásárolt a művekből - neve mellett 1310 vásárlás -, a pályája elején festészettel próbálkozó diktátor milliókat adott ki a műtárgyakért, de nem maradt el mögötte a nemzetiszocialista elit és a nép sem. Albert Speer birodalmi építész egyebek mellett tájképeket vásárolt; Joachim von Ribbentrop külügyminiszter a meztelenséget ábrázoló Erwachen (Ébredés) című képet vitte haza; Joseph Goebbels a Bäuerliche Venus (Paraszti Vénusz) mellett döntött: Hitler mellett a propagandaminiszter volt a kiállítások leglelkesebb vásárlója.

Az oldal egyelőre csak németül érhető el, amiből arra lehet következtetni, hogy először a múltjukkal állandó szembenézést kereső németeket célozták meg a készítők.

 

---

Liszt Ferenc

 

Két epizód Lenau Faustjából

 

Liszt Ferenc a Két epizód születése körüli években

 

A Két epizód Lenau Faustjából (1. Az éji menet, 2. Mefisztó-keringő) Liszt Ferenc S.110-es jegyzékszámú szimfonikus műve, amelyet 1860-ban komponált. Német címe: Zwei Episoden aus Lenaus Faust 1. Der nächtliche Zug 2. Der Tanz in der Dorfschenke. A teljes mű bemutatójáról nincsenek teljesen biztos adatok, az 1861-es, Liszt vezényelte weimari bemutatón csak a Mefisztó-keringőt játszották el, az első rész, illetve a teljes darab bemutatójáról nincs adat. Liszt szándékától eltérően a művet azóta is ritkán játsszák együtt, a Mefisztó-keringőt és annak zongoraváltozatát annál gyakrabban. A mű 1865-ben jelent meg nyomtatásban.

 

A mű születése

 

Faust témájára Liszt először 1830-ban, Berlioznál figyelt fel, akit komolyan foglalkoztatott egy Fausttal kapcsolatos mű megírásának a gondolata. Lisztet is komolyan megfogta a fausti történet, és évekig, tulajdonképpen élete végéig foglalkoztatta a téma. Azonban egyáltalán nem a Goethe-féle értelmezés vonzotta, sokkal közelebb állt hozzá Nikolaus Lenau megfogalmazása. Még az 1854-ben, a Goethe-ünnepségekre komponált Faust-szimfóniájában sem a goethei „kispolgári” Faustot, hanem saját romantikus Faust-alakját fogalmazta meg. Azt sem túlzás állítani, hogy Lisztet Mefisztó alakja talán még jobban foglalkoztatta, számos e téma ihlette művet írt: a Két epizód második darabját (az 1. Mefisztó-keringőt) és annak zongoraváltozatát, az öregkori, zenekarra írott 2., a zongorára írott kései 3. és 4. számú Mefisztó-keringőt és a Mefisztó-polkát. Lenau költészete is érdekelte, a most tárgyalt alkotáson kívül írt egy dalt, a verbunkoszenei elemekből építkező Három cigány című dalt és A szomorú szerzetes című melodrámát, azaz deklamált szöveghez illesztett zongorakíséretes darabot. Liszt maga is úgy tartotta, hogy egyszerre van meg benne Faust és Mefisztó. A közvélemény már a fiatal Lisztben, démoni zongorázásában felfedezett egyfajta sátáni erőt, és még az öreg komponistát is „abbénak öltözött Mefisztóként” emlegették.

 

Liszt a szimfonikus művéhez Lenau drámai költeményéből két részletet választott, de ez a két részlet a költeményben fordított sorrendben helyezkedik el. Lisztnél előbb a bűntudat, utóbb magának a bűnnek a feldolgozása a sorrend. Mindig hangsúlyozta, hogy a két rész összetartozik, és saját sorrendjéhez is ragaszkodott. Ezzel kapcsolatban írta Franz Brendel zenekritikusnak 1862. augusztus 29-én: „A két Lenau-féle Faust-epizód kiadásának sorrendjét Schuberthra [a kiadóra (szerk.)] bízom; hogy először a zongorakivonat vagy a partitúra jelenik-e meg, nekem meglehetősen közömbös; csak az a fontos, hogy a két darab egyszerre jelenjék meg. Az éji menet első, Mefisztó keringője második számként. Tematikus összefüggés persze nincs a kettő között; ennek ellenére összetartoznak, az érzés kontrasztja révén. Ilyen Mefisztó csak ilyen pudliból ugorhat elő!” Egy évtizeddel később, 1873. szeptember 16-án, Max Erdmannsdörfernek, a sondershauseni fesztivál-előadás karnagyának ezt írta: „Különösen azt szeretném, hogy a két Faust-epizódot egymástól szét nem választva adják elő – megkockáztatva, hogy a közönséget Az éji menettel néhány percig untatják.”

 

A teljes mű, csakúgy, mint Az éji menet bemutatójáról nincs adat, a Mefisztó-keringőt Liszt vezényelte 1861. március 8-án a weimari hercegi palotában, egy udvari hangversenyen. A zeneszerző fiatal tanítványának, Carl Tausig zongoraművésznek ajánlotta a művét. A darabot Schuberth adta ki 1865-ben.

 

A zene

 

A Két epizód hangszerelése: három fuvola (a harmadik esetenként piccolo), két oboa, angolkürt (csak az első részben), két klarinét, két fagott, négy kürt, két trombita, két tenorharsona, basszusharsona, tuba, üstdob, harang vagy tamtam (csak a második részben), triangulum (csak a másodikban), cintányér, hárfa, vonósok.

 

Liszt több átdolgozást is készített művéből: Az éji menetből zongorára, négy kézre (S.513a). A Mefisztó-keringőből zongorára, két kézre és négy kézre (S.514, S.514a).

 

Az éji menet

 

Liszt a – német nyelven Der nächtliche Zug című – tétel kottájába beíratta az ihlető költemény megfelelő sorait, ez általános szokása volt. A programot adó szöveg olyan momentumokat kínált a komponista számára, amely a német nagyromantika kortárs zeneszerzőinek gyakori témái voltak: gyötrődő, magányos hős, éjszaka, erdő, fáklyafényben elvonuló hívők éneklő, ünnepi menete – akik ebben az esetben egy gregorián dallamot énekelnek. Ehhez Aquinói Szent Tamás himnuszát, a Pange lingua gloriosi corporis mysteriumot használta fel. Liszt ebben az időben sokat foglalkozott a gregorián dallamok alkalmazásával műveiben, például ekkor már dolgozott a gregorián témákat feldolgozó, 1862-ben elkészült Szent Erzsébet legendáján és az 1867-ben befejezett Krisztuson. A zeneszerzőt ekkor már rendszeresen érték komponistai tevékenységét illető, gyakran heves támadások, ebben az esetben a Caecilia című, egyházzenével foglalkozó lapban támadták, amiért világi műben egyházi dallamot mert felhasználni.

 

A formailag három szakaszból álló kompozíció első és harmadik része a Faust-témából, míg a középső a gregorián dallamból épül. A darab mély tónusban indul, a gyötrődő Faust témáját a klarinétok és a kürtök szólaltatják meg, amiben a Lisztnél oly gyakori magyar skála ismerhető fel. Ezt követi az E-dúrban felhangzó természetvarázs, a Faust-témát finom fúvós akkordok és vonóstremolók felett a hegedűk játsszák, majd megszólalnak egy csalogány trillái. Egy újabb motívum feltűnése után visszatér a darab kezdete, majd vonós pizzicato illusztrálja a lovát vezető Faustot. A darab középső szakasza elején a gregorián dallam jelképezi a közelgő fáklyás menetet, a teljes dallam fafúvókon szólal meg. A teljes zenekaron megszólaló tutti utáni halkulás a menet távolodását jelképezi. A harmadik szakaszban egy rövid, variált visszatérés következik, a hős bűntudatát, magányát mutatja, a fokozás a fájdalom megjelenítése – a magyar skála alkalmazásával. A tétel, ahogy kezdődött, a mély regiszterben ér véget, a végtelenségig halkuló Faust-motívum hangjaival.

 

Mefisztó-keringő

 

A németül Der Tanz in der Dorfschenke című második darab a csapszékjelenet, amelyben az ördögi hegedűs Mefisztó közreműködésével Faust elcsábít egy parasztmenyasszonyt. A kompozíció alapelve a variációs fokozás, alaphangneme A-dúr. Háromféle anyagból épül fel. A darab erőteljes ritmizálású kvintek halmazával indul, amiből kialakul a főtéma kezdete, a hangoló falusi muzsikusok képe. A főtémát a mély vonósok szólaltatják meg. A második téma Desz-dúrban, visszafogottabb tempóban, csellón szólal meg a klarinét és a fagott kíséretével (előadási utasítása – némileg ironikusan – Espressivo amoroso, Dolce). A feszültség egyre fokozódik, a téma két variációjával, majd a zene elcsöndesül, de a tovább fokozódó feszültséget a két téma szimultán szerepeltetése is jelképezi. A főtéma, majd a második téma anyagából szőtt részek következnek, egyre nagyobb dinamikával, hogy a csúcsponton ismét elhalkuljon a zene. A második téma mindössze két szólócsellón és hegedűn szólal meg, a csalogány-motívumot a fuvola játssza, majd a hárfakadencia következik. A darabhoz kétféle befejezést készített, az egyik hangos (ff), a másik halk (pp), költői verzió.

 

Liszt a Mefisztó-keringő anyagát zongorára is átdolgozta (Első Mefisztó-keringő, megkülönböztetésül a két évtizeddel későbbi Második Mefisztó-keringőtől). A két változat nagyjából egyforma hosszú, zenei anyagukban sem sokban különböznek. A darab befejezése a zongoraváltozatban a zenekari hangosabb verziónak felel meg. A zongoraváltozatot maga Liszt is gyakran műsorára tűzte, és a mai zongoristáknak is igen gyakori repertoárdarabja.

 

 

 

Liszt - Két epizód Lenau Faustjából, Éji menet

Forrás: you tube, JusticeCrunch

http://youtu.be/iS4paQnhE8I

 

***

 

Liszt - Mefisztó Keringő No. 1 (zenekari változat)

Forrás: you tube, Fledermaus1990

http://youtu.be/QDcTB_OBzRQ

 

***

 

Liszt - Mefisztó Keringő No. 2 (zenekari változat)

Forrás: you tube, hosnm4536 t

http://youtu.be/GaCMUpX9Xb0

 

 

---

 

---